Ami jár, az jár
Enikő azon hölgyek népes csoportjába tartozik, akik maradéktalanul elégedettek külsejükkel.
Számtalanszor előfordul, hogy reggel, fésülködés közben, puszikat dobál tükörbeli képmásának. Mi tagadás, van alapja az önteltségnek. Gondosan karbantartott szőke haj keretezi a csinos arcot, formás, rugalmas mellek vonzzák a férfitekintetet és huszas évei közepén még magabiztosan fitymálhatja a fogyókúrás recepteket böngésző kortársait. A szakértő szem egyedül az orrán találna kifogásolnivalót, ugyanis a nevezetes szaglószerv kissé nyers vonalvezetésével komoly kihívást jelentene egy plasztikai sebésznek. Enikő azonban erről nem hajlandó tudomást venni! Vagy a világítás elégtelen a fürdőszobában, vagy előnyös szögből éri arcát a fény, de tény, hogy nagy megelégedettséggel zárja a reggeli önvizsgálatot. Szükség is van erre az önbizalomra, mert a férj nemigen veszi észre asszonykája kiváló tulajdonságait. Tomi, a mindig fáradt autószerelő, rég felhagyott a bókokkal. Megszállottan hajszolja a pénzt, ha a ő a tükör elé áll, inkább azon sajnáIkozik, hogy nincs még két karja, melyekkel tovább növelhetné teljesítményét.
Enikő nagyon boldogtalan. Kamaszlányként hagyta el Magyarországot, két évet töltött egy holland menekülttáborban és immár nyolcadik éve Kanada az otthona. Mindezt a férje mellett csinálta végig, egész ifjúkora nélkülözte a randik, céltalan esti mászkálások és a gondtalan fiúzások világát. Megszületett öt éve a kis trónörökös is, ami újabb figyelmeztető jel volt a mamának: valami menthetetlenül kimarad az életéből.
Az a néhány barátnő sem tud vígaszt nyújtani. Persze, legtöbbjük alapos hancurozás után kötött ki jelenlegi férje mellett. A földrésznyi távolság lehetetlenné teszi, hogy az ember rábizza gyermekét a nagyszülőkre és úgy tegyen, mintha egy tizessel fiatalabb lenne. Még ez a nagyváros is dögunalmas. Pesten bezzeg minden színes és megunhatatlan volt.
Némi kárpótlást a szerda esték jelentik, amikor férje engedélyével olyan klubokat látogathat, ahol férfiak vetkőznek. Persze csapatba verődve meri betenni a lábát ezekre a helyekre, ahol aztán a csordaszellem és néhány pohár sör bátorító hatására, sikoltozva biztatja a ruhájukat eldobáIó férfiakat. A táncosok nem szívbajosak. Bajuszkötő méretü alsókban, a feltüzelt hölgykoszorú közepén lejtik szemérmetlen táncaikat. Enikő ilyenkor kipirulva dugdossa dollárjait a sokat sejtetően dudorodó fényes ruhadarabokba. A fiúk még ebben a helyzetben sem mondanak le az események irányításáról, gátlástalanul nyomják ágyékukat a hölgyek arcához. Enikő vére szinte forr egy - egy ilyen klubest után. Az elszalasztott kalandjaiért a hitvesi ágyban próbál kárpótlást találni, de Tomi ereiben mintha aludttej folyna. Ő a családi ágy funkciójáról másként vélekedik. Számára a vízszintes testhelyzet alvásra való. Még a rendkívül csábos fehérnemük sem tudják a férjet lázba hozni. Bár igaz, a harisnyatartó kiváltott némi izgalmat a ház urából, gyanakodott ugyanis, hogy a csipkés holmi nem volt olcsó mulatság.
Enikő álomvilágot költ magának, melyet benépesít rajongó férfiakkal. A hatalmas bérház, ahol házmesterkedik, kéjsóvár kalandorok és vakmerő gavallérok tanyája. A lakbérfizetés után nem győzi mesélni barátnőjének a félreérthetetlen ajánlatokat, melyeket a vágytól tüzelt lakótársaktól kénytelen elszenvedni. Az első emeleti tűzesetről csak annyit tudhatnak meg az érdeklődők, hogy a fess tűzoltóparancsnok a tűz oltása helyett a telefonszámának megszerzésére törekedett.
