Utak és áldozatok
Kezdem azt hinni, hogy a hazai rendszámokon szereplő H betű nem hovatartozásunkra akar utalni, hanem Horrort jelent. Elképesztő adatokat produkál ugyanis a közlekedési statisztika. November első két hetében hetvenen vesztették életüket közlekedési balesetben. Az idei év eddigi halálos áldozatainak száma is elborzasztó. Komoly népirtás folyik az utakon, olyannyira, hogy a rendőrség vörös kód jelzést adott ki. Nem tudom mit remélnek ettől, de tartok tőle, hogy a vészharang kongatása ide már nem elég.
Nem szépíthető tovább a tény, kritikán aluli a közlekedési morál. Rengeteg az ámokfutó, akik fittyet hánynak a szabályokra és a biztonsági előírásokra, nem partnernek, hanem ellenségnek tekintik a másikat a közlekedésben.
A baleseti statisztikák szerint a gyorshajtás számlájára írható a legtöbb haláleset. Ezt követik a sikertelen előzésből, majd a követési távolság be nem tartásából keletkezett tragédiák. A száguldás nem korlátozódik az autóutakra. Elképedve látom a városban repesztő kocsikat, és nem tudom megérteni ezt a tempót. Hogy valaki kényelmesen a piros lámpáig guruljon, az szinte példa nélküli. Az is megfejthetetlen számomra, hogy egy száz méteres utcácskában miért kell padlógázzal közlekedni.
A zebra külön fejezet. A nyolcvannal-százzal robogó kocsinak esélye sincs a megállásra, ha a gyalogos lelépne a járdáról. Számtalanszor tapasztaltam, hogy miközben a kijelölt helyen kelek át, felgyorsít a felém közeledő autó. Valóban el akar ütni?! Ha én kifekszem, azért csak elítélik, vagy legalábbis akad némi kellemetlensége a bíróságra járással. De rájöttem, mire is ez az eszelős tempó. Nem az a néhány másodperces időnyerés, hanem a másik megfélemlítése. Az a nyomorult biztosan nem akar elpatkolni, hát szedje csak a lábát a zebrán - hergeli magát a vezető és gázt ad. Mert olyan jó másokat alázni.
Aki gyorsan vezet az bizonyítani akar valamit. A kocsija nagyszerűségét, kiváló képességeit, fizikai fölényét és azt, hogy rá nem vonatkoznak a szabályok. A Dózsa György úti gázoló - akárcsak az a bizonyos állatorvosi ló - az összes negatívumot egyesítette magában. A hozzá hasonló eltorzult jellemű alakoknál remény sincs a változásra.
Ha valaki szabályt szeg, teheti büntetlenül, mert nincsenek rendőrök az utakon. Más kérdés, ha neves államférfiakat várunk, mert akkor minden öt méterre jut az egyenruhásokból. (Bár, jól informált ismerősöm szerint ilyenkor a vidékiek egészítik ki az állományt.)
Bemondták a rádióban, hogy a hatóság oktatófilmekkel próbálja rávenni az autósokat a normális közlekedésre. Ezekben a filmetűdökben láthatunk majd néhány igazi baleseti helyszínt, hátha a sokkoló képsorok észhez térítik a közlekedőket. Az elrettentés effajta módszere nem új, elég ha a cigarettás dobozokon virító szörnyű fotókra és a figyelmeztető mondatokra gondolunk. Hát lássuk: Egy férfi bemegy a dohányboltba és egy doboz cigarettát kér. Az eladó már nyújtja is. A csomagoláson ott a felirat: A dohányzás érszűkületet okoz.
– Más nincs? – kérdi a vevő rosszkedvűen. Az eladó elé rakja a másik paklit. Azon is ott a figyelmeztetés: A dohányzás merevedési zavarokat okoz. – Akkor inkább az előbbit vinném el – így a vevő.
Nincs a környezetemben olyan ember, aki letette volna cigit, mert látott a dobozon egy tüdőbajost. Gábor barátom például formás fémtokba ágyazza a paklit, így látnia sem kell azt a sok borzalmat a dobozokon. Pöfékel tehát önfeledten. És nem lesz olyan autós sem, aki visszavenne a sebességből, mert mintha tegnap este erről lett volna szó a tévében. Az elrettentő képsorok mit sem érnek a legvéresebb akciófilmeken és öldöklős videó játékokon felnőtt generációnak.
