7. fejezet
Fiamnak hatalmas képeslapot kézbesít a posta. A nagymamától jött a névnapi üdvözlet. Kicsit megmosolygom a küldeményt, most állhatok oda megmagyarázni, hogy mi fán terem ez az ünnep. Itt ugyanis ismeretlen, és ha olyan magyar családdal futunk össze, akik számon tartják, akkor rögtön megállapíthatjuk róluk, hogy még nem igazán sikerült a beilleszkedés.
A névnap elfelejtését nemcsak kényelmi és anyagi szempontok diktálják, hiszen sokan már olyan keresztneveket adományoznak itt született gyermekeiknek, melyeket hiába keresnénk a hazai naptárakban. Ez nemcsak magyar gyakorlat, a legtöbb Európából bevándorolt népség igyekszik megkönnyíteni csemetéje életét azzal, hogy ismert és kiejthető keresztneveket választanak, ha már úgyis veri őket az ég a faramuci családnévvel.
Már meg sem lepődünk, ha az iskolai tablóképeken ilyen öszvér-nevekkel találkozunk, mint: Kevin Czibulski vagy Harrison Szemjonov esetleg James Vukelics.
Persze van kárpótlás az elmaradt névnapért. Nemcsak a születésnapokat illik nagyszabású partikkal ünnepelni, de remek alkalom a hízásra a Valentine Day, az elmaradhatatlan édesség ajándékaival. Tudom, már odahaza is dívik a Bálint nap, de talán még nem ivódott be annyira mélyen a köztudatba, mint itt, ahol mindenki kötelességének érzi, hogy ezen a napon meglepje a szívéhez közel állókat.
A legnagyobb hajcihő a Halloweent kíséri. Meg merem kockáztatni azt az istenkáromló kijelentést is, hogy sok gyermek életében fontosabb esemény, mint a Karácsony. A fa alatti ajándék már nem jelent akkora vonzerőt, mint valamikor, hiszen a mai kor gyermekei minden bevásárláskor kapnak valamit. A Halloween kelta mítoszokig visszanyúló múltját nem sok gyerek ismeri. Az ókori időkben óévbúcsúztatónak számított ez a nap, nagy tüzek égtek a szellemek távol tartására, ugyanakkor meg voltak győződve arról, hogy halottaik visszajárnak ezen az éjszakán. A lúdbőrös históriából mára csak egy önfeledt bolondozás maradt, melynek igazi értékét az izgalom, a karneváli hangulat és a saját félelmünkkel való kacérkodás adja. Október 31-én megkezdődik a roham a családi házas környékeken. A gyerekek a legvadabb maskarákban teszik próbára az ajtót nyitókat, „Trick or Treat!” felkiáltással. A háziak természetesen a treat-et választják, mert nem kérnek a trükkökből. Így aztán potyog a sok csokoládé, cukor és rágó a feneketlen kosarakba. Estére tömött zsebekkel és szatyrokkal érkeznek haza a szörnyek. De már ezen a téren is változnak az idők, mert tavaly azzal rémisztgetett az újság, hogy valaki mérgezett csokoládét kevert az adományok közé. Ilyen világban élünk - sajnos. Így aztán, ha a gyermek az asztalra borítja a zsákmányt, csak a gondos vizsgálat után veheti birtokba az édességet.
A Halloween apropóján mindenki szabadjára engedi a fantáziáját. Nemcsak a tökfaragásban jeleskednek, de a házak előtti dekoráció is felér egy horrorfilm forgatás helyszínével. Sírkövek, szállongó füst, műbogarak, pókhálók, koponyák, a föld alól felszínre törni készülő csontok és halálsikolyok hozzák a frászt a gyanútlan járókelőre. A gyereket kísérgető szülők is adnak a mámornak, mert kalózok, gorillák és még ki tudja, milyen maskarákba bújva kísérik csemetéiket. Nekünk a legnagyobb élményt az az apuka jelentette, akinek választékos eleganciáját egy felettébb furcsa formájú fejfedő egészítette ki. Hinni sem akartunk a szemünknek a két hatalmas, rózsaszínű gumifélgömb láttán, de sietett megnyugtatni minket, hogy nem tévedünk.