Kisfiát születésnapi köszöntőre tanítja be, a gyermek természetesen nem a "Happy Birthday" -jel kedveskedik a mamának, hanem azzal a dallal, mely így kezdődik: " You are so beautiful!"
Azonban mindez túl kevés a szintelen hétköznapok elviseléséhez. Baráti társaságban híresztelni kezdi, hogy a frissen érkezett magyar házaspár férfitagja szemet vetett rá. Siet tudatni a hallgatóságot arról, hogy az asszony miatta veszekszik, válni akar, a szerelembe esett férj pedig természetesen nem méltó az ő kegyeire. A mit sem sejtő házaspár értetlenül kénytelen viselni a kiközösítést és a hátuk mögötti pusmogást.
Enikő azonban nagyobb falatra vágyik. Magyarországon tartózkodó barátnője férjét kezdi hívogatni. Sejtelmes sóhajok közepette közli a megzavarodott férfival, hogy álmaiban ő a főszereplő. A szelid családapa ijedten hallgatja a vallomást, ő még álmában sem vetemedne arra, hogy legjobb barátját felszarvazza.
Elérkezik a nap, amikor fény derül az unatkozó szépasszony mesterkedéseire. Egy csapásra elveszíti barátnőit, hiányukat olyan személlyel igyekszik pótolni, akivel korábban szóba sem állt volna. Persze nem érzi jól magát az egyszerű családanya mellett.
Hiába beszéli jól az angolt (ne feledjük, a nők gyorsabban sajátítanak el egy nyelvet) kanadai barátnőre nem tud szert tenni. Az, hogy valaki más nyelvet beszél, ez esetben nem a nyelvtani különbséget jelenti! A gyökeresen más életforma és neveltetési körülmények lehetetlenné teszik, hogy egy született kanadai osztozni tudjon gondjaiban.
Enikő haragja férje ellen fordul, akit csak bávatag balfácánnak titulál. Lám, ezért sem müködik a kanadai barátság, hiába kereste a szótárban, hogy megmagyarázza a szomszéd Joannak és Carolnak, mit is gondol Tamásról.
Tomi kieszeli a megoldást: hazaküldi az asszonyt Magyarországra, hadd feledkezzen meg a hétköznapi gondokról és legalább neki is nyugta lesz egy hónapig. Inkább vállalja a gyermek felügyeletét is, hadd legyen az asszonyka kikapcsolódása minél felhőtlenebb. Tamás jól kijön a fiával. Ő az a tipusu felnőtt, aki tisztelettel bánik a gyermekkel. Ki tudja, hátha többre viszi majd, mint a papája!
Enikő útra kel, és Pestre érve, leesett állal csodálkozik rá a változásokra. Ő nem ezt hagyta itt!
Csodás autók, dugig tömött üzletek, hatalmas bevásárlóközpontok, és még a mozik is azokat a filmeket játsszák - késedelem nélkül - mint odakinn. Hát akkor mit keres ő a világ másik végén, ahol sohasem érezte a pesti hangulatot, még csak percekre sem?!
A rokonok cipelgetik mindenhova, irigykedve kénytelen tudomásul venni, hogy jobb kocsikban ül, mint Kanadában. Az útkereszteződésnél papírpohárral kéregető, bőrig ázott koldus látványa szinte el sem jut a tudatáig. Látja ugyan a sok rosszul öltözött embert, de valami azt súgja neki, hogy ő nem ezek közé tartozna. Hogyisne! Az ő adottságaival, inkább azok táborát növelné, akik a méregdrága luxuskocsikból pattannak ki az éjszakai szórakozóhelyek előtt. Megszállottként látogatja ezeket a helyeket, belefeledkezve táncolja át az éjszakákat, kandi kiváncsisággal lesi a különféle porokkal próbálkozókat, akik nem is csinálnak titkot szenvedé1yükből.
