A vagyon nem szégyen
‒ Amelia, nagyon kérlek, hagyj fel ezzel az ostoba makacskodással! Úgy viselkedsz, mint megboldogult anyád, a sussexi grófi birtok egykori várományosa, aki kosarat akart adni lord Cecil Thomas Edward Tennysonnak, de aztán meggondolta magát.
Őladysége miss Agatha Eugenia Haddington fáradtan hátradőlt XIV. Lajos korabeli karosszékében, mely bútordarab valaha a Saint-Germein-en-Laye kastély lovagtermét ékesítette. Az idős hölgy indulatosan markolta a fotel goblen bevonatú karfáját, ujjai valósággal elfehéredtek, az 1900-as párisi világkiállítás alkalmával vásárolt Claddagh gyémántgyűrűje mély lenyomatot képezett köszvénytől sújtott gyűrűsujján, enyhe zsibbadással jelezvén előrehaladott korát.
Amelia akaratosan állta az idős asszony tekintetét. Karját keresztbe fonta, ettől mellecskéi két mérettel nagyobbnak látszódtak a puha, bordáskötésű kelméből készült mályvaszínű blúza alatt. A testére simuló jacquard mintás sávolykötésű hosszanti csíkozású szoknyája szintén követte az indulatos mozdulatot. Oliver típusú bebújós, masni díszítésű topánkájával mérgesen dobbantott.
‒ Márpedig engem nem érdekel az a vízfejű Sir Roger Harold Douglas-Parsley Kirkcudbright, akiről köztudott, hogy jobban érdeklik a versenylovak, mint a hölgyek. A lovászai azt suttogják, hogy ha valamelyik állat lebetegszik, képes az istállóban aludni, hogy kéznél legyen, ha a lónak szüksége van rá. Igazán nem kívánhatja kedves nagynéném, hogy egy trágyaszagú férfi társaságában leljem örömöm.
‒ Ej, itt nem arról van szó, hogy mik a te igényeid, hanem arról, hogy a birtok a család kezében maradjon! ‒ emelte fel a hangját az idős hölgy. A gégefőben képződő légáram a koros úriasszony hanyatló egészségi állapota ellenére mezzoszoprán jelleget öltött.
‒ Nem leszek sohasem a játékszered! ‒ kiáltotta az ifjú Amelia, mert a You tube-on rábukkant egy régi magyar slágerre és a komornyik volt szíves lefordítani neki. A derék alkalmazott, amúgy balmazújvárosi illetőségű fiatalember, a jobb kereset reményében vetődött a szigetországba, s a fordításokon kívül más szolgáltatásokat is nyújtott az ifjú grófnőnek, de ennek kitárgyalását hagyjuk a tizennyolc éven felülieknek készült változatra.
‒ Most jut eszembe, még nem is láttad a kérődet, ‒ csapott a homlokára indulatosan a nagynéni, amitől a Novicap Liberty technológiával készült őszes parókája kissé előbbre billent, míg a multifokális, karcolás és tükröződéscsökkentő réteggel ellátott olvasószemüvege enyhén előre csúszott nemesi szabású orrnyergén.
‒ És hogy néz ki? ‒ tudakolta hetykén, az érdeklődés legcsekélyebb jele nélkül a rebellis leányzó, miközben fel s alá sétált az exkluzív hatású buklé szőnyegen, melynek gyapjú szálai hatásosan veszik fel a küzdelmet a gyakoribb igénybevétellel is.
‒ Íme hát, megleltem e fotót! ‒ kapott elő meglepő fürgeséggel egy dagerrotípiát az éltes hölgy és a leányzó elé tartotta.
‒ De hiszen ez a Pókember! ‒ sikkantott egy aprót a meglepett hajadon.
‒ Ó, ezer kartács és golyóbis! ‒ ragadta el az indulat a matrónát. ‒ Hiszen ez a hülye kölyök a halloween alkalmából készült fotóját nyújtotta át nekem akkoron. Kifejezetten rémes, hogy ez a tengerentúli szokás, mely ősi kelta hagyományokból alakult ki, de népszerűségre igazán csak Észak-Amerikában tett szert az 1840-es évek után, most itt képezi félreértés tárgyát. Ez a kelekótya ifjú meg itt parádézik zavarba ejtő maskarában az ír-keresztény gyökerekkel rendelkező barátai körében. Ah, muszáj innom egy kis sherryt! ‒ s hevesen rázni kezdte a vadászati motívumokkal díszített biedermeier asztalka tetején díszelgő két hüvelyk nagyságú gravírozott ezüstcsengőt.
