Gondtalan öregség
Béla bácsinak szerencséje van az öregedésseI. Hatvanötödik évében jár, de nincs oka panaszra. Sűrű haja a múló évek során csak színt váltott, de nem hagyta cserben gazdáját. Fölösleges kilók sem terhelik, pedig igazán nem lehet mondani, hogy sokat adna az egészséges táplálkozásra.
Béla bá' nem gazdag a szó klasszikus értelmében, de azért igen jól él. Ötvenhatos menekültként keveredett Kanadába, ahol egy fafeldolgozó üzemben talált munkát. Élete legnagyobb húzásaként könyvelhette el, mikor vásárolt a gyár részvényeiből. A néhány száz dolláros befektetés az évek során szépen kamatozott, így megengedhette magának, hogy ötvenöt évesen hátat fordítson a hatalmas gyárrá serdült munkahelyének. Közben, a szerény méretü családi házának értéke is háromszorosára ugrott, köszönhetően az országot elárasztó pénzes hongkongiaknak.
Ezek a kedvező fordulatok, valamint a havonta kézhez kapott havi fix, végül is megalapozták Béla bá' nyugodt öregségét. Ne feledjük, azokban az években vehette fel a fizetését kanadai dollárban, amikor ez a pénznem magabiztosan utasította maga mögé amerikai névrokonát.
Béla bácsi könnyű szívvel mondott búcsút a saját háznak. Mindkét gyermeke elköltözött, neki és az asszonynak igazán luxus lett volna fenntartani egy akkora életteret. Nem is beszélve a karbantartási költségekről és a ház körüli teendőkről. Akkor inkább az a toronyház, amely tökéletes kényelmet biztosít a két hálószobás luxuslakással, a földalatti parkolójával, meg a fedett uszodával. A havi kétszáz dollár fejében, nemhogy javítania kéne valamit, de még számon is kérheti a személyzettől, ha valami nem szolgálja megfelelően a kényelmét.
A munkahelyért sem vérzett a szive. Más belerokkan, ha feleslegesnek érzi magát, neki azonban nem okoz gondot egésznapos elfoglaltságot találni. Élvezettel hallgatja számtalan lemezei egyikét, tévézget, diskurál az uszodában, vagy éppen babrálgat a mini buszban. Mi tagadás, van is mivel foglalatoskodni az utastérben, ahol egy valóságos lakás várja az utazót. A konyhától a hálószobáig minden megtalálható ebben a járműben. Béla azon se bánkódik, hogy az asszony nem tud csatlakozni a délutáni programokhoz. Erzsi még dolgozik, ő nem érezte szükségét annak, hogy megszabaduljon a munkától. Meg aztán, jól érzi magát kollégái közt, a hatalmas étteremben, néha jobban szót ért velük, mint a magányt olyan jól viselő párjával.
Béla bá' számtalan időtöltése között sok minden megtalálható, kivéve az olvasást. Nem kerülne nagy fáradságába magyar könyveket beszerezni, de eszébe sem jut ilyesmi. Még soha életében nem bírkózott meg egy regénnyel, de a rövidebb olvasnivalókra sem fecséreli az idejét. De angolul sem jobb a helyzet. Kezdetben a nyelvi nehézségek riasztották el az újságoktól, később rájött, hogy önmagát kíméli, ha nem vesz tudomást a világ bajairól. Így aztán, a tévécsatornák váltogatása közben sietve elkapcsol, ha a hírek tárgyilagos képei villannak fel a képernyőn. Akkor inkább a luxusüdülők csillogása, a számtalan utazásra csábító reklám, a könnyű zenés filmek, amelyek próbálják elhitetni, hogy minden rendben van a világban.
Béla bácsinak tökéletesen megfelel az élet, mely körülveszi. Megszállottan reménykedik egy hosszú, hosszú öregségben, sőt eljátszik a gondolattal, hogy a modern orvostudomány hamarosan előáll a csodatablettával, mely az örök életet biztosítja. Mivel a tudományban és nem az égi csodában reménykedik, így tehát nem vallásos. Még a neje sem tudja elcsalni a templomba. Elég, ha csak a perselyezésre gondol, már el is megy a kedve az egésztől. Bélánál a pénz addig tölti be helyesen a szerepét, amíg azt az élet élvezetére költheti. Különben is, aki az örökléttel kacérkodik, annak felesleges a másvilági üdvösségével törődnie!