Hamarosan feltűnik egy lovag is, akinek nincs szüksége hosszú ostromra ahhoz, hogy a kiéhezett asszonyka a karjaiba omoljon. Péternek imponál Enikő hevessége, és bár eddig sűrűn váltogatta partnereit, most leragad ennél a szokatlan kapcsolatnál. Enikő kiszínezve számol be kinti életéről, Péter sem rest bevallani, hogy ő meg vállalkozó. A rosszmájú ismerősök szerint arra vállalkozik, hogy megéljen munka nélkül. Persze Enikő erről mit sem sejt, neki elég a figyelmesség, a gavalléros vendéglői vacsorák, az apró ajándékok, és készséggel hajlandó elsiklani afelett, hogy lovagja elmúlt negyven, enyhén kopaszodik és a jól szabott öltönyök sem tudják elrejteni gömbölyded pocakját.
Ennek a szerelemnek lázában indul vissza Kanadába, és a könnyes búcsú alkalmával fogadalmat tesznek, hogy nem állhat közéjük senki és semmi.
Enikő otthon bölcsen hallgat a történtekről és szerencséjére nem kell a postást lesnie, hogy mikor kaphat hírt szerelmesétől. Naponta levelet válthat Péterrel a komputeren keresztül. Szenvedélyüket a képernyőn tartják ébren, pornómagazinokba illő részletekkel idézik az együtt töltött szép napokat.
Hiába gúnyolják az autószerelőket grease monkey - nak, a mai szakembergárda már nemcsak a szerelőaknában mozog otthonosan. Tominak sem kerül nagy fáradságába, hogy felfedezze a gépi levelezést. A magabiztos asszonyka elfelejtette megsemmisíteni az üzeneteket, vagy csak sajnálta törölni az izgató sorokat, így most Tomi ömlesztve értesülhet neje otthoni kikapcsolódásáról. A megvadult férj első dühében összetöri a számítógépet. Enikő ijedten lapít, nem vág össze a terveivel ez a korai lebukás. Csak a következő évben akart hazaszökni, egy kis titokban spórolt pénzzel és természetesen a kisfiúval. De ha már így alakult, hetykeség mögé rejti félelmét. Tomit hibáztatja mindenért, veri az asztalt, hogy neki is vannak jogai, és másnap beállít egy új számítógéppel. Ezt már csak hitelbe hozhatta el, a költségvetést amúgy is alaposan megtépázta a pesti szabadság.
Tominak nincs más választása, leszereli a gépet és magával cipeli a munkahelyére. Enikő őrjöng, oda a lehetőség, hogy naponta halljon szerelmese felől.
Tomi az éj leple alatt az asszony táskájában kotorászik és rálel a pesti gavallér telefonszámára.
Azonnal tárcsázza a lovagot. Pétert magabiztossá teszi a távolság, ócska filmekben hallott mondatokkal bizonygatja a férjnek, hogy komolyak a szándékai, sőt azt is beigéri, hogy képes kiutazni Kanadába, hogy szerelmesét oltalmába vegye. Tomi csak annyit sziszeg a telefonba:
- Jegyezd meg, hogy melyik lábaddal lépsz kanadai földre, mert azt fogom eltörni először!
Péter még handabandázik egy kicsit, teheti, nem az ő számláját terheli a távolsági beszélgetés. Tomi a nap folyamán még néhányszor felhívja a pesti számot de mindannyiszor leteszi, ha férfihang jelentkezik. Végül beválik a számítása, egy nő hallózik a készülékbe. Röviden, tömören beszámol a mit sem sejtő feleségnek a dolgok állásáról. A nő csak annyit válaszol:
- Garantálom, hogy nem fogja zavarni magukat többet a férjem!
Valóban, ettől a naptól kezdve nem érkezik több hír a gavallértól. Tomi az asszonynak is elmondja a tényeket, Enikő undorral hallgatja a férj partizán akcióját. A gavallér eltünése után sem akar visszatalálni a házasság unalmába. Ha nincs pesti lovag, hát nincs, de ő válni akar!