- Seggfej vagyok! - biccentett felénk üdvözlésképpen.
Amint eltűnnek a rémisztő dekorációk, a szorgalmasabbak már hozzá is fognak a karácsonyi díszítésekhez. Színes lámpafüzérek kerülnek a házakra, a kerteket meg világító hóemberek, télapók, műszarvasok és szánkók népesítik be. Ez utóbbinak nem sok szerep jut, mert errefelé egy kezünkön meg tudjuk számolni, hogy hányszor esik a hó. Szerencsére az emelkedő energia árak sem szegik kedvét a dekorálni vágyóknak, így a város a díszkivilágítás tarka színeivel veszi fel a versenyt a sötét téli estékkel. A házunk is kiveszi részét a színpompából, a legtöbb erkély feldíszítve ragyog, valóságos ékszerdoboz tárul elénk, ha befordulunk az épületek elé vezető utcára.
A csoda áthúzódik az új esztendőre is, sőt egyesek úgy belefeledkeznek a színes égők látványába, hogy februárig nem is igen akarnak megválni tőle.
A téli iskolai szünet előtti legemlékezetesebb esemény az iskolások karácsonyi műsora. A kerület egyik színházában zsibong a nézősereg a gyerekek meg birtokba veszik a hatalmas színpadot. Irigykedve figyelem a minden csodára alkalmas színpadi technikát. Vetített hátterek, hatalmas díszletek segítik a fantáziát, a srácok meg azzal a tudattal fejezhetik be a produkciót, hogy megjárták a világot jelentő deszkákat. Számomra kissé meglepő, hogy az ismert karácsonyi énekek mellett szép számmal helyet kapnak a műsorban slágerek, sőt rock and roll örökzöldek is. De ez csak nekem lehet újdonság, mindenki önfeledten tapsol a „Jingle Bell”- re hajladozó gyerekek csapatának.
Felvonul a tanári kar is, a szülők vastapsa közepette énekelnek és táncolnak a közismert dallamokra. Mindenki fürdik a karácsonyi hangulatban, a szeretet és a béke percei ezek én azonban még most sem tudom megbocsájtani az önfeledten szambázó pedagóguskarnak, hogy egész évben kritikán aluli teljesítményt produkálnak. Bár lehet, hogy nem az ő hibájuk! Fejtől bűzlik a hal - tartja a mondás. Tán az oktatási rendszerben kéne keresni a választ, hogy miért nem tudnak ezek a gyerekek tisztességesen elsajátítani alapvető dolgokat. De csak én rágódom ezen, mindenki más olvadozik a lélekemelő karácsonyi hangulatban.
Egy rosszmájú ismerősöm váltig állítja, hogy a karácsonyi ajándékozást kereskedők találhatták ki. Év vége előtt megszabadulni az összes felesleges árutól és üres polcokkal várni a januári leltárt - ez nem lehet véletlen. Az áruházak forgalma és a vásárlási őrület igazolni látszik ezt az elméletet.
A karácsony itt nem Jézus születésének vallási bűvöletéhez kapcsolódik. Sokan már hetekkel korábban feldíszítik a fát, az ajándékok is előkerülnek, és bizony előfordul, hogy szentestére már szemétre kerül a fenyőfa. Különben is, nem a Jézuska körül forog már az ünnep, mert helyét átvette a télapó, vagyis a Santa Claus. Tőle várják az ajándékot a gyerekek és már szó sincs december 6-ról, az ablakba kitett cipőkről és a virgácsról.
A karácsony kereskedelmi haszna nem merül ki az ajándékvásárlásnál. A dörzsöltebbek a Boxing day-re várnak, hiszen akkor fantasztikus árleszállításokkal próbálnak megválni az áruházak maradék készleteiktől. Testi épségét féltő ember ilyenkor nemigen megy a bevásárló központokba. Nemcsak a vásárlási láz tombol, de itt vannak mindazok is, akik szeretnék becserélni a kapott ajándékokat.
Mostanában egy nap már nem elég az efféle örömökhöz. A jó szimatú kereskedelem Boxing Weekkel csábítgatja a kedves vásárlókat.
