Megmondjuk az őszintét...
Készüljünk fel rá, hogy édes anyanyelvünk kissé megváltozott az utóbbi években. Persze ezért még nem kell tolmácsért kiáltani, mert egy kis tanulással fel lehet zárkózni az otthoniakhoz.Vegyük mindjárt a köszönést, ami örvendetes fejlődésnek indult. Nem kell többé a hosszadalmas “Jó napot kívánok!” formával bajlódni, elég, ha lazán ennyit mondunk belépéskor: Cső! Távozáskor pedig: Csá! Ugye milyen praktikus?! Csak vigyázzunk a helyes alkalmazásra.A menőbbek esetleg a „Háj!” szócskával köszönhetnek és nem is nagyon kell ügyelniük az angolos hangzásra, elég, ha a zsiradékra gondolnak.
Amikor ismerősünk azt állítja magáról, hogy be van havazva, az nem azt jelenti, hogy befútta az utat a hó. Még hogy hó?! Hazánk soha nem tapasztalt hőhullámokkal küszködik, annyira, hogy a kormány a szieszta bevezetését fontolgatja. Vagyis nem kéne dolgozni kora délután, a legnagyobb hőségben. Tehát úgy fogunk élni odahaza, mit Dél-Amerikában, vagy mondjuk Spanyolországban. Innen már csak egy lépés, hogy a sombrero népviselet legyen, és hogy kaktuszok övezzék az Andrássy utat. Még megéljük, hogy bikaviadalokat rendeznek majd focimeccsek helyett.
Na de vissza a nyelvtanhoz! Tehát a behavazott illető elfoglalt embert jelent. A király, sirály, csoki, faja, zoral, fáraó, valamint a zsír szavak jelentésére most ki sem térünk, annyira egyértelmű már, hogy azt jelentik: halál frankó. Ha pedig azt halljuk, hogy csákó, akkor tuti, hogy olyasvalakit emlegetnek, aki a fegyveres testületnél szolgál. Ha kis csákó az illető, akkor alacsony rendfokozata van.
Ha már a honvédelemnél tartunk, említsük meg, hogy ha valakire azt mondják, hogy pisztolytáskák vannak a hóna alatt, akkor nem érdemes fegyvertől tartanunk. E kijelentés csupán azt jelenti, hogy az illető ruházatát izzadságfoltok tarkítják.
Ha betérünk egy italmérésbe és honfitársunk kalapácsot rendel, biztosak lehetünk benne, hogy a pincér nem szerszámmal fog visszatérni, hanem egy korsó sörrel, amibe egy tömény felest zúdítottak, és amelyet egy hajtásra illik meginni. Ezen a kifejezésen nem is érdemes kamillázni – vagyis csodálkozni, hiszen ennek az itókának a hatása valóban felér egy kalapácsütéssel. Persze lehet, hogy egyesek inkább a Cs-Vitamint, vagyis a cseresznyepálinkát részesítik előnyben.
Az antialkoholisták viszont a macskabenzin kifejezéssel találkozhatnak, hiszen a tej sem maradhatott ki a nyelvújító mozgalomból.
Ha pedig honfitársunk arról panaszkodik, hogy a piacon nekiment egy banyatank, akkor ne katonai járműre tippeljünk, hanem arra a kerekeken guruló bevásárló szatyorra, melyet idős hölgyek oly előszeretettel húznak maguk után.
Ha ismerősünk elárulja nekünk, hogy higiéniai mérnökként dolgozik, ne nagyon kaseroljuk, vagyis dicsérgessük, mert ez nem több egy takarítói állásnál. De ne legyünk frájerek, vagyis hiszékenyek akkor sem, ha portechnikusnak vallja magát.
Ha tovább molyolunk, vagyis hosszabban foglalkozunk ezzel a témával, akkor találkozhatunk a rövidítésekből származó új szavak nagy családjával is. De nemcsak a hambi, ubi, vacsi, vilcsi, szemcsi, telcsi, csizmi érdemel figyelmet, hanem a memcsikari is, hiszen bármikor szükségünk lehet memóriakártyára a fényképezőgépünkhöz, amit annak idején egy csilivili vagyis csillogó-villogó üzletben vettünk. És a hajcsizacsi se okozzon meglepetést, ami elengedhetetlen a kempingezéshez, hiszen ki indulna el hálózsák nélkül?
Itt érdemes kitérni arra is, hogy az Icuka név nem feltétlenül a nőismerősünkre utal, hiszen így emlegetik az ICQ internetes szolgáltatást és üzenő programot is.