Tamás összeroppan, a veszteséget olyan súlyosnak érzi, hogy nem is akar törődni a javak elosztásával. Legyen minden az asszonyé! Lovagias magatartásától azt reméli, hogy az asszony újra hajlandóságot mutat majd az együttlétre. De nem, Enikő makacsul kitart amellett, hogy szüksége van a szabadságára.
A férj önsajnálata gyűlöletté keményedik, ő siet el az ügyvédhez, megindítja a válópert és gondoskodik róla, hogy a gyermek útlevele is zárolva legyen. Nem lesz tehát módja az asszonynak titokban kivinnie a kicsit az országból.
Enikő felmondja az állását, végül is, nem lehet az egész ház szeme előtt végigcsinálni ezt a válási hercehurcát. Különköltöznek és az állami segély biztosította szegénységben ábrándozgat a pesti éjszakákról. Persze, nem az a fajta, aki sokáig bírja egyedül. Jobb hiján, Tomi unokatestvérére esik a választása, aki ugyan semmivel sem különb a volt férjnél, de hát a felhozatal, ugye ...
Tomi lassan lábadozik az őt ért veszteségből és meglepve tapasztalja, hogy vannak előnyei a visszakapott legényéletnek.
Enikő is azt bizonygatja környezetének, hogy maradéktalanul boldog új kapcsolatában. Kijelentését azonban némi gyanúval kell kezelnünk, mert beszámolóiban újra nagy szerepet kaptak az őt ostromló férfiak. Legutóbb például az a kocsifeltörést helyszinelő rendőrjárőr, aki az ősszefogdosott járműről nem volt hajlandó ujjlenyomatot venni, inkább őt akarta összefogdosni.
Enikő már csak a szerencsében bízik. Megszállottként vásárolja a lottószelvényeket, és a kaparós sorsjegyeket. Már a kisfia is nagy szakértelemmel satírozza a számokat a tippszelvényeken.
A következő láthatás alkalmával apjának is bemutatja tudományát, aki megmosolyogja ugyan fia igyekezetét, de azért megjátssza a gyerek által kitöltött szelvényt.
Amikor apa és fia újra találkoznak, Tamás körbetáncolja a gyereket, úgy újságolja neki, hogy sikerült öt plusz egy számot eltalálnia. Még fel is írja egy darab papírra a nyeremény összegét, mert a kicsi nem tudja megjegyezni a hatalmas számot: 160 000 dollár.
A kisfiú egy méregdrága távirányitós terepjáró autóval, új ruhákkal és azzal a cédulával állít haza, melyen a kimondhatatlan szám szerepel. Nem érti, hogy az anyu miért nem örül vele, miért csapkod és kiabál megállás nélkül.
A következő láthatáson Enikő közli Tamással, hogy igényt tart az összegre a gyerek nevében, akinek a számai hozták a szerencsét.
Tomi csak röhög, vonogatja a vállát. Azt állítja, hogy az összeg felét már félretette egy bankszámlán, amit a gyermek felvehet nagykorúsága kezdetén. Enikő kakaskodik, hogy a gyermeknek most van szüksége a pénzre. Még alkudozni is hajlandó, de igazán most akarja megkapni a gyermeket illető részt.
Tamás hajthatatlan. Hallani sem akar arról, hogy volt nejének pénzt adjon. Enikő már ügyvéddel fenyegetőzik, azt állítja, hogy van egy jogász ismerőse, aki mindenre hajlandó érte. Tamás körülbelül sejti, hogy milyen áron sikerült az asszonynak megszerezni az ügyvéd odaadó támogatását. Még tűri egy ideig az egyre hevesebb támadásokat, majd félrehívja az asszonyt, hogy a gyermek ne hallja, amit közölni akar:
- Nincs semmiféle nyeremény! Csak a kicsinek akartam szerezni egy jó napot! Úgyis olyan szerencsétlennek érezte magát a válásunk után. Hadd higgye, hogy ő egy lucky boy!
Tamás hátat fordit az asszonynak és elindul a gyermekkel. Nemcsak ez a két angol szó jelzi, hogy egyre inkább átveszi a helyi szokásokat, de az a mozdulat is, ahogy az ökölbe szorított kezéből kiváló középső ujjával még visszaint a ház előtt tanácstalanul toporgó Enikőnek.
