Hű, de nagy Ő!
Hűvösebbre fordult az idő mostanában. Őseink ilyenkor barlangokba húzódtak és szórakozás gyanánt a tüzet bámulták. Mi a lakásunkba vonulunk vissza és a tévét bámuljuk. Ha sokat nézzük a hazai műsorokat, előbb-utóbb arra a következtetése jutunk, hogy ez sem különb a Deákné vásznánál. Hogy ki volt ez a híres Deákné, ne firtassuk, hiszen a szólásmondásokat kutató tudósoknak sem sikerült dűlőre jutni ebben a kérdésben. Inkább állapítsuk meg, hogy az egyéni arculat nélküli magyar televíziózás semmivel sem különb, mint bármely más ország szórakoztató műsora.
Nem titok, hogy Magyarországon is több tucat csatornából válogathat az unatkozó tévénéző, a nap 24 órájában. Ha belegondolunk, ez őrült mennyiségű műsoridő. Ki győzi ezt pénzzel, ötletekkel, emberanyaggal, műszaki háttérrel, stb.!? Így aztán egymást érik az ismétlések. Columbo hadnagy megállás nélkül vakargathatja a homlokát, a Two and a half men hősei, vagyis a Két pasi, meg egy kicsi 262 epizódja végtelenített futószalagként kerül ismétlésre, de a Jóbarátok sem fognak kihalni a következő évtizedekben, holott a szereplők lassan már elérik a nyugdíjkorhatárt. Ha valamit egyszer megvettek, biztosak lehetünk benne, hogy az ismétléseket unokáink is látni fogják.
Ha egy csatorna valami újra szánja el magát, akkor jól bevált külföldi programot vásárol. Ki tudja, hogy miért előnyösebb súlyos pénzeket fizetni olyan tehetségkutató műsorért, amit az elődök már idehaza is feltaláltak, lásd: KI MIT TUD.
És mivel nem lehet az eredetitől eltérni, így minden olyan, mintha indigóval készülnénk ezek a programok. Csak annyi bennük a hazai, hogy magyar szereplők állnak a zsűri elé, és itt nem Simon Cowell osztja az észt, hanem valamelyik nagyarcú magyar híresség. Honfitársaink sasszéznak a táncparketten, kavargatnak a konyhában, civakodnak egy szobában, túlélnek a lakatlan szigeten, a dzsungelben, Ázsia nagyvárosaiban, de csakis az eredeti forgatókönyv szerint. A The Bachelor is újjáéledt a magyar képernyőkön A Nagy Ő címmel. Ez a párkereső valóságshow oly népszerű, hogy már az ötödik évadot tapossa, szigorúan az amerikai szabályokat követve.
Idén Árpa Attilát ostromolta a hölgykoszorú, és nem kell csodálkoznunk a kiválasztottak rámenősségén, mert akiért küzdöttek, milliomos vállalkozó, színész, tévés, filmproducer és nem mellesleg egy milliárdos asszonyka elvált férje. Helytálló a Nagy Ő elnevezés is, mivel elég nagydarab pasasról van szó. De nemcsak a pénztárca és a mellszélesség jelentett vonzerőt a hölgyek számára, hanem az is, hogy egy életerős, aktív, sportolói múlttal rendelkező ideálról van szó, aki ha kell, motorozik mint egy bőrdzsekis bandatag, vagy lóra pattan, akár egy ősmagyar.
No és a versenyzők... Tizenkilenc nő küzdött ezért a férfiért, és a cél érdekében egy kiskanálnyi vízben is képesek lettek volna megfojtani egymást. Azt hihetnők, hogy egy ilyen megmérettetésre csupa bombázó jelentkezik. Hát nem! Volt itt kerti törpe, karvalyorrú háziszörny, műmellű, pumpált szájú plázacica, savószemű boszorkány, koboldfejű nyafka, és még sorolhatnánk... A csapat abban viszont egységes volt, hogy mindnyájan hallatlan önbizalommal szapulták a másikat és szentül hitték, hogy utcahosszal különbek vetélytársaiknál. Az is kiderült, hogy nem mindenki a férjjelölt személye miatt volt ott. Akadt olyan hölgy is, aki már próbálkozott egy előző évadban az akkori, kevésbé daliás jelölt szívét megnyerni. Mivel ott nem járt sikerrel, így megint versenybe szállt. De ezen nem érdemes megütközni, elvégre a részvétel a fontos nem az érzelem.
A foglalkozásuk is igen sokrétű, a kutyakozmetikustól, az étterem vezető- helyettesig, a fodrásztól a lovászig mindenki képviselve volt. Akadt itt kommunikációs menedzser is, ami azt jelenti, hogy a leányzó elvégzett valamiféle iskolát és most állás nélkül van.
Felszínes csevegéseikből kiderült, hogy jól döntöttek, amikor erre a műsorra jelentkeztek és nem egy szellemi vetélkedőre. Még az intelligensebb kinézetű hölgy is képes volt meglepni a nézőket, mikor előkapta a sámándobot és fura dünnyögések közepette püfölni kezdte.