Béla akkor van elemében, ha utazhat! Persze, nemcsak a mini busszal, hanem repülővel, akár Európába, vagy a Föld ismeretlen tájaira. Szívesen látogat Magyarországra is. Ilyenkor Németországig repül, ahol kocsit bérel. Ez a legolcsóbb megoldás – bizonygatja, és hihetünk neki, mert az árakat sohasem téveszti szem elől.
Hazai földön aztán felkeresi a csepeli rokonokat és kissé csalódva kell tudomásul vennie, hogy az a fajta áhitat, mellyel korábban körülvették, immár a múlté. Már Pesten sem újság a luxuskocsi és bizony akad rokon, aki szintén dicsekedhet egzotikus nyaralásokkal. Béla bácsit azért is bántja mindez, mert korábban maradéktalanul kiélvezhette a dollár mindenhatóságát és az olcsón vett örömöket. Manapság már inkább azon szokott elborzadni, hogy háromszoros árat fizet a benzinért, és meg kell gondolnia, hova merészkedik a pesti éjszakában.
Az igazi örömöket már nem a hazai utak jelentik, hanem azok a nyaralások, melyek tengerparti szállodákba csábítják az üdülni vágyókat, teljes ellátást ígérve. Béla bá' kedvére válogat az ajánlatokból, és mert teheti, gyakran vendégeskedik ezeken a helyeken.
A teljes ellátást ígérő üdülések komoly kihívást jelentenek számára. A csuklójára erősített színes műanyag szalag igazolja szállóvendég mivoltát, valamint azt, hogy korlátlanul ehet és ihat. Béla él is az alkalommal! Betegre eszi magát ezeken az utakon és mert a szesz is benne foglaltatik az árban, így mindennapos az alkoholmámor is.
Hetekig tart, amíg helyrerázódik egy - egy ilyen üdülés után, de nem tud megváltozni. De nemcsak a potyázás öröme miatt markol többet a kelleténél. A háborús éhinség közepette cseperedő kamaszban kitörölhetetlen nyomott hagyott az éhség. A svédasztalok bűvkörében toporgó Béla nagyvonaluan tűri a vendégek megvető pillantásait és a pincérek pusmogását. Sokkal fontosabb számára a tudat, hogy bőségesen megtérül az üdülés ára.
Azonban nem mindenütt alkalmazható ez a módszer! Las Vegasban például nem divat a teljes ellátás, mégis Béla bá' egyik kedvenc városának számit. Megunhatatlan számára a színes, agyondekorált, csillogó - villogó világ. Gyermekként élvezi a különféle stílusu szállodák hangulatát. A nyugati féltekén töltött évtízedek megtették a magukét, így nem talál semmi furcsát abban, hogy a fényes Las Vegas Boulevardon a New Yorki városközpontot imitáló szállodacsoda egy piramis és egy középkori angol királyi vár társaságában kápráztatja a szemet. A járdán még a Brooklyni híd kicsinyitett mása is helyet kapott, sőt a felhőkarcolókat formázó homlokzat körül egy hullámvasut spirálja tekereg. De csak néhány száz métert kell gyalogolni, hogy a párizsi Eiffe1 torony másával, lángcsóvákat lövellő szökőkutakkal, római császári palotával találkozzon, vagy a Treasure Island hotel előtt egy kalózhajó és egy brit fregatt tűzharcát élvezhesse. Elképesztő méretű reklámtáblák csillogó fényei varázsolnak nappali világosságot a nevadai éjszakába. A közlekedés zaját, a szállodák halljában a játékautomaták csilingelése váltja. A félkaru rablóknak gúnyolt masinák legtöbbjéről már hiányzik az ormótlan rúd, gombnyomogatással kímélheti magát a játékos kedvü látogató.
