Butulni sohasem késő
Vígjáték két részben
Szereplők:
Váry Emma........................…………………………………….............
Bérczes Károly.............................................…………………..............
Benkő Irén...........................……………………………………............
Pünkösdi Maca.............................................…………………….........
Körmendi Gusztáv.....................………………………………….........
Dez.................................................................…………………….........
Körmendi Éva.......................……………………………………….......
Kéró-Nagy Márta ................................................................................
Pincérnő..........................................................………………………......
Elvira......................................................…………………………………
Józsi..................................................................………………………….
Kiss Kázmér........................................…………………………….........
Drapp Soma..............................................................................................
Történik napjainkban, egy kanadai nagyvárosban.
Első felvonás:
(A színen egy zsúfolt és kissé elhanyagolt lakást látunk. Egy - két dologból -
színházi plakátok, régi fényképek színészi alakításokról- egyértelmű, hogy a lakás tulajdonosának színházi múltja van. A berendezés ízléses, de nem a legutolsó divat szerinti. Bal oldalon bejárati ajtó, a jobb oldalon másik két ajtó a fürdőszobához és a hálóhoz. A színpad közepén egy felállított vasalódeszka. Még a csukott függönynél halljuk az egyik vancouveri rádió zenés adását. A rádió kissé lehalkul amikor a függöny szétnyílik így hallhatóvá válik a telefoncsengés.)
Emma: ( A fürdőszobából siet a telefoncsengetésre, szájában fogkefe, kényelmes, egyszerű otthoni ruhában, vállán hatalmas törölköző. A rádiót kikapcsolja, majd a telefont veszi fel. )
Hello! Hello! (Emma hallgatja a telefonálót, majd örömmel beleszól) Szervusz Máriám! Nem, nem zavarsz! Dehogy aludtam... Mondom, hogy nem...Várom a szerelőt.... Most a zuhany. Veled mizújs? Ó szegény! Mert keveset mozogsz! Meg az a nagy meleg! De azért ne szedj be mindent! Jó, jó, értem! Mondhatod, persze, segítek! Színész is volt, pénz is volt? Öt betű? Garas. Egy S-sel! Garas Dezső. Ami két s az a Seress. Az meg Rezső. Persze, persze... Huszka Jenő operettje? A baba már kijött? Három betű hiányzik? Nem Ali baba! Hanem Gül! G, mint görög. Tudom, hogy nem görög, hanem török! (A kaputelefon megszólal) Jaj, ne haragudj, elköszönök, megjött a szerelő. Ja, és ne lógasd annyit! Fáslizd és tartsd vízszintesen! Igen, fásli! Öt betű! Na szervusz! (leteszi a telefont. a fali beszélőhöz siet és beleszól)
Emma: Yes? (rövid hallgatás után ) Gyere csak Irénkém! Nyomom! (ránéz a vasalódeszkára ) Hova tettem a vasalót? ( körülnéz a lakásban, majd elindul a hálószobába és a vasalóval tér vissza.) Ja, ez meg bedöglött tegnap. Múlt héten a mosógép, tegnap meg ez! Előtte meg a hajszárító! (megfordítja a vasalót, böngészi a felírást) Made in China. Ez is. Na, nem vagyok meglepve! Hova is tettem a jótállási cédulát?! ( Kutatni kezd az egyik fiókban. Közben kopogtatás hallatszik.)
Emma: Gyere csak! Nyitva van!
( Irén elegáns, ápolt nő. Kezében táska, hóna alatt egy könyv, amit később az asztalra tesz.)
Irén: Szervusz Emma. (Összeölelkezve üdvözlik egymást) Kicsit korábban jöttem, ugye nem baj?
Emma: Szervusz Irénkém! Dehogy, dehogy! Rég láttuk egymást. Jól nézel ki!
Irén: Köszi! Te sem panaszkodhatsz! Továbbképzésen voltam, te meg azon a forgatáson... Hiába, dolgozó nők vagyunk.
Emma: Rögtön indulhatunk az uszodába, csak előbb meg kell várnom a szerelőt. Minden percben itt lehet. Tudod, bedöglött a zuhanyom. Főzzek addig egy kávét?
Irén: Hát az jól esne!
Emma: Ó, hogy az a... Hát a kávéfőzőm is rossz! Gyere, pótoljuk két stampedlivel! Csak egy kortyot, mert ma este még vezetnem kell. (italt tölt mindkettőjüknek. Koccintanak, isznak, egyszerre csuklanak)
Irén: Próbád van?
Emma: (tettetett nagyképűséggel) Nem, kérlek, próbafelvételem! Valami tévésorozat. Olasz bevándorlókról. Én lennék a nagyhatalmú családanya.
Irén: Szóval most egy sorozat? Játszol abban a magyar darabban, lesz ez a tévé, a filmforgatás, megy az angol vígjáték, nem lesz ez egy kicsit sok?
Emma: Á, nincs nehéz dolgom!
Irén: Miért?
Emma: Mert érdekes nőket játszatnak velem. Jaj Irénkém, megtennéd, hogy végszavazol nekem. Át kéne ismételnem azt az angol darabot.
Irén: Ja azt, amiben mindenki olyan előkelő? (affektál) Harold, kérem fogasson be, ebéd után kikocsizom...
Emma: Az, az! És én vagyok a Milady a Kenti Grófságból. (Rövid keresgélés után elővesz egy szövegkönyvet, és Irén kezébe nyomja.) Látod, ezeket a végszavakat kell bemondanod. Az én szövegem át van húzva színessel.
Irén: Te, mik ezek az ábrák itt a lap szélén?
Emma: Bejelölök mindent a példányomon. Hol jövök be, mikor kell leülnöm, melyik mondatnál kell fejbe vágnom lord Chichestert a virágvázával.
Irén: Érdekes. Az előadáson meg minden olyan természetesnek tűnik.
Emma: Hát ez az! De azt nem adják ingyen! Na kezdjünk hozzá! Szóval itt én bejövök és azt mondom: Would you like to have Thanksgiving dinner with me and my family in Huddersfield? ( közben megemeli a vasalódeszkát és elindul vele a háló felé)
Irén: I’d really like that, Madam. (kizökkenve) Szép kis Milady a vasalódeszkával!
Emma: Well, anyway, but we never talk about your cousin sir Mortimer... Jól mondom?
(Irén, amíg a szövegkönyvet figyeli, sétálgat a szobában. Tekintete a kihúzott fiókra téved, amely tele van iratokkal, fényképekkel. Kiemel egyet a képek közül.)
Irén: Nini, hiszen ez te vagy meg a Bérczes Károly! (nézegeti a fotót) Hogy ez mekkora sztár volt... hány éve is?
Emma: Hány éve??? Hagyjuk! Well anyway....
Irén: (böngészi a fényképen a szöveget) Egyetlen szerelmemnek Emmának, sírig tartó hűséggel, Karcsi. Ezerkilencszáz.....
Emma: Ne folytasd, valamikor Noé után lehetett! Szóval: Well, anyway, to be on the safe side...
Irén: Hogyhogy nem lett ebből házasság?!
Emma: Ha a végszavazás helyett az őstörténettel akarsz foglalkozni, rám ne számíts! Hol késik már ez az átkozott szerelő! Alig várom, hogy végre ússzunk egyet, és most ülhetünk itt, mert egyesek nem ismerik az órát.
Irén: Elkéne egy férfi a háznál! Az legalább rendben tartaná a dolgokat.
Emma: Hogyisne! Akkor a csap csöpögése helyett a horkolását kéne hallgatnom! Megjavítja a vasalót, utána meg vasalhatom az ingeit! Nekem már elég volt a páros életből, de mi van veled?! Miért nem ismerkedsz már meg valakivel a könyvtárban?
Irén: A könyvtárban? Ahol tilos a hangos beszéd?! És különben is, oda csak álmos egyetemisták és unatkozó nyugdíjasok járnak. No please! De nem adom fel!
Emma: Ne is! Inkább egy hirdetést adj fel: Csinos és művelt hölgy kultúrált urakkal ismerkedne. Jelige: Párosan szép az élet!
Irén: (kissé sértődötten) Ne hülyéskedj! Én nem szégyellem, hogy gyűlölöm a magányt. Tudod milyen szörnyű, hogy hazamész a könyvtárból, és minden úgy van a lakásban, ahogy reggel hagytad?! Aztán már nem ki sem kell nyitni a szád másnapig. Te hogy bírod ki társ nélkül?
Emma: Társ nélkül?! Hát mikor vagyok én egyedül?! Szerintem meg nem olyan szörnyű, ha senki sem nyúl a dolgaimhoz. Legalább megtalálok mindent ott, ahol hagytam.
Irén: És nem zavar, hogy nincs kihez szólni?
Emma: Egyáltalán nem! Beszélek én magamban eleget. Legalább nem vitatkozunk. Tudom, van, aki majd beleőrül a magányba, meg az unalomba. Szegény floridai barátnőm keresztrejtvényeket fejt, és ha kész van vele, kiradírozza az egészet, aztán két hét múlva újrakezdi. De legalább erre jó, hogy olyan feledékeny. De te még nem tartasz itt!
Irén: (kicsit sértődötten) Kösz szépen!
Emma: Ismerkedni mindenhol lehet. Van elég férfi a városban...
Irén: Á, én nem tudnék kanadai férfival élni! Ezek csupa idétlen dolgokért lelkesednek! Dobozos sörrel a kezükben szurkolnak a tévé előtt, mert néhány ürge, jégeralsóban, husánggal a kézben próbál eltalálni egy labdát! Vagy azért üvöltöznek, mert a kedvenc csapatuk korcsolya nélkül, félcipőben csúszkál a jégen. Totyognak, mint a pingvinek, és vadul sikálják a jeget. Egy izé előtt! Hogy is hívják ezt? Curry?
Emma: Curling! Van olyan férfi is, akit nem érdekel a sport!
Irén: Akkor meg kártyázik! Vagy elcipel mindenféle kocsmákba, ahol barna sört mérnek, és néznem kell, hogy táncoltak az ír ősei.
Emma: Meg lehet ezt szokni! Nagyon sok nőnek sikerült!
Irén: De én nem akarom megszokni, hogy bemegy előttem az ajtón, mert egyenjogúság van. A fizetésemen ugyan nem látszik ez a nagy egyenjogúság, de azért a vendéglőben elém tolja a számlát, hogy fizessem ki a felét.
Emma: És akkor még egy rendes pasi, ha csak a felét...
Irén: Á, én nem akarok azon veszekedni, hogy miért nem díszítem fel a karácsonyfát november közepén, és miért kéne már kidobnom szenteste előtt! Én névnapomra szeretnék ajándékot kapni, és nem Valentine Day -re.
Emma: Lassan meg kéne szoknod, hogy itt mások a játékszabályok!
Irén: Hát, otthon azért ez egész más! Ott nem is voltam egyedül! Mert ott még mernek ismerkedni a férfiak! Itt meg?! (legyint). És ha van valakid, akkor tudod, hogy miről beszél a másik. Érted mire gondolok, ugye?
Emma: Kicsit elkanyarodtunk a Kenti Grófságtól...
Irén: És tudod, ott valahogy érdekesebbek a hétköznapok! Meg azért a kultúra is más! Nekem legalábbis! Szerintem itt mindenki álmodozik, de előbb - utóbb szépen leszokik róla.
Emma: Álmokat kergetünk, azt mondod?! Akkoriban még engem kergettek. Emlékszem, szinte rendszeres volt, hogy egy - egy férfi volt a nyomomban.
Irén: Annyira hajtottak rád?
Emma: Igen, de nem a táskámat akarták, mint manapság! Na de kár nyafogni! Előttünk az élet, meg az uszoda, csak jöjjön már az a jóember! (Irén bólogat. Megszólal a kaputelefon. Emma a készülék felé indul. )
Emma: Na végre! Itt a szerelő! (A készülékhez megy és beleszól) Yes? Persze, hogy itthon vagyok! (Irén felé fordulva) Hát anyukám tévedtem! Ez nem a csőszerelő! Márti van itt. Nem ismered?
Irén: Várj csak! A műkörmös?
Emma: Nem kérlek, ennek igazi körmei vannak. Ingatlan ügynök. Ő szerezte nekem ezt a lakást. Minden magyar hozzá fordul, ha kéglit akar venni. Nagyon rámenős! Apropó, te nem akarsz lakást cserélni?
Irén: Háát... Momentán nem állok úgy. Jó nekem az a kis garzon.
Emma: Meghiszem azt! Apropó, tudod, hogy a garzon legényt jelent?
Irén: Na még ez is! Minden út Rómába vezet...
Emma: Vagy az oltár elé.
(Kopogtatás hallatszik, Emma az ajtóhoz megy és beengedi Mártát. Márta elegáns, nagyvonalú nő. Magabiztosan vonul be a lakásba. Átöleli Emmát kölcsönös üdvözlés közben. Irénhez lép bemutatkoznak egymásnak, Márta azonnal átnyújt Irénnek egy névjegykártyát.)
Irén: (A kártyát tanulmányozva) Ó, a BIGFISH ügynökség. Sokat hallottam már róluk.
Márta: Mi vagyunk a legjobbak. Pontosabban én, de ezt nem illik mondani, mert szerény vagyok. (Emma felé fordul) Itt jártam a szomszédban. Tudod mennyit adnak ma egy ilyen egybedroomosért? (Elővesz egy mérőszalagot és szinte oda sem figyelve leméri az ajtó szélességét)
Emma: Van fogalmam róla! De mit csináljak? Eladom, kapok egy csomó pénzt, és mi van aztán?! Lakni csak kell valahol! Mit veszek abból a pénzből? Különben is, jól elvagyok én itt!
Márta: Na jó, de ha esetleg összeállnál valakivel, akkor ez már kicsi lesz.
Emma: Nyugi, majd olyan szivart választok, aki jól van eleresztve. De egyelőre nem fenyeget ilyen veszély.
Márta: Na jól van, csak szólj, ha kellek! Apropó, mi a program mára?
Emma: Hát, egyelőre várjuk a mestert, mert rossz a zuhany. Aztán irány az uszoda.
Márta: De jó nektek! Nekem meg lesz ma még egy kínai kuncsaftom délután. Le kell szerelnem valahogy, mert vett egy lakást kilátással az óceánra, most meg az a baja, hogy elé építenek egy másik házat. Megpróbálok segíteni neki.
Irén: Hogyan?
Márta: Rábeszélem, hogy vegyen egy lakást az épülő házban is.
( Megszólal a kaputelefon. Emma a készülék felé indul. )
Emma: Yes? Oké, nyomom! (Visszafordulva) Hát, gyerekek, meglepetésben lesz részünk!
Irén: Na, ha meglepetés, akkor nem a csőszerelő.
Emma: Nem csőszerelő az, hanem vízvezeték és gázszerelő mester. De tényleg nem ő.
Irén: Hát akkor kicsoda?
(Márta telefonja megszólal, kotorászva előveszi a táskájából és eleinte hangosan válaszol a készülékbe, majd egyre halkulva a telefonálással van elfoglalva.)
Emma: Hát a Ká Ká.
Irén: Mi az hogy Ká Ká?
Emma: Hát te nem ismered?! Kiss Kázmér, de mindenki csak Ká Ká-nak hívja.
Irén: Ja értem! A kezdőbetűk.
Emma: Hát nem csak a kezdőbetűk! Ő a Ká Ká, vagyis a Koszorús Költő.
Irén: És mit akar ez itt ilyenkor?
Emma: Van egy olyan sanda gyanúm, hogy egy verset hozott! Fogadjunk?
Irén: Ó nem köszönöm! Biztosan elveszteném.
(kopogtatás, majd Emma ajtót nyit a költőnek. Kázmér középkorú férfi, tipikus művészlélek. Nőies vonások, affektálás. Viseltes, tömött aktatáska van nála. )
Kázmér: Drága művésznő, csókolom a kezét! (Irén felé fordul) Nem emlékszem, hogy találkoztunk volna! (Mártához lép, aki még mindig telefonál. Suta bemutatkozás, majd Kázmér tovább lép Irén felé ). Engedje meg, hogy bemutatkozzam! Kiss Kázmér! De már nem sokáig! Most keresek valami frappáns művésznevet angolul. Nincs valami jó ötlete? (Emma felé fordul) Emmácska, van egy meglepetésem! Sosem fogja kitalálni, hogy mit hoztam! (a táskáját csapkodja)
Emma: Várjon, hadd gondolkodjam. Tán egy kis édesség? Vagy egy üveg bor? Netán egy szál virág?
Kázmér: (nem is érti a gúnyt Emma szavaiban) De Emmácska, hova gondol?! Méghogy virág?! Ez nem egy szál virág, ez csokor! Egy költemény-csokor!
Emma: (félreérthetően) Uram ne hagyj el!
Kázmér: (elégedetten) Na ugye! Emmácska engedje meg, hölgyeim engedjék meg, hogy felolvassam legújabb költeményemet, ami tulajdonképpen egy hosszabb lélegzetű történelmi vígeposz a gyöngyhalászok küzdelmes hétköznapjairól a spanyol elnyomás idején. Persze burkolt utalás a személyi kultusz éveire, de hát maga biztos érteni fogja drága művésznő! (Irén csendesen ájuldozik )
( Márta még telefonál miközben jegyzetel, nem folyik bele a társalgásba)
Emma: Értem én! Gyöngyhalász, gyöngy, kagyló, rák, Rákosi. Így gondolta?
Kázmér: (felragyogva) Hát ez nekem így eszembe se jutott, de ahogy így most mondja! Splendid! (A táskájában kezd kotorászni, de Emma leszereli)
Emma: Azt hiszem kedves Kázmér, hogy az idő nem alkalmas ilyen nagyobb lélegzetű műalkotás meghallgatására. Márpedig ugye maga se szeretné, ha félbeszakítanák a felolvasást, mert betoppan a szerelő.
Kázmér: (méltatlankodva) Isten ments!
Emma: (megnyugodva) Na ugye! Talán majd egy más alkalommal, amikor nem zavar minket senki és semmi.
Kázmér: (megadóan ) Hát jó! ( felderülve) De azért egy rövid alkotásra csak van idő?!
Emma : (gyanakodva) Milyen rövid?
Kázmér: Csak pár sor.
Emma: Mutassa! (Kázmér megadóan elővesz egy lapot, Emma megnyugodva látja, hogy alig néhány sor van a papíron) Nem bánom! Ez még belefér.
Kázmér: (büszkén) Még meleg. Tulajdonképpen még be sem fejeztem. . .
Emma: Ne csigázzon kedves mester, ne csigázzon! Halljuk a művet!
( Márta a telefonálást befejezve csatlakozik a felolvasást váró hölgyekhez.)
Kázmér: (pózba vágva magát szavalni kezd ) A láb
Emma és Irén: (megütközve) Hogy micsoda?
Kázmér: Mondom, a láb. Ne tessenek zavarni! Tehát: A láb. (amikor szavalni kezd, megemeli a lábát)
„A láb messze van a fejtől
De nem vagyok szomorú ettől
És higgyék el, nem tréfálok,
De néha fáj, amikor járkálok
Esténként, ha remegnek az árnyak
Ugyanazt teszik a kifáradt lábak” Hát ennyi. Ugye szép? Tulajdonképpen a foglakozásom ihlette az egészet. Nos, hogy tetszett?
Irén: Mi is a maga foglalkozása, kedves Kázmér?
Kázmér: Pincér vagyok. Szóval hogy tetszik?
Emma: (szavakat keres) Hát, nem is tudom! Neked mi a véleményed Irénkém?
Irén: (teljes zavarban) Nagyon eredeti!
Emma: Márta, neked hogy tetszett?
Márta: Kérlek, engem őszinteségre neveltek. (Rövid csend) Meg kedvességre. Úgyhogy nem mondok semmit.
Irén: ( próbálja menteni a helyzetet.) Szóval, nagyon eredeti. Igen. És nagyon hétköznapi! Ami ugye nem baj, mert közel van hozzánk. Testközelben!
Kázmér: Ugye?! Hogy úgy mondjam, szinte kéznél van! Tervezek egy kis anatómiai trilógiát a testrészekről.
Emma: Hát maga aztán nem tétlenkedik!
Kázmér: (büszkén) Hát ez úgy kikívánkozik, tetszik tudni! Olyankor kibontom a témát.
Irén: És angolul is szokott verset írni?
Kázmér: (méltatlankodva) Én, angolul?! Ugyan! Nem mintha nem tudnék megbirkózni vele, én vágom az angolt kérem, de azt inkább meghagyom a Bironnak.
Emma: Byronnak!
Kázmér: (beleegyezően) Annak is!
Emma: Ha magyarul versel, akkor viszont felesleges angol művésznevet választani.
Kázmér: De azért az mégiscsak olyan. . . hogy is mondjam, előkelő, ha egy angol név van a versem alatt és nem ez a Kiss Kázmér.
Márta: Hát mit akar? Azt hiszi, hogy mondjuk a Kelvin Kleine hatásosabb lenne?! Ugyan!
Kázmér: (beletörődve) Hát ez igaz! (megszólal a kaputelefon, Emma megkönnyebbülten felugrik)
Emma: Na látja, milyen jó, hogy nem kezdtünk bele a. . . (keresi a szavakat) szomorújátékba.
Kázmér: Vígeposz, kezit csókolom, vígeposz!
Emma: (félszájjal) Magának víg, de nekünk! Na ez biztosan a szerelő!
(az óráját nézi) Halló! Ki? Te vagy az Soma? Persze! Gyere csak nyugodtan! (a többiek felé fordul) A Soma van itt. A Drapp Soma. Na lányok, rendelhetünk mosóport, öblítőt, arckrémet, hajlakkot, pelenkát, vagy ami szem szájnak ingere! Szegény Soma ettől várja a nagy feltörést.
Irén: Ó ezt ismerem! Az utcánkban az egyik magyar edényeket árult. Minden héten becsöngetett hozzám a lábosaival. De hány lábos kell egy magányos nőnek?
Kázmér: Lehet ám kezitcsókolom, hogy nem is az eladás miatt jelentkezett az az ember olyan gyakran. A lábos az csak olyan fedőakció volt.
Irén: Gondolja? Most hogy így mondja! Tényleg célozgatott rá, hogy összetehetnénk az edényeinket. (kopogtatás hallatszik)
Emma: (kiabálva) Gyere csak, nyitva vagyunk! (megérkezik Soma. Középkorú, átlagos külsejű férfi, egyszerű öltözetben, hatalmas táskát cipelve)
Soma: (lehengerlő modorban) Üdv mindenkinek, csók, csók, drága Emma! Nahát, hogy nálad mindig vannak új arcok! Nagy ez a város, hiába! (kölcsönös bemutatkozás )
Emma: Mi van kedves Soma, hogy megy a bolt? Remélem jól, mert momentán nincs szükségem semmire. Még van egy tehervagonra való a tavalyi rendelésemből.
Soma: Ó, hol vagyunk már attól! Régi lemez! Ki foglakozik manapság háztartási szerekkel?! Telítve van a piac. Viszont van néhány csodálatos vitamin-ajánlatom!
Emma: Ja vagy úgy?! Szóval ugrott a babahintőpor.
Soma: Az már a múlté! A jövő a vitamin! Meg a nutry system és az organic food. Olyan vitamin-csomag ajánlatom van, hogy olyat még nem látott földi halandó! Ha szabad kérdeznem, hogy állunk a veseműködéssel? (várakozón tekint a társaságra. Vállvonogatás, zavart csend. Soma előkap a táskájából egy színes ábrát a veséről meg egy gyógyszeres üveget. A többiek elé tartja) Ez az új készítmény a Brunzolin tizenkétféle vitamint tartalmaz és csodálatos hatása van a vesére.
Kázmér: Szóval ettől mesés vesénk lesz?
Soma: Ne viccelődjünk kérem! Az egészségünk nem tréfa! Saját példámmal igazolhatom! Mióta ezeket a vitaminokat szedem, mintha kicseréltek volna. (Kázmér közelebb megy hozzá, lenézően vizsgálja.)