A feladatok pedig... hát Istenem! Rohangálni a homokban, verset írni, erotikus táncot lejteni, sört felszolgálni, avagy döntögetni a kuglibábukat. Mindent, ami egy jó feleségtől elvárható az emancipáció jegyében.
A versenynek már vége, tudjuk, ki lett a befutó. Volt izgalom bőven, hogy tán a táskaszájú, lufimellű guminő, avagy Meghan Markle kiköpött mása, esetleg az üzletasszony külsejű barnaság lábára illik-e az üvegcipő. Még egy olyan hölgy is versenybe szállt, aki korábban szexvideókkal egészítette ki a keresetét. Bizton remélte, hogy a Nagy Ő szemet huny ilyen apróság felett. Hát nem így történt! Csak azt nem értjük, hogy ezt a vallomást miért a műsor közepére tartogatta? Ezek szerint a jelentkezési lapról lemaradt a következő kérdés: Élt-e Ön nyilvánosan nemi életet, némi ellenszolgáltatásért? És ha igen, mikor, hol, hányszor?
A győztes végül is egy szőke bombázó lett, de ez a diadal nem biztosította arról, hogy beülhet a vagyonba. És valóban, az elmúlt napokban a lapok már világgá kürtölték, hogy nem maradt együtt a győztes páros. Ez nem először fordult elő a műsor történetében. Sőt, inkább arra volt példa, hogy az effajta néhány hetes megmérettetés nem elég egy tartós kapcsolathoz. Az egész felhajtás inkább csak a showműsor kedvéért történt. A gázsi persze azért ilyenkor is jár a Nagy Őnek! A lányok meg pár napig kikapcsolódhattak ideális környezetben, némi apróért. Mert nyilván nekik is járt valami, ha már otthagytak csapot-papot, és vállalták az összezártságot.
Ennek a programnak egy 23,5 hektáros luxusbirtokon fekvő 1440 négyzetméteres villa adott otthont, halastavakkal, szigettel, taverna borospincével, terasszal, tenisz és focipályával. A mai Magyarországon!
Biztos, hogy helytálló ez a valóságshow elnevezés!?
Ami pedig a tévézési szokásainkat illeti, nem árt emlékezni a régi viccre:
‒ Apu! Nézhetem a tévét?
‒ Igen kisfiam, csak ne kapcsold be!
Hűvösebbre fordult az idő mostanában. Őseink ilyenkor barlangokba húzódtak és szórakozás gyanánt a tüzet bámulták. Mi a lakásunkba vonulunk vissza és a tévét bámuljuk. Ha sokat nézzük a hazai műsorokat, előbb-utóbb arra a következtetése jutunk, hogy ez sem különb a Deákné vásznánál. Hogy ki volt ez a híres Deákné, ne firtassuk, hiszen a szólásmondásokat kutató tudósoknak sem sikerült dűlőre jutni ebben a kérdésben. Inkább állapítsuk meg, hogy az egyéni arculat nélküli magyar televíziózás semmivel sem különb, mint bármely más ország szórakoztató műsora.
Nem titok, hogy Magyarországon is több tucat csatornából válogathat az unatkozó tévénéző, a nap 24 órájában. Ha belegondolunk, ez őrült mennyiségű műsoridő. Ki győzi ezt pénzzel, ötletekkel, emberanyaggal, műszaki háttérrel, stb.!? Így aztán egymást érik az ismétlések. Columbo hadnagy megállás nélkül vakargathatja a homlokát, a Two and a half men hősei, vagyis a Két pasi, meg egy kicsi 262 epizódja végtelenített futószalagként kerül ismétlésre, de a Jóbarátok sem fognak kihalni a következő évtizedekben, holott a szereplők lassan már elérik a nyugdíjkorhatárt. Ha valamit egyszer megvettek, biztosak lehetünk benne, hogy az ismétléseket unokáink is látni fogják.
Ha egy csatorna valami újra szánja el magát, akkor jól bevált külföldi programot vásárol. Ki tudja, hogy miért előnyösebb súlyos pénzeket fizetni olyan tehetségkutató műsorért, amit az elődök már idehaza is feltaláltak, lásd: KI MIT TUD.
És mivel nem lehet az eredetitől eltérni, így minden olyan, mintha indigóval készülnénk ezek a programok. Csak annyi bennük a hazai, hogy magyar szereplők állnak a zsűri elé, és itt nem Simon Cowell osztja az észt, hanem valamelyik nagyarcú magyar híresség. Honfitársaink sasszéznak a táncparketten, kavargatnak a konyhában, civakodnak egy szobában, túlélnek a lakatlan szigeten, a dzsungelben, Ázsia nagyvárosaiban, de csakis az eredeti forgatókönyv szerint. A The Bachelor is újjáéledt a magyar képernyőkön A Nagy Ő címmel. Ez a párkereső valóságshow oly népszerű, hogy már az ötödik évadot tapossa, szigorúan az amerikai szabályokat követve.