Béla bácsi óvatos duhaj, sosem kockáztat feleslegesen, pár centes tétekkel teszi próbára szerencséjét. Itt ebben semmi kivetni való nincs, ezrek és ezrek ücsörögnek a masinák előtt, kis műanyag vödrökben tárolva a töménytelen aprópénzt. Az óvatoskodó józanság beválik és Béla bácsi büszkén könyvelheti el, hogy a párnapos vakáció alatt visszanyerte a repülőjegy árát.
A diadalittas érzés nem szűnik hazatérése után sem. Vidáman végzi mindennapi teendőit, gondtalanul autózgat a város egyik széles főutcáján. Jó szándékából arra is telik, hogy villogtatással figyelmeztesse az esti szürkületben lámpa nélkül közlekedő autóst.
A fekete sportkocsi átpördül a záróvonalon és a mit sem sejtő Béla kocsija után ered.
Pillanatok alatt egymás mellett a két jármű, leereszkedik a vezetőülés melletti ablak üvege és a fekete kocsiból két lövés dörren. A lövedékek nem találják el Béla bácsit, de a becsapódó golyóktól úgy megijed, hogy félrerántja a kormányt és teljes sebességgel beleütközik egy parkoló autóba.
Béla bácsi a kórházban köt ki súlyos sérüléseivel, az orvos még csak találgatni sem meri, mennyi időbe telik majd a felépülése.
A család, a hír hallatán rohan a kórházba. A hosszú folyosón anya és lánya rémüldözik a papa állapota és a közbiztonság miatt. A nagylány nem tudja magába fojtani neheztelését:
- Hogy tehetett ilyet?! Minek villogtatott arra az autósra?! Hetek óta tele vannak az újságok vele, hogy egy őrült garázdálkodik az utakon és mindenkire rálő, aki figyelmeztetni akarja! A papus már a negyedik áldozata! Meg is ölhette volna! Miért nem volt figyelmesebb?! Még a liftben is ki van ragasztva egy felhívás, nem olvasta, hogy vigyázzon ezzel az őrülttel mindenki?!
Erzsi néni abbahagyja a szipogást és kissé rosszallóan kioktatja leányát:
- Hát elfelejtetted, hogy apád egyáltalán nem szokott olvasni?!
Béla bácsinak szerencséje van az öregedésseI. Hatvanötödik évében jár, de nincs oka panaszra. Sűrű haja a múló évek során csak színt váltott, de nem hagyta cserben gazdáját. Fölösleges kilók sem terhelik, pedig igazán nem lehet mondani, hogy sokat adna az egészséges táplálkozásra.
Béla bá' nem gazdag a szó klasszikus értelmében, de azért igen jól él. Ötvenhatos menekültként keveredett Kanadába, ahol egy fafeldolgozó üzemben talált munkát. Élete legnagyobb húzásaként könyvelhette el, mikor vásárolt a gyár részvényeiből. A néhány száz dolláros befektetés az évek során szépen kamatozott, így megengedhette magának, hogy ötvenöt évesen hátat fordítson a hatalmas gyárrá serdült munkahelyének. Közben, a szerény méretü családi házának értéke is háromszorosára ugrott, köszönhetően az országot elárasztó pénzes hongkongiaknak.
Ezek a kedvező fordulatok, valamint a havonta kézhez kapott havi fix, végül is megalapozták Béla bá' nyugodt öregségét. Ne feledjük, azokban az években vehette fel a fizetését kanadai dollárban, amikor ez a pénznem magabiztosan utasította maga mögé amerikai névrokonát.
Béla bácsi könnyű szívvel mondott búcsút a saját háznak. Mindkét gyermeke elköltözött, neki és az asszonynak igazán luxus lett volna fenntartani egy akkora életteret. Nem is beszélve a karbantartási költségekről és a ház körüli teendőkről. Akkor inkább az a toronyház, amely tökéletes kényelmet biztosít a két hálószobás luxuslakással, a földalatti parkolójával, meg a fedett uszodával. A havi kétszáz dollár fejében, nemhogy javítania kéne valamit, de még számon is kérheti a személyzettől, ha valami nem szolgálja megfelelően a kényelmét.