Kázmér: Mire? (Soma válaszra sem méltatja. Emmához fordul, miközben egy másik készítményt mutat fel)
Soma: Emma, drágám, hölgyeim, ez a szer legalább húsz évvel megfiatalítja az embert és meghosszabbítja az életet. Aki ezt szedi, 120 évig is elélhet.
Emma: Szóval akkor 120 éves koromban letagadhatok húsz évet a koromból. Remek perspektíva! Minden matuzsálem bomlani fog utánam.
Soma: (nagyot sóhajt, valósággal leereszt ) Jaj, ne gúnyolódj! Teljesen ki vagyok! A héten még nem adtam el semmit! Pedig mindenkinek kutya kötelessége lenne óvni a saját egészségét. Rágyújthatok?
Emma: Itt kedveském esetleg egy nótára! De ha mindenáron cigizni akarsz, csak az erkélyt tudom ajánlani. Az különben is nagyon egészséges, a friss levegő miatt.
Soma: Tudom, tudom! Két vitamin közt egy-egy slukk, nem nagyon fér össze. De mit csináljak, ez a mindennapi hajsza egészen kikészít. Ha ideges vagyok, úgy szívom azt a rohadt cigit, hogy szinte behorpad hátul a fejem. Az a helyzet, hogy nem erre számítottam, amikor kijöttem. Azt hittem, hogy tudom használni a diplomámat. De tévedtem. És nemcsak én, azt hiszem. Mókuskerék, ez !
Irén: A szívemből szólt, kedves Soma. (Emma is bólogat, Márta a telefonját nyomogatja))
Soma: Hát ez van! De ha egyszer nyernék a lottón! Hát megmutatnám, hogy hogyan kell élni! Egy évből hat hónapot itt töltenék a városban, a másik hat hónapot odahaza, Magyarországon és a harmadik hat hónapot meg a Bahamákon.
Kázmér: Várjunk, csak várjunk! Az már 18 hónap! Egy évben meg ugye csak 12 hónap van.
Soma: A szegényeknek! De ha pénzed van, mindjárt más a helyzet.
Kázmér: Hát, lehet benne valami! De ahogy hallgattam ezt fiút, rájöttem, hogy meg kéne zenésíteni a „Láb” c. versemet.
Emma: (Somához, magyarázóan) Kérlek, te nem is sejted, hogy miről maradtál le! Mi már hallottuk a művet.
Kázmér: (készségesen) Szívesen előadom újra!
Emma: (ijedten) Nem, ne fáradjon kedves Kázmér, tulajdonképpen még az első felolvasás hatása alatt vagyunk.
Kázmér: Akkor esetleg a vígeposz? Amint látom, a szerelő késik.
Emma: De most már igazán minden pillanatban betoppanhat.
Soma: Hát most hogy így kifüstölögtem magam, megyek rágyújtani. Hol az az erkély?
Kázmér: Csatlakoznék, ha megengeded. Mit szívsz?
Soma: A saját cigimet, mint mindig. Miért, meg akartál kínálni?
Kázmér: Én?! Viccelsz?! Nekem csak tüzem van.
Soma: Mindjárt gondoltam. Még egy tüzes honfitárs. (Emma útmutatása alapján a hálószoba felé távoznak)
Irén: (amint a férfiak távoznak ) Egészen megsajnáltam ezt a szegény Somát! Azt hiszem, vásárolok néhány vitamint tőle.
Emma: Hát ahogy gondolod! De én inkább a régi módszer mellett maradok. Én majd a paprikából vonom ki magamnak a C vitamint. (ismét megszólal a kaputelefon, Emma égre emelt tekintettel siet a készülékhez)
Emma: Na mi van Józsikám, ideért végre?! Kicsoda? Guszti? Hát persze, egész nyugodtan! Nyomom! (magyarázóan) Hát most mondjátok meg! A Guszti van itt! Persze a szerelő sehol!
Irén: (érdeklődve) Miféle Guszti? (automatikusan igazgatni kezdi a haját)
Emma: Biztos láttad már! A lánya a csoportomban tanul.
Irén: Annyian vannak abban a csoportban, nem ismerhetek mindenkit.
Emma: Látod, itt az eredménye, hogy olyan begubózva élsz! Alig ismersz valakit! Pedig van itt egy - két érdekes ember. Ez a Guszti se egy szakbarbár, ráadásul modora is van!
Irén: Meg felesége!
Márta: Na és hogy lakik ez a Guszti? Nem akar esetleg cserélni?
( kopogtatás hallatszik, Emma nem ér rá válaszolni, az ajtóhoz siet és egy jólöltözött, középkorú férfival, és egy fiatal lánnyal tér vissza )
Gusztáv: Csókolom a kezét Emma! Hölgyeim!
Emma: Nocsak, micsoda meglepetés! Hogy kerültek ide Guszti? Jöjjenek csak! Irénkém, ugye még nem találkoztatok?! Ugye ti sem, Márta? ( Márta a férfi elé siet, kezet fognak és azonnal a kezébe nyomja a névjegykártyáját. Gusztáv tisztelettudóan átveszi, majd az üldögélő Irén elé lép)
Gusztáv: (Irénhez lép, hosszan rámered. Kissé zavarban) Körmendi Gusztáv vagyok
( Irén kezet nyújt, ő is meg van illetődve)
Irén: Benkő Irén vagyok.
Emma: Benkő Irén, hajadon!
Éva: ( bemutatkozik Irénnek és Mártának) Csókolom, Éva vagyok.
(Márta újra telefonál, majd a háló felé távozik, hogy zavartalanul folytathassa a beszélgetést. A gyermek ránéz az asztalon lévő könyvre.)
Mit tetszik olvasni? Mi a könyv címe?
Irén: Vörös és fekete.
Éva: Vörös és fekete? Biztosan egy festőről szól.
Irén: Hát nem egészen. Ez egy romantikus fiatalemberről szól, aki még nem tudja, hogy mi szeretne lenni, de a hölgyek már nagyon érdeklik.
Éva: Klassz lehet. Elolvashatom?
Irén: Ez a gyerek olvasni akar? Na ilyet is ritkán hall az ember Kanadában! Gratulálok, kedves Körmendi úr! De ezzel a könyvvel még várni kéne pár évet. Hogy tudtak akkor udvarolni a férfiak!
Gusztáv: Elnézést kedves Emma, hogy csak így berontottunk ide, de nem akartam zavarni a színházban, meg aztán épp erre jártunk... (zavartan Irénre néz)
Emma: Üljenek csak le! Mondja Guszti nyugodtan, Irén előtt nem kell titkolózni!
(Gusztáv és a lány leül, az apa még mindig zavarban)
Gusztáv: Nem akarom rabolni a drága idejét Emma, csak azért ugrottunk be, hogy megmondjam, nem tud menni a lányom többet próbára!
Emma: Hogyhogy?
Gusztáv: Nem jön össze! Egész egyszerűen nem tudom megoldani! Átkerültem egy másik irodába, sokkal több a munka, fogalmam sincs, hogy melyik nap mikor érek haza, nem tudom többé Évát bevinni a próbákra! Tudja rólam Emma, hogy mindent megteszek érte, mióta egyedül maradtam vele, de ezt már tényleg képtelenség elintézni.
Irén: ( érdeklődve Gusztáv felé) Ön egyedül él? (zavartan elhallgat)
Gusztáv: Igen kérem, elváltam! Már négy éve és két hónapja! De ki számolja!
Emma: És Évi, te mit szólsz ehhez?
Éva: Én mondtam apunak, hogy nagyon szeretném folytatni, de sajnos nem megy! Pedig már meg is tanultam azt a verset!
Emma: Melyiket?
Éva: Hát amelyikben a költő arról ír, hogy milyen volt gyereknek lenni a háború után. (Szavalni kezd)
„Tudom már, mily szegények voltunk akkor, de nekem megvolt mindenem,
És nem irigyeltem másokat sem, mert egyenlők voltak velem
Nem hajszolt a tévéreklám, hogy milyen holmikat vegyünk,
Elég volt a foltos mackó, hogy boldogok legyünk
Hittük, szerencsés korban élünk, mögöttünk a háborús évek
Rommá lőtt házak helyén épültek a szerény családi fészkek
A világból nem láttam sokat, mondták jobb ma, mint régen
S nem értettem a szülői szitkokat, a sok esti beszélgetésen
De éreztem, biztonságban vagyok! Álmomat vékony fénysugár vigyázza,
Apám anyám még ébren, a konyha fényei szűrődnek szobámba
A mesék rémeitől anyám köténye védett. . .
Emma: ( félbeszakítja) Jól van kicsim, ügyes vagy! De ki adta neked ezt a verset? Ja, én! Istenem, milyen messze lehetsz már te ettől!
Éva: Emma néni, mit jelent a foltos mackó? Azt, hogy a gyerekeknek meg volt foltozva a játéka?
Emma: Nos, a mackó az nem játék állat volt, hanem, hogy is mondják manapság? Joggingszerkó. De nem ám Adidas, vagy Nike, hanem Kiskunhalasi Kötöttárugyár. Két nap után már olyan volt a lábadon, hogy egy szatyor krumplit eldughattál volna benne a térde körül.
Éva: Cool! Apu, nem tudsz szerezni nekem ilyen mackónadrágot?
Gusztáv: Hát nem tudom, mit szólnának hozzá az osztálytársaid.
Emma: Évike, szépen mondtad a verset, csak vigyázz, nehogy a rímek éneklésre csábítsanak. Mert a leírt szöveg nem más, mint egy kotta. A zenészen-vagyis a versmondón - múlik, hogy hogyan szólaltatja meg. . . .Ja, bocsánat, nem ezért vagyunk itt! Hát csak lenne valami megoldás?! (Gusztáv felé fordulva) Ha ezek a gyerek most abbahagyja a színházat, csak néhány év és már magyarul sem tud majd beszélni!
Gusztáv: Higgye el Emma, nekem se mindegy! De hát tanul verset az iskolában is!
Emma: Ott megtanulja Dickinsont, meg Miltont, de hogy ki volt Vörösmarty meg Kosztolányi, azt nekünk kell megtanítani neki! Jó, meg lehet élni ezek nélkül is, de mennyivel szegényebben!
Egyszer mindenki tudni akarja, hogy honnan jött, hogy miféle emberek voltak a szülei! Erőt ad az embernek, ha tudja, hová tartozik! Meg aztán az se mindegy, hogy mennyit raktározunk el itt belül! (a fejére mutat) Egyszer Bernard Shawtól megkérdezték, hogy milyen volt az estély, amin részt vett. - Halálra untam volna magam, ha történetesen nem lettem volna én is ott! – válaszolta. Hát igen, a művelt ember nem unatkozik, a tudatlan meg csak néz ki a fejéből! Szóval kell ennek a gyereknek a színház, még akkor is, ha nem akar később színésznő lenni!
Gusztáv: Hát engem igazán nem kell meggyőzni!
Emma: Merre felé is laknak kedves Gusztáv?
Gusztáv: Az északi oldalon. (Irén felé fordul) De hogyhogy mi még nem találkoztunk?!
Irén: Elég visszahúzódva élek. Csak a könyvtár, meg az otthonom.
Gusztáv: Az embert mindig érik meglepetések! Én meg már azt hittem, hogy minden csinos magyar nőt ismerek a városban! Persze csak úgy képletesen, úgy értem futólag!
Irén: Ne magyarázkodjon kedves Gusztáv! Látszik magán, hogy maga nem egy szoknyavadász!
Gusztáv: (bizonytalanul) Nagyon látszik?! Kár! (mindketten elnevetik magukat)
Emma: Irénkém emlékszel, megígérted néhány napja, hogy bejársz majd a próbákra!
Irén: (bizonytalanul) Megígértem volna?!
Gusztáv: Irénke, magát ennyire érdekli a színház?! Fantasztikus! Én is oda vagyok mindenért, ami művészet. Kicsit röstellem is magam a kollégák előtt, amikor üvöltözve tárgyalják a tegnapi meccset a munkahelyen. Be sem merem vallani nekik, hogy még a tévé előtt sem tudok végigülni egy hoki vagy baseball meccset. Egyszerűen nem érdekel. De egy jó színdarabot akár többször is meg tudnék nézni. Ugye lányom?
Éva: Mi az hogy! Apa a múlt héten ellógott a vállalati bankettről, mert bemutató volt a Play Houseban.
Guszti: (szégyenlősen) Hát...inkább a színházban üldögéljek, mint a pubokban, nem igaz?! A színháztól még senki nem kapott májzsugort. Az élményről már nem is beszélek!
Irén: (lelkesülten) Nem is hinné, kedves Gusztáv, hogy mennyire ritka manapság az olyan férfi, akit ennyire érdekel a művészet.
Emma: (Irénhez) Irénke, ha úgyis bejársz majd a próbáinkra, felvehetnéd ezt a kislányt, nem is kitérő neked, hiszen te is az északi oldalon laksz!
Irén: (bizonytalanul) Hát . . . ha nem venné Gusztáv tolakodásnak...
Gusztáv: (lelkesülten) Hogy én?! Szólítson Gusztinak! Hát hogy mondhat ilyet?! Micsoda megtiszteltetés, ugye Évikém! Viszonzásul, meg elhívnám hétvégeken hozzánk ebédre! Tudja kedves Irén... izé Irénke, hogy milyen töltött paprikát tudok főzni, igaz lányom?! De nem csak töltött paprikát! Bármit! (más hangsúllyal) Volt időm gyakorolni!
Irén: (cinkosan) Tényleg olyan mesterszakács a papád?
Éva: Hát igen, de ez nem mindig jön jól nekem.
Irén: Hogyhogy?
Éva: Ne tessék azt hinni, hogy a vonalaimat féltem. (általános derültség) Inkább az a baj, hogy a múltkor áthívtam hozzánk néhány osztálytársamat és apu palacsintát sütött.
Irén: Igen? És ízlett nekik?
Éva: De mennyire! Azóta állandóan nálunk akarnak vendégeskedni, engem meg elfelejtenek visszahívni.
Irén: Tanuljon ebből kedves Gusztáv, és máskor lazítson, ha vendégek jönnek.
Gusztáv: Isten ments! A magyar konyha jó híréről van szó!
Emma: (elégedetten) Hát, úgy látom ez a próbakérdés megoldódott!
Éva: (boldogan) Irénke néni, ez nagyon szuper! Járhatok a próbákra, nem kell kimaradnom! El sem tetszik hinni, milyen klassz csapat van ott! Köszi, köszi! (Irénhez szalad és átöleli)
Irén: (kissé zavarban) Tudod mit Évikém, tegeződjünk! És ahhoz sem ragaszkodom, hogy nénizzél!
Éva: Hát . . . Nekem is könnyebb lesz így! Akkor szervusz!
Emma: Erre koccintunk! De csak üdítővel, mert a gyerek nem ihat, Guszti meg vezet, akárcsak én. Irén, neked mit töltsek?
Irén: Hát csak nem fogok kilógni a csapatból?! Üdítőt, természetesen!
(Emma két Coca Colás üveggel érkezik. Udvariasan érdeklődik a vendégektől)
Emma: Melyik évjáratból? (mindenkinek tölt, koccintanak és isznak)
Gusztáv: Nagyszerű, akkor nem is zavarunk tovább, kedves Irénke, itt a telefonszámom, nagyon várjuk a hívását!
Irén: Számíthat rám! A héten még lesz egy próba! Süteményt meg majd én viszek az ebédhez! Mit szólna egy gesztenyetortához? Az a specialitásom!
Gusztáv: (elmenőben, fellelkesülve) Imádom! Mármint a gesztenyetortát!
Irén: (Évának kiáltja) Átviszek neked néhány könyvet! Nem fogod megbánni (Gusztáv és a Éva elköszönnek. Amikor elhagyják a színt, Emma Irénhez fordul)
Emma: (énekel) Más ez a szerelem.... (ugratva) Te mondd, tényleg az északi oldalon laksz?!
Irén: (sértődötten) Ne hülyéskedj! Mintha nem tudnád! (ábrándozva) De annyira rokonszenvesek nekem, hogy még egy kis kitérőre is hajlandó lennék! (kirobban belőle a nevetés)
Emma: Hogy ez nekem nem jutott előbb eszembe! Két magányos szív! Ja tudom! Attól féltem, hogy a gyerek nem örülne, ha felbukkanna az apja körül valaki, de úgy látszik tévedtem! Ki hitte volna, hogy még hasznodra válik, ha francia írókat olvasol.
Irén: Na most már tényleg indulhatnánk az uszodába! Tele vagyok energiával!
Emma: Persze, az erkélyem meg tele van pasasokkal! (kopogtatnak)
Irén: Hát ez meg kicsoda?! Nagyobb forgalom van itt, mint egy rendező pályaudvaron!
Emma: Biztosan valamelyik szomszéd. It’s open! (bejön a szerelő. Munkásruha, szerszámtáska, létra. Enyhén ittas )
Józsi: Csókolom az összes kacsóját művésznő, ugye pontos vagyok?
Emma: Józsikám, maga halál pontos! Látom magának nem kell a kaputelefon! Egyébként pontosan két órával korábbra vártam! Már azt hittem, nem is jön!
Józsi: Kezit csókolom a dugó miatt!
Emma: Ezt ismerem! Mindig a forgalom a hibás!
Józsi: Ki beszél itt forgalmi dugóról! A borosüveg dugójával vacakoltam!
Emma: Szép kis mesterember, ha már egy üveget se tud kinyitni!
Józsi: Nagyon firnyákosak ezek a mai üvegek! Azt hiszik, hogy távol tartanak a szesztől, ha nehéz kinyitni az üveget. Mint a gyerek, az orvosságosüveggel, teccik tudni!
Emma: Józsikám, fogjon hozzá, mert már szeretnénk elindulni a barátnőmmel! (Irén felé mutat. Józsi átvág a szobán és bemutatkozik Irénnek. Észreveszi a likőrt az asztalon.)
Józsi: Ni csak meggylikőr! Hogy szereti ezt az asszony!
Emma: (gúnnyal) De azért maga sem veti meg ugye Józsikám?!
(Emma az üvegért nyúl, Józsi felmarkol egy kávésbögrét és odatartja a tölteni akaró Emmának)
Józsi: Csak egy gyűszűnyit, csókolom a kezét! Egészségünkre! (mohón kortyolja az italt)
Emma: Mondja Józsi, minek hozott létrát? Nem éri fel a zuhanyt?
Józsi: Magának elárulom művésznő, mert maga mindig rendes volt hozzám! Magácskát nem akarom átvágni! Még boldogult apám tanított rá, hogyha kuncsafthoz megyek, minél több cuccot vigyek magammal, mert akkor azt hiszik, hogy nagyon komoly a javítanivaló. Ha meg sok a meló, akkor ugye többet lehet kérni.
Emma: És hogy megy az üzlet?
Józsi: Csak vergődöm, drága Emma, csak vergődöm!
Emma: Tudja mit, Józsikám, magának egy nagyobb létra kéne!
Józsi: Jaj, kedves Emma, majd elfelejtettem! Itt van a sógorom Torontóból, aztán mikor megtudta, hogy magához jövök, a lelkemre kötötte, hogy kérjek egy dedikált fényképet a művésznőtől! Mert hogy annyiszor látta magácskát játszani odahaza. Ugye ír neki pár kedves sort!
Emma: Magának mindent Józsikám! ( a fiókhoz megy és a fényképek között kotorászik.) Hogy hívják a sógorát?
Józsi: Ubulnak.
Irén: Szép magyar név.
Emma: Ehhez mit szólna: Ubulnak, aki látott engem, sok színdarabban, vidéken és Pesten. Szeretettel: Váry Emma.
Józsi: Hát ettől kifekszik az biztos! Imádja magát! Egészen rosszul volt, mikor mondtam neki, hogy ide jövök.
Emma: Hát mért nem hozta magával?
Józsi: Választanom kellett! Vagy ő, vagy a létra!
(Emma átnyújtja a képet, amit Jóska a felső zsebébe helyez féltő gonddal. Megint megszólal a kaputelefon. Emma vállrándítással jelzi Irénnek, hogy nem tehet semmiről, közben Jóska elindul a fürdőszoba felé)
Emma: Yes? Igen, gyere csak gyere!
Irén: ( automatikusan a haját igazítja) Újabb férfilátogató?
Emma: Nem, ezúttal Elvirához lesz szerencsénk.
Irén: A cuccos Elvira jön?
Emma: Hát én csak egy Elvirát ismerek. Miért hívod cuccos Elvirának?
Irén: Ahányszor találkozunk, mindig megkérdi: Hol vetted ezt a cuki kis cuccot drágám?
Emma: Nahát engem nem szokott megkérdezni, mióta meglátott a Value Village - ből kijönni. Pedig csak a színháznak vásároltam pár használható kelléket. ( kopogtatnak )
Emma: Szabad! Itt már mindent szabad! (bejön Elvira, túlöltözött, harsány sminkkel)
Elvira: (lihegve) Emma, olyan hírem van! Kapaszkodj meg!
Emma: (mímelt ijedséggel) Földrengést jeleztek? Egyébként szervusz!
Elvira: Jaj, szervusz drágám! Már köszönni is elfelejtek, olyan izgatott vagyok! Mindjárt, mindjárt, csak kifújom magam! Idáig rohantam! (most veszi észre Irént)
Szervusz Irénke. Hogy vagy? Jaj, hol vetted ezt a cuki kis cuccot drágám?
(Irén egy mozdulattal jelzi Emmának, hogy na ugye megmondta)
Irén: ( bátortalanul) Hát már nem is emlékszem . . (a két férfi jön be az erkélyről, köszönnek Elvirának)
Elvira: (kizökkenve) Nocsak nocsak! Emma, te férfiakat rejtegetsz a hálószobádban?! Na nem mondom, a te korodban!
Emma: Hát igen és Elvirám, szeretnék kérni egy nagy szívességet tőled.
Elvira: Számíthatsz rám!
Emma: Légy szíves, gondoskodj róla, hogy holnap tudja az egész város!
(Márta érkezik, elmerülten telefonál, a kezével int üdvözlés-félét Elvirának)
Elvira: Hogy te milyen funny vagy édesem! Emma, nagy újságom van!
( Emma nemigen törődik vele, a férfiakat vizsgálja)
Emma: Soma, te nagyon rossz színben vagy! Mondtam, hogy árt az a fránya bagó!
Soma: Nem is az! De azt hiszem, letüdőztem a Kázmér egyik versét! Hát akkor én nem is zavarnék tovább, úgy látom fontosabb dolgok vannak itt napirenden, mint a vitamin. Jössz Kázmér? (Kázmér bizonytalankodik)
Emma: Maradjatok nyugodtan, nincsenek titkaim! Különben is, ha végez a szerelő, mi is elmegyünk hazulról, ugye Irénke?
Kázmér: Szóval megjött a szerelő?! Pedig már úgy reméltem, hogy mégiscsak sor kerülhet a vígeposzra.
Emma: Hát akkor inkább az Elvira hírei!
Elvira: (vonakodva) Hát, pedig elég bizalmas dolgokról van szó, nem tudom, jó ötlet -e, hogy így mások előtt . . .
Emma: Jaj, Elvira hagyd már! Csupán arról van szó, hogy így egy fél órával előbb hallják meg ezek a szegény fiúk a nagy újságot. Ismerem én a magyarokat, ha pletykáról van szó!
Elvira: Hát, jó, nem bánom!
Emma: Mért kellett idáig rohannod?! Van telefon is!
Elvira: De én látni akartalak, amikor meghallod a hírt!
Emma: Na hiszen, a te híreid! A múltkor ugyanilyen izgatott voltál, amikor berontottál ide azzal, hogy árleszállítás van a Bay - ben! Most mi Sale hozott ide?
Elvira: Ez más! Hidd el, ez más! Ülj le!
Emma: (unottan) Na halljuk, hol lett olcsóbb a keresztpántos kombiné?
Elvira: Csak annyit mondok: Károly! Érted?! Bérczes Károly itt van a városban!