Enikő azon hölgyek népes csoportjába tartozik, akik maradéktalanul elégedettek külsejükkel.
Számtalanszor előfordul, hogy reggel, fésülködés közben, puszikat dobál tükörbeli képmásának. Mi tagadás, van alapja az önteltségnek. Gondosan karbantartott szőke haj keretezi a csinos arcot, formás, rugalmas mellek vonzzák a férfitekintetet és huszas évei közepén még magabiztosan fitymálhatja a fogyókúrás recepteket böngésző kortársait. A szakértő szem egyedül az orrán találna kifogásolnivalót, ugyanis a nevezetes szaglószerv kissé nyers vonalvezetésével komoly kihívást jelentene egy plasztikai sebésznek. Enikő azonban erről nem hajlandó tudomást venni! Vagy a világítás elégtelen a fürdőszobában, vagy előnyös szögből éri arcát a fény, de tény, hogy nagy megelégedettséggel zárja a reggeli önvizsgálatot. Szükség is van erre az önbizalomra, mert a férj nemigen veszi észre asszonykája kiváló tulajdonságait. Tomi, a mindig fáradt autószerelő, rég felhagyott a bókokkal. Megszállottan hajszolja a pénzt, ha a ő a tükör elé áll, inkább azon sajnáIkozik, hogy nincs még két karja, melyekkel tovább növelhetné teljesítményét.
Enikő nagyon boldogtalan. Kamaszlányként hagyta el Magyarországot, két évet töltött egy holland menekülttáborban és immár nyolcadik éve Kanada az otthona. Mindezt a férje mellett csinálta végig, egész ifjúkora nélkülözte a randik, céltalan esti mászkálások és a gondtalan fiúzások világát. Megszületett öt éve a kis trónörökös is, ami újabb figyelmeztető jel volt a mamának: valami menthetetlenül kimarad az életéből.
Az a néhány barátnő sem tud vígaszt nyújtani. Persze, legtöbbjük alapos hancurozás után kötött ki jelenlegi férje mellett. A földrésznyi távolság lehetetlenné teszi, hogy az ember rábizza gyermekét a nagyszülőkre és úgy tegyen, mintha egy tizessel fiatalabb lenne. Még ez a nagyváros is dögunalmas. Pesten bezzeg minden színes és megunhatatlan volt.
Némi kárpótlást a szerda esték jelentik, amikor férje engedélyével olyan klubokat látogathat, ahol férfiak vetkőznek. Persze csapatba verődve meri betenni a lábát ezekre a helyekre, ahol aztán a csordaszellem és néhány pohár sör bátorító hatására, sikoltozva biztatja a ruhájukat eldobáIó férfiakat. A táncosok nem szívbajosak. Bajuszkötő méretü alsókban, a feltüzelt hölgykoszorú közepén lejtik szemérmetlen táncaikat. Enikő ilyenkor kipirulva dugdossa dollárjait a sokat sejtetően dudorodó fényes ruhadarabokba. A fiúk még ebben a helyzetben sem mondanak le az események irányításáról, gátlástalanul nyomják ágyékukat a hölgyek arcához. Enikő vére szinte forr egy - egy ilyen klubest után. Az elszalasztott kalandjaiért a hitvesi ágyban próbál kárpótlást találni, de Tomi ereiben mintha aludttej folyna. Ő a családi ágy funkciójáról másként vélekedik. Számára a vízszintes testhelyzet alvásra való. Még a rendkívül csábos fehérnemük sem tudják a férjet lázba hozni. Bár igaz, a harisnyatartó kiváltott némi izgalmat a ház urából, gyanakodott ugyanis, hogy a csipkés holmi nem volt olcsó mulatság.
Enikő álomvilágot költ magának, melyet benépesít rajongó férfiakkal. A hatalmas bérház, ahol házmesterkedik, kéjsóvár kalandorok és vakmerő gavallérok tanyája. A lakbérfizetés után nem győzi mesélni barátnőjének a félreérthetetlen ajánlatokat, melyeket a vágytól tüzelt lakótársaktól kénytelen elszenvedni. Az első emeleti tűzesetről csak annyit tudhatnak meg az érdeklődők, hogy a fess tűzoltóparancsnok a tűz oltása helyett a telefonszámának megszerzésére törekedett.