‒ Parancsára milady! ‒ toppant be a komornyik a következő pillanatban. Gyorsasága egyértelműen árulkodott arról, hogy előző perceit az ajtóra tapasztott füllel töltötte.
‒ A szokásosat Albert! ‒ utasította a komornyikok ruhatárában is jeles darabnak számító Bonprix öltönyben pompázó fess fiatalembert, akit ugyan Gézának hívtak, de a milady jóindulatúan szemet hunyt ilyen apróság felett. A snájdig kinézetű alkalmazott az előírásoknak megfelelően könnyedén meghajolt, miközben átható pillantást lövellt az ablaknál álldogáló Amáliára, kinek arcát lágy pír futotta be az érzéki férfiút látván. Kissé meg is szédült, így kénytelen volt megkapaszkodni az árnyékolásra kiválóan alkalmas puha tapintású klasszikus mintázatú brokát függönyben.
A matróna gyengülő szeme ellenére észrevette e delejes pillantást.
‒ Ah, borzadály! Szent Lipótra mondom, botrányt érzékelnek kifinomult idegeim! Te lány, csak nem?!
‒ Csak de! ‒ kiáltá dacosan a kis bestia, aprócska lábával toppantva (aznap már másodszor) e baljós előjelű kijelentéséhez.
‒ De hát, de hát... ‒ akadozott a matróna jajszava, mint tű a lemezen, a kezdetleges tölcséres gramofont idézve, melyről köztudott, hogy a hangrögzítő masinát Edison találmánya előtt a francia Éduard-Leon Scott de Martinville próbálta tökélyre vinni Phonoautograph néven. ‒ Ha nem vagy hajlandó frigyre lépni a vízfejű sir Roger Harold Douglas-Parsley Kirkcudbright őlordságával, akkor remény sincs arra, hogy e nemesi ház ismét a régi fényében ragyogjon. Arról nem is beszélve, hogy a Harrington-Sainsbury-Birmingham-Midshires-York Mellon bankházakban jelentős adósságot halmoztunk fel. Ó, jaj, veszélyben ősi birtokunk és akkor a Clydesdale Internetional Bank Limited követeléseit már nem is említettem.
Az ifjú leányzó habozni látszott. Szenvedély és kötelesség vívtak ádáz csatát feldúlt kebelében.
‒ Pedig én már meg is állapodtam a vízfejű sir Roger Harold Douglas-Parsley Kirkcudbrighttal, hogy ma délután tiszteletét teszi és leánykérést foganatosít. Na, csak egy kicsit menj hozzá! ‒ fogta könyörgőre az éltes matróna, miközben köhögés rázta, melynek okaként egyrészt gasztroenterológiai problémát jelöl az orvostudomány, de inkább akut felső légúti gyulladásos megbetegedésre érdemes gyanakodni, pszichés vonatkozású előzményekkel.
Ekkor az ifjú komornyik a megviselt idős asszony elé járult, gondosan ügyelve arra, nehogy a koros hölgy Christian Louboutin márkájú szatén és drágaköves díszítéssel ékesített cipőbe bujtatott lábára lépjen.
‒ MADAME! ‒ mondta sugárzó szenvedéllyel, csupa nagybetűvel. ‒ E hamvas, üde leányzót én csábítottam el, ideje, hogy vállaljam a következményeket galád tettemért, mely olyan jól esett. ‒ mondá mindezt tökéletes eatoni kiejtéssel, elképesztő, hogy ezek a balmazújvárosiak milyen remek nyelvérzékkel bírnak.