(Emma felkapja a fejét, levegő után kapkod, a szívéhez kap - eljátszik egy haldoklási jelenetet. Elvira megdöbbenve nézi, hogy mit okozott a bejelentése. Néhány másodpercig még tart Emma színjátéka, majd közömbösen megszólal)
Emma: Mit mondtál, milyen Károly?
Elvira: Ne hülyéskedj, hát Károly, Bérczes Karcsi! Mindnyájan tudjuk, hogy a nagy szerelmed volt!
Kázmér: Ó, valami ifjúkori lángoló szerelem! Pennámra való téma!
Soma: Maradj már csendben! Te csak foglakozz a végtagjaiddal!
Irén: Sejtettem én, hogy nemcsak a könyvekben létezik az igazi szerelem. Utánad jött!
Márta: Egy pasas Magyarországról?! Átrepüli az óceánt a szerelme miatt?! Hol a zsebkendőm?
Emma: Ugyan már! Nem is tudja, hogy hol élek! Ébredjetek fel végre! Több mint húsz éve nem találkoztunk! (dühösen) Több, mint húsz éve! Azóta nem is láttam! Most meg azt várjátok, hogy vértódulásom legyen a hírtől, hogy a városba érkezett?! (hangot vált) Hogy néz ki?
Elvira: Én csak a moziban láttam otthon, de rögtön megismertem! Igaz, kicsit ősz, kicsit ráncosabb, de nagyon jól áll neki!
Emma: A csibész! Különben nem érdekel ez az ember! Én már lezártam magamban ezt a históriát!
Irén: De akkor mit keres ez Kanadában?!
Emma: Nincs ebben semmi különös! Minden magyarnak szokott lenni egy rokona a tengeren túl. Biztos eljött az ideje, hogy meglátogassa a nagybácsit! Talán örökölni akar!
Márta: Ha ingatlant akar venni, tudok segíteni!
Irén: Mondd Emma, miért szakítottatok annak idején?
Emma: Annak idején, vagyis (gondolkodik) huszonhat éve. Hogy miért? Banális történet. Szerződést kapott egy másik színházba és ott szemet vetett reá egy kis statisztalány, aki rajta keresztül akart karriert csinálni. Karcsika bekapta a horgot, de annyira, hogy utána már nem is vette a fáradságot, vagy a bátorságot, hogy felhívjon és közölje, hogy vége. Én persze nem kerestem, elvégre hiúság is van a világon! Csak otthon bőgtem, a csukott ajtó mögött. Meg éjjel nappal hallgattam azt a hanglemezt, amit tőle kaptam születésnapomra. Úgy látszik, egy kicsit mazochista vagyok. Még ma is emlékszem a dal minden sorára.
Irén: Már nincs meg az lemezed, ugye?!
Emma: Nincs hát! De megvettem kazettán! Rekedtre énekeltem magam.
Elvira: (elérzékenyülve) Azért milyen jó neked Emma! Ha szerelmi bánatod van, kiénekled magad! Én meg csak annyit tudok tenni, hogy levágatom, vagy átfestetem a hajam! És veszek egy cuki kis cuccot magamnak.
Irén: Én meg betegre eszem magam! Aztán meg böngészhetem a fogyókúrás könyveket!
Márta: Ha én szerelmes vagyok, akkor nem törődöm semmivel. Akkor az Open House alatt még cipővel is bejöhetnek a vevők a házba.
Kázmér: Én meg szonetteket írok, ha elhagynak. Már három kockás füzet tele van.
Soma: Annyi nőd volt?
Kázmér: Á, nem! Egy nő, egy füzet.
Elvira: És azóta nem is láttad?
Emma: Nem. Én nem sokkal azután eljöttem. Nemcsak miatta. De így sokkal könnyebb volt.
Soma: De hát már jártál otthon azóta! Sose próbáltad megkeresni?!
Emma: (a dalt idézi) A magány maradt egyedül nékem...
Irén: (pityereg) Milyen szép, szomorú történet! Olyan szomorú, mint a Vörös és fekete.
Emma: Szamár!
Márta: (észbe kap) Hogyhogy csak a magány?! Hát azóta kétszer voltál férjnél!
Emma: ( helyesbít legyintve) Leszámítva azokat az éveket!
Kázmér: És nem akarja látni őt?
Emma: Minek?! Miről beszélgessek vele? Az időjárásról?! Lezártuk ezt már mind a ketten.
Elvira: Hogy hívták azt a statisztalányt nem emlékszel?
Emma: Micsoda véletlen, emlékszem a nevére. Pruckner Margit.
Irén: Ezzel a névvel aztán nemigen csinálhatott karriert!
Emma: Hát nem is! Felvette a Pünkösdi Maca művésznevet.
Elvira: Bérczes Károly nem egyedül van itt! Hanem...egy bizonyos Pünkösdi Macával!
Emma: Igeeen?!
Elvira: Igen!
Emma: Ó, hát az egészen más! Csak nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy ne üdvözöljek egy pályatársnőt! Igazán kedvem támadt, hogy találkozzam ezzel a kedves házaspárral. Macának ugyanis még más bűne is van!
Irén: (ijedten) Hűha! Egy valódi bűncselekmény?!
Emma: Számomra nagyon is az! Most már bevallhatom, hogy nem tudtam megállni annak idején, hogy ne próbáljam felhívni Károlyt. De ő vette fel a telefont.
Elvira: (sürgetve ) És? És?
Emma: Ma is emlékszem minden szavára! Azt hadarta a telefonba: (utánozza a nőt) „ Károly az enyém, felejtsd el örökre! Ajánlom, hogy ne is találkozz vele, még a színpadon se! Változtass pályát, úgysem lenne nagy kár érted, mert tehetségtelen vagy!” (általános szörnyülködés) Na hát ez az! A nő meg tud bocsátani bennem, de a színésznő soha!
Soma: Ez vérlázító!
Elvira: Ez vért kíván!
Kázmér: Micsoda arcátlanság!
Emma: (vészjóslóan) Eljött a leszámolás ideje!
Márta: Hát én egy úrinő vagyok, de tuti, hogy átrendezném a sminkjét a hölgyikének!
Irén: (izgatottan) De tényleg, most mi lesz?! Párbajozni fogtok?!
Emma: Persze! Kétszeri golyóváltás a Stanley parkban, segédekkel, első vérig, közvetlenül a játszótér mellett! Ébredj Irénkém, a XXI. században élünk!
Elvira: Véletlenül tudom...
Emma: (bólogat) Véletlenül!
Elvira: ... Hogy ma este az Imperial hotel bárjában lesznek. Oda várják a kanadai - magyar producert, azt akarják megpuhítani, hogy az asszonyka szerepelhessen az új filmjében.
Emma: Áha! Szóval egy kis filmkarrier! Hánykor lesz a találkozó?
Elvira: Este tízkor.
Emma: Micsoda véletlen! Tíz órakor éppen szabad vagyok! Hogy hívják a producert?
Elvira: Valamilyen Dez - nek, akkor gondolom, otthon Dezső lehetett.
Emma: Ó, a Dez! Ismerős a név!
Irén: Mondd Emma, lehet, hogy ez a Maca mégiscsak vitte valamire és híres lett otthon?
Márta: Egy ilyen nő mindenre képes, csak írjanak róla az újságok.
( Józsi beront a színre csurom vizesen.)
Emma: Mi történt Józsikám?
Józsi: Művésznő, végre működik az az átkozott zuhany!
Emma: Azt látom! Józsikám, ma már másodszor látom magát elázva!
Józsi: Csak egy gond van! Tessék adni egy másik fotót, mert ez tönkrement! (mutatja a szétázott fényképet)
Emma: (az asztalhoz megy és másik képet dedikál) Még hogy híres lett ez a Maca?! Hát akkor mit szóljak én?! Perceken belül már a második fényképemet dedikálom!
- Függöny -
Második felvonás
(Játszódik a hotel bárjában. A színen egy meghitt bárrészlet, az előtérben egy un. box, az asztal körül egy csinos, elegánsan öltözött pincérnő pakolászik, amikor megérkezik a házaspár, Károly és Maca. Károly kissé konzervatív öltözködésű, jó tartású férfi, Macán viszont mindenből sok van. Túl sok smink, ruhadíszek, stb. afféle divat áldozata. Hatalmas napszemüveg van rajta, amitől nem lát, a férje szabályosan vezeti. )
Pincérnő: Good Evening! Do yuo have reservation?
Károly: (zavarban) Mit, hogy... izé? (nagyon magyaros akcentussal) Ja, my name is Bérczes. One table for three people.
Pincérnő: Here you are! This is your table! (Károly és Maca leülnek Maca rosszalló pillantásokat lövell a szemüvege fölött pincérnő felé) What would you like to drink? (itallapot nyújt át mindkettőjüknek, Károly és Maca tanulmányozni kezdi az itallapot, bár a nőről egyértelmű, hogy nem lát semmit. A pincérnő magukra hagyja őket. Károly szelíden leveszi Macáról a szemüveget)
Károly: (némi gúnnyal) Így! Itt már nincs szükség az álcázásra! Nem fognak zavarni a rajongók meg a fotóriporterek! Ami azt illeti, az utóbbi időben nem lehet rájuk panasz. Már évek óta nem háborgatnak minket.
Maca: (az itallapot tanulmányozza) Apukám milyen helyen beszéltétek meg ezt a találkát?! Frivol külsejű nők szolgálnak fel, az itallapon meg nincs ott, hogy mi mennyibe kerül?! Tán ingyen van?! Még ennek a mineralwaternek is olyan neve van, mint egy francia őrgrófnak! Remélem kifizeti a számlát ez a mister Dez, mert különben tönkremegyünk ebbe a kis megbeszélésbe!
Károly: Anyukám, ne legyünk olyan kicsinyesek, mikor ilyen lehetőség előtt állunk!
( A pincérnő visszatér, Károly az ujján mutatja, hogy kettőt kér abból, amit az itallapon mutat. A pincérnő bólint, és újra távozik)
Maca: Mit rendeltél?
Károly: Fogalmam sincs! Azt, aminek a legrövidebb neve volt az itallapon!
Maca: (az óráját nézi) Nem jöttünk túl korán?
Károly: De szívem, egy ilyen fontos megbeszélésről nem lehet késni! Elüldögélünk itt és átvesszük a leglényegesebb dolgokat. Nagyon fontos, hogy jó benyomást keltsünk! Egy ilyen első találkozás mindent eldönthet. Szépen elszopogatjuk ezt az izét, amíg megjön a producer. (a pincérnő felé mutat, aki érkezik az italokkal. Nem derül ki, hogy mi van a poharakban, nem tudják elrejteni fintoraikat, de azért hősiesen kortyolnak az italból) Na akkor mi a legfontosabb?
Maca: (nyafogva) De már annyiszor átvettük! Ne beszéljek sokat, bízzam rád a válaszokat, mosolyogjak kedvesen, legyek könnyed, ne higgye rólunk ez a producer, hogy kenyérre kell a gázsi! (hangot vált) Ne higgye, hogy ha nem kapom meg ezt a szerepet, jövőre már nem tudunk kifizetni egy nyaralást még a Lupa szigeti csónakházba se!
Károly: Ne arra gondolj! Hanem arra, hogy megpukkadnának a kolléganőid, ha egy kanadai - magyar filmben szerepelnél!
Maca: (átszellemülten) Meg az egész szakma! Néznének, mint a moziban!
Károly: Csak ez az átkozott angol! Azt hazudtam neki, hogy folyékonyan beszélsz angolul.
Maca: Meg vagy őrülve?! Hogy én?! Hát tudod, hogy angolul csak annyit tudok, hogy Guten tag! Hogy mertél ekkorát hazudni neki?! És ezt pont az utolsó pillanatban közlöd velem?!
Károly: Nyugi, drágám! Persze, hogy nem mertem előre mondani neked, mert féltem, hogy akkor el se jönnél! Mit mondhattam volna neki, mikor kérdezte, hogy hogy megy az angol?! Tudtam, hogy milyen válaszra vár! Ezeknek már természetes, hogy a világon mindenki tudjon angolul! Hogy valaha oroszból kellett államvizsgázni, az kit érdekel itt?!
Maca: De Károly! Az első pillanatban lebukunk!
Károly: Nyugi, nyugi! A producer magyar származású, beszéltem vele telefonon, ez élvezi, ha végre magyarul beszélhet valakivel! Vele szót értünk ne félj, és ha megkapod a szerepet a forgatásig még lenne pár hónap, befizetlek egy intenzív nyelviskolába, csak elgagyogsz a stábbal, a szövegedet meg szóról szóra betanulod.
Maca: Károly én félek! Ez a felelősség! Mindent az én vállamon lesz, az idegösszeomlás kerülget! Te meg állandóan a fejem felett intézed a dolgainkat! Már angolul kell játszanom, hogy eltartsam a családomat! Mit kívánsz még tőlem?! Legközelebb tán majd rám parancsolsz, hogy növesszek szakállt, hogy megkaphassak egy szerepet?!
Károly: Te akartál mindenáron színésznő lenni! Mindent el akartál játszani! Nem emlékszel, hogy mivel jöttél oda hozzám Szegeden?
Maca: ( vonakodva) Most mért kell ezt felhozni?!
Károly: Sose felejtem el, megvártál a művészbejárónál az előadás után, olyan fáradt voltam, mint a dög, valami orosz klasszikust játszottunk, amiben vállamon vittem az egész darabot, aztán te meg odaállítottál nekem, hogyha nem hallgatlak meg, öngyilkos leszel. Ott szavaltad nekem Ophéliát, én meg majdnem állva aludtam a fáradságtól!
Maca: Akkor is csak gorombáskodni tudtál velem!
Károly: Miért? Mert azt mondtam, hogy nem kell öngyilkosnak lenni, én foglak megfojtani, ha nem hagyod abba?! Ami azt illeti ez az öngyilkosság trükk elég gyakran visszatért!
Maca: Egyszer meg is teszem, meglátod!
Károly: Ne kelts hiú reményt!
Maca: Sírnál utánam, az biztos! Ne hidd, hogy még mindig úgy oda vannak érted a nők! Figyeltelek azon a gardénia partin.
Károly: (oktatólag kijavítja) Garden Partin!
Maca: Szóval azon az izén! Láttam ám, hogy nem nagyon tudtad lekötni a hölgyvendégek érdeklődését.
Károly: De szívem! A vadászkalandjait mesélte az egyik öreg magyar. Hát melyik nő csatlakozna a társasághoz, hogy meghallgassa, miért nehéz elejteni a jávorszarvast.
Maca: Látod?! Már nem is te vagy a téma! Senkit sem érdekel, milyen nagy színész voltál odahaza, a társaságodban is inkább a teflonokról beszélgetnek . . .
Károly: Nem teflon! Muflon!
Maca: Mindegy az! A lényeg, hogy ezekről az izékről beszélgetnek és nem arról, hogy mekkora Cyrano voltál!
Károly: De te! Bezzeg te, nem átallottál Júliát szavalni a vendégeknek. A társaság meg csak nézett, a sok kanadai fel nem foghatta, hogy miket kiabálsz az erkélyről.
Maca: Nem kiabáltam! Szavaltam! (rákezdi) Ó Rómeó! Miért vagy te Rómeó! Tagadd meg atyád és dobd el neved...
Károly: Hát a vendégek eldobták magukat a röhögéstől az biztos! Mindenkinek magyarázkodhattam, hogy nem bírod az italt. Apropó, ne rendeljek még valamit? Ami azt illeti, én már inkább éhes vagyok!
Maca: Hát azt felejtsd el! Nem fogunk valami zebrabecsináltért kifizetni itt százakat!
(észreveszik az asztalra készített mogyorós tálat. Egymással versengve tömik magukba a mogyorót, tele szájjal falnak, amikor megérkezik Emma, aki alaposan elváltoztatta külsejét. Szemüveg, paróka, kosztüm - a nő megjelenése egy fontos hivatali személyt sejtet.)
Emma: (elváltoztatott hangon) Good Evening!
Károly és Maca: (zavarban, tele szájjal) Good Evening!
Emma: (törve a magyart) Pardon, én gondolom Bérces Károly és nője maguk itt!
Maca: (dühösen felemelkedik) Nem a nője! A neje!
Emma: Engedjék meg, bemutatni magam: Mrs. Deborah Blummingdale vagyok, mister Dez az dolgozik velem, vagyunk mi kollégák. Kedves fiú, szeretek vele dolgoz, csak most ő kicsit késik, gondoltam, megnézek magyar művésznő, kit ő akar szerződtet új cooproduction. Dez arany fiú, ő szülei szintén magyar, így néha szoktunk irodabán magyar beszél senkik nem értse aki ottan van körül velünk. (Károly és Maca végtelen zavarban vannak. Készületlenül érte őket a nő megjelenése. Ruházatukat igazgatják, zavartan kezet nyújtanak.)
Emma: Anyway, térjünk a tárgyra! (helyet foglal a házaspár mellett. Megérkezik a pincérnő és átnyújt Emmának egy itallapot.)
Emma: Milyen italt, milyen italt? Neked mit iszol?
Maca: (rámutat az itallapon az ő választásukra. Magyarul mondja az olvasottakat ) Ice sunset.
Károly: (sietve kijavítja, helyes angolsággal) Ice Sunset! Az asszony mindig viccel!
Emma: (fintorral jelzi, hogy érti, miről van szó. Megrendeli az italt a pincérnőtől) Oké, megpróbál ezt én is!
Károly: (feltétlenül bókolni akar) Kegyed milyen jól beszél magyarul!
Emma: Én éltem Magyarország, születtem Bjudapeszt. Ezt mi már angolosan szoktuk mondani: Bjudapeszt. És te hol szület?
Károly: ( büszkén utánozza) Én is Bjudapeszt.
Maca: (nem akar lemaradni) Én meg Nagikovaksziban!
Károly: Azt hiszem drágám ezt mondhatod magyarosan: Nagykovácsiban. Ne haragudjon, kedves. . . izé . . . Deborah, nem találkoztunk mi már valahol?
Emma: Nem hiszem! Én nem szoktam elfelejteni azokat, akikkel találkozom! (észbe kap) Nekem sok dolog össze - vissza, külföld meg itt, de nem sok magyar találkozni.
( Pincérnő behozza Emmának az italt, majd Károlytól érdeklődik)
Pincérnő: Would you like another drink?
Károly: (ijedten) Isten őrizz! ( krákog) No thanks, maybe later.
Emma: (kortyol egyet) So, szeretnék kapni én is képet, magyar színésznő talent! Tud mutatni nekünk valami special your repertoár?
Maca: ( segélykérően néz Károlyra) Mit mond?
Károly: (felé fordulva suttogja) Játsszál neki valamit!
Maca: ( zavartan) Nem is gondoltam, hogy nekem itt játszani kell ma este. Kicsit zavarban vagyok.
Károly: (a fogai között) Mert még keveset ittál!
Emma: Hát lássuk csak! A film story egy kis, egyszerű színésznő, ki el akar venni férfit, szerelmétől. Kis kezdő színésznő meg is szerzi férfit, és mikor beszél másik nővel telefonon, ő nagyon megsérti szegény szerelmes asszonyt.
Maca: Pfúj! Ilyen utálatos nőt kell nekem játszani?!
Emma: (gúnnyal) Fog ez menni kedvesem!
Maca: És mit mondjak? Nem jut semmi az eszembe.
Emma: Csak a saját szavaid! Csak mintha te mondanál csúnya dolgokat kolleganődnek, kinek szerelmét elcsábítottad!
Maca: (zavarban és gyanakodva) Fogalmam sincs mit kéne mondani.
Emma: Próbálj improvisation! Hogy mondja magyar: Rögtönöz?! Szóval csinálj egy telefon jelenet! Mondjuk, én hívlak téged. ( Emma eljátssza, mintha telefonálna. ) Halló? Izé. . . Kovács Róza művésznő?
Maca: (zavartan játszani kezd) Halló? ( a füléhez emelt kézzel ) Téves kapcsolás! (leengedi a kezét)
Emma: Nem téves! Most te vagy Kovács Róza! (füléhez emeli a kezét, mintha telefont tartana) Halló, szeretnék beszélni művésznővel!
Maca: Itt művésznő Kovács Róza. Ki keres?
Emma: (átélve) Csak egy szegény szerelmes asszony.
Maca: (akadozva) Elnézést, de szeretem a vőlegényét, viszont hallásra!
Emma: Ne nem! Úgy látom, kell kis emlékezet frissítő. Majd segítek! Akkor halljuk ezt: Hogy is hívják a férjet? Károly? Ja igen! Ez a szöveg hogy tetszik? „Károly az enyém, felejtsd el örökre! Ajánlom, ne is találkozz vele még a színpadon se! Változtass pályát, úgysem lenne nagy kár érted, mert tehetségtelen vagy!”
Károly: Nahát, el sem tudom képzelni Macát ilyen gonosz szerepben!
(Maca a hallottak után alaposan végigméri Emmát, nem akar hinni a szemének, majd felkiált)
Maca: (szörnyülködve) Emma! Emma, te vagy az?!
Emma: Személyesen!
Károly: (hitetlenkedve) Emma?! (a házaspár a felfedezés hatása alatt van, Emma uralja a helyzetet, élvezi a két ember zavarát. Leveszi a parókát és a szemüveget. A szörnyülködő nahát és hihetetlen felkiáltások közben megérkezik a producer. Elegáns,középkorú férfi.)
Dez: Jó estét mindenkinek! Nem zavarok?
Károly: (megpróbál felocsúdni) Mister Dez?
Dez: Jó estét, szólítson csak Dezsőnek, ha úgy kényelmesebb. (Bemutatkozik Macának is, aki alig tud ráfigyelni) Történt valami? Mintha kicsit különös lenne a hangulat? (Emmához fordul) Na mi újság Emma? Sikerült meglepni a régi barátokat?
Emma: A jelek szerint nagyon is!
Dez: (Károlyhoz) Emma felhívott ma délután és arra kért, hogy jöjjek egy kicsit később, mert szeretne hármasban beszélgetni magukkal. De most már én is csatlakoznék a társasághoz.
Maca: Maguk ismerik egymást?
Dez: A filmszakma előbb utóbb mindenkit összehoz. Dolgoztam már Emmával néhányszor.
Károly: Emma, te ebben a városban laksz?! Nem is tudtam rólad semmit, csak azt, hogy valahol Amerikában élsz! Micsoda meglepetés!
Maca: Én már nem hiszek semmit sem! Bemutatkozik ez a nő, azt mondja, hogy valamilyen zsebóra. . . Ja igen, Deborah, aztán meg itt ez a kanadai producer, aki hibátlanul beszél magyarul!
Dez: Emmát nyugodtan szólíthatják akár Deborának is! Az egész ország így ismeri azután a nagysikerű tévésorozat után: Deborah Blummingdale.
Maca: ( Dez felé fordul) Mondja, producer maga egyáltalán? Ez nem paróka? (átnyúl az asztalon és meghúzza Dez haját, amit a férje már nem tud megakadályozni)
Dez: (próbál közömbös maradni) Én akár el is mehetek.
Károly: Jaj, drága Dezső, mister Dez, ne értse félre, a feleségemet kicsit felkavarta a váratlan találkozás öröme.
Dez: (kimérten) Ami azt illeti, nem kell törni a magyart az embernek, ha néhány évtizede külföldön él. Ha most nem távozom azonnal, annak egyedül Emma az oka, akit első találkozásunk óta nagyra becsülök. (Emma felé fordul) Nem is értem, miért nem próbáltunk mi többet együtt dolgozni.
Emma: Még nem késő!
Dez: Hetek óta tervezem, hogy felhívom. Igaz, nem munkával kapcsolatban, csak úgy magánemberként. De valahogy nem volt elég bátorságom hozzá.
( Emma meglepődve hallgatja a férfit)
Emma: Ez érdekes.
Dez: Micsoda?