Sajnos sokaknak nem sikerült leszokni az ittas vezetésről sem. Ők még mindig virtusnak tartják, ha néhány pohár után volánhoz ülnek. Magyar virtusnak. Ez afféle hungarikum. Ebben a környezet is hibás. Mert számolhat egy-két lekezelő legyintéssel, vagy megsemmisítő pillantással az, aki nemet mond a kínálásra. A hatóság részéről ide már nem meggyőzés és lebeszélés, hanem szigor és fegyelmezés kell!
Több rendőrt az utcákra! Mert tényleg nem látni szinte egyet sem. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd hiányozni fognak, de itt tartunk. És ha már traffipaxolnak, akkor azt ne a biztonságosan elválasztott kétsávos lejtős útszakaszokon tegyék, hanem iskolák és óvodák környékén. Rendőr tehát nincs az utakon, de szirénázó rendőr kocsi annál inkább. Mindig mennek valahová. Egy ismerősünk szerint a fiúk akkor is bekapcsolják a szirénát, ha az őrsre sietnek, mert már lefőtt a kávé.
Nincs aki megakadályozná a kocsiban telefonálókat, vagy a biztonsági öv nélkül közlekedőket sem. Vancouverben igen frappánsan érték tetten a vétkeseket. Egy szerelőnek öltözött rendőr figyelte villanyoszlopról a kocsisort és ha szabálytalankodót látott, már hívta is a kollégákat, akik a sarkon lemeszelték az autóst. Arrafelé komoly következménye van a szabályszegésnek. Nem csak a vaskos pénzbüntetés miatt, de könnyen kocsi nélkül maradhat néhány hétre a vétkes sofőr.
Idehaza még a vadiúj Jaguárt vezető úriember is a telefonját markolászva cseverészik vezetés közben, holott az ennél jóval szerényebb típusokban is ott az eszköz, mely segíti a kezek nélküli beszélgetést. Miért nem használja?! Nem kell mutogatnia az okostelefonját, elhiszem, hogy telik rá. Vagy nem tudja összehangolni a kocsi műszerét a telefonnal? Ez ingyenes szolgáltatás a szervizekben.
Itt még csak tervezgetik a sebességkorlátozást az iskolák, óvodák körzetében. De mit sem ér a tábla, ha következmények nélkül lehet figyelmen kívül hagyni.
Azt mondják, nincs elég jelentkező a rendőri állásra. Nyilván azért, mert nem valami fényes a fizetésük. Nem csalogat erre a hivatásra az sem, hogy a közvélemény nincs túl jó véleménnyel róluk. A megítélésről a média is tehet. A méltán népszerű tévé sorozatban a falú rendőre a leghülyébb figura. Igen, tudjuk, hogy ez vígjáték, eltúlzott karakterekkel, de az a fiatal aki a „Mi kis falunk” c. sorozatot nézve rendőrnek jelentkezik, az bizonyára hajlamos az önsanyargatásra.
Nincs tehát elég rendőr és nincs pénz megfizetni őket. Erre bezzeg nincs. De ha nincs pénz a fizetésükre, miért nem termelik ki ők maguk?! Elég lenne megbírságolni a telefonálókat, a gyorshajtókat, az utcán versenyzőket, a zebrák rémeit.
Most amikor a kormány családsegítő intézkedéssel próbálja serkenteni a népszaporulatot, igen nagy veszteség, ha az utakon minden évben több száz honfitársunk veszti életét. Egy-egy falu lakossága kerül föld alá minden évben a közlekedési balesetek miatt. A munkaképtelenné váló áldozatokról nem is szólva. Nem szeretném, ha valósággá válna az, amit egy francia film jósolt a hetvenes években. Az utakon elszaporodó baleseteket már nem tudta kezelni a rendőrség, teljes káoszban, abszolút anarchiában közlekedtek az emberek, megvadulva, elszabadult gyilkos ösztönökkel.
Most akkor hogyan tovább?! Dúdoljuk az Omega slágert és kövessük tanácsát: Menekülj, amíg nem késő!
Vagy térjünk észre és lássuk be, hogy az utca nem küzdőtér. Nincs elég bajunk amúgy is?!