Idén Árpa Attilát ostromolta a hölgykoszorú, és nem kell csodálkoznunk a kiválasztottak rámenősségén, mert akiért küzdöttek, milliomos vállalkozó, színész, tévés, filmproducer és nem mellesleg egy milliárdos asszonyka elvált férje. Helytálló a Nagy Ő elnevezés is, mivel elég nagydarab pasasról van szó. De nemcsak a pénztárca és a mellszélesség jelentett vonzerőt a hölgyek számára, hanem az is, hogy egy életerős, aktív, sportolói múlttal rendelkező ideálról van szó, aki ha kell, motorozik mint egy bőrdzsekis bandatag, vagy lóra pattan, akár egy ősmagyar.
No és a versenyzők... Tizenkilenc nő küzdött ezért a férfiért, és a cél érdekében egy kiskanálnyi vízben is képesek lettek volna megfojtani egymást. Azt hihetnők, hogy egy ilyen megmérettetésre csupa bombázó jelentkezik. Hát nem! Volt itt kerti törpe, karvalyorrú háziszörny, műmellű, pumpált szájú plázacica, savószemű boszorkány, koboldfejű nyafka, és még sorolhatnánk... A csapat abban viszont egységes volt, hogy mindnyájan hallatlan önbizalommal szapulták a másikat és szentül hitték, hogy utcahosszal különbek vetélytársaiknál. Az is kiderült, hogy nem mindenki a férjjelölt személye miatt volt ott. Akadt olyan hölgy is, aki már próbálkozott egy előző évadban az akkori, kevésbé daliás jelölt szívét megnyerni. Mivel ott nem járt sikerrel, így megint versenybe szállt. De ezen nem érdemes megütközni, elvégre a részvétel a fontos nem az érzelem.
A foglalkozásuk is igen sokrétű, a kutyakozmetikustól, az étterem vezető- helyettesig, a fodrásztól a lovászig mindenki képviselve volt. Akadt itt kommunikációs menedzser is, ami azt jelenti, hogy a leányzó elvégzett valamiféle iskolát és most állás nélkül van.
Felszínes csevegéseikből kiderült, hogy jól döntöttek, amikor erre a műsorra jelentkeztek és nem egy szellemi vetélkedőre. Még az intelligensebb kinézetű hölgy is képes volt meglepni a nézőket, mikor előkapta a sámándobot és fura dünnyögések közepette püfölni kezdte.
A feladatok pedig... hát Istenem! Rohangálni a homokban, verset írni, erotikus táncot lejteni, sört felszolgálni, avagy döntögetni a kuglibábukat. Mindent, ami egy jó feleségtől elvárható az emancipáció jegyében.
A versenynek már vége, tudjuk, ki lett a befutó. Volt izgalom bőven, hogy tán a táskaszájú, lufimellű guminő, avagy Meghan Markle kiköpött mása, esetleg az üzletasszony külsejű barnaság lábára illik-e az üvegcipő. Még egy olyan hölgy is versenybe szállt, aki korábban szexvideókkal egészítette ki a keresetét. Bizton remélte, hogy a Nagy Ő szemet huny ilyen apróság felett. Hát nem így történt! Csak azt nem értjük, hogy ezt a vallomást miért a műsor közepére tartogatta? Ezek szerint a jelentkezési lapról lemaradt a következő kérdés: Élt-e Ön nyilvánosan nemi életet, némi ellenszolgáltatásért? És ha igen, mikor, hol, hányszor?
A győztes végül is egy szőke bombázó lett, de ez a diadal nem biztosította arról, hogy beülhet a vagyonba. És valóban, az elmúlt napokban a lapok már világgá kürtölték, hogy nem maradt együtt a győztes páros. Ez nem először fordult elő a műsor történetében. Sőt, inkább arra volt példa, hogy az effajta néhány hetes megmérettetés nem elég egy tartós kapcsolathoz. Az egész felhajtás inkább csak a showműsor kedvéért történt. A gázsi persze azért ilyenkor is jár a Nagy Őnek! A lányok meg pár napig kikapcsolódhattak ideális környezetben, némi apróért. Mert nyilván nekik is járt valami, ha már otthagytak csapot-papot, és vállalták az összezártságot.
Ennek a programnak egy 23,5 hektáros luxusbirtokon fekvő 1440 négyzetméteres villa adott otthont, halastavakkal, szigettel, taverna borospincével, terasszal, tenisz és focipályával. A mai Magyarországon!
Biztos, hogy helytálló ez a valóságshow elnevezés!?
Ami pedig a tévézési szokásainkat illeti, nem árt emlékezni a régi viccre:
‒ Apu! Nézhetem a tévét?
‒ Igen kisfiam, csak ne kapcsold be!