Emma: Hogy egy férfitől manapság ilyet hall az ember. Megszoktam, hogy ajtóstól rontanak a házba. Már úgy értem azelőtt.
Dez: Emma, annyi mondanivalóm lenne, de nem akarom elvonni a barátaitól. Ha jól emlékszem azt mondta, több mint húsz éve nem látta őket.
Emma: Így van! De akkor még igazán kibírnak húsz percet! Dez, maga tényleg szokott gondolni rám?
Dez: Tudja Emma én megrögzött álmodozó vagyok. Szentül hiszem, hogy minden életkorban joga van az embernek boldognak lenni.
( Maca hirtelen felkiált, mint aki most kapcsol)
Maca: Szóval nem is kollégák!
Károly: Drágám, téged ki kéne tömni! Hát nem mondták már az előbb, hogy milyen sikeres színésznő Emma! Minket is jól rászedett!
Dez: Úgy látom, itt még egy - két dolgot tisztázni kéne önök között! Elsősorban a hölgyeknek. Jöjjön Károly, mi férfiak járunk egyet, legalább megmutatom a teraszról az éjszakai panorámát. (karon fogja Károlyt, és szinte kihúzza a színről. Károly kelletlenül követi, közben vissza- visszapillant a hölgyekre)
Maca: (segélykérőn) Károly! Ne hagyj itt! Nem hagyhatsz itt! Vele!!! (a két férfi elhagyja a színt, Emma a táskájában kotorászik, Maca felemeli a két karját, mint aki megadta magát. Halálosan meg van rémülve. Behunyt szemmel motyogja) Éreztem, hogy ez bekövetkezik egyszer!
Emma: (kivesz két színes borítójú Dvd tokot a táskájából és átnyújtja Macának) Nesze!
Maca: (előbb csak a fél szemét meri kinyitni. Meglepetten vizsgálja a kapott tárgyat) Mi ez?
Emma: Azt hittem felismered. Diszkek. Hogy mondják ezt otthon? Műsoros lézerlemez? Két filmem van rajta, amiket legutóbb forgattam. A második a fesztiválnyertes. Csak azért, hogy lásd, mások hogyan vélekednek a színészi képességeimről.
Maca: (csendesen) Nem kell meggyőzzél Emma! Tudom, hogy tehetséges vagy!
Emma: Nocsak, nocsak! Mi ez a nagy véleménycsere?! Félsz tőlem?
Maca: (nagyon komolyan) Emma! Be kell vallanom valamit! Az első perctől tudom, hogy tehetséges vagy! Nagyon is az! Ez fájt nekem annyira! Éreztem, hogy sosem érhetek a nyomodba! Meg akartalak sérteni, elégtételt akartam venni azért, mert az élet engem nem áldott meg ilyen képességekkel! Gyűlöltelek a tehetségedért, azért, hogy minden alakításodban volt valami egyéni, valami utánozhatatlan.
Emma: (hitetlenkedve csóválja a fejét) Mit tudtál te rólam akkor?
Maca: Mindent! Megnéztelek minden színdarabban, minden filmen. Utánoztam a hajviseletedet, tánciskolába jártam, énekelni tanultam, hogy valamit értsek én is ezekhez a dolgokhoz. De éreztem, nem tudlak utolérni sem, nemhogy különb lenni nálad! Az a sértés a telefonban, volt az egyetlen elégtételem! Károly is csak azért lett fontos nekem, mert neked is az volt!
Emma: Szóval nem is szeretted?!
Maca: Jaj, dehogynem! Eleinte ez olyan diáklányos rajongás volt, aztán az volt a fontos, hogy megszerezzem őt, később meg az, hogy megtartsam. Aztán megszoktuk egymást. Remekül kijöttünk egymással, mert én megadtam neki valamit, amit nálad sohasem érezhetett.
Emma: Micsodát?
Maca: Buta voltam. Buta voltam mellette, így végre okosnak érezhette magát. A férfiaknak szükségük van arra, hogy felnézzenek rájuk. És mit kapott tőled? Sikeres, elismert színésznő voltál a szakmában, több is, mint ő maga. Ráadásul még okos is! Melyik férfi tudja azt elviselni, hogy kevesebbet érjen a feleségénél?! Én megadtam neki ezt az elégtételt! Végre okos lehetett mellettem.
Emma: (elképedve) És te azóta is játszod a butát?!
Maca: (bólogat) Megállás nélkül. Igaz, mostanában már lazíthatok egy kicsit, mert ha valami értelmeset mondok, azt hiszi, hogy mellette kupálódtam ki. De azért csak megmaradtam a buta liba státuszban. Tudod, mi a becenevem, ha nem hallja senki?
Emma: Ne csigázz, mondd!
Maca: Csacska Maca.
Emma: (hitetlenkedve) És nem fáradtál még bele?
Maca: Mondhatom, néha már alig bírom türtőztetni magam, amikor olyan dolgokról magyaráz, amiket rosszul, vagy hiányosan tud. Tűröm, hogy kioktasson, hagyom, hogy eltévedjünk a kocsival, mert állítja, hogy emlékszik az útvonalra. Hiszi, hogy nélküle képtelen lennék megállni a saját lábamon. Meghagyom abban a hitében, hogy az ő irányítja a család életét, és ezzel boldoggá teszem. Melletted sosem érezhette, hogy pótolhatatlan.
Emma: (elismeréssel) Micsoda trükk! De igazad van! Ez is csak egy szerep! Ismertem feleségeket, akik például a végzet asszonyát játszották odahaza. De ez nagyon eredeti, meg kell hagyjam.
Maca: És hidd el, nem is új! Jayne Mansfield is eljátszotta, azzal a különbséggel, hogy ő az újságírók előtt volt buta liba, ha nem látta senki, átváltozott számító üzletasszonnyá.
Emma: De azért évtizedeken keresztül szerepet játszani valaki előtt!
Maca: Azt mondod csalás? Lehet. De kegyes csalás és jót teszek vele.
Emma: És ha valamilyen dologban kell dönteni? Akkor csak nem engedheted meg magadnak, hogy rábízol mindent!
Maca: Ó, ez roppant egyszerű! Mondok egy példát. Ki akartuk cserélni a kocsit. Én világos zöldre vágytam. Hát elkezdtem nyafogni, hogy mindent, csak almazöldet ne! Naná, hogy rögtön az a szín kellett neki. Csak azért, hogy tudjam, itt ő hozza a döntést. Én meg végül beleegyeztem. Így aztán megvan a boldogsága, na meg az enyém is...
Emma: És fogalma sincs, hogy nem ő irányít?
Maca: Nemcsak erről van szó! Ha kap egy hosszabb szerepet, akkor én elkezdek sipákolni, hogy ezt képtelenség megtanulni. Erre ő csak azért is megmutatja, hogy igenis képes rá. Akkor persze ájuldozom, hogy micsoda remek koponya! Ha együtt játszunk, akkor kicsit jajgatok, hogy sok a szöveg, közben már tudom az egészet az első próba előtt. Erre ő megpróbál segíteni nekem, a butácska asszonynak, átvesszük az anyagot számtalanszor és közben megtanulja a saját szerepét.
Emma: Ügyes, ügyes!
Maca: És nem szólok rá, ha 55-ször meséli ugyanazt. Megkérdezem, hogy ki is volt az igazgató Kecskeméten, húsz évvel ezelőtt, pedig jól emlékszem rá. Ő meg nagyon boldog, hogy megmondhatja. Rosszul. Azt meg ráhagyom!
Emma: Maca, te nagyobb színésznő vagy otthon, mint a színházban!
Maca: De hát ez kell neki!
Emma: És nem buktál le soha?
Maca: Néha már nagyon közel jártam hozzá. De tudod! A bolondnak szerencséje van. Hidd el, érdekes és hálás szerep ez!
Emma: Hogy én mért nem próbáltam ezt ki soha?!
Maca: Még megteheted!
Emma: Hát ez igaz! Egészségedre! ( koccintanak, majd isznak)
Maca: Mondd, nagyon szeretted?
Emma: (töpreng) Fene tudja! Tény, hogy akkor nagyon fontos volt nekem. De lehet, hogy csak a hiúságomnak! Fiatal voltam, szeretni akartam! Láttam a hibáit, de ha az ember elhatározná, hogy csak a tökéletes férfibe lesz szerelmes, talán sohasem ismerné meg ezt az érzést. Minden a segítségemre volt, hogy higgyek az érzelmeimben! A tavasz, a fiatalságom, a gyönyörű dalok, az a néhány felhőtlen pillanat! Azt hiszem, ilyenkor nem is valakibe, hanem a szerelembe vagyunk szerelmesek.
Maca: Hidd el, még ma is lelkiismeret furdalásom van a történtek miatt.
Emma: Én már rég nem rágódom a múlton! Épp a minap csináltam egy kis számvetést és be kellett vallanom magamnak, hogy mennyi érdekes dolog történt velem azután, hogy szakítottunk Károllyal. Illetve, hogy te szakítottál helyette.
Maca: Igazán?
Emma: Megéltem két házasságot és bejártam a fél világot. Azt hiszem elég kárpótlás egy kapcsolatért.
Maca: Hát mi nem utaztunk annyit, az biztos! De ezt neked nem kell magyarázni. Néha én is eltöprengek, hogy alakulhatott volna másként is, de már beletörődtem. Ide nézz! (fényképet vesz elő a táskájából) A két fiúnk. Már gimnazisták. Klassz srácok mi?! Megjegyzem, egyik sem akar színész lenni.
Emma: (fényképet vesz elő a táskájából) Ide nézz! Az én gyerekeim! Mind a harminc! A színjátszó csoport. Megjegyzem, mindegyik színész akar lenni. (Károly és Dez térnek vissza, Károly izgatottan méregeti Macát, szeretné tudni, hogy mi történt, amíg távol volt. Dez le sem ül, Macához lép és meghajol)
Dez: Kedves művésznő, szabad egy táncra? Nagyon kellemes zenét játszanak a szalonban és szerencsére nem is nagyon hangosan. Tánc közben megbeszélhetnénk egy - két részletet a munkával kapcsolatban is. ( Maca felkel a helyéről, most Károly vág kétségbeesett képet)
Károly: Maca! Ne hagyj itt! Nem hagyhatsz itt! Vele! (Maca rá sem hederít, Belekarol Dezbe, úgy távoznak a színről. Károly kétségbeesetten feszeng a helyén. Rettenetesen zavarban van. Emma nem szól, csak méregeti.)
Károly: ( inggallérját lazítja) Milyen hőség van itt!
Maca: Huszonhat éve nem láttuk egymást és te most a hőmérsékletről beszélsz nekem?! A széljárást és a páratartalmat ne hozzuk szóba?! Ki vele! Miért gondoltad akkor, hogy nem érdemlek meg legalább egy búcsúlevelet?!
Károly: Emma, én nem gondolkodtam, én egyszerűen csak gyáva voltam! Féltem, ha kapcsolatba lépek veled, nem lesz erőm elhagyni téged!
Emma: Miért volt neked olyan életbevágó, hogy elhagyjál engem?
Károly: Emma, én nem bírtam a tempót! Te egyre többet filmeztél, én is sorra kaptam az ajánlatokat, főszerepek a színházban, néha éjszakákon át magoltam a szöveget. Emlékszel, mennyit segítettél? Te már az első héten tudtad az egész anyagot fejből. Én meg csak próbáltam megfelelni. Közben meg nyugalomra vágytam, csendes esti sörözgetésekre a kerthelyiségben. De minden este a színház! Mire lement a darab, már zárva volt a kisvendéglő.
Emma: Károly! Azok a darabok meg a filmek neked a népszerűséget jelentették!
Károly: Sokat értem vele! Már nem mertem beülni egy nyilvános helyre, mert az emberek azt figyelték, hogy mit csinálok. Ha megittam három fröccsöt, másnap már hallhattad mindenkitől: Te, tudtad, hogy a Bérczes Károly alkoholista?! Emma, én nem az ország - világ szeme előtt akartam élni!
Emma: Na és legalább megkaptad, amit akartál?
Károly: Hát mi tagadás, ma már nyugodtan sétálhatok az utcán, nem ostromolnak az autogram vadászok.
Emma: Akkor tehát boldog vagy?
Károly: Az a szörnyű, hogy így sem! Igaz, az asszony nem hajszol, ő egy egyszerű teremtés . ..
Emma: (közbevág) Csacska...
Károly: Tessék?
Emma: Semmi, semmi! Csak folytasd!
Károly: Szóval, Maca elfogadja, amit nyújtok neki, sőt igényli is, hogy vezessem kézen fogva, mint egy gyermeket. Ő nem boldogulna az életben egyedül és rendkívül hálás nekem, hogy irányítom a családunk életét. Ő nem elégedetlenkedik, de a fiaimon látom, hogy sokkal büszkébbek lennének rám, ha többre vittem volna a szakmában!
Emma: Károly, te olyan vagy, mint az öreg cirkuszi jegesmedve, aki hazavágyik, de mikor végre visszaszállítják az Északi Sarkra, ott meg kegyetlenül fázik.
Károly: És mi van veled?
Emma: Ó, én ideát is megpróbáltam nevet szerezni magamnak, de ez meg azt jelenti, hogy szép lassan elfelejtenek otthon.
Károly: És mi a helyzet a családdal? Férjnél vagy?
Emma: Á, nem! Tudod, előlem menekülnek a férfiak! Túl magas a követelmény!
Károly: (vizsgálgatja Emmát) Emma, te semmit nem változtál!
Emma: Sértegetsz?! Csak nem akarod azt állítani, hogy úgy néztem ki huszonhat évvel ezelőtt, mint most
Károly: (szemüveget tesz fel) De vicc nélkül Emma, számomra ma is olyan vagy, mint annak idején.
Emma: Károly, itt az ideje, hogy másik szemüveget csináltass!
Károly: Emlékszel még a régi slágereinkre?
Emma: Hát volt egy pár, az biztos!
Károly: (Dúdolni kezd egy dallamot,)
Kedvenced - e még a piros tulipán?
Megismer - e még a füredi cigány?
Hallgatod - e még, hogy mit üzen a szél?
És nem bánod - e még, azt, hogy elmentél, . . . hogy elmentél
( A dal végére megérkezik a színre Maca és Dez, láthatóan jó hangulatban vannak)
Maca: Ej, ej apukám! Alighogy kiteszem innen a lábam, te rögtön szerenádot adsz a volt szerelmednek?!
Károly: De szívem! Egy ártatlan dal az egész! (amint helyet foglalnak, megérkezik a pincérnő egy pezsgősvödörrel és poharakkal. Károly értetlenül nézi, kicsit ijedten, hiszen ő nem rendelt semmit. Dez észreveszi a zavarát. )
Dez: Nyugalom, kedves Károly, én rendeltem az italt. (a pezsgőspohárral a kezében feláll) Engedjék meg, hogy bejelentsem elhatározásomat a filmszereppel kapcsolatban. Bevallom, kicsit bizonytalan voltam, hogy képes lesz - e Maca megbirkózni a film követelményeivel, ugyanis egy ravasz, csavaros észjárású szélhámos nőt kéne alakítani. Amikor megismerkedtünk, mindent feltételeztem róla, csak azt nem, már bocsánat, hogy alkalmas erre. De tánc közben egyszerűen elkápráztatott, hogy mennyire intelligens, gyors felfogású és jól tájékozott. Nem szégyellem beismerni, hogy egész kis leckét kaptam a Strassberg – féle színjátszás módszereiről. Hihetetlen, mennyire okos ez az asszonyka!
Károly: ( a meglepetéstől alig jut szóhoz) Biztos, hogy a Macával táncolt?
Emma: (súgva Macának) Mi van Maca? Taktikát változtattál?
Maca: Hát, ha pénzről van szó . . .
Dez: Ürítem poharam az új kanadai - magyar koprodukció egyik női főszereplőjére, illetve mind a kettőre, mert a másik főszerepet Emmának szánom. (koccintanak, majd isznak. Ezalatt megérkezik Márta. Hátra-hátra pillant)
Márta: Gyertek már! ( Elvira, Irén, Józsi, Kázmér és Soma, egymásba kapaszkodva, félénken körbenézve vonulnak be. Leülnek a szomszédos asztalhoz, nagy zavarban, suttogások közepette. Emma észreveszi őket. Odaszól az asztalszomszédoknak)
Emma: Ha megbocsátanak, rögtön jövök. Pár ismerősöm van itt.
Dez: Csak tessék, természetes.
Emma: (a másik asztalhoz lép, sziszegve megszólal) Mit jelentsen ez?
Irén: Ne haragudj Emma! Csak látni akartuk a vérbosszút!
Soma: A vérfürdőt!
Kázmér: A vendettát!
Józsi: A nagy balhét!
Márta: A végső leszámolást!
Elvira: De hát olyan békésen pezsgőznek! Biztos lekéstünk mindent! Maga miatta van Józsi!
Józsi: Mit csináljak, azt hiszik, olyan könnyű egy mesterembernek elegáns holmit szerezni? (szétnyitja a zakóját, így láthatóvá válik, hogy a díszes ing helyett egy ujjatlan T shirt van rajta, zsabó mintával.)
Emma: (fuldoklik a nevetéstől) Hát Józsikám, igazán hálás vagyok, hogy legalább a létrát nem hozta magával. (Józsi a ruházatát rendezi, megjelenik a pincérnő. A férfiak szájtátva lesik)
Pincérnő: Good evening. What would you like to drink? (itallapot oszt ki)
Józsi: A would like five more minutes. (a pincérnő vállat von és távozik)
Soma: Miért nem rendeltél valamit Józsi?
Józsi: Miért miért? Mert nem találtam az itallapon a Kőbányai Világost.
Irén: Tényleg, mi újság Emma?
Emma: Tisztáztuk a dolgokat és végül megbocsátottam.
Soma: Szóval lekéstük a leszámolást?
Elvira: De hát akkor mit mesélek majd a barátnőknek?
Emma: Használd csak nyugodtan a fantáziád, ahogy szoktad!
Kázmér: Hát akkor megúszták a bűnüket megtorlás nélkül?
Emma: Hát, ez van!
(Emma Kázmérhoz lép és suttog neki valamit. Kázmér boldogan bólogat)
Emma: Most vissza kell mennem! Még beszélünk!(Emma visszatér az előző helyére)
Dez: Régen látott ismerősök?
Emma: Ó igen! Meg sem tudom mondani, hány órája nem találkoztunk.
Dez: Miért nem mondja nekik, hogy csatlakozzanak hozzánk. Gondolom, Önöknek sincs kifogása ellene?
Károly: A világért se!
Maca: (roppant zavarban) Legalább gyakorlom egy kicsit az angolt. Ó ja, por favor.
Emma: Nem szükséges fáradni kedvesem. Tudnak magyarul. (óriási megkönnyebbülés)
Dez: (feláll, középre vonul, és a másik asztal felé fordul) Kedves barátaim, tartsanak velünk! (A csapat elindul középre) Pincér, pezsgőt mindenkinek! Fontos közleményem van! (A társaság félkört alkot) Örülök, hogy így összejöttünk! Önök előtt is szeretném megismételni a jó hírt, hogy a két magyar művésznő együtt játszik majd az új koprodukcióban. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor jövőre már a mozikban lesz ez az alkotás, melynek munkacíme: Buy one get one free ( éljenzés, lelkesedés)
Józsi: Hát azt megnézem magamnak! (Emma Macához fordul)
Emma: Ezt azt jelenti, hogy hónapokig együtt fogunk dolgozni?
Maca: Emma, én bevallom neked, félek egy kicsit. Károly is velem lesz a forgatásokon és tudom, hogy elég egy hívó szó, hogy elvegyed tőlem. Ez a Károly nem elég erős ahhoz, hogy ellenálljon neked!
Emma: Ne félj Maca! Elég lesz az, hogy ÉN elég erős vagyok!
( Az egész társaság koccint és isznak)
Józsi: Hát, ha már nem lesz balhé, akkor én húzok haza. Holnap korán kelek, mert van egy dugulásom a tömés előtt. Good by everyone.
Márta: Jövök én is! Mondja Józsi, nem érdekli egy csinos kis ingatlan Burnabyben?
Józsi: Engem minden érdekel, ami csinos... (Márta is búcsút int, beszélgetve távoznak.)
Soma: Na akkor én is lelépek! Mondja kedves Elvira, nem lenne kedve feljönni hozzám pár percre, megnézni a magnézium tablettáimat?
Elvira: Hát, nem bánom, de csak egy feltétellel!
Soma: Éspedig?
Elvira: Ha megígéri, hogy reggel hazakísér. (Sebtében elköszönve, beszélgetve távoznak)
Irén: Mi is indulhatnánk! Maga is jön Kázmér? (búcsút int) További jó mulatást! Mondja, mit olvasott mostanában?
Kázmér: Hogy én? A saját műveimet természetesen! Van is nekem időm másra?! (együtt távoznak)
( Dez indulni készül)
Dez: Sajnos nekem is mennem kell. Ma még van egy találkozóm.
(Károly és Maca felé) A részleteket megbeszéljük telefonon. Viszontlátásra, kedves Maca és Károly! (Emmához lép) Mondja Emma, lenne kedve elkísérni?
Emma: Nagyon szívesen. De mondja, maga tényleg kedveli az okos nőket?
Dez: Higgyen nekem Emma, minden vágyam egy értelmes, okos partner...
Emma: Meg fogja bánni! Gyerünk! (Emma belekarol a meglepett férfiba, tesznek pár lépést, Maca visszatartja)
Maca: Emma! Deznél nem szabad megjátszani az ostobát! Nem sajnálod, hogy nem tudod kipróbálni a módszerem?
Emma: Ha nem, hát nem! De azt hiszem, még várhatok vele. Tudod, butulni sohasem késő! (Dezbe karolva távoznak a színről. Maca visszaül a helyére, fáradtan, mint aki egy nagy küzdelmen van túl. Károly kezét dörzsölve örvendezik )
Károly: Fantasztikus! Sikerült! Sikerült! Maca, nem is tudom mit mondjak!
Ma egészen rendkívüli voltál! Olyan, olyan...
Maca: Olyan okos...?
Károly: Hát... hát, inkább olyan ügyes. (szomorúan) De úgy látom, elég jól boldogulsz már nélkülem is.
Maca: Hova gondolsz drágám?! Hát nem tudod, hogy én nélküled el vagyok veszve?! Nélküled én olyan árva vagyok, mint...
Károly: Mint Robertson a lakatlan szigeten.
Maca: Robinson szívem, Robinson. Egészségünkre! (Koccintanak) És ne aggódj, mert mától a kosztpénz sem a te problémád...
(Kázmér tér vissza sietve, a zsebeiből papírokat rángat elő és a meglepett pár elé áll, majd szavalni kezd. Közben Emma és Dez is feltűnik a kijáratnál, akik nevetve figyelik a házaspár vergődését.)
Kázmér: Figyelem! Csendet kérek! Következik: Gyöngyök, kacajok, könnyek. Vígeposz. Írta: Kiss Kázmér.
A spanyol nép ajkán gyakran szól a nóta,
Nincs nyugta Pedrónak három hónap óta
Háborog a tenger, a hullámok felcsapnak, (a függöny záródik)
Ki nem szokta a vizet, könnyedén frászt kaphat,
De ő kievez hajóján a végtelen vízre,
Tuti, hogy nem fog hazaérni tízre,
De Pedró lemerül, leúszik a mélybe,
Tüdeje kitágul, nem fullad meg mégse...
(a függöny csukódik, Kázmér rendületlenül szaval, a házaspár rémülten kapaszkodik egymásba)
- függöny -
A tapsrend során Kázmér újabb sorokat ad elő a költeményéből, ezt többen megpróbálják megakadályozni.
Kázmér:
Nem kerek a dráma, ha nincs asszony az ügyben,
Hősünk sem kivétel, hisz nem él az űrben
A szép Juaníta haját szellő fújja,
Míg Pedró a fejét a habokba fúrja,
Gyöngy terem a mélyben, fehér és szabályos,
Sejtem hogy a mesém egy kissé dagályos...