Kisfiát születésnapi köszöntőre tanítja be, a gyermek természetesen nem a "Happy Birthday" -jel kedveskedik a mamának, hanem azzal a dallal, mely így kezdődik: " You are so beautiful!"
Azonban mindez túl kevés a szintelen hétköznapok elviseléséhez. Baráti társaságban híresztelni kezdi, hogy a frissen érkezett magyar házaspár férfitagja szemet vetett rá. Siet tudatni a hallgatóságot arról, hogy az asszony miatta veszekszik, válni akar, a szerelembe esett férj pedig természetesen nem méltó az ő kegyeire. A mit sem sejtő házaspár értetlenül kénytelen viselni a kiközösítést és a hátuk mögötti pusmogást.
Enikő azonban nagyobb falatra vágyik. Magyarországon tartózkodó barátnője férjét kezdi hívogatni. Sejtelmes sóhajok közepette közli a megzavarodott férfival, hogy álmaiban ő a főszereplő. A szelid családapa ijedten hallgatja a vallomást, ő még álmában sem vetemedne arra, hogy legjobb barátját felszarvazza.
Elérkezik a nap, amikor fény derül az unatkozó szépasszony mesterkedéseire. Egy csapásra elveszíti barátnőit, hiányukat olyan személlyel igyekszik pótolni, akivel korábban szóba sem állt volna. Persze nem érzi jól magát az egyszerű családanya mellett.
Hiába beszéli jól az angolt (ne feledjük, a nők gyorsabban sajátítanak el egy nyelvet) kanadai barátnőre nem tud szert tenni. Az, hogy valaki más nyelvet beszél, ez esetben nem a nyelvtani különbséget jelenti! A gyökeresen más életforma és neveltetési körülmények lehetetlenné teszik, hogy egy született kanadai osztozni tudjon gondjaiban.
Enikő haragja férje ellen fordul, akit csak bávatag balfácánnak titulál. Lám, ezért sem müködik a kanadai barátság, hiába kereste a szótárban, hogy megmagyarázza a szomszéd Joannak és Carolnak, mit is gondol Tamásról.
Tomi kieszeli a megoldást: hazaküldi az asszonyt Magyarországra, hadd feledkezzen meg a hétköznapi gondokról és legalább neki is nyugta lesz egy hónapig. Inkább vállalja a gyermek felügyeletét is, hadd legyen az asszonyka kikapcsolódása minél felhőtlenebb. Tamás jól kijön a fiával. Ő az a tipusu felnőtt, aki tisztelettel bánik a gyermekkel. Ki tudja, hátha többre viszi majd, mint a papája!
Enikő útra kel, és Pestre érve, leesett állal csodálkozik rá a változásokra. Ő nem ezt hagyta itt!
Csodás autók, dugig tömött üzletek, hatalmas bevásárlóközpontok, és még a mozik is azokat a filmeket játsszák - késedelem nélkül - mint odakinn. Hát akkor mit keres ő a világ másik végén, ahol sohasem érezte a pesti hangulatot, még csak percekre sem?!
A rokonok cipelgetik mindenhova, irigykedve kénytelen tudomásul venni, hogy jobb kocsikban ül, mint Kanadában. Az útkereszteződésnél papírpohárral kéregető, bőrig ázott koldus látványa szinte el sem jut a tudatáig. Látja ugyan a sok rosszul öltözött embert, de valami azt súgja neki, hogy ő nem ezek közé tartozna. Hogyisne! Az ő adottságaival, inkább azok táborát növelné, akik a méregdrága luxuskocsikból pattannak ki az éjszakai szórakozóhelyek előtt. Megszállottként látogatja ezeket a helyeket, belefeledkezve táncolja át az éjszakákat, kandi kiváncsisággal lesi a különféle porokkal próbálkozókat, akik nem is csinálnak titkot szenvedé1yükből.