Szilveszter éjszakára ajánlatos programot csinálni, mert ne reménykedjünk abban, hogy a tévé majd elszórakoztat bennünket. Bár öldöklő csata folyik az tévéállomások között a nézettségért, még soha egyetlen adó sem vette a fáradságot, hogy szilveszteri kabaréval kedveskedjen az otthonülőknek. Tán rendelet tiltja az év végi vidám műsort?! Fene tudja, de az biztos, hogy itt aztán nem beszédtéma a munkahelyen a szilveszteri kabaré!
Ami az ünnepeket illeti, igazán nincs okunk panaszra! A kormányzat gondoskodott róla, hogy majd minden hónapban legalább egyszer belekóstolhassunk a négy napos munkahétbe. Long weekendnek hívják ezeket a hőn szeretett alkalmakat, amikor különféle ünnepek ürügyén munkaszüneti nap a hétfő. Mert okot mindig lehet találni egy kis kalaplengetésre. Ünnepeljük Kanadát, Victoria királynét, a májust, a munkát, a háborús hősöket, a hálaadást pulykával és a húsvétot tojással. Ez utóbbinál azonban hiába keresnénk a locsolás nemes szokását, mely oly kiválóan alkalmas a lerészegedésre. Sokan már dolgoznak a nevezetes hétfőn, kárpótlásul viszont a Nagypéntek munkaszüneti nap.
Azért ez a long weekend már igazán valami! A rafináltabbak még hozzácsapnak egy- két napot és akár egy hétre is elfelejthetik a munkát. De aki csak erre a három napra kapcsolódik ki, az is szerencsésnek mondhatja magát. Barátom kedvenc tézise szerint a világ gondjait, a túltermelési válságokat a rövidített munkaidő fogja megoldani. Átéltük már ezt, valamikor a 70-es évek elején, amikor a szabad szombat intézménye divatba jött. A megnövekedett szabadidő magával hozta a nagyobb fogyasztást. A gépesített iparágak megfeleltek a kihívásnak. Most is arra lenne szükség, hogy a melós ne termeljen, hanem élje világát. - állítja.
Minden esetre, ha híveket akar toborozni az elméletéhez, rám számíthat!
Fiamnak hatalmas képeslapot kézbesít a posta. A nagymamától jött a névnapi üdvözlet. Kicsit megmosolygom a küldeményt, most állhatok oda megmagyarázni, hogy mi fán terem ez az ünnep. Itt ugyanis ismeretlen, és ha olyan magyar családdal futunk össze, akik számon tartják, akkor rögtön megállapíthatjuk róluk, hogy még nem igazán sikerült a beilleszkedés.
A névnap elfelejtését nemcsak kényelmi és anyagi szempontok diktálják, hiszen sokan már olyan keresztneveket adományoznak itt született gyermekeiknek, melyeket hiába keresnénk a hazai naptárakban. Ez nemcsak magyar gyakorlat, a legtöbb Európából bevándorolt népség igyekszik megkönnyíteni csemetéje életét azzal, hogy ismert és kiejthető keresztneveket választanak, ha már úgyis veri őket az ég a faramuci családnévvel.
Már meg sem lepődünk, ha az iskolai tablóképeken ilyen öszvér-nevekkel találkozunk, mint: Kevin Czibulski vagy Harrison Szemjonov esetleg James Vukelics.
Persze van kárpótlás az elmaradt névnapért. Nemcsak a születésnapokat illik nagyszabású partikkal ünnepelni, de remek alkalom a hízásra a Valentine Day, az elmaradhatatlan édesség ajándékaival. Tudom, már odahaza is dívik a Bálint nap, de talán még nem ivódott be annyira mélyen a köztudatba, mint itt, ahol mindenki kötelességének érzi, hogy ezen a napon meglepje a szívéhez közel állókat.
