Szép Ernő: Gyermekjáték B. A.: Felnőttjáték
Mikor én kisfiu voltam, Mikor én még ifjú voltam,
Kis lovon nem lovagoltam, Komputerrel nem játszhattam,
Nem volt nékem ponnilovam, Nem volt nekem Internetem,
Ponnilovam, Internetem,
Ponnilovam, Internetem,
Pedig de szép mikor rohan. Azt sem tudtam mi fán terem.
Ponnilovon sose ültem, Emilkéket sosem kaptam,
Kis biciklin se repültem, Web oldalon nem matattam,
Nem volt szép kis kerékpárom, Nem volt sok szép fészbuk társam,
Kerékpárom, Fészbuk társam,
Kerékpárom, Fészbuk társam,
Pedig de jó rajta nyáron. Szelfi botot nem is láttam.
Nem volt képes meséskönyvem, Nem volt színes táblagépem,
Nem volt csak iskoláskönyvem, Csak egy ócska Pajtás gépem,
Pedig de jó otthon este, Pedig de jó útra kelve,
Otthon este, Útra kelve,
Otthon este Útra kelve,
Lapozni ábrát keresve. Fotózgatni városszerte.
Sohase volt színes kockám, Egyszer volt csak Rubik kockám,
Kis kastélyom, kis tornyocskám, Se mobilom, se hifi tornyocskám,
Kis hajócskám, kis vasútam, Kis Ipodom, kis laptopom,
Kis vasútam, Kis laptopom,
Kis vasútam, Kis laptopom,
Elutazni sose tudtam. A márkák nevét most sem tudom.
Én nem kaptam kardot, csákót, Én nem kaptam Ifónt, bordót,
Szép sárgaréz messzilátót, Pléjsztésönhöz új lejátszót,
Sose vittek hippodromba, Nem járhattam ilyen boltba,
Hippodromba, Ilyen boltba,
Hippodromba, Ilyen boltba,
És lyukas se volt a ponyva. Nem gondoltam Microsoftra.
Az a ponyva szétment régen, Az írógépem szétment régen,
Elmult az én gyermekségem, Hiány is volt alkatrészben,
Én már régen felserdűltem, Ideje lett felzárkózni,
Felserdűltem, Felzárkózni,
Felserdűltem, Felzárkózni,
A nagyok közzé kerűltem. Nem úgy élni mint egy zombi.
Én játékot már nem kérek, Én komputert újat kérek,
A gondoktól rá se érek, Windows tíztől kicsit félek,
De meghalok én is egyszer, Ha lefagyok én is egyszer,
Én is egyszer, Én is egyszer,
Én is egyszer Én is egyszer,
S a mennyországba megyek fel. Szervíz számát nem hívom fel.
Kiállok majd a tejútra, Visszamegyek én a boltba,
Arra visz az isten útja, Arra visz a főnök útja,
Az újjamat majd felnyújtom, A magamét jól megmondom,
Majd felnyújtom, Jól megmondom,
Majd felnyújtom, Jól megmondom,
Ha elsétál a tejúton. Garanciát kiharcolom.
Észrevesz az isten engem, Nem ismernek ott engemet,
Megszólalok szépen, csendben: Kérdezgetik a nevemet,
“Kérem én még nem játszottam, Követelem jótállásom,
Nem játszottam, Jótállásom,
Nem játszottam, Jótállásom,
Játszani akarok mostan.” Néznek majd mind egyrakáson.
Megfogja majd a kezemet, Megfogják majd a gépemet,
Angyalok közt maga vezet Elviszik és legyintenek:
Szegény gyerek otthonába, Öreg szivar ne ugráljon,
Otthonába, Ne ugráljon,
Otthonába, Ne ugráljon,
Mennyei gyerekszobába. Széllel szembe ne brunyáljon.
Megkapom ott kardom, csákóm, Ne tagadjam régi énem,
Szép sárgaréz messzilátóm, Használjam csak írógépem,
Képes könyvem, színes kockám, Ebook helyett régi könyvet,
Szines kockám, Régi könyvet,
Szines kockám, Régi könyvet,
Lesz kastélyom, lesz tornyocskám. Ne ejtsek az újért könnyet.
Ami nem volt, lesz ott jócskán, Maradjak a golyóstollnál,
Kis vasútam, kis hajócskám. Jegyzettömbnél, indigónál,
Beültetnek hippodromba, Lemezjátszót tekergessem,
Hippodromba, Tekergessem,
Hippodromba, Tekergessem,
Csak én élvezem magamba. World programot ne csesztessem.
Hogyha kedvem abban telik, Hogyha mégis újra vágyom,
Ponnilovam megnyergelik, Ne gyötrődjek szemrehányón,
Kis biciklim előhozzák, Ifjú titánt alkalmazzák,
Előhozzák, Alkalmazzák,
Előhozzák, Alkalmazzák,
Úgy járom a mező hosszát. Ő végzi a modern munkát.
Égmezőben alkonyatban Kávéházi alkonyatban,
Szép pillangót fogok ottan, Megbocsátó hangulatban,
Ujjamon lesz arany pora, Olvasgatok újságokat,
Arany pora, Újságokat,
Arany pora, Újságokat,
Le nem mosom róla soha. Tőlem már nem várnak sokat.