Hamarosan feltűnik egy lovag is, akinek nincs szüksége hosszú ostromra ahhoz, hogy a kiéhezett asszonyka a karjaiba omoljon. Péternek imponál Enikő hevessége, és bár eddig sűrűn váltogatta partnereit, most leragad ennél a szokatlan kapcsolatnál. Enikő kiszínezve számol be kinti életéről, Péter sem rest bevallani, hogy ő meg vállalkozó. A rosszmájú ismerősök szerint arra vállalkozik, hogy megéljen munka nélkül. Persze Enikő erről mit sem sejt, neki elég a figyelmesség, a gavalléros vendéglői vacsorák, az apró ajándékok, és készséggel hajlandó elsiklani afelett, hogy lovagja elmúlt negyven, enyhén kopaszodik és a jól szabott öltönyök sem tudják elrejteni gömbölyded pocakját.
Ennek a szerelemnek lázában indul vissza Kanadába, és a könnyes búcsú alkalmával fogadalmat tesznek, hogy nem állhat közéjük senki és semmi.
Enikő otthon bölcsen hallgat a történtekről és szerencséjére nem kell a postást lesnie, hogy mikor kaphat hírt szerelmesétől. Naponta levelet válthat Péterrel a komputeren keresztül. Szenvedélyüket a képernyőn tartják ébren, pornómagazinokba illő részletekkel idézik az együtt töltött szép napokat.
Hiába gúnyolják az autószerelőket grease monkey - nak, a mai szakembergárda már nemcsak a szerelőaknában mozog otthonosan. Tominak sem kerül nagy fáradságába, hogy felfedezze a gépi levelezést. A magabiztos asszonyka elfelejtette megsemmisíteni az üzeneteket, vagy csak sajnálta törölni az izgató sorokat, így most Tomi ömlesztve értesülhet neje otthoni kikapcsolódásáról. A megvadult férj első dühében összetöri a számítógépet. Enikő ijedten lapít, nem vág össze a terveivel ez a korai lebukás. Csak a következő évben akart hazaszökni, egy kis titokban spórolt pénzzel és természetesen a kisfiúval. De ha már így alakult, hetykeség mögé rejti félelmét. Tomit hibáztatja mindenért, veri az asztalt, hogy neki is vannak jogai, és másnap beállít egy új számítógéppel. Ezt már csak hitelbe hozhatta el, a költségvetést amúgy is alaposan megtépázta a pesti szabadság.
Tominak nincs más választása, leszereli a gépet és magával cipeli a munkahelyére. Enikő őrjöng, oda a lehetőség, hogy naponta halljon szerelmese felől.
Tomi az éj leple alatt az asszony táskájában kotorászik és rálel a pesti gavallér telefonszámára.
Azonnal tárcsázza a lovagot. Pétert magabiztossá teszi a távolság, ócska filmekben hallott mondatokkal bizonygatja a férjnek, hogy komolyak a szándékai, sőt azt is beigéri, hogy képes kiutazni Kanadába, hogy szerelmesét oltalmába vegye. Tomi csak annyit sziszeg a telefonba:
- Jegyezd meg, hogy melyik lábaddal lépsz kanadai földre, mert azt fogom eltörni először!
Péter még handabandázik egy kicsit, teheti, nem az ő számláját terheli a távolsági beszélgetés. Tomi a nap folyamán még néhányszor felhívja a pesti számot de mindannyiszor leteszi, ha férfihang jelentkezik. Végül beválik a számítása, egy nő hallózik a készülékbe. Röviden, tömören beszámol a mit sem sejtő feleségnek a dolgok állásáról. A nő csak annyit válaszol:
- Garantálom, hogy nem fogja zavarni magukat többet a férjem!
Valóban, ettől a naptól kezdve nem érkezik több hír a gavallértól. Tomi az asszonynak is elmondja a tényeket, Enikő undorral hallgatja a férj partizán akcióját. A gavallér eltünése után sem akar visszatalálni a házasság unalmába. Ha nincs pesti lovag, hát nincs, de ő válni akar!
Tamás összeroppan, a veszteséget olyan súlyosnak érzi, hogy nem is akar törődni a javak elosztásával. Legyen minden az asszonyé! Lovagias magatartásától azt reméli, hogy az asszony újra hajlandóságot mutat majd az együttlétre. De nem, Enikő makacsul kitart amellett, hogy szüksége van a szabadságára.