‒ Igen?! Vagy úgy?! Valóban?! (és még sorolhatnánk) ‒ sziszegte a felzaklatott éltes hölgy. ‒ Lehet, hogy maguknál ott lent, Albániában szerelemből házasodnak, de mi nem vagyunk olyan elmaradottak. Nálunk a pénz parancsol! Nálunk a nők az eszükre hallgatnak! Ön, fiatalember, túl messzire merészkedett! Ráadásul a munkaköri leírásban foglaltakat is megszegte. Felszólítom, hogy távozzon! ‒‒ majd a feldúlt matróna Geneve típusú 14 kt-os fehérarany, ovális tokozású, mechanikus szerkezetű karórájára pillantott és így folytatta. ‒ A havi béréből pedig levonásra kerül a gyanútlan és odaadó Amelia társaságában töltött idő.
‒ Itt az ideje, hogy felvilágosítsam önt, miszerint én egy celeb vagyok és anyaországomban jelentős vagyonra tettem szert a különböző valóságshowkban... ‒ hadarta a szerelmes ifjú változatlanul kiváló eatoni kiejtéssel. ‒ El tudom intézni, hogy a következő túlélő műsort itt a kastély kertjében rendezzék, amivel olyan bérleti díjat lehet kaszálni, hogy rendbe teszi az egész költségvetést.
A matróna e szavak hallatán megenyhült, a kétkedést is abbahagyá a délceg ifjú acélos tekintetét látva. A szende leányzó hamvas orcáját az öröm és a várható nemi csatározások izgalmai festék pirosra.
‒ Na jó, így már egészen más! ‒ fuvolázta lágyan, arisztokratikus finomsággal a nemes asszony, felhagyván a köhögéssel.
A fiatalok felszabadultan itták egymást tekintetükkel, majd sietve közeledtek, s végül egymásba borultak. Csókjuk szájban forrt össze, illetve fordítva. Amelia elalélva fogadta a szenvedélyes rohamot, de közben azért felemelte egyik lábát, mint ahogy ezt a népszerű romantikus filmekben látni. Ez a póz erősen emlékeztetett a gólyák magatartására is, így e kis intermezzo jelképesen előre vetítette a közelgő gyermekáldás lehetőségét.
‒ Legyetek egymáséi! Megint! ‒ adta áldását a fiatalok szerelmére az elérzékenyült főméltóság, majd hozzátette:
‒ De azért a sherrymet még behozhatnád!
‒ Amelia, nagyon kérlek, hagyj fel ezzel az ostoba makacskodással! Úgy viselkedsz, mint megboldogult anyád, a sussexi grófi birtok egykori várományosa, aki kosarat akart adni lord Cecil Thomas Edward Tennysonnak, de aztán meggondolta magát.
Őladysége miss Agatha Eugenia Haddington fáradtan hátradőlt XIV. Lajos korabeli karosszékében, mely bútordarab valaha a Saint-Germein-en-Laye kastély lovagtermét ékesítette. Az idős hölgy indulatosan markolta a fotel goblen bevonatú karfáját, ujjai valósággal elfehéredtek, az 1900-as párisi világkiállítás alkalmával vásárolt Claddagh gyémántgyűrűje mély lenyomatot képezett köszvénytől sújtott gyűrűsujján, enyhe zsibbadással jelezvén előrehaladott korát.
Amelia akaratosan állta az idős asszony tekintetét. Karját keresztbe fonta, ettől mellecskéi két mérettel nagyobbnak látszódtak a puha, bordáskötésű kelméből készült mályvaszínű blúza alatt. A testére simuló jacquard mintás sávolykötésű hosszanti csíkozású szoknyája szintén követte az indulatos mozdulatot. Oliver típusú bebújós, masni díszítésű topánkájával mérgesen dobbantott.
‒ Márpedig engem nem érdekel az a vízfejű Sir Roger Harold Douglas-Parsley Kirkcudbright, akiről köztudott, hogy jobban érdeklik a versenylovak, mint a hölgyek. A lovászai azt suttogják, hogy ha valamelyik állat lebetegszik, képes az istállóban aludni, hogy kéznél legyen, ha a lónak szüksége van rá. Igazán nem kívánhatja kedves nagynéném, hogy egy trágyaszagú férfi társaságában leljem örömöm.
‒ Ej, itt nem arról van szó, hogy mik a te igényeid, hanem arról, hogy a birtok a család kezében maradjon! ‒ emelte fel a hangját az idős hölgy. A gégefőben képződő légáram a koros úriasszony hanyatló egészségi állapota ellenére mezzoszoprán jelleget öltött.