A legnagyobb hajcihő a Halloweent kíséri. Meg merem kockáztatni azt az istenkáromló kijelentést is, hogy sok gyermek életében fontosabb esemény, mint a Karácsony. A fa alatti ajándék már nem jelent akkora vonzerőt, mint valamikor, hiszen a mai kor gyermekei minden bevásárláskor kapnak valamit. A Halloween kelta mítoszokig visszanyúló múltját nem sok gyerek ismeri. Az ókori időkben óévbúcsúztatónak számított ez a nap, nagy tüzek égtek a szellemek távol tartására, ugyanakkor meg voltak győződve arról, hogy halottaik visszajárnak ezen az éjszakán. A lúdbőrös históriából mára csak egy önfeledt bolondozás maradt, melynek igazi értékét az izgalom, a karneváli hangulat és a saját félelmünkkel való kacérkodás adja. Október 31-én megkezdődik a roham a családi házas környékeken. A gyerekek a legvadabb maskarákban teszik próbára az ajtót nyitókat, „Trick or Treat!” felkiáltással. A háziak természetesen a treat-et választják, mert nem kérnek a trükkökből. Így aztán potyog a sok csokoládé, cukor és rágó a feneketlen kosarakba. Estére tömött zsebekkel és szatyrokkal érkeznek haza a szörnyek. De már ezen a téren is változnak az idők, mert tavaly azzal rémisztgetett az újság, hogy valaki mérgezett csokoládét kevert az adományok közé. Ilyen világban élünk - sajnos. Így aztán, ha a gyermek az asztalra borítja a zsákmányt, csak a gondos vizsgálat után veheti birtokba az édességet.
A Halloween apropóján mindenki szabadjára engedi a fantáziáját. Nemcsak a tökfaragásban jeleskednek, de a házak előtti dekoráció is felér egy horrorfilm forgatás helyszínével. Sírkövek, szállongó füst, műbogarak, pókhálók, koponyák, a föld alól felszínre törni készülő csontok és halálsikolyok hozzák a frászt a gyanútlan járókelőre. A gyereket kísérgető szülők is adnak a mámornak, mert kalózok, gorillák és még ki tudja, milyen maskarákba bújva kísérik csemetéiket. Nekünk a legnagyobb élményt az az apuka jelentette, akinek választékos eleganciáját egy felettébb furcsa formájú fejfedő egészítette ki. Hinni sem akartunk a szemünknek a két hatalmas, rózsaszínű gumifélgömb láttán, de sietett megnyugtatni minket, hogy nem tévedünk.
- Seggfej vagyok! - biccentett felénk üdvözlésképpen.
Amint eltűnnek a rémisztő dekorációk, a szorgalmasabbak már hozzá is fognak a karácsonyi díszítésekhez. Színes lámpafüzérek kerülnek a házakra, a kerteket meg világító hóemberek, télapók, műszarvasok és szánkók népesítik be. Ez utóbbinak nem sok szerep jut, mert errefelé egy kezünkön meg tudjuk számolni, hogy hányszor esik a hó. Szerencsére az emelkedő energia árak sem szegik kedvét a dekorálni vágyóknak, így a város a díszkivilágítás tarka színeivel veszi fel a versenyt a sötét téli estékkel. A házunk is kiveszi részét a színpompából, a legtöbb erkély feldíszítve ragyog, valóságos ékszerdoboz tárul elénk, ha befordulunk az épületek elé vezető utcára.
A csoda áthúzódik az új esztendőre is, sőt egyesek úgy belefeledkeznek a színes égők látványába, hogy februárig nem is igen akarnak megválni tőle.
A téli iskolai szünet előtti legemlékezetesebb esemény az iskolások karácsonyi műsora. A kerület egyik színházában zsibong a nézősereg a gyerekek meg birtokba veszik a hatalmas színpadot. Irigykedve figyelem a minden csodára alkalmas színpadi technikát. Vetített hátterek, hatalmas díszletek segítik a fantáziát, a srácok meg azzal a tudattal fejezhetik be a produkciót, hogy megjárták a világot jelentő deszkákat. Számomra kissé meglepő, hogy az ismert karácsonyi énekek mellett szép számmal helyet kapnak a műsorban slágerek, sőt rock and roll örökzöldek is. De ez csak nekem lehet újdonság, mindenki önfeledten tapsol a „Jingle Bell”- re hajladozó gyerekek csapatának.