Vígjáték két részben
Szereplők:
Váry Emma........................…………………………………….............
Bérczes Károly.............................................…………………..............
Benkő Irén...........................……………………………………............
Pünkösdi Maca.............................................…………………….........
Körmendi Gusztáv.....................………………………………….........
Dez.................................................................…………………….........
Körmendi Éva.......................……………………………………….......
Kéró-Nagy Márta ................................................................................
Pincérnő..........................................................………………………......
Elvira......................................................…………………………………
Józsi..................................................................………………………….
Kiss Kázmér........................................…………………………….........
Drapp Soma..............................................................................................
Történik napjainkban, egy kanadai nagyvárosban.
Első felvonás:
(A színen egy zsúfolt és kissé elhanyagolt lakást látunk. Egy - két dologból -
színházi plakátok, régi fényképek színészi alakításokról- egyértelmű, hogy a lakás tulajdonosának színházi múltja van. A berendezés ízléses, de nem a legutolsó divat szerinti. Bal oldalon bejárati ajtó, a jobb oldalon másik két ajtó a fürdőszobához és a hálóhoz. A színpad közepén egy felállított vasalódeszka. Még a csukott függönynél halljuk az egyik vancouveri rádió zenés adását. A rádió kissé lehalkul amikor a függöny szétnyílik így hallhatóvá válik a telefoncsengés.)
Emma: ( A fürdőszobából siet a telefoncsengetésre, szájában fogkefe, kényelmes, egyszerű otthoni ruhában, vállán hatalmas törölköző. A rádiót kikapcsolja, majd a telefont veszi fel. )
Hello! Hello! (Emma hallgatja a telefonálót, majd örömmel beleszól) Szervusz Máriám! Nem, nem zavarsz! Dehogy aludtam... Mondom, hogy nem...Várom a szerelőt.... Most a zuhany. Veled mizújs? Ó szegény! Mert keveset mozogsz! Meg az a nagy meleg! De azért ne szedj be mindent! Jó, jó, értem! Mondhatod, persze, segítek! Színész is volt, pénz is volt? Öt betű? Garas. Egy S-sel! Garas Dezső. Ami két s az a Seress. Az meg Rezső. Persze, persze... Huszka Jenő operettje? A baba már kijött? Három betű hiányzik? Nem Ali baba! Hanem Gül! G, mint görög. Tudom, hogy nem görög, hanem török! (A kaputelefon megszólal) Jaj, ne haragudj, elköszönök, megjött a szerelő. Ja, és ne lógasd annyit! Fáslizd és tartsd vízszintesen! Igen, fásli! Öt betű! Na szervusz! (leteszi a telefont. a fali beszélőhöz siet és beleszól)
Emma: Yes? (rövid hallgatás után ) Gyere csak Irénkém! Nyomom! (ránéz a vasalódeszkára ) Hova tettem a vasalót? ( körülnéz a lakásban, majd elindul a hálószobába és a vasalóval tér vissza.) Ja, ez meg bedöglött tegnap. Múlt héten a mosógép, tegnap meg ez! Előtte meg a hajszárító! (megfordítja a vasalót, böngészi a felírást) Made in China. Ez is. Na, nem vagyok meglepve! Hova is tettem a jótállási cédulát?! ( Kutatni kezd az egyik fiókban. Közben kopogtatás hallatszik.)
Emma: Gyere csak! Nyitva van!
( Irén elegáns, ápolt nő. Kezében táska, hóna alatt egy könyv, amit később az asztalra tesz.)
Irén: Szervusz Emma. (Összeölelkezve üdvözlik egymást) Kicsit korábban jöttem, ugye nem baj?
Emma: Szervusz Irénkém! Dehogy, dehogy! Rég láttuk egymást. Jól nézel ki!
Irén: Köszi! Te sem panaszkodhatsz! Továbbképzésen voltam, te meg azon a forgatáson... Hiába, dolgozó nők vagyunk.
Emma: Rögtön indulhatunk az uszodába, csak előbb meg kell várnom a szerelőt. Minden percben itt lehet. Tudod, bedöglött a zuhanyom. Főzzek addig egy kávét?
Irén: Hát az jól esne!
Emma: Ó, hogy az a... Hát a kávéfőzőm is rossz! Gyere, pótoljuk két stampedlivel! Csak egy kortyot, mert ma este még vezetnem kell. (italt tölt mindkettőjüknek. Koccintanak, isznak, egyszerre csuklanak)
Irén: Próbád van?
Emma: (tettetett nagyképűséggel) Nem, kérlek, próbafelvételem! Valami tévésorozat. Olasz bevándorlókról. Én lennék a nagyhatalmú családanya.
Irén: Szóval most egy sorozat? Játszol abban a magyar darabban, lesz ez a tévé, a filmforgatás, megy az angol vígjáték, nem lesz ez egy kicsit sok?
Emma: Á, nincs nehéz dolgom!
Irén: Miért?
Emma: Mert érdekes nőket játszatnak velem. Jaj Irénkém, megtennéd, hogy végszavazol nekem. Át kéne ismételnem azt az angol darabot.
Irén: Ja azt, amiben mindenki olyan előkelő? (affektál) Harold, kérem fogasson be, ebéd után kikocsizom...
Emma: Az, az! És én vagyok a Milady a Kenti Grófságból. (Rövid keresgélés után elővesz egy szövegkönyvet, és Irén kezébe nyomja.) Látod, ezeket a végszavakat kell bemondanod. Az én szövegem át van húzva színessel.
Irén: Te, mik ezek az ábrák itt a lap szélén?
Emma: Bejelölök mindent a példányomon. Hol jövök be, mikor kell leülnöm, melyik mondatnál kell fejbe vágnom lord Chichestert a virágvázával.
Irén: Érdekes. Az előadáson meg minden olyan természetesnek tűnik.
Emma: Hát ez az! De azt nem adják ingyen! Na kezdjünk hozzá! Szóval itt én bejövök és azt mondom: Would you like to have Thanksgiving dinner with me and my family in Huddersfield? ( közben megemeli a vasalódeszkát és elindul vele a háló felé)
Irén: I’d really like that, Madam. (kizökkenve) Szép kis Milady a vasalódeszkával!
Emma: Well, anyway, but we never talk about your cousin sir Mortimer... Jól mondom?
(Irén, amíg a szövegkönyvet figyeli, sétálgat a szobában. Tekintete a kihúzott fiókra téved, amely tele van iratokkal, fényképekkel. Kiemel egyet a képek közül.)
Irén: Nini, hiszen ez te vagy meg a Bérczes Károly! (nézegeti a fotót) Hogy ez mekkora sztár volt... hány éve is?
Emma: Hány éve??? Hagyjuk! Well anyway....
Irén: (böngészi a fényképen a szöveget) Egyetlen szerelmemnek Emmának, sírig tartó hűséggel, Karcsi. Ezerkilencszáz.....
Emma: Ne folytasd, valamikor Noé után lehetett! Szóval: Well, anyway, to be on the safe side...
Irén: Hogyhogy nem lett ebből házasság?!
Emma: Ha a végszavazás helyett az őstörténettel akarsz foglalkozni, rám ne számíts! Hol késik már ez az átkozott szerelő! Alig várom, hogy végre ússzunk egyet, és most ülhetünk itt, mert egyesek nem ismerik az órát.
Irén: Elkéne egy férfi a háznál! Az legalább rendben tartaná a dolgokat.
Emma: Hogyisne! Akkor a csap csöpögése helyett a horkolását kéne hallgatnom! Megjavítja a vasalót, utána meg vasalhatom az ingeit! Nekem már elég volt a páros életből, de mi van veled?! Miért nem ismerkedsz már meg valakivel a könyvtárban?
Irén: A könyvtárban? Ahol tilos a hangos beszéd?! És különben is, oda csak álmos egyetemisták és unatkozó nyugdíjasok járnak. No please! De nem adom fel!
Emma: Ne is! Inkább egy hirdetést adj fel: Csinos és művelt hölgy kultúrált urakkal ismerkedne. Jelige: Párosan szép az élet!
Irén: (kissé sértődötten) Ne hülyéskedj! Én nem szégyellem, hogy gyűlölöm a magányt. Tudod milyen szörnyű, hogy hazamész a könyvtárból, és minden úgy van a lakásban, ahogy reggel hagytad?! Aztán már nem ki sem kell nyitni a szád másnapig. Te hogy bírod ki társ nélkül?
Emma: Társ nélkül?! Hát mikor vagyok én egyedül?! Szerintem meg nem olyan szörnyű, ha senki sem nyúl a dolgaimhoz. Legalább megtalálok mindent ott, ahol hagytam.
Irén: És nem zavar, hogy nincs kihez szólni?
Emma: Egyáltalán nem! Beszélek én magamban eleget. Legalább nem vitatkozunk. Tudom, van, aki majd beleőrül a magányba, meg az unalomba. Szegény floridai barátnőm keresztrejtvényeket fejt, és ha kész van vele, kiradírozza az egészet, aztán két hét múlva újrakezdi. De legalább erre jó, hogy olyan feledékeny. De te még nem tartasz itt!
Irén: (kicsit sértődötten) Kösz szépen!
Emma: Ismerkedni mindenhol lehet. Van elég férfi a városban...
Irén: Á, én nem tudnék kanadai férfival élni! Ezek csupa idétlen dolgokért lelkesednek! Dobozos sörrel a kezükben szurkolnak a tévé előtt, mert néhány ürge, jégeralsóban, husánggal a kézben próbál eltalálni egy labdát! Vagy azért üvöltöznek, mert a kedvenc csapatuk korcsolya nélkül, félcipőben csúszkál a jégen. Totyognak, mint a pingvinek, és vadul sikálják a jeget. Egy izé előtt! Hogy is hívják ezt? Curry?
Emma: Curling! Van olyan férfi is, akit nem érdekel a sport!
Irén: Akkor meg kártyázik! Vagy elcipel mindenféle kocsmákba, ahol barna sört mérnek, és néznem kell, hogy táncoltak az ír ősei.
Emma: Meg lehet ezt szokni! Nagyon sok nőnek sikerült!
Irén: De én nem akarom megszokni, hogy bemegy előttem az ajtón, mert egyenjogúság van. A fizetésemen ugyan nem látszik ez a nagy egyenjogúság, de azért a vendéglőben elém tolja a számlát, hogy fizessem ki a felét.
Emma: És akkor még egy rendes pasi, ha csak a felét...
Irén: Á, én nem akarok azon veszekedni, hogy miért nem díszítem fel a karácsonyfát november közepén, és miért kéne már kidobnom szenteste előtt! Én névnapomra szeretnék ajándékot kapni, és nem Valentine Day -re.
Emma: Lassan meg kéne szoknod, hogy itt mások a játékszabályok!
Irén: Hát, otthon azért ez egész más! Ott nem is voltam egyedül! Mert ott még mernek ismerkedni a férfiak! Itt meg?! (legyint). És ha van valakid, akkor tudod, hogy miről beszél a másik. Érted mire gondolok, ugye?
Emma: Kicsit elkanyarodtunk a Kenti Grófságtól...
Irén: És tudod, ott valahogy érdekesebbek a hétköznapok! Meg azért a kultúra is más! Nekem legalábbis! Szerintem itt mindenki álmodozik, de előbb - utóbb szépen leszokik róla.
Emma: Álmokat kergetünk, azt mondod?! Akkoriban még engem kergettek. Emlékszem, szinte rendszeres volt, hogy egy - egy férfi volt a nyomomban.
Irén: Annyira hajtottak rád?
Emma: Igen, de nem a táskámat akarták, mint manapság! Na de kár nyafogni! Előttünk az élet, meg az uszoda, csak jöjjön már az a jóember! (Irén bólogat. Megszólal a kaputelefon. Emma a készülék felé indul. )
Emma: Na végre! Itt a szerelő! (A készülékhez megy és beleszól) Yes? Persze, hogy itthon vagyok! (Irén felé fordulva) Hát anyukám tévedtem! Ez nem a csőszerelő! Márti van itt. Nem ismered?
Irén: Várj csak! A műkörmös?
Emma: Nem kérlek, ennek igazi körmei vannak. Ingatlan ügynök. Ő szerezte nekem ezt a lakást. Minden magyar hozzá fordul, ha kéglit akar venni. Nagyon rámenős! Apropó, te nem akarsz lakást cserélni?
Irén: Háát... Momentán nem állok úgy. Jó nekem az a kis garzon.
Emma: Meghiszem azt! Apropó, tudod, hogy a garzon legényt jelent?
Irén: Na még ez is! Minden út Rómába vezet...
Emma: Vagy az oltár elé.
(Kopogtatás hallatszik, Emma az ajtóhoz megy és beengedi Mártát. Márta elegáns, nagyvonalú nő. Magabiztosan vonul be a lakásba. Átöleli Emmát kölcsönös üdvözlés közben. Irénhez lép bemutatkoznak egymásnak, Márta azonnal átnyújt Irénnek egy névjegykártyát.)
Irén: (A kártyát tanulmányozva) Ó, a BIGFISH ügynökség. Sokat hallottam már róluk.
Márta: Mi vagyunk a legjobbak. Pontosabban én, de ezt nem illik mondani, mert szerény vagyok. (Emma felé fordul) Itt jártam a szomszédban. Tudod mennyit adnak ma egy ilyen egybedroomosért? (Elővesz egy mérőszalagot és szinte oda sem figyelve leméri az ajtó szélességét)
Emma: Van fogalmam róla! De mit csináljak? Eladom, kapok egy csomó pénzt, és mi van aztán?! Lakni csak kell valahol! Mit veszek abból a pénzből? Különben is, jól elvagyok én itt!
Márta: Na jó, de ha esetleg összeállnál valakivel, akkor ez már kicsi lesz.
Emma: Nyugi, majd olyan szivart választok, aki jól van eleresztve. De egyelőre nem fenyeget ilyen veszély.
Márta: Na jól van, csak szólj, ha kellek! Apropó, mi a program mára?
Emma: Hát, egyelőre várjuk a mestert, mert rossz a zuhany. Aztán irány az uszoda.
Márta: De jó nektek! Nekem meg lesz ma még egy kínai kuncsaftom délután. Le kell szerelnem valahogy, mert vett egy lakást kilátással az óceánra, most meg az a baja, hogy elé építenek egy másik házat. Megpróbálok segíteni neki.
Irén: Hogyan?
Márta: Rábeszélem, hogy vegyen egy lakást az épülő házban is.
( Megszólal a kaputelefon. Emma a készülék felé indul. )
Emma: Yes? Oké, nyomom! (Visszafordulva) Hát, gyerekek, meglepetésben lesz részünk!
Irén: Na, ha meglepetés, akkor nem a csőszerelő.
Emma: Nem csőszerelő az, hanem vízvezeték és gázszerelő mester. De tényleg nem ő.
Irén: Hát akkor kicsoda?
(Márta telefonja megszólal, kotorászva előveszi a táskájából és eleinte hangosan válaszol a készülékbe, majd egyre halkulva a telefonálással van elfoglalva.)
Emma: Hát a Ká Ká.
Irén: Mi az hogy Ká Ká?
Emma: Hát te nem ismered?! Kiss Kázmér, de mindenki csak Ká Ká-nak hívja.
Irén: Ja értem! A kezdőbetűk.
Emma: Hát nem csak a kezdőbetűk! Ő a Ká Ká, vagyis a Koszorús Költő.
Irén: És mit akar ez itt ilyenkor?
Emma: Van egy olyan sanda gyanúm, hogy egy verset hozott! Fogadjunk?
Irén: Ó nem köszönöm! Biztosan elveszteném.
(kopogtatás, majd Emma ajtót nyit a költőnek. Kázmér középkorú férfi, tipikus művészlélek. Nőies vonások, affektálás. Viseltes, tömött aktatáska van nála. )
Kázmér: Drága művésznő, csókolom a kezét! (Irén felé fordul) Nem emlékszem, hogy találkoztunk volna! (Mártához lép, aki még mindig telefonál. Suta bemutatkozás, majd Kázmér tovább lép Irén felé ). Engedje meg, hogy bemutatkozzam! Kiss Kázmér! De már nem sokáig! Most keresek valami frappáns művésznevet angolul. Nincs valami jó ötlete? (Emma felé fordul) Emmácska, van egy meglepetésem! Sosem fogja kitalálni, hogy mit hoztam! (a táskáját csapkodja)
Emma: Várjon, hadd gondolkodjam. Tán egy kis édesség? Vagy egy üveg bor? Netán egy szál virág?
Kázmér: (nem is érti a gúnyt Emma szavaiban) De Emmácska, hova gondol?! Méghogy virág?! Ez nem egy szál virág, ez csokor! Egy költemény-csokor!
Emma: (félreérthetően) Uram ne hagyj el!
Kázmér: (elégedetten) Na ugye! Emmácska engedje meg, hölgyeim engedjék meg, hogy felolvassam legújabb költeményemet, ami tulajdonképpen egy hosszabb lélegzetű történelmi vígeposz a gyöngyhalászok küzdelmes hétköznapjairól a spanyol elnyomás idején. Persze burkolt utalás a személyi kultusz éveire, de hát maga biztos érteni fogja drága művésznő! (Irén csendesen ájuldozik )
( Márta még telefonál miközben jegyzetel, nem folyik bele a társalgásba)
Emma: Értem én! Gyöngyhalász, gyöngy, kagyló, rák, Rákosi. Így gondolta?
Kázmér: (felragyogva) Hát ez nekem így eszembe se jutott, de ahogy így most mondja! Splendid! (A táskájában kezd kotorászni, de Emma leszereli)
Emma: Azt hiszem kedves Kázmér, hogy az idő nem alkalmas ilyen nagyobb lélegzetű műalkotás meghallgatására. Márpedig ugye maga se szeretné, ha félbeszakítanák a felolvasást, mert betoppan a szerelő.
Kázmér: (méltatlankodva) Isten ments!
Emma: (megnyugodva) Na ugye! Talán majd egy más alkalommal, amikor nem zavar minket senki és semmi.
Kázmér: (megadóan ) Hát jó! ( felderülve) De azért egy rövid alkotásra csak van idő?!
Emma : (gyanakodva) Milyen rövid?
Kázmér: Csak pár sor.
Emma: Mutassa! (Kázmér megadóan elővesz egy lapot, Emma megnyugodva látja, hogy alig néhány sor van a papíron) Nem bánom! Ez még belefér.
Kázmér: (büszkén) Még meleg. Tulajdonképpen még be sem fejeztem. . .
Emma: Ne csigázzon kedves mester, ne csigázzon! Halljuk a művet!
( Márta a telefonálást befejezve csatlakozik a felolvasást váró hölgyekhez.)
Kázmér: (pózba vágva magát szavalni kezd ) A láb
Emma és Irén: (megütközve) Hogy micsoda?
Kázmér: Mondom, a láb. Ne tessenek zavarni! Tehát: A láb. (amikor szavalni kezd, megemeli a lábát)
„A láb messze van a fejtől
De nem vagyok szomorú ettől
És higgyék el, nem tréfálok,
De néha fáj, amikor járkálok
Esténként, ha remegnek az árnyak
Ugyanazt teszik a kifáradt lábak” Hát ennyi. Ugye szép? Tulajdonképpen a foglakozásom ihlette az egészet. Nos, hogy tetszett?
Irén: Mi is a maga foglalkozása, kedves Kázmér?
Kázmér: Pincér vagyok. Szóval hogy tetszik?
Emma: (szavakat keres) Hát, nem is tudom! Neked mi a véleményed Irénkém?
Irén: (teljes zavarban) Nagyon eredeti!
Emma: Márta, neked hogy tetszett?
Márta: Kérlek, engem őszinteségre neveltek. (Rövid csend) Meg kedvességre. Úgyhogy nem mondok semmit.
Irén: ( próbálja menteni a helyzetet.) Szóval, nagyon eredeti. Igen. És nagyon hétköznapi! Ami ugye nem baj, mert közel van hozzánk. Testközelben!
Kázmér: Ugye?! Hogy úgy mondjam, szinte kéznél van! Tervezek egy kis anatómiai trilógiát a testrészekről.
Emma: Hát maga aztán nem tétlenkedik!
Kázmér: (büszkén) Hát ez úgy kikívánkozik, tetszik tudni! Olyankor kibontom a témát.
Irén: És angolul is szokott verset írni?
Kázmér: (méltatlankodva) Én, angolul?! Ugyan! Nem mintha nem tudnék megbirkózni vele, én vágom az angolt kérem, de azt inkább meghagyom a Bironnak.
Emma: Byronnak!
Kázmér: (beleegyezően) Annak is!
Emma: Ha magyarul versel, akkor viszont felesleges angol művésznevet választani.
Kázmér: De azért az mégiscsak olyan. . . hogy is mondjam, előkelő, ha egy angol név van a versem alatt és nem ez a Kiss Kázmér.
Márta: Hát mit akar? Azt hiszi, hogy mondjuk a Kelvin Kleine hatásosabb lenne?! Ugyan!
Kázmér: (beletörődve) Hát ez igaz! (megszólal a kaputelefon, Emma megkönnyebbülten felugrik)
Emma: Na látja, milyen jó, hogy nem kezdtünk bele a. . . (keresi a szavakat) szomorújátékba.
Kázmér: Vígeposz, kezit csókolom, vígeposz!
Emma: (félszájjal) Magának víg, de nekünk! Na ez biztosan a szerelő!
(az óráját nézi) Halló! Ki? Te vagy az Soma? Persze! Gyere csak nyugodtan! (a többiek felé fordul) A Soma van itt. A Drapp Soma. Na lányok, rendelhetünk mosóport, öblítőt, arckrémet, hajlakkot, pelenkát, vagy ami szem szájnak ingere! Szegény Soma ettől várja a nagy feltörést.
Irén: Ó ezt ismerem! Az utcánkban az egyik magyar edényeket árult. Minden héten becsöngetett hozzám a lábosaival. De hány lábos kell egy magányos nőnek?
Kázmér: Lehet ám kezitcsókolom, hogy nem is az eladás miatt jelentkezett az az ember olyan gyakran. A lábos az csak olyan fedőakció volt.
Irén: Gondolja? Most hogy így mondja! Tényleg célozgatott rá, hogy összetehetnénk az edényeinket. (kopogtatás hallatszik)
Emma: (kiabálva) Gyere csak, nyitva vagyunk! (megérkezik Soma. Középkorú, átlagos külsejű férfi, egyszerű öltözetben, hatalmas táskát cipelve)
Soma: (lehengerlő modorban) Üdv mindenkinek, csók, csók, drága Emma! Nahát, hogy nálad mindig vannak új arcok! Nagy ez a város, hiába! (kölcsönös bemutatkozás )
Emma: Mi van kedves Soma, hogy megy a bolt? Remélem jól, mert momentán nincs szükségem semmire. Még van egy tehervagonra való a tavalyi rendelésemből.
Soma: Ó, hol vagyunk már attól! Régi lemez! Ki foglakozik manapság háztartási szerekkel?! Telítve van a piac. Viszont van néhány csodálatos vitamin-ajánlatom!
Emma: Ja vagy úgy?! Szóval ugrott a babahintőpor.
Soma: Az már a múlté! A jövő a vitamin! Meg a nutry system és az organic food. Olyan vitamin-csomag ajánlatom van, hogy olyat még nem látott földi halandó! Ha szabad kérdeznem, hogy állunk a veseműködéssel? (várakozón tekint a társaságra. Vállvonogatás, zavart csend. Soma előkap a táskájából egy színes ábrát a veséről meg egy gyógyszeres üveget. A többiek elé tartja) Ez az új készítmény a Brunzolin tizenkétféle vitamint tartalmaz és csodálatos hatása van a vesére.
Kázmér: Szóval ettől mesés vesénk lesz?
Soma: Ne viccelődjünk kérem! Az egészségünk nem tréfa! Saját példámmal igazolhatom! Mióta ezeket a vitaminokat szedem, mintha kicseréltek volna. (Kázmér közelebb megy hozzá, lenézően vizsgálja.)
