Minő (műnő) igények
Nemrégiben kürtölte világgá a híradó, hogy Vancouverben egy vállalkozó kedvű hölgy (nevezzük csak Madamnak) bordélyházat akar nyitni, melyben szexrobotok nyújtanák a szolgáltatásokat.
Tehát a vendégsereg igazi hús helyett valamiféle mesterséges anyagot kapna. De nem szabad ezen túlzottan csodálkozni, hiszen az élelmiszeripar már évek óta kísérletezik hasonlókkal.
A műhölgyek egyébként nagyon élethűek, már szó sincs azokról a felfújható guminőkről, melyek még úgy néztek ki, mint egy-egy elfuserált vásári lufi.
Ezek a lányok már a legkorszerűbb anyagokból készültek, és megtévesztésig hasonlítanak retikült lóbáló társaikhoz. Igazán rátűzhetnék némelyikre a „Kiváló Áruk Fóruma” címkét, – ha létezne még ilyesmi. Beépített komputeres program gondoskodik a kifinomult mozgásukról és arról, hogy ne üljenek kukán egy-egy légyott alkalmával. Képesek hosszú, kimerítő társalgásra is, bár mondatkészletükből állítólag hiányzik a „Ma nem, mert fáj a fejem” kijelentés.
Az új versenytársak megjelenése komoly kihívást jelent a világ legősibb mesterségét folytató hölgyek számára. Nekik ezek után nem sok választásuk marad. Vagy felveszik a kesztyűt (akarom mondani a combig érő csizmát) és még különb szolgáltatást nyújtanak, vagy otthagyják a pályát és elmennek... hát ez az, de hová?! Hol tudnának elhelyezkedni? Talán a helybéli áfonya farmokon, ahol mindig szükség van fürge ujjakra. Ott egyelőre a gépesítéstől sem kell tartani. Kár, hogy csak idénymunka!
Mielőtt megnyílik az első piros (led)lámpás ház, még rengeteg dolog vár tisztázásra. A hatóságoknak fő a fejük, hiszen keveredni látszik a humán jogkör a robotokra alkalmazandó rendszabályokkal.
Akadnak adminisztratív problémák is. A híradásból kiderült, hogy ezek a műlányok csak keresztnevekkel vannak nyilvántartva. Nem kell hangsúlyozni, hogy ez mennyire sértő, hiszen ez ékes bizonyítéka annak, hogy nem vesszük őket emberszámba. Ne legyen elég a Betty meg a Dolly, igenis, teljes név jár, ha nem akarjuk rabrobotoknak tekinteni őket. Javasolnék is néhány vezetéknevet, melyek egyúttal tiszteletadást is jelentenének az ipari forradalom vívmányai előtt. Ugye milyen hangzatos lenne, ha például Lisa Machine, Tina Turbine, Kimberly Compressor, esetleg Julia Steamroller, avagy Debora Dynamite állna a vendégek rendelkezésére. A családnevekre különben is szükség lesz az adóbevallásnál és az egyéb ügyintézéseknél. Az sem kérdéses, hogy ezeknek a műlányoknak a munkafeltételeit is rendezni kell. Hány szabadnap jár egy hónapban? Hogyan számolják el a túlórát? Van-e éjszakai pótlék? Fizeti-e a cég a munkaruhát, és még számtalan fontos kérdés. Mi történik például akkor, ha egy vendég megsérül egy ilyen hancúrozásban? Beszélhetünk-e üzemi balesetről? Ha valaki a légyottok során beleszeret egy ilyen műlányba, feleségül kérheti-e, hogy ezzel kiváltsa az erkölcsi mű-fertőből? Házastársi hűtlenségnek számít-e, ha 48 kiló műanyaggal és másfél kiló elektronikával csaljuk meg hitvesünket?
Elképzelek egy ilyen légyottot a szárnyaló fantáziámmal. Jessica Highpressure ül az ágy szélén, keresztbe tett lábakkal, lenge öltözetben és éppen formás combjait kenegeti műbőrápoló krémmel. Bekopog a kuncsaft, köszön és megáll az ajtóban. Jessica a szemlencsébe épített arcfelismerő programmal azonnal kideríti, hogy az illető már járt nála.
– Hello Béluska! – vált magyarra, mert a szoftverjébe 85 élő és 1 holt nyelv van betáplálva (tekintettel a latin szeretőkre).
Mielőtt átölelné Bélánkat, a powerpoint programmal a falra vetíti szolgáltatásai listáját és az árakat. Majd közli, hogy kártyával is lehet fizetni. Ez esetben annyi a teendő, hogy a hölgy domború keblei között kell végighúzni a bankkártyát, melyet a beépített érzékelő azonnal le tud olvasni. De Bélánál készpénz van. Jessica a bankjegyeket egy unott mozdulattal megolvassa, és az aggregátorra helyezi. De az ujjaiba épített szenzor máris jelzi, hogy hamis pénzt kapott. Azonnal nagyfrekvenciájú rádióhullámokat küld a recepcióra, hogy a madamot értesítse a csalási szándékról. Ekkor beront a szobába egy tagbaszakadt műstrici, és kipofozza Bélát a szobából.
Úgy értesültem azonban, hogy ez a robot fiatalember még nincs elkészítve.
Azt hiszem, jogos a hatóságok aggodalma: ez a szolgáltatás még hiányos kissé!
