Pénzdíjas fejtörő
Nézem a híradót, oszt nem akarok hinni a szerveimnek. Jól látok és hallok?! Még jó, hogy nekünk ez a nagyon okos tévénk van, így azonnal vissza tudom tekerni az élő adást, és ha kell, a kép is megmerevedik, mint skót atyafi a pénztár előtt. Már ugrok is távkapcsolóért, pörgetek is vissza, állítom a képet, hogy elcsípjem a pillanatot, amikor azt a pasast a falból kigördülő üvegajtó fejbe vágja. Jól látható a biztonsági kamera jóvoltából, ahogy ennek a tolóajtónak a gumis széle az arcának csapódik, amitől ez a jóember meginog, - feltehetően anyázik is egyet, amit nem hallunk, - de aztán megy tovább a folyosón, mintha mi sem történt volna. Közlik velünk, hogy mindez egy luxushajón történt, ahol szenvedő hősünk éppen egy világkörüli úton pihente ki a hétköznapok fáradalmait. Naná, majd a Máltai Szeretetszolgálat ingyenkonyhája előtt!
És akkor most jön az, amiért még feljebb is tekertem a készülék hangját. Bemondták ugyanis, hogy ennek a sorsüldözött utasnak 5 millió dollárt ítélt meg a bíróság, másik 16.5 millióval pedig a hajózási társaságot marasztalták el, mivel a fotocellás ajtó kissé rapszodikusan dolgozott! Igen, ez most hót komoly! Öt millió egy személynek! Mert a károsult állítja, hogy azóta emlékezetkiesése van és éjszakánként színes üvegajtókkal álmodik. És ez nem funny, mert ugye borzalmas lehet, ha valaki egy baleset miatt nem emlékszik arra, hogy hány cukorral itta tegnap a kávéját. Na de egy lottónyeremény összege emiatt?! Ennyire rossz lenne az USA dollár?! Vagy ennyire meg lehet vágni a hajózási társaságot, akik készséggel beveszik, amit ez a szerény, igénytelen, kedves, és megértő utas állít?! És mily véletlen, hogy csupa olyan gondja van - memóriazavar és rémálmok - amit képtelenség ellenőrizni. És ha tényleg van neki?! Ha tényleg kiesik neki az az emlékezet, akkor mi van?! Hiszen csak rá kell nézni! Ez már túl van a hatvanon, ez már akkor sem emlékszik arra, hogy mi történt tegnap, ha csak fényképen lát üvegajtót! Kifizetnek ennyi pénzt egy ilyen incidensért?! Úristen, akkor mennyit kapna, ha rádőlne a hajókémény? Egyébként meg nagyon nagy hiba amnéziás pasasnak fizetni, mert az aztán jól elfelejti, hogy már megítélték neki a pénzt, és holnap újra pereskedni fog.
Azért az nagyon elkeserít, hogy én meg ilyen élhetetlen vagyok! Mert én is utaztam ám ilyen hajón, (ha nem is a Föld körül) és én meg jól bevertem a könyökömet abba a kiálló bárpultba, ahonnan azt a jó kis táncos revüműsort néztem. Olyan emlékezet kiesésem volt, majdnem elfelejtettem, hogy nős vagyok! Szerintem egy ilyen könyök testvérek között is megér vagy hatszázezret. A nejem meg elbotlott az ebédlőbe vezető vörös szőnyegen, ami igen trehányul volt leterítve. Azért, csak gondoljunk bele! Mi van, ha elterül ott, mint a délibábos Hortobágy?! Utána meg elfelejti, hogy hányas kabinban vagyunk, és máshová nyit be?! Egyik botlás jönne a másik után! Kettő milkó alatt ne is jöjjenek oda bocsánatot kérni! Sőt, az asszonynak két lába van, és nem is rosszak, legyen akkor négy! Még mindig beljebb vagyunk, mint a tolóajtós! Mert mi aztán tényleg nem nyerészkedni akarunk, csak méltányos kárpótlást várunk ettől a hajós népségtől!
Még mindig azon töprengek, hogy mit tudhat az a fej, amelyik a jelek szerint ötmillió dollárt ér?
Hát, egyvalamit biztosan tud! És azt a baleset után sem felejtette el.
Hogy mit? Egy nagyon dörzsölt és rámenős ügyvéd telefonszámát.