A munkahelyért sem vérzett a szive. Más belerokkan, ha feleslegesnek érzi magát, neki azonban nem okoz gondot egésznapos elfoglaltságot találni. Élvezettel hallgatja számtalan lemezei egyikét, tévézget, diskurál az uszodában, vagy éppen babrálgat a mini buszban. Mi tagadás, van is mivel foglalatoskodni az utastérben, ahol egy valóságos lakás várja az utazót. A konyhától a hálószobáig minden megtalálható ebben a járműben. Béla azon se bánkódik, hogy az asszony nem tud csatlakozni a délutáni programokhoz. Erzsi még dolgozik, ő nem érezte szükségét annak, hogy megszabaduljon a munkától. Meg aztán, jól érzi magát kollégái közt, a hatalmas étteremben, néha jobban szót ért velük, mint a magányt olyan jól viselő párjával.
Béla bá' számtalan időtöltése között sok minden megtalálható, kivéve az olvasást. Nem kerülne nagy fáradságába magyar könyveket beszerezni, de eszébe sem jut ilyesmi. Még soha életében nem bírkózott meg egy regénnyel, de a rövidebb olvasnivalókra sem fecséreli az idejét. De angolul sem jobb a helyzet. Kezdetben a nyelvi nehézségek riasztották el az újságoktól, később rájött, hogy önmagát kíméli, ha nem vesz tudomást a világ bajairól. Így aztán, a tévécsatornák váltogatása közben sietve elkapcsol, ha a hírek tárgyilagos képei villannak fel a képernyőn. Akkor inkább a luxusüdülők csillogása, a számtalan utazásra csábító reklám, a könnyű zenés filmek, amelyek próbálják elhitetni, hogy minden rendben van a világban.
Béla bácsinak tökéletesen megfelel az élet, mely körülveszi. Megszállottan reménykedik egy hosszú, hosszú öregségben, sőt eljátszik a gondolattal, hogy a modern orvostudomány hamarosan előáll a csodatablettával, mely az örök életet biztosítja. Mivel a tudományban és nem az égi csodában reménykedik, így tehát nem vallásos. Még a neje sem tudja elcsalni a templomba. Elég, ha csak a perselyezésre gondol, már el is megy a kedve az egésztől. Bélánál a pénz addig tölti be helyesen a szerepét, amíg azt az élet élvezetére költheti. Különben is, aki az örökléttel kacérkodik, annak felesleges a másvilági üdvösségével törődnie!
Béla akkor van elemében, ha utazhat! Persze, nemcsak a mini busszal, hanem repülővel, akár Európába, vagy a Föld ismeretlen tájaira. Szívesen látogat Magyarországra is. Ilyenkor Németországig repül, ahol kocsit bérel. Ez a legolcsóbb megoldás – bizonygatja, és hihetünk neki, mert az árakat sohasem téveszti szem elől.
Hazai földön aztán felkeresi a csepeli rokonokat és kissé csalódva kell tudomásul vennie, hogy az a fajta áhitat, mellyel korábban körülvették, immár a múlté. Már Pesten sem újság a luxuskocsi és bizony akad rokon, aki szintén dicsekedhet egzotikus nyaralásokkal. Béla bácsit azért is bántja mindez, mert korábban maradéktalanul kiélvezhette a dollár mindenhatóságát és az olcsón vett örömöket. Manapság már inkább azon szokott elborzadni, hogy háromszoros árat fizet a benzinért, és meg kell gondolnia, hova merészkedik a pesti éjszakában.
Az igazi örömöket már nem a hazai utak jelentik, hanem azok a nyaralások, melyek tengerparti szállodákba csábítják az üdülni vágyókat, teljes ellátást ígérve. Béla bá' kedvére válogat az ajánlatokból, és mert teheti, gyakran vendégeskedik ezeken a helyeken.
A teljes ellátást ígérő üdülések komoly kihívást jelentenek számára. A csuklójára erősített színes műanyag szalag igazolja szállóvendég mivoltát, valamint azt, hogy korlátlanul ehet és ihat. Béla él is az alkalommal! Betegre eszi magát ezeken az utakon és mert a szesz is benne foglaltatik az árban, így mindennapos az alkoholmámor is.