Felvonul a tanári kar is, a szülők vastapsa közepette énekelnek és táncolnak a közismert dallamokra. Mindenki fürdik a karácsonyi hangulatban, a szeretet és a béke percei ezek én azonban még most sem tudom megbocsájtani az önfeledten szambázó pedagóguskarnak, hogy egész évben kritikán aluli teljesítményt produkálnak. Bár lehet, hogy nem az ő hibájuk! Fejtől bűzlik a hal - tartja a mondás. Tán az oktatási rendszerben kéne keresni a választ, hogy miért nem tudnak ezek a gyerekek tisztességesen elsajátítani alapvető dolgokat. De csak én rágódom ezen, mindenki más olvadozik a lélekemelő karácsonyi hangulatban.
Egy rosszmájú ismerősöm váltig állítja, hogy a karácsonyi ajándékozást kereskedők találhatták ki. Év vége előtt megszabadulni az összes felesleges árutól és üres polcokkal várni a januári leltárt - ez nem lehet véletlen. Az áruházak forgalma és a vásárlási őrület igazolni látszik ezt az elméletet.
A karácsony itt nem Jézus születésének vallási bűvöletéhez kapcsolódik. Sokan már hetekkel korábban feldíszítik a fát, az ajándékok is előkerülnek, és bizony előfordul, hogy szentestére már szemétre kerül a fenyőfa. Különben is, nem a Jézuska körül forog már az ünnep, mert helyét átvette a télapó, vagyis a Santa Claus. Tőle várják az ajándékot a gyerekek és már szó sincs december 6-ról, az ablakba kitett cipőkről és a virgácsról.
A karácsony kereskedelmi haszna nem merül ki az ajándékvásárlásnál. A dörzsöltebbek a Boxing day-re várnak, hiszen akkor fantasztikus árleszállításokkal próbálnak megválni az áruházak maradék készleteiktől. Testi épségét féltő ember ilyenkor nemigen megy a bevásárló központokba. Nemcsak a vásárlási láz tombol, de itt vannak mindazok is, akik szeretnék becserélni a kapott ajándékokat.
Mostanában egy nap már nem elég az efféle örömökhöz. A jó szimatú kereskedelem Boxing Weekkel csábítgatja a kedves vásárlókat.
Szilveszter éjszakára ajánlatos programot csinálni, mert ne reménykedjünk abban, hogy a tévé majd elszórakoztat bennünket. Bár öldöklő csata folyik az tévéállomások között a nézettségért, még soha egyetlen adó sem vette a fáradságot, hogy szilveszteri kabaréval kedveskedjen az otthonülőknek. Tán rendelet tiltja az év végi vidám műsort?! Fene tudja, de az biztos, hogy itt aztán nem beszédtéma a munkahelyen a szilveszteri kabaré!
Ami az ünnepeket illeti, igazán nincs okunk panaszra! A kormányzat gondoskodott róla, hogy majd minden hónapban legalább egyszer belekóstolhassunk a négy napos munkahétbe. Long weekendnek hívják ezeket a hőn szeretett alkalmakat, amikor különféle ünnepek ürügyén munkaszüneti nap a hétfő. Mert okot mindig lehet találni egy kis kalaplengetésre. Ünnepeljük Kanadát, Victoria királynét, a májust, a munkát, a háborús hősöket, a hálaadást pulykával és a húsvétot tojással. Ez utóbbinál azonban hiába keresnénk a locsolás nemes szokását, mely oly kiválóan alkalmas a lerészegedésre. Sokan már dolgoznak a nevezetes hétfőn, kárpótlásul viszont a Nagypéntek munkaszüneti nap.
Azért ez a long weekend már igazán valami! A rafináltabbak még hozzácsapnak egy- két napot és akár egy hétre is elfelejthetik a munkát. De aki csak erre a három napra kapcsolódik ki, az is szerencsésnek mondhatja magát. Barátom kedvenc tézise szerint a világ gondjait, a túltermelési válságokat a rövidített munkaidő fogja megoldani. Átéltük már ezt, valamikor a 70-es évek elején, amikor a szabad szombat intézménye divatba jött. A megnövekedett szabadidő magával hozta a nagyobb fogyasztást. A gépesített iparágak megfeleltek a kihívásnak. Most is arra lenne szükség, hogy a melós ne termeljen, hanem élje világát. - állítja.
Minden esetre, ha híveket akar toborozni az elméletéhez, rám számíthat!