Nézem a híradót, oszt nem akarok hinni a szerveimnek. Jól látok és hallok?! Még jó, hogy nekünk ez a nagyon okos tévénk van, így azonnal vissza tudom tekerni az élő adást, és ha kell, a kép is megmerevedik, mint skót atyafi a pénztár előtt. Már ugrok is távkapcsolóért, pörgetek is vissza, állítom a képet, hogy elcsípjem a pillanatot, amikor azt a pasast a falból kigördülő üvegajtó fejbe vágja. Jól látható a biztonsági kamera jóvoltából, ahogy ennek a tolóajtónak a gumis széle az arcának csapódik, amitől ez a jóember meginog, - feltehetően anyázik is egyet, amit nem hallunk, - de aztán megy tovább a folyosón, mintha mi sem történt volna. Közlik velünk, hogy mindez egy luxushajón történt, ahol szenvedő hősünk éppen egy világkörüli úton pihente ki a hétköznapok fáradalmait. Naná, majd a Máltai Szeretetszolgálat ingyenkonyhája előtt!
És akkor most jön az, amiért még feljebb is tekertem a készülék hangját. Bemondták ugyanis, hogy ennek a sorsüldözött utasnak 5 millió dollárt ítélt meg a bíróság, másik 16.5 millióval pedig a hajózási társaságot marasztalták el, mivel a fotocellás ajtó kissé rapszodikusan dolgozott! Igen, ez most hót komoly! Öt millió egy személynek! Mert a károsult állítja, hogy azóta emlékezetkiesése van és éjszakánként színes üvegajtókkal álmodik. És ez nem funny, mert ugye borzalmas lehet, ha valaki egy baleset miatt nem emlékszik arra, hogy hány cukorral itta tegnap a kávéját. Na de egy lottónyeremény összege emiatt?! Ennyire rossz lenne az USA dollár?! Vagy ennyire meg lehet vágni a hajózási társaságot, akik készséggel beveszik, amit ez a szerény, igénytelen, kedves, és megértő utas állít?! És mily véletlen, hogy csupa olyan gondja van - memóriazavar és rémálmok - amit képtelenség ellenőrizni. És ha tényleg van neki?! Ha tényleg kiesik neki az az emlékezet, akkor mi van?! Hiszen csak rá kell nézni! Ez már túl van a hatvanon, ez már akkor sem emlékszik arra, hogy mi történt tegnap, ha csak fényképen lát üvegajtót! Kifizetnek ennyi pénzt egy ilyen incidensért?! Úristen, akkor mennyit kapna, ha rádőlne a hajókémény? Egyébként meg nagyon nagy hiba amnéziás pasasnak fizetni, mert az aztán jól elfelejti, hogy már megítélték neki a pénzt, és holnap újra pereskedni fog.
Azért az nagyon elkeserít, hogy én meg ilyen élhetetlen vagyok! Mert én is utaztam ám ilyen hajón, (ha nem is a Föld körül) és én meg jól bevertem a könyökömet abba a kiálló bárpultba, ahonnan azt a jó kis táncos revüműsort néztem. Olyan emlékezet kiesésem volt, majdnem elfelejtettem, hogy nős vagyok! Szerintem egy ilyen könyök testvérek között is megér vagy hatszázezret. A nejem meg elbotlott az ebédlőbe vezető vörös szőnyegen, ami igen trehányul volt leterítve. Azért, csak gondoljunk bele! Mi van, ha elterül ott, mint a délibábos Hortobágy?! Utána meg elfelejti, hogy hányas kabinban vagyunk, és máshová nyit be?! Egyik botlás jönne a másik után! Kettő milkó alatt ne is jöjjenek oda bocsánatot kérni! Sőt, az asszonynak két lába van, és nem is rosszak, legyen akkor négy! Még mindig beljebb vagyunk, mint a tolóajtós! Mert mi aztán tényleg nem nyerészkedni akarunk, csak méltányos kárpótlást várunk ettől a hajós népségtől!
Még mindig azon töprengek, hogy mit tudhat az a fej, amelyik a jelek szerint ötmillió dollárt ér?
Hát, egyvalamit biztosan tud! És azt a baleset után sem felejtette el.
Hogy mit? Egy nagyon dörzsölt és rámenős ügyvéd telefonszámát.