(2016)
Mikor én kisfiu voltam, Mikor én még ifjú voltam,
Kis lovon nem lovagoltam, Komputerrel nem játszhattam,
Nem volt nékem ponnilovam, Nem volt nekem Internetem,
Ponnilovam, Internetem,
Ponnilovam, Internetem,
Pedig de szép mikor rohan. Azt sem tudtam mi fán terem.
Ponnilovon sose ültem, Emilkéket sosem kaptam,
Kis biciklin se repültem, Web oldalon nem matattam,
Nem volt szép kis kerékpárom, Nem volt sok szép fészbuk társam,
Kerékpárom, Fészbuk társam,
Kerékpárom, Fészbuk társam,
Pedig de jó rajta nyáron. Szelfi botot nem is láttam.
Nem volt képes meséskönyvem, Nem volt színes táblagépem,
Nem volt csak iskoláskönyvem, Csak egy ócska Pajtás gépem,
Pedig de jó otthon este, Pedig de jó útra kelve,
Otthon este, Útra kelve,
Otthon este Útra kelve,
Lapozni ábrát keresve. Fotózgatni városszerte.
Sohase volt színes kockám, Egyszer volt csak Rubik kockám,
Kis kastélyom, kis tornyocskám, Se mobilom, se hifi tornyocskám,
Kis hajócskám, kis vasútam, Kis Ipodom, kis laptopom,
Kis vasútam, Kis laptopom,
Kis vasútam, Kis laptopom,
Elutazni sose tudtam. A márkák nevét most sem tudom.
Én nem kaptam kardot, csákót, Én nem kaptam Ifónt, bordót,
Szép sárgaréz messzilátót, Pléjsztésönhöz új lejátszót,
Sose vittek hippodromba, Nem járhattam ilyen boltba,
Hippodromba, Ilyen boltba,
Hippodromba, Ilyen boltba,
És lyukas se volt a ponyva. Nem gondoltam Microsoftra.
Az a ponyva szétment régen, Az írógépem szétment régen,
Elmult az én gyermekségem, Hiány is volt alkatrészben,
Én már régen felserdűltem, Ideje lett felzárkózni,
Felserdűltem, Felzárkózni,
Felserdűltem, Felzárkózni,
A nagyok közzé kerűltem. Nem úgy élni mint egy zombi.
Én játékot már nem kérek, Én komputert újat kérek,
A gondoktól rá se érek, Windows tíztől kicsit félek,
De meghalok én is egyszer, Ha lefagyok én is egyszer,
Én is egyszer, Én is egyszer,
Én is egyszer Én is egyszer,
S a mennyországba megyek fel. Szervíz számát nem hívom fel.
Kiállok majd a tejútra, Visszamegyek én a boltba,
Arra visz az isten útja, Arra visz a főnök útja,
Az újjamat majd felnyújtom, A magamét jól megmondom,
Majd felnyújtom, Jól megmondom,
Majd felnyújtom, Jól megmondom,
Ha elsétál a tejúton. Garanciát kiharcolom.
Észrevesz az isten engem, Nem ismernek ott engemet,
Megszólalok szépen, csendben: Kérdezgetik a nevemet,
“Kérem én még nem játszottam, Követelem jótállásom,
Nem játszottam, Jótállásom,
Nem játszottam, Jótállásom,
Játszani akarok mostan.” Néznek majd mind egyrakáson.
Megfogja majd a kezemet, Megfogják majd a gépemet,
Angyalok közt maga vezet Elviszik és legyintenek:
Szegény gyerek otthonába, Öreg szivar ne ugráljon,
Otthonába, Ne ugráljon,
Otthonába, Ne ugráljon,
Mennyei gyerekszobába. Széllel szembe ne brunyáljon.
Megkapom ott kardom, csákóm, Ne tagadjam régi énem,
Szép sárgaréz messzilátóm, Használjam csak írógépem,
Képes könyvem, színes kockám, Ebook helyett régi könyvet,
Szines kockám, Régi könyvet,
Szines kockám, Régi könyvet,
Lesz kastélyom, lesz tornyocskám. Ne ejtsek az újért könnyet.
Ami nem volt, lesz ott jócskán, Maradjak a golyóstollnál,
Kis vasútam, kis hajócskám. Jegyzettömbnél, indigónál,
Beültetnek hippodromba, Lemezjátszót tekergessem,
Hippodromba, Tekergessem,
Hippodromba, Tekergessem,
Csak én élvezem magamba. World programot ne csesztessem.
Hogyha kedvem abban telik, Hogyha mégis újra vágyom,
Ponnilovam megnyergelik, Ne gyötrődjek szemrehányón,
Kis biciklim előhozzák, Ifjú titánt alkalmazzák,
Előhozzák, Alkalmazzák,
Előhozzák, Alkalmazzák,
Úgy járom a mező hosszát. Ő végzi a modern munkát.
Égmezőben alkonyatban Kávéházi alkonyatban,
Szép pillangót fogok ottan, Megbocsátó hangulatban,
Ujjamon lesz arany pora, Olvasgatok újságokat,
Arany pora, Újságokat,
Arany pora, Újságokat,
Le nem mosom róla soha. Tőlem már nem várnak sokat.
(2016)