Ha nyugdíjas ismerőseinkkel sétálunk odahaza, ne lepődjünk meg, ha meghalljuk a mamuszkommandó kifejezést. Ezért nem is érdemes jammerolni, vagyis panaszkodni, hiszen ez nem gáz arrafelé.
Abban is bízhatunk, hogy odahaza jelentősen gyarapodni fog a szókincsünk. Nemcsak azért, mert mi társalgunk, hanem azért is, mert úton-útfélen hallhatunk másokat is beszélgetni. Ugyanis mindenki kezében ott a mobiltelefon, amibe maximális hangerővel üvöltenek, mit sem törődve azzal, hogy hallja-e más is ízes mondatszerkesztésüket.
De nekünk is lehet részünk párbeszédben, ha például a tömött villamoson így szól hozzánk a szomszédunk:
- Na, húzzál arrébb kis köcsög, mert lefejellek, mint vak bálna a tankhajót!
E felszólításból megtudhatjuk, hogy útitársunk tettlegesség kilátásba helyezésével távolságtartásra szólít fel bennünket, miközben szexuális beállítottságunkról téves következtetésre jutott.
Erre a megfelelő válaszunk:
- Ne gizdáskodj itt fószerkám, mert kevés vagy, mint állólámpában a térdízület. Billenj arrébb, mert minnyá mert kapsz egy maflást az etetődre!
Vagyis beszélgető partnerünknek a visszavonulást javasoljuk, megemlítve, hogy fizikai képességeit abszolút nem méltányoljuk, egyúttal a testi erőszak alkalmazását helyezzük kilátásba az ajkára mért ütés formájában.
Persze ez a válasz csak abban az esetben javasolt, ha előzetesen meggyőződünk róla, hogy az illető gyengébb nálunk. Ha viszont tagadhatatlan a fizikai fölénye, akkor ez a helyes válasz:
- Escuse me sir, I don’t understand. I can’t speak hungarian.
Ez ugyan nem valami hősies magatartás, de legalább ép bőrrel szállhatunk le a villamosról. Valszeg jobb parázni, mint berinyálni – azaz valószínűleg jobb félni, mint megijedni.
Reméljük, hogy senki sem punnyadt el ettől a kis tájékoztatótól.
Ja, és nem kell lehidalni, mert nem olyan necces ez az új vaker.
Készüljünk fel rá, hogy édes anyanyelvünk kissé megváltozott az utóbbi években. Persze ezért még nem kell tolmácsért kiáltani, mert egy kis tanulással fel lehet zárkózni az otthoniakhoz.Vegyük mindjárt a köszönést, ami örvendetes fejlődésnek indult. Nem kell többé a hosszadalmas “Jó napot kívánok!” formával bajlódni, elég, ha lazán ennyit mondunk belépéskor: Cső! Távozáskor pedig: Csá! Ugye milyen praktikus?! Csak vigyázzunk a helyes alkalmazásra.A menőbbek esetleg a „Háj!” szócskával köszönhetnek és nem is nagyon kell ügyelniük az angolos hangzásra, elég, ha a zsiradékra gondolnak.
Amikor ismerősünk azt állítja magáról, hogy be van havazva, az nem azt jelenti, hogy befútta az utat a hó. Még hogy hó?! Hazánk soha nem tapasztalt hőhullámokkal küszködik, annyira, hogy a kormány a szieszta bevezetését fontolgatja. Vagyis nem kéne dolgozni kora délután, a legnagyobb hőségben. Tehát úgy fogunk élni odahaza, mit Dél-Amerikában, vagy mondjuk Spanyolországban. Innen már csak egy lépés, hogy a sombrero népviselet legyen, és hogy kaktuszok övezzék az Andrássy utat. Még megéljük, hogy bikaviadalokat rendeznek majd focimeccsek helyett.
Na de vissza a nyelvtanhoz! Tehát a behavazott illető elfoglalt embert jelent. A király, sirály, csoki, faja, zoral, fáraó, valamint a zsír szavak jelentésére most ki sem térünk, annyira egyértelmű már, hogy azt jelentik: halál frankó. Ha pedig azt halljuk, hogy csákó, akkor tuti, hogy olyasvalakit emlegetnek, aki a fegyveres testületnél szolgál. Ha kis csákó az illető, akkor alacsony rendfokozata van.
Ha már a honvédelemnél tartunk, említsük meg, hogy ha valakire azt mondják, hogy pisztolytáskák vannak a hóna alatt, akkor nem érdemes fegyvertől tartanunk. E kijelentés csupán azt jelenti, hogy az illető ruházatát izzadságfoltok tarkítják.