Kezdem azt hinni, hogy a hazai rendszámokon szereplő H betű nem hovatartozásunkra akar utalni, hanem Horrort jelent. Elképesztő adatokat produkál ugyanis a közlekedési statisztika. November első két hetében hetvenen vesztették életüket közlekedési balesetben. Az idei év eddigi halálos áldozatainak száma is elborzasztó. Komoly népirtás folyik az utakon, olyannyira, hogy a rendőrség vörös kód jelzést adott ki. Nem tudom mit remélnek ettől, de tartok tőle, hogy a vészharang kongatása ide már nem elég.
Nem szépíthető tovább a tény, kritikán aluli a közlekedési morál. Rengeteg az ámokfutó, akik fittyet hánynak a szabályokra és a biztonsági előírásokra, nem partnernek, hanem ellenségnek tekintik a másikat a közlekedésben.
A baleseti statisztikák szerint a gyorshajtás számlájára írható a legtöbb haláleset. Ezt követik a sikertelen előzésből, majd a követési távolság be nem tartásából keletkezett tragédiák. A száguldás nem korlátozódik az autóutakra. Elképedve látom a városban repesztő kocsikat, és nem tudom megérteni ezt a tempót. Hogy valaki kényelmesen a piros lámpáig guruljon, az szinte példa nélküli. Az is megfejthetetlen számomra, hogy egy száz méteres utcácskában miért kell padlógázzal közlekedni.
A zebra külön fejezet. A nyolcvannal-százzal robogó kocsinak esélye sincs a megállásra, ha a gyalogos lelépne a járdáról. Számtalanszor tapasztaltam, hogy miközben a kijelölt helyen kelek át, felgyorsít a felém közeledő autó. Valóban el akar ütni?! Ha én kifekszem, azért csak elítélik, vagy legalábbis akad némi kellemetlensége a bíróságra járással. De rájöttem, mire is ez az eszelős tempó. Nem az a néhány másodperces időnyerés, hanem a másik megfélemlítése. Az a nyomorult biztosan nem akar elpatkolni, hát szedje csak a lábát a zebrán - hergeli magát a vezető és gázt ad. Mert olyan jó másokat alázni.
Aki gyorsan vezet az bizonyítani akar valamit. A kocsija nagyszerűségét, kiváló képességeit, fizikai fölényét és azt, hogy rá nem vonatkoznak a szabályok. A Dózsa György úti gázoló - akárcsak az a bizonyos állatorvosi ló - az összes negatívumot egyesítette magában. A hozzá hasonló eltorzult jellemű alakoknál remény sincs a változásra.
Ha valaki szabályt szeg, teheti büntetlenül, mert nincsenek rendőrök az utakon. Más kérdés, ha neves államférfiakat várunk, mert akkor minden öt méterre jut az egyenruhásokból. (Bár, jól informált ismerősöm szerint ilyenkor a vidékiek egészítik ki az állományt.)
Bemondták a rádióban, hogy a hatóság oktatófilmekkel próbálja rávenni az autósokat a normális közlekedésre. Ezekben a filmetűdökben láthatunk majd néhány igazi baleseti helyszínt, hátha a sokkoló képsorok észhez térítik a közlekedőket. Az elrettentés effajta módszere nem új, elég ha a cigarettás dobozokon virító szörnyű fotókra és a figyelmeztető mondatokra gondolunk. Hát lássuk: Egy férfi bemegy a dohányboltba és egy doboz cigarettát kér. Az eladó már nyújtja is. A csomagoláson ott a felirat: A dohányzás érszűkületet okoz.
– Más nincs? – kérdi a vevő rosszkedvűen. Az eladó elé rakja a másik paklit. Azon is ott a figyelmeztetés: A dohányzás merevedési zavarokat okoz. – Akkor inkább az előbbit vinném el – így a vevő.
Nincs a környezetemben olyan ember, aki letette volna cigit, mert látott a dobozon egy tüdőbajost. Gábor barátom például formás fémtokba ágyazza a paklit, így látnia sem kell azt a sok borzalmat a dobozokon. Pöfékel tehát önfeledten. És nem lesz olyan autós sem, aki visszavenne a sebességből, mert mintha tegnap este erről lett volna szó a tévében. Az elrettentő képsorok mit sem érnek a legvéresebb akciófilmeken és öldöklős videó játékokon felnőtt generációnak.
