Beszéljünk a veszélyről!
Kanada nyugati partjainál nem kell agonizálni a havas-jeges útviszonyok miatt még télvíz idején sem. De a tévéhíradó azért itt is talál olyasmit, amitől a kedves néző frászt kaphat. Például az iskolabuszok vonalán közlekedő autósok miatt. Mert hiába tilos elhaladni a megállóba érkező iskolabusz mellett, a kocsik szinte lassítás nélkül kerülik a járművet. A szemközti sávban is áramlik a forgalom, pedig ha kinn van a piros palacsintaütő a busz oldalán, akkor ott is kötelező a megállás.
A buszvezető hölgy indulattól elfúlva sorolja a rémtetteket, sőt a telefonos felvételén meg is mutatja, mennyire arcátlan ez az autós népség. Láthatjuk, amint az iskolás kilép a busz takarásából, a jármű meg ott suhan el az orra előtt. De a szembejövő kocsik is majdnem elcsapják az úttesten baktató iskolásokat.
A híradó személyzete, a látottakon felháborodva, egy emberként követeli a keményebb bírságot a szabálysértőkkel szemben.
Forr az indulat a vétkes vezetők ellen, és csakis ellenük. A gyalogosok felelőssége fel sem merül. Senkinek eszébe sem jut, hogy a tanulók is körülnézhetnének, mielőtt átvágnak az úttesten. El nem hangzik, hogy annak a drága gyermeknek sem kéne zombiként közlekedni, ha már ennyi felelőtlen autóssal kell számolni. Igen, lehet öklöt rázni, szörnyülködni, büntetgetni, de épp azért, mert ilyen a világ, nem ártana ha az ifjak sem füldugózva, a telefonba merülve bóklásznának az úttesten, hanem felfognák, hogy most igazán szükség lenne az érzékszerveikre.
Mit ád az ég, a nevezetes riport után a Facebookon is feltűnt egy hasonló anyag. Ezúttal egy magyar buszvezető ragadott tollat, hogy képekkel illusztrált üzenetében figyelmeztessen a veszélyre. De nem azzal kezdte, hogy dögöljön meg minden autós, hanem azzal, hogy itt van ez a súlyos probléma, tegyünk ellene valamit. Figyelmeztessük, tanítsuk gyermekeinket, hiszen akkor is ők az áldozatok, ha a másik fél a hibás. Nem lehet vak ló módjára közlekedni, mert tényleg kifoghatunk ámokfutókat az utakon.
A kanadai álláspont felmenti a gyalogos fiatalokat a felelősség alól. De ha mindenért másokat okolunk, akkor azon sem szabad csodálkozni, ha gyermekünk másutt sem törődik a veszéllyel. Nem fog körülnézni akkor sem, ha a városi buszról száll le. Ha baleset éri, csakis az autóst fogja okolni. Ha pedig önfeledten rásétál a folyó jegére, ahol beszakad, mint Gábor Áron dobhártyája, akkor meg az aljas jég lesz a hibás, mert nem tudott elég vastagra hízni.
Nem vitás, hogy jóval rokonszenvesebb a hazai hozzáállás, ahol nemcsak másoktól várjuk az üdvösséget.
Sok-sok évvel ezelőtt, mikor még jóval szerényebb volt a forgalom, odahaza már tudták, hogy figyelni kell erre a kérdésre. Megjelent egy jópofa rajzfilmsorozat, "Stop! Közlekedj okosan!" címmel, melyben két kedves állatfigura tanította a gyerekeket. Játszva sajátították el a fülbemászó versikét: Balra nézek ha lelépek, ha lelépek balra nézek...
Bár a jelek szerint már odahaza is van pótolnivaló, ha egy buszvezetőnek is fel kell emelni a szavát a biztonságos közlekedésért.
Köztudott, hogy az oktatás világszerte reformok lázában ég. Sorra születnek az esztelen ötletek, mint például a betűvetés elhagyása, arra hivatkozva, hogy ez a generáció már úgyis csak a komputert használja írásra. (Meg is nézhetjük majd magunkat egy kiadós áramszünet esetén, az biztos!) Akadnak más szörnyű javaslatok is, de a közlekedés tanítása, a felelősségre nevelés semmiképp sem maradhatna ki a tananyagból.
Mert azt egyetlen ország sem engedheti meg magának, hogy alvajáró öngyilkosjelölteket engedjen az utcákra.
Vagy mégis?!
Lehet, hogy túl sokan vagyunk?