Kázmér: Mire? (Soma válaszra sem méltatja. Emmához fordul, miközben egy másik készítményt mutat fel)
Soma: Emma, drágám, hölgyeim, ez a szer legalább húsz évvel megfiatalítja az embert és meghosszabbítja az életet. Aki ezt szedi, 120 évig is elélhet.
Emma: Szóval akkor 120 éves koromban letagadhatok húsz évet a koromból. Remek perspektíva! Minden matuzsálem bomlani fog utánam.
Soma: (nagyot sóhajt, valósággal leereszt ) Jaj, ne gúnyolódj! Teljesen ki vagyok! A héten még nem adtam el semmit! Pedig mindenkinek kutya kötelessége lenne óvni a saját egészségét. Rágyújthatok?
Emma: Itt kedveském esetleg egy nótára! De ha mindenáron cigizni akarsz, csak az erkélyt tudom ajánlani. Az különben is nagyon egészséges, a friss levegő miatt.
Soma: Tudom, tudom! Két vitamin közt egy-egy slukk, nem nagyon fér össze. De mit csináljak, ez a mindennapi hajsza egészen kikészít. Ha ideges vagyok, úgy szívom azt a rohadt cigit, hogy szinte behorpad hátul a fejem. Az a helyzet, hogy nem erre számítottam, amikor kijöttem. Azt hittem, hogy tudom használni a diplomámat. De tévedtem. És nemcsak én, azt hiszem. Mókuskerék, ez !
Irén: A szívemből szólt, kedves Soma. (Emma is bólogat, Márta a telefonját nyomogatja))
Soma: Hát ez van! De ha egyszer nyernék a lottón! Hát megmutatnám, hogy hogyan kell élni! Egy évből hat hónapot itt töltenék a városban, a másik hat hónapot odahaza, Magyarországon és a harmadik hat hónapot meg a Bahamákon.
Kázmér: Várjunk, csak várjunk! Az már 18 hónap! Egy évben meg ugye csak 12 hónap van.
Soma: A szegényeknek! De ha pénzed van, mindjárt más a helyzet.
Kázmér: Hát, lehet benne valami! De ahogy hallgattam ezt fiút, rájöttem, hogy meg kéne zenésíteni a „Láb” c. versemet.
Emma: (Somához, magyarázóan) Kérlek, te nem is sejted, hogy miről maradtál le! Mi már hallottuk a művet.
Kázmér: (készségesen) Szívesen előadom újra!
Emma: (ijedten) Nem, ne fáradjon kedves Kázmér, tulajdonképpen még az első felolvasás hatása alatt vagyunk.
Kázmér: Akkor esetleg a vígeposz? Amint látom, a szerelő késik.
Emma: De most már igazán minden pillanatban betoppanhat.
Soma: Hát most hogy így kifüstölögtem magam, megyek rágyújtani. Hol az az erkély?
Kázmér: Csatlakoznék, ha megengeded. Mit szívsz?
Soma: A saját cigimet, mint mindig. Miért, meg akartál kínálni?
Kázmér: Én?! Viccelsz?! Nekem csak tüzem van.
Soma: Mindjárt gondoltam. Még egy tüzes honfitárs. (Emma útmutatása alapján a hálószoba felé távoznak)
Irén: (amint a férfiak távoznak ) Egészen megsajnáltam ezt a szegény Somát! Azt hiszem, vásárolok néhány vitamint tőle.
Emma: Hát ahogy gondolod! De én inkább a régi módszer mellett maradok. Én majd a paprikából vonom ki magamnak a C vitamint. (ismét megszólal a kaputelefon, Emma égre emelt tekintettel siet a készülékhez)
Emma: Na mi van Józsikám, ideért végre?! Kicsoda? Guszti? Hát persze, egész nyugodtan! Nyomom! (magyarázóan) Hát most mondjátok meg! A Guszti van itt! Persze a szerelő sehol!
Irén: (érdeklődve) Miféle Guszti? (automatikusan igazgatni kezdi a haját)
Emma: Biztos láttad már! A lánya a csoportomban tanul.
Irén: Annyian vannak abban a csoportban, nem ismerhetek mindenkit.
Emma: Látod, itt az eredménye, hogy olyan begubózva élsz! Alig ismersz valakit! Pedig van itt egy - két érdekes ember. Ez a Guszti se egy szakbarbár, ráadásul modora is van!
Irén: Meg felesége!
Márta: Na és hogy lakik ez a Guszti? Nem akar esetleg cserélni?
( kopogtatás hallatszik, Emma nem ér rá válaszolni, az ajtóhoz siet és egy jólöltözött, középkorú férfival, és egy fiatal lánnyal tér vissza )
Gusztáv: Csókolom a kezét Emma! Hölgyeim!
Emma: Nocsak, micsoda meglepetés! Hogy kerültek ide Guszti? Jöjjenek csak! Irénkém, ugye még nem találkoztatok?! Ugye ti sem, Márta? ( Márta a férfi elé siet, kezet fognak és azonnal a kezébe nyomja a névjegykártyáját. Gusztáv tisztelettudóan átveszi, majd az üldögélő Irén elé lép)
Gusztáv: (Irénhez lép, hosszan rámered. Kissé zavarban) Körmendi Gusztáv vagyok
( Irén kezet nyújt, ő is meg van illetődve)
Irén: Benkő Irén vagyok.
Emma: Benkő Irén, hajadon!
Éva: ( bemutatkozik Irénnek és Mártának) Csókolom, Éva vagyok.
(Márta újra telefonál, majd a háló felé távozik, hogy zavartalanul folytathassa a beszélgetést. A gyermek ránéz az asztalon lévő könyvre.)
Mit tetszik olvasni? Mi a könyv címe?
Irén: Vörös és fekete.
Éva: Vörös és fekete? Biztosan egy festőről szól.
Irén: Hát nem egészen. Ez egy romantikus fiatalemberről szól, aki még nem tudja, hogy mi szeretne lenni, de a hölgyek már nagyon érdeklik.
Éva: Klassz lehet. Elolvashatom?
Irén: Ez a gyerek olvasni akar? Na ilyet is ritkán hall az ember Kanadában! Gratulálok, kedves Körmendi úr! De ezzel a könyvvel még várni kéne pár évet. Hogy tudtak akkor udvarolni a férfiak!
Gusztáv: Elnézést kedves Emma, hogy csak így berontottunk ide, de nem akartam zavarni a színházban, meg aztán épp erre jártunk... (zavartan Irénre néz)
Emma: Üljenek csak le! Mondja Guszti nyugodtan, Irén előtt nem kell titkolózni!
(Gusztáv és a lány leül, az apa még mindig zavarban)
Gusztáv: Nem akarom rabolni a drága idejét Emma, csak azért ugrottunk be, hogy megmondjam, nem tud menni a lányom többet próbára!
Emma: Hogyhogy?
Gusztáv: Nem jön össze! Egész egyszerűen nem tudom megoldani! Átkerültem egy másik irodába, sokkal több a munka, fogalmam sincs, hogy melyik nap mikor érek haza, nem tudom többé Évát bevinni a próbákra! Tudja rólam Emma, hogy mindent megteszek érte, mióta egyedül maradtam vele, de ezt már tényleg képtelenség elintézni.
Irén: ( érdeklődve Gusztáv felé) Ön egyedül él? (zavartan elhallgat)
Gusztáv: Igen kérem, elváltam! Már négy éve és két hónapja! De ki számolja!
Emma: És Évi, te mit szólsz ehhez?
Éva: Én mondtam apunak, hogy nagyon szeretném folytatni, de sajnos nem megy! Pedig már meg is tanultam azt a verset!
Emma: Melyiket?
Éva: Hát amelyikben a költő arról ír, hogy milyen volt gyereknek lenni a háború után. (Szavalni kezd)
„Tudom már, mily szegények voltunk akkor, de nekem megvolt mindenem,
És nem irigyeltem másokat sem, mert egyenlők voltak velem
Nem hajszolt a tévéreklám, hogy milyen holmikat vegyünk,
Elég volt a foltos mackó, hogy boldogok legyünk
Hittük, szerencsés korban élünk, mögöttünk a háborús évek
Rommá lőtt házak helyén épültek a szerény családi fészkek
A világból nem láttam sokat, mondták jobb ma, mint régen
S nem értettem a szülői szitkokat, a sok esti beszélgetésen
De éreztem, biztonságban vagyok! Álmomat vékony fénysugár vigyázza,
Apám anyám még ébren, a konyha fényei szűrődnek szobámba
A mesék rémeitől anyám köténye védett. . .
Emma: ( félbeszakítja) Jól van kicsim, ügyes vagy! De ki adta neked ezt a verset? Ja, én! Istenem, milyen messze lehetsz már te ettől!
Éva: Emma néni, mit jelent a foltos mackó? Azt, hogy a gyerekeknek meg volt foltozva a játéka?
Emma: Nos, a mackó az nem játék állat volt, hanem, hogy is mondják manapság? Joggingszerkó. De nem ám Adidas, vagy Nike, hanem Kiskunhalasi Kötöttárugyár. Két nap után már olyan volt a lábadon, hogy egy szatyor krumplit eldughattál volna benne a térde körül.
Éva: Cool! Apu, nem tudsz szerezni nekem ilyen mackónadrágot?
Gusztáv: Hát nem tudom, mit szólnának hozzá az osztálytársaid.
Emma: Évike, szépen mondtad a verset, csak vigyázz, nehogy a rímek éneklésre csábítsanak. Mert a leírt szöveg nem más, mint egy kotta. A zenészen-vagyis a versmondón - múlik, hogy hogyan szólaltatja meg. . . .Ja, bocsánat, nem ezért vagyunk itt! Hát csak lenne valami megoldás?! (Gusztáv felé fordulva) Ha ezek a gyerek most abbahagyja a színházat, csak néhány év és már magyarul sem tud majd beszélni!
Gusztáv: Higgye el Emma, nekem se mindegy! De hát tanul verset az iskolában is!
Emma: Ott megtanulja Dickinsont, meg Miltont, de hogy ki volt Vörösmarty meg Kosztolányi, azt nekünk kell megtanítani neki! Jó, meg lehet élni ezek nélkül is, de mennyivel szegényebben!
Egyszer mindenki tudni akarja, hogy honnan jött, hogy miféle emberek voltak a szülei! Erőt ad az embernek, ha tudja, hová tartozik! Meg aztán az se mindegy, hogy mennyit raktározunk el itt belül! (a fejére mutat) Egyszer Bernard Shawtól megkérdezték, hogy milyen volt az estély, amin részt vett. - Halálra untam volna magam, ha történetesen nem lettem volna én is ott! – válaszolta. Hát igen, a művelt ember nem unatkozik, a tudatlan meg csak néz ki a fejéből! Szóval kell ennek a gyereknek a színház, még akkor is, ha nem akar később színésznő lenni!
Gusztáv: Hát engem igazán nem kell meggyőzni!
Emma: Merre felé is laknak kedves Gusztáv?
Gusztáv: Az északi oldalon. (Irén felé fordul) De hogyhogy mi még nem találkoztunk?!
Irén: Elég visszahúzódva élek. Csak a könyvtár, meg az otthonom.
Gusztáv: Az embert mindig érik meglepetések! Én meg már azt hittem, hogy minden csinos magyar nőt ismerek a városban! Persze csak úgy képletesen, úgy értem futólag!
Irén: Ne magyarázkodjon kedves Gusztáv! Látszik magán, hogy maga nem egy szoknyavadász!
Gusztáv: (bizonytalanul) Nagyon látszik?! Kár! (mindketten elnevetik magukat)
Emma: Irénkém emlékszel, megígérted néhány napja, hogy bejársz majd a próbákra!
Irén: (bizonytalanul) Megígértem volna?!
Gusztáv: Irénke, magát ennyire érdekli a színház?! Fantasztikus! Én is oda vagyok mindenért, ami művészet. Kicsit röstellem is magam a kollégák előtt, amikor üvöltözve tárgyalják a tegnapi meccset a munkahelyen. Be sem merem vallani nekik, hogy még a tévé előtt sem tudok végigülni egy hoki vagy baseball meccset. Egyszerűen nem érdekel. De egy jó színdarabot akár többször is meg tudnék nézni. Ugye lányom?
Éva: Mi az hogy! Apa a múlt héten ellógott a vállalati bankettről, mert bemutató volt a Play Houseban.
Guszti: (szégyenlősen) Hát...inkább a színházban üldögéljek, mint a pubokban, nem igaz?! A színháztól még senki nem kapott májzsugort. Az élményről már nem is beszélek!
Irén: (lelkesülten) Nem is hinné, kedves Gusztáv, hogy mennyire ritka manapság az olyan férfi, akit ennyire érdekel a művészet.
Emma: (Irénhez) Irénke, ha úgyis bejársz majd a próbáinkra, felvehetnéd ezt a kislányt, nem is kitérő neked, hiszen te is az északi oldalon laksz!
Irén: (bizonytalanul) Hát . . . ha nem venné Gusztáv tolakodásnak...
Gusztáv: (lelkesülten) Hogy én?! Szólítson Gusztinak! Hát hogy mondhat ilyet?! Micsoda megtiszteltetés, ugye Évikém! Viszonzásul, meg elhívnám hétvégeken hozzánk ebédre! Tudja kedves Irén... izé Irénke, hogy milyen töltött paprikát tudok főzni, igaz lányom?! De nem csak töltött paprikát! Bármit! (más hangsúllyal) Volt időm gyakorolni!
Irén: (cinkosan) Tényleg olyan mesterszakács a papád?
Éva: Hát igen, de ez nem mindig jön jól nekem.
Irén: Hogyhogy?
Éva: Ne tessék azt hinni, hogy a vonalaimat féltem. (általános derültség) Inkább az a baj, hogy a múltkor áthívtam hozzánk néhány osztálytársamat és apu palacsintát sütött.
Irén: Igen? És ízlett nekik?
Éva: De mennyire! Azóta állandóan nálunk akarnak vendégeskedni, engem meg elfelejtenek visszahívni.
Irén: Tanuljon ebből kedves Gusztáv, és máskor lazítson, ha vendégek jönnek.
Gusztáv: Isten ments! A magyar konyha jó híréről van szó!
Emma: (elégedetten) Hát, úgy látom ez a próbakérdés megoldódott!
Éva: (boldogan) Irénke néni, ez nagyon szuper! Járhatok a próbákra, nem kell kimaradnom! El sem tetszik hinni, milyen klassz csapat van ott! Köszi, köszi! (Irénhez szalad és átöleli)
Irén: (kissé zavarban) Tudod mit Évikém, tegeződjünk! És ahhoz sem ragaszkodom, hogy nénizzél!
Éva: Hát . . . Nekem is könnyebb lesz így! Akkor szervusz!
Emma: Erre koccintunk! De csak üdítővel, mert a gyerek nem ihat, Guszti meg vezet, akárcsak én. Irén, neked mit töltsek?
Irén: Hát csak nem fogok kilógni a csapatból?! Üdítőt, természetesen!
(Emma két Coca Colás üveggel érkezik. Udvariasan érdeklődik a vendégektől)
Emma: Melyik évjáratból? (mindenkinek tölt, koccintanak és isznak)
Gusztáv: Nagyszerű, akkor nem is zavarunk tovább, kedves Irénke, itt a telefonszámom, nagyon várjuk a hívását!
Irén: Számíthat rám! A héten még lesz egy próba! Süteményt meg majd én viszek az ebédhez! Mit szólna egy gesztenyetortához? Az a specialitásom!
Gusztáv: (elmenőben, fellelkesülve) Imádom! Mármint a gesztenyetortát!
Irén: (Évának kiáltja) Átviszek neked néhány könyvet! Nem fogod megbánni (Gusztáv és a Éva elköszönnek. Amikor elhagyják a színt, Emma Irénhez fordul)
Emma: (énekel) Más ez a szerelem.... (ugratva) Te mondd, tényleg az északi oldalon laksz?!
Irén: (sértődötten) Ne hülyéskedj! Mintha nem tudnád! (ábrándozva) De annyira rokonszenvesek nekem, hogy még egy kis kitérőre is hajlandó lennék! (kirobban belőle a nevetés)
Emma: Hogy ez nekem nem jutott előbb eszembe! Két magányos szív! Ja tudom! Attól féltem, hogy a gyerek nem örülne, ha felbukkanna az apja körül valaki, de úgy látszik tévedtem! Ki hitte volna, hogy még hasznodra válik, ha francia írókat olvasol.
Irén: Na most már tényleg indulhatnánk az uszodába! Tele vagyok energiával!
Emma: Persze, az erkélyem meg tele van pasasokkal! (kopogtatnak)
Irén: Hát ez meg kicsoda?! Nagyobb forgalom van itt, mint egy rendező pályaudvaron!
Emma: Biztosan valamelyik szomszéd. It’s open! (bejön a szerelő. Munkásruha, szerszámtáska, létra. Enyhén ittas )
Józsi: Csókolom az összes kacsóját művésznő, ugye pontos vagyok?
Emma: Józsikám, maga halál pontos! Látom magának nem kell a kaputelefon! Egyébként pontosan két órával korábbra vártam! Már azt hittem, nem is jön!
Józsi: Kezit csókolom a dugó miatt!
Emma: Ezt ismerem! Mindig a forgalom a hibás!
Józsi: Ki beszél itt forgalmi dugóról! A borosüveg dugójával vacakoltam!
Emma: Szép kis mesterember, ha már egy üveget se tud kinyitni!
Józsi: Nagyon firnyákosak ezek a mai üvegek! Azt hiszik, hogy távol tartanak a szesztől, ha nehéz kinyitni az üveget. Mint a gyerek, az orvosságosüveggel, teccik tudni!
Emma: Józsikám, fogjon hozzá, mert már szeretnénk elindulni a barátnőmmel! (Irén felé mutat. Józsi átvág a szobán és bemutatkozik Irénnek. Észreveszi a likőrt az asztalon.)
Józsi: Ni csak meggylikőr! Hogy szereti ezt az asszony!
Emma: (gúnnyal) De azért maga sem veti meg ugye Józsikám?!
(Emma az üvegért nyúl, Józsi felmarkol egy kávésbögrét és odatartja a tölteni akaró Emmának)
Józsi: Csak egy gyűszűnyit, csókolom a kezét! Egészségünkre! (mohón kortyolja az italt)
Emma: Mondja Józsi, minek hozott létrát? Nem éri fel a zuhanyt?
Józsi: Magának elárulom művésznő, mert maga mindig rendes volt hozzám! Magácskát nem akarom átvágni! Még boldogult apám tanított rá, hogyha kuncsafthoz megyek, minél több cuccot vigyek magammal, mert akkor azt hiszik, hogy nagyon komoly a javítanivaló. Ha meg sok a meló, akkor ugye többet lehet kérni.
Emma: És hogy megy az üzlet?
Józsi: Csak vergődöm, drága Emma, csak vergődöm!
Emma: Tudja mit, Józsikám, magának egy nagyobb létra kéne!
Józsi: Jaj, kedves Emma, majd elfelejtettem! Itt van a sógorom Torontóból, aztán mikor megtudta, hogy magához jövök, a lelkemre kötötte, hogy kérjek egy dedikált fényképet a művésznőtől! Mert hogy annyiszor látta magácskát játszani odahaza. Ugye ír neki pár kedves sort!
Emma: Magának mindent Józsikám! ( a fiókhoz megy és a fényképek között kotorászik.) Hogy hívják a sógorát?
Józsi: Ubulnak.
Irén: Szép magyar név.
Emma: Ehhez mit szólna: Ubulnak, aki látott engem, sok színdarabban, vidéken és Pesten. Szeretettel: Váry Emma.
Józsi: Hát ettől kifekszik az biztos! Imádja magát! Egészen rosszul volt, mikor mondtam neki, hogy ide jövök.
Emma: Hát mért nem hozta magával?
Józsi: Választanom kellett! Vagy ő, vagy a létra!
(Emma átnyújtja a képet, amit Jóska a felső zsebébe helyez féltő gonddal. Megint megszólal a kaputelefon. Emma vállrándítással jelzi Irénnek, hogy nem tehet semmiről, közben Jóska elindul a fürdőszoba felé)
Emma: Yes? Igen, gyere csak gyere!
Irén: ( automatikusan a haját igazítja) Újabb férfilátogató?
Emma: Nem, ezúttal Elvirához lesz szerencsénk.
Irén: A cuccos Elvira jön?
Emma: Hát én csak egy Elvirát ismerek. Miért hívod cuccos Elvirának?
Irén: Ahányszor találkozunk, mindig megkérdi: Hol vetted ezt a cuki kis cuccot drágám?
Emma: Nahát engem nem szokott megkérdezni, mióta meglátott a Value Village - ből kijönni. Pedig csak a színháznak vásároltam pár használható kelléket. ( kopogtatnak )
Emma: Szabad! Itt már mindent szabad! (bejön Elvira, túlöltözött, harsány sminkkel)
Elvira: (lihegve) Emma, olyan hírem van! Kapaszkodj meg!
Emma: (mímelt ijedséggel) Földrengést jeleztek? Egyébként szervusz!
Elvira: Jaj, szervusz drágám! Már köszönni is elfelejtek, olyan izgatott vagyok! Mindjárt, mindjárt, csak kifújom magam! Idáig rohantam! (most veszi észre Irént)
Szervusz Irénke. Hogy vagy? Jaj, hol vetted ezt a cuki kis cuccot drágám?
(Irén egy mozdulattal jelzi Emmának, hogy na ugye megmondta)
Irén: ( bátortalanul) Hát már nem is emlékszem . . (a két férfi jön be az erkélyről, köszönnek Elvirának)
Elvira: (kizökkenve) Nocsak nocsak! Emma, te férfiakat rejtegetsz a hálószobádban?! Na nem mondom, a te korodban!
Emma: Hát igen és Elvirám, szeretnék kérni egy nagy szívességet tőled.
Elvira: Számíthatsz rám!
Emma: Légy szíves, gondoskodj róla, hogy holnap tudja az egész város!
(Márta érkezik, elmerülten telefonál, a kezével int üdvözlés-félét Elvirának)
Elvira: Hogy te milyen funny vagy édesem! Emma, nagy újságom van!
( Emma nemigen törődik vele, a férfiakat vizsgálja)
Emma: Soma, te nagyon rossz színben vagy! Mondtam, hogy árt az a fránya bagó!
Soma: Nem is az! De azt hiszem, letüdőztem a Kázmér egyik versét! Hát akkor én nem is zavarnék tovább, úgy látom fontosabb dolgok vannak itt napirenden, mint a vitamin. Jössz Kázmér? (Kázmér bizonytalankodik)
Emma: Maradjatok nyugodtan, nincsenek titkaim! Különben is, ha végez a szerelő, mi is elmegyünk hazulról, ugye Irénke?
Kázmér: Szóval megjött a szerelő?! Pedig már úgy reméltem, hogy mégiscsak sor kerülhet a vígeposzra.
Emma: Hát akkor inkább az Elvira hírei!
Elvira: (vonakodva) Hát, pedig elég bizalmas dolgokról van szó, nem tudom, jó ötlet -e, hogy így mások előtt . . .
Emma: Jaj, Elvira hagyd már! Csupán arról van szó, hogy így egy fél órával előbb hallják meg ezek a szegény fiúk a nagy újságot. Ismerem én a magyarokat, ha pletykáról van szó!
Elvira: Hát, jó, nem bánom!
Emma: Mért kellett idáig rohannod?! Van telefon is!
Elvira: De én látni akartalak, amikor meghallod a hírt!
Emma: Na hiszen, a te híreid! A múltkor ugyanilyen izgatott voltál, amikor berontottál ide azzal, hogy árleszállítás van a Bay - ben! Most mi Sale hozott ide?
Elvira: Ez más! Hidd el, ez más! Ülj le!
Emma: (unottan) Na halljuk, hol lett olcsóbb a keresztpántos kombiné?
Elvira: Csak annyit mondok: Károly! Érted?! Bérczes Károly itt van a városban!