‒ Nem leszek sohasem a játékszered! ‒ kiáltotta az ifjú Amelia, mert a You tube-on rábukkant egy régi magyar slágerre és a komornyik volt szíves lefordítani neki. A derék alkalmazott, amúgy balmazújvárosi illetőségű fiatalember, a jobb kereset reményében vetődött a szigetországba, s a fordításokon kívül más szolgáltatásokat is nyújtott az ifjú grófnőnek, de ennek kitárgyalását hagyjuk a tizennyolc éven felülieknek készült változatra.
‒ Most jut eszembe, még nem is láttad a kérődet, ‒ csapott a homlokára indulatosan a nagynéni, amitől a Novicap Liberty technológiával készült őszes parókája kissé előbbre billent, míg a multifokális, karcolás és tükröződéscsökkentő réteggel ellátott olvasószemüvege enyhén előre csúszott nemesi szabású orrnyergén.
‒ És hogy néz ki? ‒ tudakolta hetykén, az érdeklődés legcsekélyebb jele nélkül a rebellis leányzó, miközben fel s alá sétált az exkluzív hatású buklé szőnyegen, melynek gyapjú szálai hatásosan veszik fel a küzdelmet a gyakoribb igénybevétellel is.
‒ Íme hát, megleltem e fotót! ‒ kapott elő meglepő fürgeséggel egy dagerrotípiát az éltes hölgy és a leányzó elé tartotta.
‒ De hiszen ez a Pókember! ‒ sikkantott egy aprót a meglepett hajadon.
‒ Ó, ezer kartács és golyóbis! ‒ ragadta el az indulat a matrónát. ‒ Hiszen ez a hülye kölyök a halloween alkalmából készült fotóját nyújtotta át nekem akkoron. Kifejezetten rémes, hogy ez a tengerentúli szokás, mely ősi kelta hagyományokból alakult ki, de népszerűségre igazán csak Észak-Amerikában tett szert az 1840-es évek után, most itt képezi félreértés tárgyát. Ez a kelekótya ifjú meg itt parádézik zavarba ejtő maskarában az ír-keresztény gyökerekkel rendelkező barátai körében. Ah, muszáj innom egy kis sherryt! ‒ s hevesen rázni kezdte a vadászati motívumokkal díszített biedermeier asztalka tetején díszelgő két hüvelyk nagyságú gravírozott ezüstcsengőt.
‒ Parancsára milady! ‒ toppant be a komornyik a következő pillanatban. Gyorsasága egyértelműen árulkodott arról, hogy előző perceit az ajtóra tapasztott füllel töltötte.
‒ A szokásosat Albert! ‒ utasította a komornyikok ruhatárában is jeles darabnak számító Bonprix öltönyben pompázó fess fiatalembert, akit ugyan Gézának hívtak, de a milady jóindulatúan szemet hunyt ilyen apróság felett. A snájdig kinézetű alkalmazott az előírásoknak megfelelően könnyedén meghajolt, miközben átható pillantást lövellt az ablaknál álldogáló Amáliára, kinek arcát lágy pír futotta be az érzéki férfiút látván. Kissé meg is szédült, így kénytelen volt megkapaszkodni az árnyékolásra kiválóan alkalmas puha tapintású klasszikus mintázatú brokát függönyben.
A matróna gyengülő szeme ellenére észrevette e delejes pillantást.
‒ Ah, borzadály! Szent Lipótra mondom, botrányt érzékelnek kifinomult idegeim! Te lány, csak nem?!
‒ Csak de! ‒ kiáltá dacosan a kis bestia, aprócska lábával toppantva (aznap már másodszor) e baljós előjelű kijelentéséhez.
‒ De hát, de hát... ‒ akadozott a matróna jajszava, mint tű a lemezen, a kezdetleges tölcséres gramofont idézve, melyről köztudott, hogy a hangrögzítő masinát Edison találmánya előtt a francia Éduard-Leon Scott de Martinville próbálta tökélyre vinni Phonoautograph néven. ‒ Ha nem vagy hajlandó frigyre lépni a vízfejű sir Roger Harold Douglas-Parsley Kirkcudbright őlordságával, akkor remény sincs arra, hogy e nemesi ház ismét a régi fényében ragyogjon. Arról nem is beszélve, hogy a Harrington-Sainsbury-Birmingham-Midshires-York Mellon bankházakban jelentős adósságot halmoztunk fel. Ó, jaj, veszélyben ősi birtokunk és akkor a Clydesdale Internetional Bank Limited követeléseit már nem is említettem.