Kanada nyugati partjainál nem kell agonizálni a havas-jeges útviszonyok miatt még télvíz idején sem. De a tévéhíradó azért itt is talál olyasmit, amitől a kedves néző frászt kaphat. Például az iskolabuszok vonalán közlekedő autósok miatt. Mert hiába tilos elhaladni a megállóba érkező iskolabusz mellett, a kocsik szinte lassítás nélkül kerülik a járművet. A szemközti sávban is áramlik a forgalom, pedig ha kinn van a piros palacsintaütő a busz oldalán, akkor ott is kötelező a megállás.
A buszvezető hölgy indulattól elfúlva sorolja a rémtetteket, sőt a telefonos felvételén meg is mutatja, mennyire arcátlan ez az autós népség. Láthatjuk, amint az iskolás kilép a busz takarásából, a jármű meg ott suhan el az orra előtt. De a szembejövő kocsik is majdnem elcsapják az úttesten baktató iskolásokat.
A híradó személyzete, a látottakon felháborodva, egy emberként követeli a keményebb bírságot a szabálysértőkkel szemben.
Forr az indulat a vétkes vezetők ellen, és csakis ellenük. A gyalogosok felelőssége fel sem merül. Senkinek eszébe sem jut, hogy a tanulók is körülnézhetnének, mielőtt átvágnak az úttesten. El nem hangzik, hogy annak a drága gyermeknek sem kéne zombiként közlekedni, ha már ennyi felelőtlen autóssal kell számolni. Igen, lehet öklöt rázni, szörnyülködni, büntetgetni, de épp azért, mert ilyen a világ, nem ártana ha az ifjak sem füldugózva, a telefonba merülve bóklásznának az úttesten, hanem felfognák, hogy most igazán szükség lenne az érzékszerveikre.
Mit ád az ég, a nevezetes riport után a Facebookon is feltűnt egy hasonló anyag. Ezúttal egy magyar buszvezető ragadott tollat, hogy képekkel illusztrált üzenetében figyelmeztessen a veszélyre. De nem azzal kezdte, hogy dögöljön meg minden autós, hanem azzal, hogy itt van ez a súlyos probléma, tegyünk ellene valamit. Figyelmeztessük, tanítsuk gyermekeinket, hiszen akkor is ők az áldozatok, ha a másik fél a hibás. Nem lehet vak ló módjára közlekedni, mert tényleg kifoghatunk ámokfutókat az utakon.
A kanadai álláspont felmenti a gyalogos fiatalokat a felelősség alól. De ha mindenért másokat okolunk, akkor azon sem szabad csodálkozni, ha gyermekünk másutt sem törődik a veszéllyel. Nem fog körülnézni akkor sem, ha a városi buszról száll le. Ha baleset éri, csakis az autóst fogja okolni. Ha pedig önfeledten rásétál a folyó jegére, ahol beszakad, mint Gábor Áron dobhártyája, akkor meg az aljas jég lesz a hibás, mert nem tudott elég vastagra hízni.
Nem vitás, hogy jóval rokonszenvesebb a hazai hozzáállás, ahol nemcsak másoktól várjuk az üdvösséget.
Sok-sok évvel ezelőtt, mikor még jóval szerényebb volt a forgalom, odahaza már tudták, hogy figyelni kell erre a kérdésre. Megjelent egy jópofa rajzfilmsorozat, "Stop! Közlekedj okosan!" címmel, melyben két kedves állatfigura tanította a gyerekeket. Játszva sajátították el a fülbemászó versikét: Balra nézek ha lelépek, ha lelépek balra nézek...
Bár a jelek szerint már odahaza is van pótolnivaló, ha egy buszvezetőnek is fel kell emelni a szavát a biztonságos közlekedésért.
Köztudott, hogy az oktatás világszerte reformok lázában ég. Sorra születnek az esztelen ötletek, mint például a betűvetés elhagyása, arra hivatkozva, hogy ez a generáció már úgyis csak a komputert használja írásra. (Meg is nézhetjük majd magunkat egy kiadós áramszünet esetén, az biztos!) Akadnak más szörnyű javaslatok is, de a közlekedés tanítása, a felelősségre nevelés semmiképp sem maradhatna ki a tananyagból.
Mert azt egyetlen ország sem engedheti meg magának, hogy alvajáró öngyilkosjelölteket engedjen az utcákra.
Vagy mégis?!
Lehet, hogy túl sokan vagyunk?