21. fejezet
Utószó
Befejeződött tehát a „Házmester- Saga”, bár érzem, hogy a kép korántsem teljes.
Mit hagytam ki? Várjunk csak, mit is?! Ja, hát azért még volt egy-két nagyszerű vakációnk, néhány színházi élményem - amikhez nekem is közöm volt - jó néhány rendes ember körülöttem, de hát egyszer azért mégiscsak illik abbahagyni. Másrészt meg, ha próbálom elképzelni a könyvet forgató honfitársamat, amint a Hawaii szigetekről mesélek, elég furcsa kép ugrik be. Tehát ül a kényelmes foteljában NY. O. (Nyájas Olvasó) és kikiabál a konyhában szorgoskodó nejének:
- Hát anyukám, képzeld, olvasom ezt az izét, na hogy is hívják! Hát nem egy Thomas Mann az ipse, de az hagyján! Már épp sajnálni akarom, hogy mit güriznek a szakszervezettel, amikor ugrik egy fejezetet és leírja, hogy milyen volt Hawaiiban. Hát tudod, ki idegeskedjen ezért?! Izguljon miatta a Nőtanács!
Hát kell ez nekem! Inkább elhallgatom, hogy a házmesterek küzdelmes életébe azért belefért Las Vegas és más mesés helyszín. De nem bedekkert készültem írni, minek számoljak be tehát róla, hogy mennyi a beugró a floridai Hemingway házba. Tán nem szerénytelenség, ha kijelentem, hogy a nejem inkább Görögországba vágyik, de azt már tényleg nem engedhetjük meg magunknak.
De ugye ezek elhanyagolható részletek? A fontos a madáchi gondolat, amit még a középiskolában sulykoltak belém: „Az élet célja a küzdés maga!” Ez leírhaó egy sima képletben is:
Élet = Küzdelem.
Lakhatunk a világ bármely pontján, egy dologban közös a sorsunk.
Jelentem, mi magyarok nagyon tudunk élni!
Tisztelettel:
A szerző
Utószó
Befejeződött tehát a „Házmester- Saga”, bár érzem, hogy a kép korántsem teljes.
Mit hagytam ki? Várjunk csak, mit is?! Ja, hát azért még volt egy-két nagyszerű vakációnk, néhány színházi élményem - amikhez nekem is közöm volt - jó néhány rendes ember körülöttem, de hát egyszer azért mégiscsak illik abbahagyni. Másrészt meg, ha próbálom elképzelni a könyvet forgató honfitársamat, amint a Hawaii szigetekről mesélek, elég furcsa kép ugrik be. Tehát ül a kényelmes foteljában NY. O. (Nyájas Olvasó) és kikiabál a konyhában szorgoskodó nejének:
- Hát anyukám, képzeld, olvasom ezt az izét, na hogy is hívják! Hát nem egy Thomas Mann az ipse, de az hagyján! Már épp sajnálni akarom, hogy mit güriznek a szakszervezettel, amikor ugrik egy fejezetet és leírja, hogy milyen volt Hawaiiban. Hát tudod, ki idegeskedjen ezért?! Izguljon miatta a Nőtanács!
Hát kell ez nekem! Inkább elhallgatom, hogy a házmesterek küzdelmes életébe azért belefért Las Vegas és más mesés helyszín. De nem bedekkert készültem írni, minek számoljak be tehát róla, hogy mennyi a beugró a floridai Hemingway házba. Tán nem szerénytelenség, ha kijelentem, hogy a nejem inkább Görögországba vágyik, de azt már tényleg nem engedhetjük meg magunknak.
De ugye ezek elhanyagolható részletek? A fontos a madáchi gondolat, amit még a középiskolában sulykoltak belém: „Az élet célja a küzdés maga!” Ez leírhaó egy sima képletben is:
Élet = Küzdelem.
Lakhatunk a világ bármely pontján, egy dologban közös a sorsunk.
Jelentem, mi magyarok nagyon tudunk élni!
Tisztelettel:
A szerző