Ha betérünk egy italmérésbe és honfitársunk kalapácsot rendel, biztosak lehetünk benne, hogy a pincér nem szerszámmal fog visszatérni, hanem egy korsó sörrel, amibe egy tömény felest zúdítottak, és amelyet egy hajtásra illik meginni. Ezen a kifejezésen nem is érdemes kamillázni – vagyis csodálkozni, hiszen ennek az itókának a hatása valóban felér egy kalapácsütéssel. Persze lehet, hogy egyesek inkább a Cs-Vitamint, vagyis a cseresznyepálinkát részesítik előnyben.
Az antialkoholisták viszont a macskabenzin kifejezéssel találkozhatnak, hiszen a tej sem maradhatott ki a nyelvújító mozgalomból.
Ha pedig honfitársunk arról panaszkodik, hogy a piacon nekiment egy banyatank, akkor ne katonai járműre tippeljünk, hanem arra a kerekeken guruló bevásárló szatyorra, melyet idős hölgyek oly előszeretettel húznak maguk után.
Ha ismerősünk elárulja nekünk, hogy higiéniai mérnökként dolgozik, ne nagyon kaseroljuk, vagyis dicsérgessük, mert ez nem több egy takarítói állásnál. De ne legyünk frájerek, vagyis hiszékenyek akkor sem, ha portechnikusnak vallja magát.
Ha tovább molyolunk, vagyis hosszabban foglalkozunk ezzel a témával, akkor találkozhatunk a rövidítésekből származó új szavak nagy családjával is. De nemcsak a hambi, ubi, vacsi, vilcsi, szemcsi, telcsi, csizmi érdemel figyelmet, hanem a memcsikari is, hiszen bármikor szükségünk lehet memóriakártyára a fényképezőgépünkhöz, amit annak idején egy csilivili vagyis csillogó-villogó üzletben vettünk. És a hajcsizacsi se okozzon meglepetést, ami elengedhetetlen a kempingezéshez, hiszen ki indulna el hálózsák nélkül?
Itt érdemes kitérni arra is, hogy az Icuka név nem feltétlenül a nőismerősünkre utal, hiszen így emlegetik az ICQ internetes szolgáltatást és üzenő programot is.
Ha nyugdíjas ismerőseinkkel sétálunk odahaza, ne lepődjünk meg, ha meghalljuk a mamuszkommandó kifejezést. Ezért nem is érdemes jammerolni, vagyis panaszkodni, hiszen ez nem gáz arrafelé.
Abban is bízhatunk, hogy odahaza jelentősen gyarapodni fog a szókincsünk. Nemcsak azért, mert mi társalgunk, hanem azért is, mert úton-útfélen hallhatunk másokat is beszélgetni. Ugyanis mindenki kezében ott a mobiltelefon, amibe maximális hangerővel üvöltenek, mit sem törődve azzal, hogy hallja-e más is ízes mondatszerkesztésüket.
De nekünk is lehet részünk párbeszédben, ha például a tömött villamoson így szól hozzánk a szomszédunk:
- Na, húzzál arrébb kis köcsög, mert lefejellek, mint vak bálna a tankhajót!
E felszólításból megtudhatjuk, hogy útitársunk tettlegesség kilátásba helyezésével távolságtartásra szólít fel bennünket, miközben szexuális beállítottságunkról téves következtetésre jutott.
Erre a megfelelő válaszunk:
- Ne gizdáskodj itt fószerkám, mert kevés vagy, mint állólámpában a térdízület. Billenj arrébb, mert minnyá mert kapsz egy maflást az etetődre!
Vagyis beszélgető partnerünknek a visszavonulást javasoljuk, megemlítve, hogy fizikai képességeit abszolút nem méltányoljuk, egyúttal a testi erőszak alkalmazását helyezzük kilátásba az ajkára mért ütés formájában.
Persze ez a válasz csak abban az esetben javasolt, ha előzetesen meggyőződünk róla, hogy az illető gyengébb nálunk. Ha viszont tagadhatatlan a fizikai fölénye, akkor ez a helyes válasz:
- Escuse me sir, I don’t understand. I can’t speak hungarian.
Ez ugyan nem valami hősies magatartás, de legalább ép bőrrel szállhatunk le a villamosról. Valszeg jobb parázni, mint berinyálni – azaz valószínűleg jobb félni, mint megijedni.
Reméljük, hogy senki sem punnyadt el ettől a kis tájékoztatótól.
Ja, és nem kell lehidalni, mert nem olyan necces ez az új vaker.