(Emma felkapja a fejét, levegő után kapkod, a szívéhez kap - eljátszik egy haldoklási jelenetet. Elvira megdöbbenve nézi, hogy mit okozott a bejelentése. Néhány másodpercig még tart Emma színjátéka, majd közömbösen megszólal)
Emma: Mit mondtál, milyen Károly?
Elvira: Ne hülyéskedj, hát Károly, Bérczes Karcsi! Mindnyájan tudjuk, hogy a nagy szerelmed volt!
Kázmér: Ó, valami ifjúkori lángoló szerelem! Pennámra való téma!
Soma: Maradj már csendben! Te csak foglakozz a végtagjaiddal!
Irén: Sejtettem én, hogy nemcsak a könyvekben létezik az igazi szerelem. Utánad jött!
Márta: Egy pasas Magyarországról?! Átrepüli az óceánt a szerelme miatt?! Hol a zsebkendőm?
Emma: Ugyan már! Nem is tudja, hogy hol élek! Ébredjetek fel végre! Több mint húsz éve nem találkoztunk! (dühösen) Több, mint húsz éve! Azóta nem is láttam! Most meg azt várjátok, hogy vértódulásom legyen a hírtől, hogy a városba érkezett?! (hangot vált) Hogy néz ki?
Elvira: Én csak a moziban láttam otthon, de rögtön megismertem! Igaz, kicsit ősz, kicsit ráncosabb, de nagyon jól áll neki!
Emma: A csibész! Különben nem érdekel ez az ember! Én már lezártam magamban ezt a históriát!
Irén: De akkor mit keres ez Kanadában?!
Emma: Nincs ebben semmi különös! Minden magyarnak szokott lenni egy rokona a tengeren túl. Biztos eljött az ideje, hogy meglátogassa a nagybácsit! Talán örökölni akar!
Márta: Ha ingatlant akar venni, tudok segíteni!
Irén: Mondd Emma, miért szakítottatok annak idején?
Emma: Annak idején, vagyis (gondolkodik) huszonhat éve. Hogy miért? Banális történet. Szerződést kapott egy másik színházba és ott szemet vetett reá egy kis statisztalány, aki rajta keresztül akart karriert csinálni. Karcsika bekapta a horgot, de annyira, hogy utána már nem is vette a fáradságot, vagy a bátorságot, hogy felhívjon és közölje, hogy vége. Én persze nem kerestem, elvégre hiúság is van a világon! Csak otthon bőgtem, a csukott ajtó mögött. Meg éjjel nappal hallgattam azt a hanglemezt, amit tőle kaptam születésnapomra. Úgy látszik, egy kicsit mazochista vagyok. Még ma is emlékszem a dal minden sorára.
Irén: Már nincs meg az lemezed, ugye?!
Emma: Nincs hát! De megvettem kazettán! Rekedtre énekeltem magam.
Elvira: (elérzékenyülve) Azért milyen jó neked Emma! Ha szerelmi bánatod van, kiénekled magad! Én meg csak annyit tudok tenni, hogy levágatom, vagy átfestetem a hajam! És veszek egy cuki kis cuccot magamnak.
Irén: Én meg betegre eszem magam! Aztán meg böngészhetem a fogyókúrás könyveket!
Márta: Ha én szerelmes vagyok, akkor nem törődöm semmivel. Akkor az Open House alatt még cipővel is bejöhetnek a vevők a házba.
Kázmér: Én meg szonetteket írok, ha elhagynak. Már három kockás füzet tele van.
Soma: Annyi nőd volt?
Kázmér: Á, nem! Egy nő, egy füzet.
Elvira: És azóta nem is láttad?
Emma: Nem. Én nem sokkal azután eljöttem. Nemcsak miatta. De így sokkal könnyebb volt.
Soma: De hát már jártál otthon azóta! Sose próbáltad megkeresni?!
Emma: (a dalt idézi) A magány maradt egyedül nékem...
Irén: (pityereg) Milyen szép, szomorú történet! Olyan szomorú, mint a Vörös és fekete.
Emma: Szamár!
Márta: (észbe kap) Hogyhogy csak a magány?! Hát azóta kétszer voltál férjnél!
Emma: ( helyesbít legyintve) Leszámítva azokat az éveket!
Kázmér: És nem akarja látni őt?
Emma: Minek?! Miről beszélgessek vele? Az időjárásról?! Lezártuk ezt már mind a ketten.
Elvira: Hogy hívták azt a statisztalányt nem emlékszel?
Emma: Micsoda véletlen, emlékszem a nevére. Pruckner Margit.
Irén: Ezzel a névvel aztán nemigen csinálhatott karriert!
Emma: Hát nem is! Felvette a Pünkösdi Maca művésznevet.
Elvira: Bérczes Károly nem egyedül van itt! Hanem...egy bizonyos Pünkösdi Macával!
Emma: Igeeen?!
Elvira: Igen!
Emma: Ó, hát az egészen más! Csak nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy ne üdvözöljek egy pályatársnőt! Igazán kedvem támadt, hogy találkozzam ezzel a kedves házaspárral. Macának ugyanis még más bűne is van!
Irén: (ijedten) Hűha! Egy valódi bűncselekmény?!
Emma: Számomra nagyon is az! Most már bevallhatom, hogy nem tudtam megállni annak idején, hogy ne próbáljam felhívni Károlyt. De ő vette fel a telefont.
Elvira: (sürgetve ) És? És?
Emma: Ma is emlékszem minden szavára! Azt hadarta a telefonba: (utánozza a nőt) „ Károly az enyém, felejtsd el örökre! Ajánlom, hogy ne is találkozz vele, még a színpadon se! Változtass pályát, úgysem lenne nagy kár érted, mert tehetségtelen vagy!” (általános szörnyülködés) Na hát ez az! A nő meg tud bocsátani bennem, de a színésznő soha!
Soma: Ez vérlázító!
Elvira: Ez vért kíván!
Kázmér: Micsoda arcátlanság!
Emma: (vészjóslóan) Eljött a leszámolás ideje!
Márta: Hát én egy úrinő vagyok, de tuti, hogy átrendezném a sminkjét a hölgyikének!
Irén: (izgatottan) De tényleg, most mi lesz?! Párbajozni fogtok?!
Emma: Persze! Kétszeri golyóváltás a Stanley parkban, segédekkel, első vérig, közvetlenül a játszótér mellett! Ébredj Irénkém, a XXI. században élünk!
Elvira: Véletlenül tudom...
Emma: (bólogat) Véletlenül!
Elvira: ... Hogy ma este az Imperial hotel bárjában lesznek. Oda várják a kanadai - magyar producert, azt akarják megpuhítani, hogy az asszonyka szerepelhessen az új filmjében.
Emma: Áha! Szóval egy kis filmkarrier! Hánykor lesz a találkozó?
Elvira: Este tízkor.
Emma: Micsoda véletlen! Tíz órakor éppen szabad vagyok! Hogy hívják a producert?
Elvira: Valamilyen Dez - nek, akkor gondolom, otthon Dezső lehetett.
Emma: Ó, a Dez! Ismerős a név!
Irén: Mondd Emma, lehet, hogy ez a Maca mégiscsak vitte valamire és híres lett otthon?
Márta: Egy ilyen nő mindenre képes, csak írjanak róla az újságok.
( Józsi beront a színre csurom vizesen.)
Emma: Mi történt Józsikám?
Józsi: Művésznő, végre működik az az átkozott zuhany!
Emma: Azt látom! Józsikám, ma már másodszor látom magát elázva!
Józsi: Csak egy gond van! Tessék adni egy másik fotót, mert ez tönkrement! (mutatja a szétázott fényképet)
Emma: (az asztalhoz megy és másik képet dedikál) Még hogy híres lett ez a Maca?! Hát akkor mit szóljak én?! Perceken belül már a második fényképemet dedikálom!
- Függöny -
Második felvonás
(Játszódik a hotel bárjában. A színen egy meghitt bárrészlet, az előtérben egy un. box, az asztal körül egy csinos, elegánsan öltözött pincérnő pakolászik, amikor megérkezik a házaspár, Károly és Maca. Károly kissé konzervatív öltözködésű, jó tartású férfi, Macán viszont mindenből sok van. Túl sok smink, ruhadíszek, stb. afféle divat áldozata. Hatalmas napszemüveg van rajta, amitől nem lát, a férje szabályosan vezeti. )
Pincérnő: Good Evening! Do yuo have reservation?
Károly: (zavarban) Mit, hogy... izé? (nagyon magyaros akcentussal) Ja, my name is Bérczes. One table for three people.
Pincérnő: Here you are! This is your table! (Károly és Maca leülnek Maca rosszalló pillantásokat lövell a szemüvege fölött pincérnő felé) What would you like to drink? (itallapot nyújt át mindkettőjüknek, Károly és Maca tanulmányozni kezdi az itallapot, bár a nőről egyértelmű, hogy nem lát semmit. A pincérnő magukra hagyja őket. Károly szelíden leveszi Macáról a szemüveget)
Károly: (némi gúnnyal) Így! Itt már nincs szükség az álcázásra! Nem fognak zavarni a rajongók meg a fotóriporterek! Ami azt illeti, az utóbbi időben nem lehet rájuk panasz. Már évek óta nem háborgatnak minket.
Maca: (az itallapot tanulmányozza) Apukám milyen helyen beszéltétek meg ezt a találkát?! Frivol külsejű nők szolgálnak fel, az itallapon meg nincs ott, hogy mi mennyibe kerül?! Tán ingyen van?! Még ennek a mineralwaternek is olyan neve van, mint egy francia őrgrófnak! Remélem kifizeti a számlát ez a mister Dez, mert különben tönkremegyünk ebbe a kis megbeszélésbe!
Károly: Anyukám, ne legyünk olyan kicsinyesek, mikor ilyen lehetőség előtt állunk!
( A pincérnő visszatér, Károly az ujján mutatja, hogy kettőt kér abból, amit az itallapon mutat. A pincérnő bólint, és újra távozik)
Maca: Mit rendeltél?
Károly: Fogalmam sincs! Azt, aminek a legrövidebb neve volt az itallapon!
Maca: (az óráját nézi) Nem jöttünk túl korán?
Károly: De szívem, egy ilyen fontos megbeszélésről nem lehet késni! Elüldögélünk itt és átvesszük a leglényegesebb dolgokat. Nagyon fontos, hogy jó benyomást keltsünk! Egy ilyen első találkozás mindent eldönthet. Szépen elszopogatjuk ezt az izét, amíg megjön a producer. (a pincérnő felé mutat, aki érkezik az italokkal. Nem derül ki, hogy mi van a poharakban, nem tudják elrejteni fintoraikat, de azért hősiesen kortyolnak az italból) Na akkor mi a legfontosabb?
Maca: (nyafogva) De már annyiszor átvettük! Ne beszéljek sokat, bízzam rád a válaszokat, mosolyogjak kedvesen, legyek könnyed, ne higgye rólunk ez a producer, hogy kenyérre kell a gázsi! (hangot vált) Ne higgye, hogy ha nem kapom meg ezt a szerepet, jövőre már nem tudunk kifizetni egy nyaralást még a Lupa szigeti csónakházba se!
Károly: Ne arra gondolj! Hanem arra, hogy megpukkadnának a kolléganőid, ha egy kanadai - magyar filmben szerepelnél!
Maca: (átszellemülten) Meg az egész szakma! Néznének, mint a moziban!
Károly: Csak ez az átkozott angol! Azt hazudtam neki, hogy folyékonyan beszélsz angolul.
Maca: Meg vagy őrülve?! Hogy én?! Hát tudod, hogy angolul csak annyit tudok, hogy Guten tag! Hogy mertél ekkorát hazudni neki?! És ezt pont az utolsó pillanatban közlöd velem?!
Károly: Nyugi, drágám! Persze, hogy nem mertem előre mondani neked, mert féltem, hogy akkor el se jönnél! Mit mondhattam volna neki, mikor kérdezte, hogy hogy megy az angol?! Tudtam, hogy milyen válaszra vár! Ezeknek már természetes, hogy a világon mindenki tudjon angolul! Hogy valaha oroszból kellett államvizsgázni, az kit érdekel itt?!
Maca: De Károly! Az első pillanatban lebukunk!
Károly: Nyugi, nyugi! A producer magyar származású, beszéltem vele telefonon, ez élvezi, ha végre magyarul beszélhet valakivel! Vele szót értünk ne félj, és ha megkapod a szerepet a forgatásig még lenne pár hónap, befizetlek egy intenzív nyelviskolába, csak elgagyogsz a stábbal, a szövegedet meg szóról szóra betanulod.
Maca: Károly én félek! Ez a felelősség! Mindent az én vállamon lesz, az idegösszeomlás kerülget! Te meg állandóan a fejem felett intézed a dolgainkat! Már angolul kell játszanom, hogy eltartsam a családomat! Mit kívánsz még tőlem?! Legközelebb tán majd rám parancsolsz, hogy növesszek szakállt, hogy megkaphassak egy szerepet?!
Károly: Te akartál mindenáron színésznő lenni! Mindent el akartál játszani! Nem emlékszel, hogy mivel jöttél oda hozzám Szegeden?
Maca: ( vonakodva) Most mért kell ezt felhozni?!
Károly: Sose felejtem el, megvártál a művészbejárónál az előadás után, olyan fáradt voltam, mint a dög, valami orosz klasszikust játszottunk, amiben vállamon vittem az egész darabot, aztán te meg odaállítottál nekem, hogyha nem hallgatlak meg, öngyilkos leszel. Ott szavaltad nekem Ophéliát, én meg majdnem állva aludtam a fáradságtól!
Maca: Akkor is csak gorombáskodni tudtál velem!
Károly: Miért? Mert azt mondtam, hogy nem kell öngyilkosnak lenni, én foglak megfojtani, ha nem hagyod abba?! Ami azt illeti ez az öngyilkosság trükk elég gyakran visszatért!
Maca: Egyszer meg is teszem, meglátod!
Károly: Ne kelts hiú reményt!
Maca: Sírnál utánam, az biztos! Ne hidd, hogy még mindig úgy oda vannak érted a nők! Figyeltelek azon a gardénia partin.
Károly: (oktatólag kijavítja) Garden Partin!
Maca: Szóval azon az izén! Láttam ám, hogy nem nagyon tudtad lekötni a hölgyvendégek érdeklődését.
Károly: De szívem! A vadászkalandjait mesélte az egyik öreg magyar. Hát melyik nő csatlakozna a társasághoz, hogy meghallgassa, miért nehéz elejteni a jávorszarvast.
Maca: Látod?! Már nem is te vagy a téma! Senkit sem érdekel, milyen nagy színész voltál odahaza, a társaságodban is inkább a teflonokról beszélgetnek . . .
Károly: Nem teflon! Muflon!
Maca: Mindegy az! A lényeg, hogy ezekről az izékről beszélgetnek és nem arról, hogy mekkora Cyrano voltál!
Károly: De te! Bezzeg te, nem átallottál Júliát szavalni a vendégeknek. A társaság meg csak nézett, a sok kanadai fel nem foghatta, hogy miket kiabálsz az erkélyről.
Maca: Nem kiabáltam! Szavaltam! (rákezdi) Ó Rómeó! Miért vagy te Rómeó! Tagadd meg atyád és dobd el neved...
Károly: Hát a vendégek eldobták magukat a röhögéstől az biztos! Mindenkinek magyarázkodhattam, hogy nem bírod az italt. Apropó, ne rendeljek még valamit? Ami azt illeti, én már inkább éhes vagyok!
Maca: Hát azt felejtsd el! Nem fogunk valami zebrabecsináltért kifizetni itt százakat!
(észreveszik az asztalra készített mogyorós tálat. Egymással versengve tömik magukba a mogyorót, tele szájjal falnak, amikor megérkezik Emma, aki alaposan elváltoztatta külsejét. Szemüveg, paróka, kosztüm - a nő megjelenése egy fontos hivatali személyt sejtet.)
Emma: (elváltoztatott hangon) Good Evening!
Károly és Maca: (zavarban, tele szájjal) Good Evening!
Emma: (törve a magyart) Pardon, én gondolom Bérces Károly és nője maguk itt!
Maca: (dühösen felemelkedik) Nem a nője! A neje!
Emma: Engedjék meg, bemutatni magam: Mrs. Deborah Blummingdale vagyok, mister Dez az dolgozik velem, vagyunk mi kollégák. Kedves fiú, szeretek vele dolgoz, csak most ő kicsit késik, gondoltam, megnézek magyar művésznő, kit ő akar szerződtet új cooproduction. Dez arany fiú, ő szülei szintén magyar, így néha szoktunk irodabán magyar beszél senkik nem értse aki ottan van körül velünk. (Károly és Maca végtelen zavarban vannak. Készületlenül érte őket a nő megjelenése. Ruházatukat igazgatják, zavartan kezet nyújtanak.)
Emma: Anyway, térjünk a tárgyra! (helyet foglal a házaspár mellett. Megérkezik a pincérnő és átnyújt Emmának egy itallapot.)
Emma: Milyen italt, milyen italt? Neked mit iszol?
Maca: (rámutat az itallapon az ő választásukra. Magyarul mondja az olvasottakat ) Ice sunset.
Károly: (sietve kijavítja, helyes angolsággal) Ice Sunset! Az asszony mindig viccel!
Emma: (fintorral jelzi, hogy érti, miről van szó. Megrendeli az italt a pincérnőtől) Oké, megpróbál ezt én is!
Károly: (feltétlenül bókolni akar) Kegyed milyen jól beszél magyarul!
Emma: Én éltem Magyarország, születtem Bjudapeszt. Ezt mi már angolosan szoktuk mondani: Bjudapeszt. És te hol szület?
Károly: ( büszkén utánozza) Én is Bjudapeszt.
Maca: (nem akar lemaradni) Én meg Nagikovaksziban!
Károly: Azt hiszem drágám ezt mondhatod magyarosan: Nagykovácsiban. Ne haragudjon, kedves. . . izé . . . Deborah, nem találkoztunk mi már valahol?
Emma: Nem hiszem! Én nem szoktam elfelejteni azokat, akikkel találkozom! (észbe kap) Nekem sok dolog össze - vissza, külföld meg itt, de nem sok magyar találkozni.
( Pincérnő behozza Emmának az italt, majd Károlytól érdeklődik)
Pincérnő: Would you like another drink?
Károly: (ijedten) Isten őrizz! ( krákog) No thanks, maybe later.
Emma: (kortyol egyet) So, szeretnék kapni én is képet, magyar színésznő talent! Tud mutatni nekünk valami special your repertoár?
Maca: ( segélykérően néz Károlyra) Mit mond?
Károly: (felé fordulva suttogja) Játsszál neki valamit!
Maca: ( zavartan) Nem is gondoltam, hogy nekem itt játszani kell ma este. Kicsit zavarban vagyok.
Károly: (a fogai között) Mert még keveset ittál!
Emma: Hát lássuk csak! A film story egy kis, egyszerű színésznő, ki el akar venni férfit, szerelmétől. Kis kezdő színésznő meg is szerzi férfit, és mikor beszél másik nővel telefonon, ő nagyon megsérti szegény szerelmes asszonyt.
Maca: Pfúj! Ilyen utálatos nőt kell nekem játszani?!
Emma: (gúnnyal) Fog ez menni kedvesem!
Maca: És mit mondjak? Nem jut semmi az eszembe.
Emma: Csak a saját szavaid! Csak mintha te mondanál csúnya dolgokat kolleganődnek, kinek szerelmét elcsábítottad!
Maca: (zavarban és gyanakodva) Fogalmam sincs mit kéne mondani.
Emma: Próbálj improvisation! Hogy mondja magyar: Rögtönöz?! Szóval csinálj egy telefon jelenet! Mondjuk, én hívlak téged. ( Emma eljátssza, mintha telefonálna. ) Halló? Izé. . . Kovács Róza művésznő?
Maca: (zavartan játszani kezd) Halló? ( a füléhez emelt kézzel ) Téves kapcsolás! (leengedi a kezét)
Emma: Nem téves! Most te vagy Kovács Róza! (füléhez emeli a kezét, mintha telefont tartana) Halló, szeretnék beszélni művésznővel!
Maca: Itt művésznő Kovács Róza. Ki keres?
Emma: (átélve) Csak egy szegény szerelmes asszony.
Maca: (akadozva) Elnézést, de szeretem a vőlegényét, viszont hallásra!
Emma: Ne nem! Úgy látom, kell kis emlékezet frissítő. Majd segítek! Akkor halljuk ezt: Hogy is hívják a férjet? Károly? Ja igen! Ez a szöveg hogy tetszik? „Károly az enyém, felejtsd el örökre! Ajánlom, ne is találkozz vele még a színpadon se! Változtass pályát, úgysem lenne nagy kár érted, mert tehetségtelen vagy!”
Károly: Nahát, el sem tudom képzelni Macát ilyen gonosz szerepben!
(Maca a hallottak után alaposan végigméri Emmát, nem akar hinni a szemének, majd felkiált)
Maca: (szörnyülködve) Emma! Emma, te vagy az?!
Emma: Személyesen!
Károly: (hitetlenkedve) Emma?! (a házaspár a felfedezés hatása alatt van, Emma uralja a helyzetet, élvezi a két ember zavarát. Leveszi a parókát és a szemüveget. A szörnyülködő nahát és hihetetlen felkiáltások közben megérkezik a producer. Elegáns,középkorú férfi.)
Dez: Jó estét mindenkinek! Nem zavarok?
Károly: (megpróbál felocsúdni) Mister Dez?
Dez: Jó estét, szólítson csak Dezsőnek, ha úgy kényelmesebb. (Bemutatkozik Macának is, aki alig tud ráfigyelni) Történt valami? Mintha kicsit különös lenne a hangulat? (Emmához fordul) Na mi újság Emma? Sikerült meglepni a régi barátokat?
Emma: A jelek szerint nagyon is!
Dez: (Károlyhoz) Emma felhívott ma délután és arra kért, hogy jöjjek egy kicsit később, mert szeretne hármasban beszélgetni magukkal. De most már én is csatlakoznék a társasághoz.
Maca: Maguk ismerik egymást?
Dez: A filmszakma előbb utóbb mindenkit összehoz. Dolgoztam már Emmával néhányszor.
Károly: Emma, te ebben a városban laksz?! Nem is tudtam rólad semmit, csak azt, hogy valahol Amerikában élsz! Micsoda meglepetés!
Maca: Én már nem hiszek semmit sem! Bemutatkozik ez a nő, azt mondja, hogy valamilyen zsebóra. . . Ja igen, Deborah, aztán meg itt ez a kanadai producer, aki hibátlanul beszél magyarul!
Dez: Emmát nyugodtan szólíthatják akár Deborának is! Az egész ország így ismeri azután a nagysikerű tévésorozat után: Deborah Blummingdale.
Maca: ( Dez felé fordul) Mondja, producer maga egyáltalán? Ez nem paróka? (átnyúl az asztalon és meghúzza Dez haját, amit a férje már nem tud megakadályozni)
Dez: (próbál közömbös maradni) Én akár el is mehetek.
Károly: Jaj, drága Dezső, mister Dez, ne értse félre, a feleségemet kicsit felkavarta a váratlan találkozás öröme.
Dez: (kimérten) Ami azt illeti, nem kell törni a magyart az embernek, ha néhány évtizede külföldön él. Ha most nem távozom azonnal, annak egyedül Emma az oka, akit első találkozásunk óta nagyra becsülök. (Emma felé fordul) Nem is értem, miért nem próbáltunk mi többet együtt dolgozni.
Emma: Még nem késő!
Dez: Hetek óta tervezem, hogy felhívom. Igaz, nem munkával kapcsolatban, csak úgy magánemberként. De valahogy nem volt elég bátorságom hozzá.
( Emma meglepődve hallgatja a férfit)
Emma: Ez érdekes.
Dez: Micsoda?