Nemrégiben kürtölte világgá a híradó, hogy Vancouverben egy vállalkozó kedvű hölgy (nevezzük csak Madamnak) bordélyházat akar nyitni, melyben szexrobotok nyújtanák a szolgáltatásokat.
Tehát a vendégsereg igazi hús helyett valamiféle mesterséges anyagot kapna. De nem szabad ezen túlzottan csodálkozni, hiszen az élelmiszeripar már évek óta kísérletezik hasonlókkal.
A műhölgyek egyébként nagyon élethűek, már szó sincs azokról a felfújható guminőkről, melyek még úgy néztek ki, mint egy-egy elfuserált vásári lufi.
Ezek a lányok már a legkorszerűbb anyagokból készültek, és megtévesztésig hasonlítanak retikült lóbáló társaikhoz. Igazán rátűzhetnék némelyikre a „Kiváló Áruk Fóruma” címkét, – ha létezne még ilyesmi. Beépített komputeres program gondoskodik a kifinomult mozgásukról és arról, hogy ne üljenek kukán egy-egy légyott alkalmával. Képesek hosszú, kimerítő társalgásra is, bár mondatkészletükből állítólag hiányzik a „Ma nem, mert fáj a fejem” kijelentés.
Az új versenytársak megjelenése komoly kihívást jelent a világ legősibb mesterségét folytató hölgyek számára. Nekik ezek után nem sok választásuk marad. Vagy felveszik a kesztyűt (akarom mondani a combig érő csizmát) és még különb szolgáltatást nyújtanak, vagy otthagyják a pályát és elmennek... hát ez az, de hová?! Hol tudnának elhelyezkedni? Talán a helybéli áfonya farmokon, ahol mindig szükség van fürge ujjakra. Ott egyelőre a gépesítéstől sem kell tartani. Kár, hogy csak idénymunka!
Mielőtt megnyílik az első piros (led)lámpás ház, még rengeteg dolog vár tisztázásra. A hatóságoknak fő a fejük, hiszen keveredni látszik a humán jogkör a robotokra alkalmazandó rendszabályokkal.
Akadnak adminisztratív problémák is. A híradásból kiderült, hogy ezek a műlányok csak keresztnevekkel vannak nyilvántartva. Nem kell hangsúlyozni, hogy ez mennyire sértő, hiszen ez ékes bizonyítéka annak, hogy nem vesszük őket emberszámba. Ne legyen elég a Betty meg a Dolly, igenis, teljes név jár, ha nem akarjuk rabrobotoknak tekinteni őket. Javasolnék is néhány vezetéknevet, melyek egyúttal tiszteletadást is jelentenének az ipari forradalom vívmányai előtt. Ugye milyen hangzatos lenne, ha például Lisa Machine, Tina Turbine, Kimberly Compressor, esetleg Julia Steamroller, avagy Debora Dynamite állna a vendégek rendelkezésére. A családnevekre különben is szükség lesz az adóbevallásnál és az egyéb ügyintézéseknél. Az sem kérdéses, hogy ezeknek a műlányoknak a munkafeltételeit is rendezni kell. Hány szabadnap jár egy hónapban? Hogyan számolják el a túlórát? Van-e éjszakai pótlék? Fizeti-e a cég a munkaruhát, és még számtalan fontos kérdés. Mi történik például akkor, ha egy vendég megsérül egy ilyen hancúrozásban? Beszélhetünk-e üzemi balesetről? Ha valaki a légyottok során beleszeret egy ilyen műlányba, feleségül kérheti-e, hogy ezzel kiváltsa az erkölcsi mű-fertőből? Házastársi hűtlenségnek számít-e, ha 48 kiló műanyaggal és másfél kiló elektronikával csaljuk meg hitvesünket?
Elképzelek egy ilyen légyottot a szárnyaló fantáziámmal. Jessica Highpressure ül az ágy szélén, keresztbe tett lábakkal, lenge öltözetben és éppen formás combjait kenegeti műbőrápoló krémmel. Bekopog a kuncsaft, köszön és megáll az ajtóban. Jessica a szemlencsébe épített arcfelismerő programmal azonnal kideríti, hogy az illető már járt nála.
– Hello Béluska! – vált magyarra, mert a szoftverjébe 85 élő és 1 holt nyelv van betáplálva (tekintettel a latin szeretőkre).
Mielőtt átölelné Bélánkat, a powerpoint programmal a falra vetíti szolgáltatásai listáját és az árakat. Majd közli, hogy kártyával is lehet fizetni. Ez esetben annyi a teendő, hogy a hölgy domború keblei között kell végighúzni a bankkártyát, melyet a beépített érzékelő azonnal le tud olvasni. De Bélánál készpénz van. Jessica a bankjegyeket egy unott mozdulattal megolvassa, és az aggregátorra helyezi. De az ujjaiba épített szenzor máris jelzi, hogy hamis pénzt kapott. Azonnal nagyfrekvenciájú rádióhullámokat küld a recepcióra, hogy a madamot értesítse a csalási szándékról. Ekkor beront a szobába egy tagbaszakadt műstrici, és kipofozza Bélát a szobából.
Úgy értesültem azonban, hogy ez a robot fiatalember még nincs elkészítve.
Azt hiszem, jogos a hatóságok aggodalma: ez a szolgáltatás még hiányos kissé!