Asszony a vásznon
A hazai mozik műsorra tűzték Enyedi Ildikó új filmjét, „A FELESÉGEM TÖRTÉNETE” c. alkotást. A cím nem véletlenül ismerős, hiszen a forgatókönyv Füst Milán 1946-ben kiadott azonos című regénye alapján készült. Töredelmesen bevallom, hogy sokáig hidegen hagyott ez a könyv. Ugyanis megtévesztett a cím. Még hogy Füst Milán feleségéről olvassak?! Aki látta a szerző fényképét, annak nem sok kedve támadt megismerkedni az asszonnyal sem. A mester ugyanis egy végletekig kimerült, folyton betegeskedő, korán megöregedett hipochonder volt, aki élete végén tolókocsiba kényszerült. De megilleti a bocsánatkérés, hiszen a regény szerencsére nem az ő szerelmi életét tárgyalja, hanem egy bizonyos hajóskapitányét, akinek életével naplószerű formában ismerkedhet az olvasó. Az egyes szám első személy tehát a nagydarab, primitív, a női lélek rejtelmeiben járatlan, indulatos férfi vallomását rejti. A franciásan könnyed, kacér feleség és a féltékenységtől gyötört férj kapcsolata nemcsak az olvasók, de a mozinézők érdeklődésére is számíthat - gondolnánk. Végtére is, a szerelem, a féltékenység, a viharos érzelmek ábrázolása mindig eladható árucikknek bizonyult. Ennek ellenére, mégsem vonz telt házakat ez a cannesi filmfesztivált is megjárt film.
Erről persze nem a film tehet. Manapság, amikor százfogú nyálas szörnyek, földön kívüli űrlények, szadista gyilkosok és ügyefogyott tinédzserek népesítik be a filmvásznat, igen nehéz dolga van a valódi értékeket bemutató alkotásoknak.
Ennek a regénynek a megfilmesítése már Huszárik Zoltánnál is felmerült. Hiszen már az indítás is ígéretes: a főhős elhatározza, hogy az első nőt feleségül veszi, aki belép a kávéházba. Ez meg is történik és innen már szabad utat kap az érzelmi hullámvasutakkal, titkokkal, féltékenységgel, lelki és fizikai csatákkal teli házasság ábrázolása. Enyedi Ildikónak ismerős lehet ez a terep, mert korábbi filmjében a „TESTRŐL ÉS LÉLEKRŐL” c. alkotásban szintén az érzelmi kötelékek sokszínűségét vizsgálta.
A film szereplői szinte kivétel nélkül külföldi művészek. Kicsit fáj a szívünk, hogy a világszerte vetített filmben nem magyar színészeket lát a közönség, de kiválasztásukban nyilván a nemzetközi eladhatóság volt a fő szempont. Így a női főszerep Léa Seydouxnak jutott, aki az aktuális James Bond film hősnője is. Mi tagadás, korábban nemigen mondhattuk el, hogy magyar rendező filmjében Bond lányokat lehet látni. Léa valóban csinos és remekül el tudja játszani a talányos, kétértelmű viselkedést is, amivel őrületbe kergeti a férjét. A kapitányt Gijs Naber holland színész alakítja. Neki olyan jó északi feje van, hogy egy percig sem kételkedünk a viking ősökben. Kellően gyámoltalan, vagy épp indulatos, mindent tud, amit a szerep elvár tőle.
Ehhez az érzelmi csatához a múlt század húszas évei szolgáltatnak hátteret, Párizs és Hamburg helyszínnel. A látvány egyszerűen elképesztő! Minden korhű, és hiteles. Szerencsére volt pénz az aprólékos részletek megjelenítésére is. Végre nem szegényszagú egy magyar film. Bár itt illik helyesbíteni, hiszen magyar - német - francia - olasz koprodukcióról van szó.
A film majdnem három órás, és azt hiszem, ezért kapta a sok negatív kritikát az amerikai kritikusok részéről. Egy ilyen hosszúságú Marvel akciófilmben már legalább félezer öldöklést láthat a néző, itt meg a harmadik órában is él és virul mindenki. (jobban mondva, majdnem mindenki.)
Igen, a rendezőnő beleszeretett a filmjébe és nem volt szíve megkurtítani a cselekményt. Ettől persze jobban értjük, hogy miféle apró jelek gerjesztik a férjben a féltékenységet, de annak is tanúi lehetünk, ahogy vakmerő döntésével megmenti a rábízott hajót.
Ez a film nemcsak azért jelentős, mert a „SAUL FIA” után ismét egyenrangú partnerek lehettünk az európai filmgyártásban. Az még fontosabb, hogy a XX. század egyik legnagyobb írófejedelmének a művét viszi piacra és csinál kedvet a könyv olvasásához is. Mivel a regényt számtalan nyelvre lefordították, így nincs akadálya hogy eljusson az olvasókhoz, szinte egész Európában.
Érdemes kézbe venni a könyvet, vagy beülni a nézőtérre, hogy együtt utazhassunk Störr kapitánnyal. Nem, nemcsak a tengereken!
Hanem a lélek útvesztőiben is.