Emma: Hogy egy férfitől manapság ilyet hall az ember. Megszoktam, hogy ajtóstól rontanak a házba. Már úgy értem azelőtt.
Dez: Emma, annyi mondanivalóm lenne, de nem akarom elvonni a barátaitól. Ha jól emlékszem azt mondta, több mint húsz éve nem látta őket.
Emma: Így van! De akkor még igazán kibírnak húsz percet! Dez, maga tényleg szokott gondolni rám?
Dez: Tudja Emma én megrögzött álmodozó vagyok. Szentül hiszem, hogy minden életkorban joga van az embernek boldognak lenni.
( Maca hirtelen felkiált, mint aki most kapcsol)
Maca: Szóval nem is kollégák!
Károly: Drágám, téged ki kéne tömni! Hát nem mondták már az előbb, hogy milyen sikeres színésznő Emma! Minket is jól rászedett!
Dez: Úgy látom, itt még egy - két dolgot tisztázni kéne önök között! Elsősorban a hölgyeknek. Jöjjön Károly, mi férfiak járunk egyet, legalább megmutatom a teraszról az éjszakai panorámát. (karon fogja Károlyt, és szinte kihúzza a színről. Károly kelletlenül követi, közben vissza- visszapillant a hölgyekre)
Maca: (segélykérőn) Károly! Ne hagyj itt! Nem hagyhatsz itt! Vele!!! (a két férfi elhagyja a színt, Emma a táskájában kotorászik, Maca felemeli a két karját, mint aki megadta magát. Halálosan meg van rémülve. Behunyt szemmel motyogja) Éreztem, hogy ez bekövetkezik egyszer!
Emma: (kivesz két színes borítójú Dvd tokot a táskájából és átnyújtja Macának) Nesze!
Maca: (előbb csak a fél szemét meri kinyitni. Meglepetten vizsgálja a kapott tárgyat) Mi ez?
Emma: Azt hittem felismered. Diszkek. Hogy mondják ezt otthon? Műsoros lézerlemez? Két filmem van rajta, amiket legutóbb forgattam. A második a fesztiválnyertes. Csak azért, hogy lásd, mások hogyan vélekednek a színészi képességeimről.
Maca: (csendesen) Nem kell meggyőzzél Emma! Tudom, hogy tehetséges vagy!
Emma: Nocsak, nocsak! Mi ez a nagy véleménycsere?! Félsz tőlem?
Maca: (nagyon komolyan) Emma! Be kell vallanom valamit! Az első perctől tudom, hogy tehetséges vagy! Nagyon is az! Ez fájt nekem annyira! Éreztem, hogy sosem érhetek a nyomodba! Meg akartalak sérteni, elégtételt akartam venni azért, mert az élet engem nem áldott meg ilyen képességekkel! Gyűlöltelek a tehetségedért, azért, hogy minden alakításodban volt valami egyéni, valami utánozhatatlan.
Emma: (hitetlenkedve csóválja a fejét) Mit tudtál te rólam akkor?
Maca: Mindent! Megnéztelek minden színdarabban, minden filmen. Utánoztam a hajviseletedet, tánciskolába jártam, énekelni tanultam, hogy valamit értsek én is ezekhez a dolgokhoz. De éreztem, nem tudlak utolérni sem, nemhogy különb lenni nálad! Az a sértés a telefonban, volt az egyetlen elégtételem! Károly is csak azért lett fontos nekem, mert neked is az volt!
Emma: Szóval nem is szeretted?!
Maca: Jaj, dehogynem! Eleinte ez olyan diáklányos rajongás volt, aztán az volt a fontos, hogy megszerezzem őt, később meg az, hogy megtartsam. Aztán megszoktuk egymást. Remekül kijöttünk egymással, mert én megadtam neki valamit, amit nálad sohasem érezhetett.
Emma: Micsodát?
Maca: Buta voltam. Buta voltam mellette, így végre okosnak érezhette magát. A férfiaknak szükségük van arra, hogy felnézzenek rájuk. És mit kapott tőled? Sikeres, elismert színésznő voltál a szakmában, több is, mint ő maga. Ráadásul még okos is! Melyik férfi tudja azt elviselni, hogy kevesebbet érjen a feleségénél?! Én megadtam neki ezt az elégtételt! Végre okos lehetett mellettem.
Emma: (elképedve) És te azóta is játszod a butát?!
Maca: (bólogat) Megállás nélkül. Igaz, mostanában már lazíthatok egy kicsit, mert ha valami értelmeset mondok, azt hiszi, hogy mellette kupálódtam ki. De azért csak megmaradtam a buta liba státuszban. Tudod, mi a becenevem, ha nem hallja senki?
Emma: Ne csigázz, mondd!
Maca: Csacska Maca.
Emma: (hitetlenkedve) És nem fáradtál még bele?
Maca: Mondhatom, néha már alig bírom türtőztetni magam, amikor olyan dolgokról magyaráz, amiket rosszul, vagy hiányosan tud. Tűröm, hogy kioktasson, hagyom, hogy eltévedjünk a kocsival, mert állítja, hogy emlékszik az útvonalra. Hiszi, hogy nélküle képtelen lennék megállni a saját lábamon. Meghagyom abban a hitében, hogy az ő irányítja a család életét, és ezzel boldoggá teszem. Melletted sosem érezhette, hogy pótolhatatlan.
Emma: (elismeréssel) Micsoda trükk! De igazad van! Ez is csak egy szerep! Ismertem feleségeket, akik például a végzet asszonyát játszották odahaza. De ez nagyon eredeti, meg kell hagyjam.
Maca: És hidd el, nem is új! Jayne Mansfield is eljátszotta, azzal a különbséggel, hogy ő az újságírók előtt volt buta liba, ha nem látta senki, átváltozott számító üzletasszonnyá.
Emma: De azért évtizedeken keresztül szerepet játszani valaki előtt!
Maca: Azt mondod csalás? Lehet. De kegyes csalás és jót teszek vele.
Emma: És ha valamilyen dologban kell dönteni? Akkor csak nem engedheted meg magadnak, hogy rábízol mindent!
Maca: Ó, ez roppant egyszerű! Mondok egy példát. Ki akartuk cserélni a kocsit. Én világos zöldre vágytam. Hát elkezdtem nyafogni, hogy mindent, csak almazöldet ne! Naná, hogy rögtön az a szín kellett neki. Csak azért, hogy tudjam, itt ő hozza a döntést. Én meg végül beleegyeztem. Így aztán megvan a boldogsága, na meg az enyém is...
Emma: És fogalma sincs, hogy nem ő irányít?
Maca: Nemcsak erről van szó! Ha kap egy hosszabb szerepet, akkor én elkezdek sipákolni, hogy ezt képtelenség megtanulni. Erre ő csak azért is megmutatja, hogy igenis képes rá. Akkor persze ájuldozom, hogy micsoda remek koponya! Ha együtt játszunk, akkor kicsit jajgatok, hogy sok a szöveg, közben már tudom az egészet az első próba előtt. Erre ő megpróbál segíteni nekem, a butácska asszonynak, átvesszük az anyagot számtalanszor és közben megtanulja a saját szerepét.
Emma: Ügyes, ügyes!
Maca: És nem szólok rá, ha 55-ször meséli ugyanazt. Megkérdezem, hogy ki is volt az igazgató Kecskeméten, húsz évvel ezelőtt, pedig jól emlékszem rá. Ő meg nagyon boldog, hogy megmondhatja. Rosszul. Azt meg ráhagyom!
Emma: Maca, te nagyobb színésznő vagy otthon, mint a színházban!
Maca: De hát ez kell neki!
Emma: És nem buktál le soha?
Maca: Néha már nagyon közel jártam hozzá. De tudod! A bolondnak szerencséje van. Hidd el, érdekes és hálás szerep ez!
Emma: Hogy én mért nem próbáltam ezt ki soha?!
Maca: Még megteheted!
Emma: Hát ez igaz! Egészségedre! ( koccintanak, majd isznak)
Maca: Mondd, nagyon szeretted?
Emma: (töpreng) Fene tudja! Tény, hogy akkor nagyon fontos volt nekem. De lehet, hogy csak a hiúságomnak! Fiatal voltam, szeretni akartam! Láttam a hibáit, de ha az ember elhatározná, hogy csak a tökéletes férfibe lesz szerelmes, talán sohasem ismerné meg ezt az érzést. Minden a segítségemre volt, hogy higgyek az érzelmeimben! A tavasz, a fiatalságom, a gyönyörű dalok, az a néhány felhőtlen pillanat! Azt hiszem, ilyenkor nem is valakibe, hanem a szerelembe vagyunk szerelmesek.
Maca: Hidd el, még ma is lelkiismeret furdalásom van a történtek miatt.
Emma: Én már rég nem rágódom a múlton! Épp a minap csináltam egy kis számvetést és be kellett vallanom magamnak, hogy mennyi érdekes dolog történt velem azután, hogy szakítottunk Károllyal. Illetve, hogy te szakítottál helyette.
Maca: Igazán?
Emma: Megéltem két házasságot és bejártam a fél világot. Azt hiszem elég kárpótlás egy kapcsolatért.
Maca: Hát mi nem utaztunk annyit, az biztos! De ezt neked nem kell magyarázni. Néha én is eltöprengek, hogy alakulhatott volna másként is, de már beletörődtem. Ide nézz! (fényképet vesz elő a táskájából) A két fiúnk. Már gimnazisták. Klassz srácok mi?! Megjegyzem, egyik sem akar színész lenni.
Emma: (fényképet vesz elő a táskájából) Ide nézz! Az én gyerekeim! Mind a harminc! A színjátszó csoport. Megjegyzem, mindegyik színész akar lenni. (Károly és Dez térnek vissza, Károly izgatottan méregeti Macát, szeretné tudni, hogy mi történt, amíg távol volt. Dez le sem ül, Macához lép és meghajol)
Dez: Kedves művésznő, szabad egy táncra? Nagyon kellemes zenét játszanak a szalonban és szerencsére nem is nagyon hangosan. Tánc közben megbeszélhetnénk egy - két részletet a munkával kapcsolatban is. ( Maca felkel a helyéről, most Károly vág kétségbeesett képet)
Károly: Maca! Ne hagyj itt! Nem hagyhatsz itt! Vele! (Maca rá sem hederít, Belekarol Dezbe, úgy távoznak a színről. Károly kétségbeesetten feszeng a helyén. Rettenetesen zavarban van. Emma nem szól, csak méregeti.)
Károly: ( inggallérját lazítja) Milyen hőség van itt!
Maca: Huszonhat éve nem láttuk egymást és te most a hőmérsékletről beszélsz nekem?! A széljárást és a páratartalmat ne hozzuk szóba?! Ki vele! Miért gondoltad akkor, hogy nem érdemlek meg legalább egy búcsúlevelet?!
Károly: Emma, én nem gondolkodtam, én egyszerűen csak gyáva voltam! Féltem, ha kapcsolatba lépek veled, nem lesz erőm elhagyni téged!
Emma: Miért volt neked olyan életbevágó, hogy elhagyjál engem?
Károly: Emma, én nem bírtam a tempót! Te egyre többet filmeztél, én is sorra kaptam az ajánlatokat, főszerepek a színházban, néha éjszakákon át magoltam a szöveget. Emlékszel, mennyit segítettél? Te már az első héten tudtad az egész anyagot fejből. Én meg csak próbáltam megfelelni. Közben meg nyugalomra vágytam, csendes esti sörözgetésekre a kerthelyiségben. De minden este a színház! Mire lement a darab, már zárva volt a kisvendéglő.
Emma: Károly! Azok a darabok meg a filmek neked a népszerűséget jelentették!
Károly: Sokat értem vele! Már nem mertem beülni egy nyilvános helyre, mert az emberek azt figyelték, hogy mit csinálok. Ha megittam három fröccsöt, másnap már hallhattad mindenkitől: Te, tudtad, hogy a Bérczes Károly alkoholista?! Emma, én nem az ország - világ szeme előtt akartam élni!
Emma: Na és legalább megkaptad, amit akartál?
Károly: Hát mi tagadás, ma már nyugodtan sétálhatok az utcán, nem ostromolnak az autogram vadászok.
Emma: Akkor tehát boldog vagy?
Károly: Az a szörnyű, hogy így sem! Igaz, az asszony nem hajszol, ő egy egyszerű teremtés . ..
Emma: (közbevág) Csacska...
Károly: Tessék?
Emma: Semmi, semmi! Csak folytasd!
Károly: Szóval, Maca elfogadja, amit nyújtok neki, sőt igényli is, hogy vezessem kézen fogva, mint egy gyermeket. Ő nem boldogulna az életben egyedül és rendkívül hálás nekem, hogy irányítom a családunk életét. Ő nem elégedetlenkedik, de a fiaimon látom, hogy sokkal büszkébbek lennének rám, ha többre vittem volna a szakmában!
Emma: Károly, te olyan vagy, mint az öreg cirkuszi jegesmedve, aki hazavágyik, de mikor végre visszaszállítják az Északi Sarkra, ott meg kegyetlenül fázik.
Károly: És mi van veled?
Emma: Ó, én ideát is megpróbáltam nevet szerezni magamnak, de ez meg azt jelenti, hogy szép lassan elfelejtenek otthon.
Károly: És mi a helyzet a családdal? Férjnél vagy?
Emma: Á, nem! Tudod, előlem menekülnek a férfiak! Túl magas a követelmény!
Károly: (vizsgálgatja Emmát) Emma, te semmit nem változtál!
Emma: Sértegetsz?! Csak nem akarod azt állítani, hogy úgy néztem ki huszonhat évvel ezelőtt, mint most
Károly: (szemüveget tesz fel) De vicc nélkül Emma, számomra ma is olyan vagy, mint annak idején.
Emma: Károly, itt az ideje, hogy másik szemüveget csináltass!
Károly: Emlékszel még a régi slágereinkre?
Emma: Hát volt egy pár, az biztos!
Károly: (Dúdolni kezd egy dallamot,)
Kedvenced - e még a piros tulipán?
Megismer - e még a füredi cigány?
Hallgatod - e még, hogy mit üzen a szél?
És nem bánod - e még, azt, hogy elmentél, . . . hogy elmentél
( A dal végére megérkezik a színre Maca és Dez, láthatóan jó hangulatban vannak)
Maca: Ej, ej apukám! Alighogy kiteszem innen a lábam, te rögtön szerenádot adsz a volt szerelmednek?!
Károly: De szívem! Egy ártatlan dal az egész! (amint helyet foglalnak, megérkezik a pincérnő egy pezsgősvödörrel és poharakkal. Károly értetlenül nézi, kicsit ijedten, hiszen ő nem rendelt semmit. Dez észreveszi a zavarát. )
Dez: Nyugalom, kedves Károly, én rendeltem az italt. (a pezsgőspohárral a kezében feláll) Engedjék meg, hogy bejelentsem elhatározásomat a filmszereppel kapcsolatban. Bevallom, kicsit bizonytalan voltam, hogy képes lesz - e Maca megbirkózni a film követelményeivel, ugyanis egy ravasz, csavaros észjárású szélhámos nőt kéne alakítani. Amikor megismerkedtünk, mindent feltételeztem róla, csak azt nem, már bocsánat, hogy alkalmas erre. De tánc közben egyszerűen elkápráztatott, hogy mennyire intelligens, gyors felfogású és jól tájékozott. Nem szégyellem beismerni, hogy egész kis leckét kaptam a Strassberg – féle színjátszás módszereiről. Hihetetlen, mennyire okos ez az asszonyka!
Károly: ( a meglepetéstől alig jut szóhoz) Biztos, hogy a Macával táncolt?
Emma: (súgva Macának) Mi van Maca? Taktikát változtattál?
Maca: Hát, ha pénzről van szó . . .
Dez: Ürítem poharam az új kanadai - magyar koprodukció egyik női főszereplőjére, illetve mind a kettőre, mert a másik főszerepet Emmának szánom. (koccintanak, majd isznak. Ezalatt megérkezik Márta. Hátra-hátra pillant)
Márta: Gyertek már! ( Elvira, Irén, Józsi, Kázmér és Soma, egymásba kapaszkodva, félénken körbenézve vonulnak be. Leülnek a szomszédos asztalhoz, nagy zavarban, suttogások közepette. Emma észreveszi őket. Odaszól az asztalszomszédoknak)
Emma: Ha megbocsátanak, rögtön jövök. Pár ismerősöm van itt.
Dez: Csak tessék, természetes.
Emma: (a másik asztalhoz lép, sziszegve megszólal) Mit jelentsen ez?
Irén: Ne haragudj Emma! Csak látni akartuk a vérbosszút!
Soma: A vérfürdőt!
Kázmér: A vendettát!
Józsi: A nagy balhét!
Márta: A végső leszámolást!
Elvira: De hát olyan békésen pezsgőznek! Biztos lekéstünk mindent! Maga miatta van Józsi!
Józsi: Mit csináljak, azt hiszik, olyan könnyű egy mesterembernek elegáns holmit szerezni? (szétnyitja a zakóját, így láthatóvá válik, hogy a díszes ing helyett egy ujjatlan T shirt van rajta, zsabó mintával.)
Emma: (fuldoklik a nevetéstől) Hát Józsikám, igazán hálás vagyok, hogy legalább a létrát nem hozta magával. (Józsi a ruházatát rendezi, megjelenik a pincérnő. A férfiak szájtátva lesik)
Pincérnő: Good evening. What would you like to drink? (itallapot oszt ki)
Józsi: A would like five more minutes. (a pincérnő vállat von és távozik)
Soma: Miért nem rendeltél valamit Józsi?
Józsi: Miért miért? Mert nem találtam az itallapon a Kőbányai Világost.
Irén: Tényleg, mi újság Emma?
Emma: Tisztáztuk a dolgokat és végül megbocsátottam.
Soma: Szóval lekéstük a leszámolást?
Elvira: De hát akkor mit mesélek majd a barátnőknek?
Emma: Használd csak nyugodtan a fantáziád, ahogy szoktad!
Kázmér: Hát akkor megúszták a bűnüket megtorlás nélkül?
Emma: Hát, ez van!
(Emma Kázmérhoz lép és suttog neki valamit. Kázmér boldogan bólogat)
Emma: Most vissza kell mennem! Még beszélünk!(Emma visszatér az előző helyére)
Dez: Régen látott ismerősök?
Emma: Ó igen! Meg sem tudom mondani, hány órája nem találkoztunk.
Dez: Miért nem mondja nekik, hogy csatlakozzanak hozzánk. Gondolom, Önöknek sincs kifogása ellene?
Károly: A világért se!
Maca: (roppant zavarban) Legalább gyakorlom egy kicsit az angolt. Ó ja, por favor.
Emma: Nem szükséges fáradni kedvesem. Tudnak magyarul. (óriási megkönnyebbülés)
Dez: (feláll, középre vonul, és a másik asztal felé fordul) Kedves barátaim, tartsanak velünk! (A csapat elindul középre) Pincér, pezsgőt mindenkinek! Fontos közleményem van! (A társaság félkört alkot) Örülök, hogy így összejöttünk! Önök előtt is szeretném megismételni a jó hírt, hogy a két magyar művésznő együtt játszik majd az új koprodukcióban. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor jövőre már a mozikban lesz ez az alkotás, melynek munkacíme: Buy one get one free ( éljenzés, lelkesedés)
Józsi: Hát azt megnézem magamnak! (Emma Macához fordul)
Emma: Ezt azt jelenti, hogy hónapokig együtt fogunk dolgozni?
Maca: Emma, én bevallom neked, félek egy kicsit. Károly is velem lesz a forgatásokon és tudom, hogy elég egy hívó szó, hogy elvegyed tőlem. Ez a Károly nem elég erős ahhoz, hogy ellenálljon neked!
Emma: Ne félj Maca! Elég lesz az, hogy ÉN elég erős vagyok!
( Az egész társaság koccint és isznak)
Józsi: Hát, ha már nem lesz balhé, akkor én húzok haza. Holnap korán kelek, mert van egy dugulásom a tömés előtt. Good by everyone.
Márta: Jövök én is! Mondja Józsi, nem érdekli egy csinos kis ingatlan Burnabyben?
Józsi: Engem minden érdekel, ami csinos... (Márta is búcsút int, beszélgetve távoznak.)
Soma: Na akkor én is lelépek! Mondja kedves Elvira, nem lenne kedve feljönni hozzám pár percre, megnézni a magnézium tablettáimat?
Elvira: Hát, nem bánom, de csak egy feltétellel!
Soma: Éspedig?
Elvira: Ha megígéri, hogy reggel hazakísér. (Sebtében elköszönve, beszélgetve távoznak)
Irén: Mi is indulhatnánk! Maga is jön Kázmér? (búcsút int) További jó mulatást! Mondja, mit olvasott mostanában?
Kázmér: Hogy én? A saját műveimet természetesen! Van is nekem időm másra?! (együtt távoznak)
( Dez indulni készül)
Dez: Sajnos nekem is mennem kell. Ma még van egy találkozóm.
(Károly és Maca felé) A részleteket megbeszéljük telefonon. Viszontlátásra, kedves Maca és Károly! (Emmához lép) Mondja Emma, lenne kedve elkísérni?
Emma: Nagyon szívesen. De mondja, maga tényleg kedveli az okos nőket?
Dez: Higgyen nekem Emma, minden vágyam egy értelmes, okos partner...
Emma: Meg fogja bánni! Gyerünk! (Emma belekarol a meglepett férfiba, tesznek pár lépést, Maca visszatartja)
Maca: Emma! Deznél nem szabad megjátszani az ostobát! Nem sajnálod, hogy nem tudod kipróbálni a módszerem?
Emma: Ha nem, hát nem! De azt hiszem, még várhatok vele. Tudod, butulni sohasem késő! (Dezbe karolva távoznak a színről. Maca visszaül a helyére, fáradtan, mint aki egy nagy küzdelmen van túl. Károly kezét dörzsölve örvendezik )
Károly: Fantasztikus! Sikerült! Sikerült! Maca, nem is tudom mit mondjak!
Ma egészen rendkívüli voltál! Olyan, olyan...
Maca: Olyan okos...?
Károly: Hát... hát, inkább olyan ügyes. (szomorúan) De úgy látom, elég jól boldogulsz már nélkülem is.
Maca: Hova gondolsz drágám?! Hát nem tudod, hogy én nélküled el vagyok veszve?! Nélküled én olyan árva vagyok, mint...
Károly: Mint Robertson a lakatlan szigeten.
Maca: Robinson szívem, Robinson. Egészségünkre! (Koccintanak) És ne aggódj, mert mától a kosztpénz sem a te problémád...
(Kázmér tér vissza sietve, a zsebeiből papírokat rángat elő és a meglepett pár elé áll, majd szavalni kezd. Közben Emma és Dez is feltűnik a kijáratnál, akik nevetve figyelik a házaspár vergődését.)
Kázmér: Figyelem! Csendet kérek! Következik: Gyöngyök, kacajok, könnyek. Vígeposz. Írta: Kiss Kázmér.
A spanyol nép ajkán gyakran szól a nóta,
Nincs nyugta Pedrónak három hónap óta
Háborog a tenger, a hullámok felcsapnak, (a függöny záródik)
Ki nem szokta a vizet, könnyedén frászt kaphat,
De ő kievez hajóján a végtelen vízre,
Tuti, hogy nem fog hazaérni tízre,
De Pedró lemerül, leúszik a mélybe,
Tüdeje kitágul, nem fullad meg mégse...
(a függöny csukódik, Kázmér rendületlenül szaval, a házaspár rémülten kapaszkodik egymásba)
- függöny -
A tapsrend során Kázmér újabb sorokat ad elő a költeményéből, ezt többen megpróbálják megakadályozni.
Kázmér:
Nem kerek a dráma, ha nincs asszony az ügyben,
Hősünk sem kivétel, hisz nem él az űrben
A szép Juaníta haját szellő fújja,
Míg Pedró a fejét a habokba fúrja,
Gyöngy terem a mélyben, fehér és szabályos,
Sejtem hogy a mesém egy kissé dagályos...