Az ifjú leányzó habozni látszott. Szenvedély és kötelesség vívtak ádáz csatát feldúlt kebelében.
‒ Pedig én már meg is állapodtam a vízfejű sir Roger Harold Douglas-Parsley Kirkcudbrighttal, hogy ma délután tiszteletét teszi és leánykérést foganatosít. Na, csak egy kicsit menj hozzá! ‒ fogta könyörgőre az éltes matróna, miközben köhögés rázta, melynek okaként egyrészt gasztroenterológiai problémát jelöl az orvostudomány, de inkább akut felső légúti gyulladásos megbetegedésre érdemes gyanakodni, pszichés vonatkozású előzményekkel.
Ekkor az ifjú komornyik a megviselt idős asszony elé járult, gondosan ügyelve arra, nehogy a koros hölgy Christian Louboutin márkájú szatén és drágaköves díszítéssel ékesített cipőbe bujtatott lábára lépjen.
‒ MADAME! ‒ mondta sugárzó szenvedéllyel, csupa nagybetűvel. ‒ E hamvas, üde leányzót én csábítottam el, ideje, hogy vállaljam a következményeket galád tettemért, mely olyan jól esett. ‒ mondá mindezt tökéletes eatoni kiejtéssel, elképesztő, hogy ezek a balmazújvárosiak milyen remek nyelvérzékkel bírnak.
‒ Igen?! Vagy úgy?! Valóban?! (és még sorolhatnánk) ‒ sziszegte a felzaklatott éltes hölgy. ‒ Lehet, hogy maguknál ott lent, Albániában szerelemből házasodnak, de mi nem vagyunk olyan elmaradottak. Nálunk a pénz parancsol! Nálunk a nők az eszükre hallgatnak! Ön, fiatalember, túl messzire merészkedett! Ráadásul a munkaköri leírásban foglaltakat is megszegte. Felszólítom, hogy távozzon! ‒‒ majd a feldúlt matróna Geneve típusú 14 kt-os fehérarany, ovális tokozású, mechanikus szerkezetű karórájára pillantott és így folytatta. ‒ A havi béréből pedig levonásra kerül a gyanútlan és odaadó Amelia társaságában töltött idő.
‒ Itt az ideje, hogy felvilágosítsam önt, miszerint én egy celeb vagyok és anyaországomban jelentős vagyonra tettem szert a különböző valóságshowkban... ‒ hadarta a szerelmes ifjú változatlanul kiváló eatoni kiejtéssel. ‒ El tudom intézni, hogy a következő túlélő műsort itt a kastély kertjében rendezzék, amivel olyan bérleti díjat lehet kaszálni, hogy rendbe teszi az egész költségvetést.
A matróna e szavak hallatán megenyhült, a kétkedést is abbahagyá a délceg ifjú acélos tekintetét látva. A szende leányzó hamvas orcáját az öröm és a várható nemi csatározások izgalmai festék pirosra.
‒ Na jó, így már egészen más! ‒ fuvolázta lágyan, arisztokratikus finomsággal a nemes asszony, felhagyván a köhögéssel.
A fiatalok felszabadultan itták egymást tekintetükkel, majd sietve közeledtek, s végül egymásba borultak. Csókjuk szájban forrt össze, illetve fordítva. Amelia elalélva fogadta a szenvedélyes rohamot, de közben azért felemelte egyik lábát, mint ahogy ezt a népszerű romantikus filmekben látni. Ez a póz erősen emlékeztetett a gólyák magatartására is, így e kis intermezzo jelképesen előre vetítette a közelgő gyermekáldás lehetőségét.
‒ Legyetek egymáséi! Megint! ‒ adta áldását a fiatalok szerelmére az elérzékenyült főméltóság, majd hozzátette:
‒ De azért a sherrymet még behozhatnád!