A hazai mozik műsorra tűzték Enyedi Ildikó új filmjét, „A FELESÉGEM TÖRTÉNETE” c. alkotást. A cím nem véletlenül ismerős, hiszen a forgatókönyv Füst Milán 1946-ben kiadott azonos című regénye alapján készült. Töredelmesen bevallom, hogy sokáig hidegen hagyott ez a könyv. Ugyanis megtévesztett a cím. Még hogy Füst Milán feleségéről olvassak?! Aki látta a szerző fényképét, annak nem sok kedve támadt megismerkedni az asszonnyal sem. A mester ugyanis egy végletekig kimerült, folyton betegeskedő, korán megöregedett hipochonder volt, aki élete végén tolókocsiba kényszerült. De megilleti a bocsánatkérés, hiszen a regény szerencsére nem az ő szerelmi életét tárgyalja, hanem egy bizonyos hajóskapitányét, akinek életével naplószerű formában ismerkedhet az olvasó. Az egyes szám első személy tehát a nagydarab, primitív, a női lélek rejtelmeiben járatlan, indulatos férfi vallomását rejti. A franciásan könnyed, kacér feleség és a féltékenységtől gyötört férj kapcsolata nemcsak az olvasók, de a mozinézők érdeklődésére is számíthat - gondolnánk. Végtére is, a szerelem, a féltékenység, a viharos érzelmek ábrázolása mindig eladható árucikknek bizonyult. Ennek ellenére, mégsem vonz telt házakat ez a cannesi filmfesztivált is megjárt film.
Erről persze nem a film tehet. Manapság, amikor százfogú nyálas szörnyek, földön kívüli űrlények, szadista gyilkosok és ügyefogyott tinédzserek népesítik be a filmvásznat, igen nehéz dolga van a valódi értékeket bemutató alkotásoknak.
Ennek a regénynek a megfilmesítése már Huszárik Zoltánnál is felmerült. Hiszen már az indítás is ígéretes: a főhős elhatározza, hogy az első nőt feleségül veszi, aki belép a kávéházba. Ez meg is történik és innen már szabad utat kap az érzelmi hullámvasutakkal, titkokkal, féltékenységgel, lelki és fizikai csatákkal teli házasság ábrázolása. Enyedi Ildikónak ismerős lehet ez a terep, mert korábbi filmjében a „TESTRŐL ÉS LÉLEKRŐL” c. alkotásban szintén az érzelmi kötelékek sokszínűségét vizsgálta.
A film szereplői szinte kivétel nélkül külföldi művészek. Kicsit fáj a szívünk, hogy a világszerte vetített filmben nem magyar színészeket lát a közönség, de kiválasztásukban nyilván a nemzetközi eladhatóság volt a fő szempont. Így a női főszerep Léa Seydouxnak jutott, aki az aktuális James Bond film hősnője is. Mi tagadás, korábban nemigen mondhattuk el, hogy magyar rendező filmjében Bond lányokat lehet látni. Léa valóban csinos és remekül el tudja játszani a talányos, kétértelmű viselkedést is, amivel őrületbe kergeti a férjét. A kapitányt Gijs Naber holland színész alakítja. Neki olyan jó északi feje van, hogy egy percig sem kételkedünk a viking ősökben. Kellően gyámoltalan, vagy épp indulatos, mindent tud, amit a szerep elvár tőle.
Ehhez az érzelmi csatához a múlt század húszas évei szolgáltatnak hátteret, Párizs és Hamburg helyszínnel. A látvány egyszerűen elképesztő! Minden korhű, és hiteles. Szerencsére volt pénz az aprólékos részletek megjelenítésére is. Végre nem szegényszagú egy magyar film. Bár itt illik helyesbíteni, hiszen magyar - német - francia - olasz koprodukcióról van szó.
A film majdnem három órás, és azt hiszem, ezért kapta a sok negatív kritikát az amerikai kritikusok részéről. Egy ilyen hosszúságú Marvel akciófilmben már legalább félezer öldöklést láthat a néző, itt meg a harmadik órában is él és virul mindenki. (jobban mondva, majdnem mindenki.)
Igen, a rendezőnő beleszeretett a filmjébe és nem volt szíve megkurtítani a cselekményt. Ettől persze jobban értjük, hogy miféle apró jelek gerjesztik a férjben a féltékenységet, de annak is tanúi lehetünk, ahogy vakmerő döntésével megmenti a rábízott hajót.
Ez a film nemcsak azért jelentős, mert a „SAUL FIA” után ismét egyenrangú partnerek lehettünk az európai filmgyártásban. Az még fontosabb, hogy a XX. század egyik legnagyobb írófejedelmének a művét viszi piacra és csinál kedvet a könyv olvasásához is. Mivel a regényt számtalan nyelvre lefordították, így nincs akadálya hogy eljusson az olvasókhoz, szinte egész Európában.
Érdemes kézbe venni a könyvet, vagy beülni a nézőtérre, hogy együtt utazhassunk Störr kapitánnyal. Nem, nemcsak a tengereken!
Hanem a lélek útvesztőiben is.