Hetekig tart, amíg helyrerázódik egy - egy ilyen üdülés után, de nem tud megváltozni. De nemcsak a potyázás öröme miatt markol többet a kelleténél. A háborús éhinség közepette cseperedő kamaszban kitörölhetetlen nyomott hagyott az éhség. A svédasztalok bűvkörében toporgó Béla nagyvonaluan tűri a vendégek megvető pillantásait és a pincérek pusmogását. Sokkal fontosabb számára a tudat, hogy bőségesen megtérül az üdülés ára.
Azonban nem mindenütt alkalmazható ez a módszer! Las Vegasban például nem divat a teljes ellátás, mégis Béla bá' egyik kedvenc városának számit. Megunhatatlan számára a színes, agyondekorált, csillogó - villogó világ. Gyermekként élvezi a különféle stílusu szállodák hangulatát. A nyugati féltekén töltött évtízedek megtették a magukét, így nem talál semmi furcsát abban, hogy a fényes Las Vegas Boulevardon a New Yorki városközpontot imitáló szállodacsoda egy piramis és egy középkori angol királyi vár társaságában kápráztatja a szemet. A járdán még a Brooklyni híd kicsinyitett mása is helyet kapott, sőt a felhőkarcolókat formázó homlokzat körül egy hullámvasut spirálja tekereg. De csak néhány száz métert kell gyalogolni, hogy a párizsi Eiffe1 torony másával, lángcsóvákat lövellő szökőkutakkal, római császári palotával találkozzon, vagy a Treasure Island hotel előtt egy kalózhajó és egy brit fregatt tűzharcát élvezhesse. Elképesztő méretű reklámtáblák csillogó fényei varázsolnak nappali világosságot a nevadai éjszakába. A közlekedés zaját, a szállodák halljában a játékautomaták csilingelése váltja. A félkaru rablóknak gúnyolt masinák legtöbbjéről már hiányzik az ormótlan rúd, gombnyomogatással kímélheti magát a játékos kedvü látogató.
Béla bácsi óvatos duhaj, sosem kockáztat feleslegesen, pár centes tétekkel teszi próbára szerencséjét. Itt ebben semmi kivetni való nincs, ezrek és ezrek ücsörögnek a masinák előtt, kis műanyag vödrökben tárolva a töménytelen aprópénzt. Az óvatoskodó józanság beválik és Béla bácsi büszkén könyvelheti el, hogy a párnapos vakáció alatt visszanyerte a repülőjegy árát.
A diadalittas érzés nem szűnik hazatérése után sem. Vidáman végzi mindennapi teendőit, gondtalanul autózgat a város egyik széles főutcáján. Jó szándékából arra is telik, hogy villogtatással figyelmeztesse az esti szürkületben lámpa nélkül közlekedő autóst.
A fekete sportkocsi átpördül a záróvonalon és a mit sem sejtő Béla kocsija után ered.
Pillanatok alatt egymás mellett a két jármű, leereszkedik a vezetőülés melletti ablak üvege és a fekete kocsiból két lövés dörren. A lövedékek nem találják el Béla bácsit, de a becsapódó golyóktól úgy megijed, hogy félrerántja a kormányt és teljes sebességgel beleütközik egy parkoló autóba.
Béla bácsi a kórházban köt ki súlyos sérüléseivel, az orvos még csak találgatni sem meri, mennyi időbe telik majd a felépülése.
A család, a hír hallatán rohan a kórházba. A hosszú folyosón anya és lánya rémüldözik a papa állapota és a közbiztonság miatt. A nagylány nem tudja magába fojtani neheztelését:
- Hogy tehetett ilyet?! Minek villogtatott arra az autósra?! Hetek óta tele vannak az újságok vele, hogy egy őrült garázdálkodik az utakon és mindenkire rálő, aki figyelmeztetni akarja! A papus már a negyedik áldozata! Meg is ölhette volna! Miért nem volt figyelmesebb?! Még a liftben is ki van ragasztva egy felhívás, nem olvasta, hogy vigyázzon ezzel az őrülttel mindenki?!
Erzsi néni abbahagyja a szipogást és kissé rosszallóan kioktatja leányát:
- Hát elfelejtetted, hogy apád egyáltalán nem szokott olvasni?!