Sajnos sokaknak nem sikerült leszokni az ittas vezetésről sem. Ők még mindig virtusnak tartják, ha néhány pohár után volánhoz ülnek. Magyar virtusnak. Ez afféle hungarikum. Ebben a környezet is hibás. Mert számolhat egy-két lekezelő legyintéssel, vagy megsemmisítő pillantással az, aki nemet mond a kínálásra. A hatóság részéről ide már nem meggyőzés és lebeszélés, hanem szigor és fegyelmezés kell!
Több rendőrt az utcákra! Mert tényleg nem látni szinte egyet sem. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd hiányozni fognak, de itt tartunk. És ha már traffipaxolnak, akkor azt ne a biztonságosan elválasztott kétsávos lejtős útszakaszokon tegyék, hanem iskolák és óvodák környékén. Rendőr tehát nincs az utakon, de szirénázó rendőr kocsi annál inkább. Mindig mennek valahová. Egy ismerősünk szerint a fiúk akkor is bekapcsolják a szirénát, ha az őrsre sietnek, mert már lefőtt a kávé.
Nincs aki megakadályozná a kocsiban telefonálókat, vagy a biztonsági öv nélkül közlekedőket sem. Vancouverben igen frappánsan érték tetten a vétkeseket. Egy szerelőnek öltözött rendőr figyelte villanyoszlopról a kocsisort és ha szabálytalankodót látott, már hívta is a kollégákat, akik a sarkon lemeszelték az autóst. Arrafelé komoly következménye van a szabályszegésnek. Nem csak a vaskos pénzbüntetés miatt, de könnyen kocsi nélkül maradhat néhány hétre a vétkes sofőr.
Idehaza még a vadiúj Jaguárt vezető úriember is a telefonját markolászva cseverészik vezetés közben, holott az ennél jóval szerényebb típusokban is ott az eszköz, mely segíti a kezek nélküli beszélgetést. Miért nem használja?! Nem kell mutogatnia az okostelefonját, elhiszem, hogy telik rá. Vagy nem tudja összehangolni a kocsi műszerét a telefonnal? Ez ingyenes szolgáltatás a szervizekben.
Itt még csak tervezgetik a sebességkorlátozást az iskolák, óvodák körzetében. De mit sem ér a tábla, ha következmények nélkül lehet figyelmen kívül hagyni.
Azt mondják, nincs elég jelentkező a rendőri állásra. Nyilván azért, mert nem valami fényes a fizetésük. Nem csalogat erre a hivatásra az sem, hogy a közvélemény nincs túl jó véleménnyel róluk. A megítélésről a média is tehet. A méltán népszerű tévé sorozatban a falú rendőre a leghülyébb figura. Igen, tudjuk, hogy ez vígjáték, eltúlzott karakterekkel, de az a fiatal aki a „Mi kis falunk” c. sorozatot nézve rendőrnek jelentkezik, az bizonyára hajlamos az önsanyargatásra.
Nincs tehát elég rendőr és nincs pénz megfizetni őket. Erre bezzeg nincs. De ha nincs pénz a fizetésükre, miért nem termelik ki ők maguk?! Elég lenne megbírságolni a telefonálókat, a gyorshajtókat, az utcán versenyzőket, a zebrák rémeit.
Most amikor a kormány családsegítő intézkedéssel próbálja serkenteni a népszaporulatot, igen nagy veszteség, ha az utakon minden évben több száz honfitársunk veszti életét. Egy-egy falu lakossága kerül föld alá minden évben a közlekedési balesetek miatt. A munkaképtelenné váló áldozatokról nem is szólva. Nem szeretném, ha valósággá válna az, amit egy francia film jósolt a hetvenes években. Az utakon elszaporodó baleseteket már nem tudta kezelni a rendőrség, teljes káoszban, abszolút anarchiában közlekedtek az emberek, megvadulva, elszabadult gyilkos ösztönökkel.
Most akkor hogyan tovább?! Dúdoljuk az Omega slágert és kövessük tanácsát: Menekülj, amíg nem késő!
Vagy térjünk észre és lássuk be, hogy az utca nem küzdőtér. Nincs elég bajunk amúgy is?!