A férj önsajnálata gyűlöletté keményedik, ő siet el az ügyvédhez, megindítja a válópert és gondoskodik róla, hogy a gyermek útlevele is zárolva legyen. Nem lesz tehát módja az asszonynak titokban kivinnie a kicsit az országból.
Enikő felmondja az állását, végül is, nem lehet az egész ház szeme előtt végigcsinálni ezt a válási hercehurcát. Különköltöznek és az állami segély biztosította szegénységben ábrándozgat a pesti éjszakákról. Persze, nem az a fajta, aki sokáig bírja egyedül. Jobb hiján, Tomi unokatestvérére esik a választása, aki ugyan semmivel sem különb a volt férjnél, de hát a felhozatal, ugye ...
Tomi lassan lábadozik az őt ért veszteségből és meglepve tapasztalja, hogy vannak előnyei a visszakapott legényéletnek.
Enikő is azt bizonygatja környezetének, hogy maradéktalanul boldog új kapcsolatában. Kijelentését azonban némi gyanúval kell kezelnünk, mert beszámolóiban újra nagy szerepet kaptak az őt ostromló férfiak. Legutóbb például az a kocsifeltörést helyszinelő rendőrjárőr, aki az ősszefogdosott járműről nem volt hajlandó ujjlenyomatot venni, inkább őt akarta összefogdosni.
Enikő már csak a szerencsében bízik. Megszállottként vásárolja a lottószelvényeket, és a kaparós sorsjegyeket. Már a kisfia is nagy szakértelemmel satírozza a számokat a tippszelvényeken.
A következő láthatás alkalmával apjának is bemutatja tudományát, aki megmosolyogja ugyan fia igyekezetét, de azért megjátssza a gyerek által kitöltött szelvényt.
Amikor apa és fia újra találkoznak, Tamás körbetáncolja a gyereket, úgy újságolja neki, hogy sikerült öt plusz egy számot eltalálnia. Még fel is írja egy darab papírra a nyeremény összegét, mert a kicsi nem tudja megjegyezni a hatalmas számot: 160 000 dollár.
A kisfiú egy méregdrága távirányitós terepjáró autóval, új ruhákkal és azzal a cédulával állít haza, melyen a kimondhatatlan szám szerepel. Nem érti, hogy az anyu miért nem örül vele, miért csapkod és kiabál megállás nélkül.
A következő láthatáson Enikő közli Tamással, hogy igényt tart az összegre a gyerek nevében, akinek a számai hozták a szerencsét.
Tomi csak röhög, vonogatja a vállát. Azt állítja, hogy az összeg felét már félretette egy bankszámlán, amit a gyermek felvehet nagykorúsága kezdetén. Enikő kakaskodik, hogy a gyermeknek most van szüksége a pénzre. Még alkudozni is hajlandó, de igazán most akarja megkapni a gyermeket illető részt.
Tamás hajthatatlan. Hallani sem akar arról, hogy volt nejének pénzt adjon. Enikő már ügyvéddel fenyegetőzik, azt állítja, hogy van egy jogász ismerőse, aki mindenre hajlandó érte. Tamás körülbelül sejti, hogy milyen áron sikerült az asszonynak megszerezni az ügyvéd odaadó támogatását. Még tűri egy ideig az egyre hevesebb támadásokat, majd félrehívja az asszonyt, hogy a gyermek ne hallja, amit közölni akar:
- Nincs semmiféle nyeremény! Csak a kicsinek akartam szerezni egy jó napot! Úgyis olyan szerencsétlennek érezte magát a válásunk után. Hadd higgye, hogy ő egy lucky boy!
Tamás hátat fordit az asszonynak és elindul a gyermekkel. Nemcsak ez a két angol szó jelzi, hogy egyre inkább átveszi a helyi szokásokat, de az a mozdulat is, ahogy az ökölbe szorított kezéből kiváló középső ujjával még visszaint a ház előtt tanácstalanul toporgó Enikőnek.