Vilmosra várva
‒ Sajnos még várni kell! ‒ közölte a kislány a pultra könyökölve. Az ujjatlan blúz láttatni engedte vállig szaladó, színes tetoválásait. Fejével a függönnyel elválasztott rész felé bökött. ‒ A pasi rendelt egy halálfejet is. De már csak néhány perc, Vili mindjárt szabad lesz, addig helyezd magad kényelembe!
Brigitta lehuppant a fotelba, fásultan körülnézett. Egy ideig bámulta a bekeretezett fotókat a kivarrt testrészekről, és a boldog páciensekről, majd belelapozott a fényes fedelű magazinokba, melyek szintén a tetoválás mindenhatóságát hivatottak dicsérni. Aztán hátradőlt, hogy végre ellazuljon kissé.
‒ Hogy letegezett, pedig legalább húsz év van köztünk. De jobb, ha az ilyesmit már észre sem veszem. ‒ sóhajtott. Előkotorta a telefonját, látta, nincs új üzenet, megvonta a vállát. Akkor most kikapcsolódik! Ez a tetoválás ötlet is azért született, hogy elfelejtkezzen a gondjairól. Mert van belőlük bőven. Reggel épp csak beért az irodába, már csengett is a telefon. Az üzlethelyiség tulajdonosa közölte, hogy emelni fogja a bérleti díjat.
‒ De Karsai úr... ‒ hebegte ‒ alig van bevételünk a járvány miatt! Tönkre ment egy csomó vállalkozás, rengeteg ügyfelet vesztettem, lassan nincs kinek könyvelni! Megígérte, hogy idén nem lesz emelés!
‒Tudom aranyom, tudom jól, de én is a piacról élek! ‒ tromfolta le az öreg. ‒ Két üzlethelyiségem üresen tátong, tönkrementek a bérlők. Pótolnom kell a veszteséget! Van egy hónapja, hogy felkészüljön az emelésre, ne mondja, hogy nem vagyok fair! Küldöm a felszólítást levélben is! ‒ meg se várta Brigitta válaszát, már le is tette a telefont.
‒ Vissza kéne hívni, nem lehet ezt annyiban hagyni! ‒ erősítgette magát, de nem volt bátorsága szembe szállni az öreggel. Bénultan bámult a semmibe.
Hogy fogja ezt kigazdálkodni?! Ő is be fog zárni szégyenszemre?! ‒ kövér arca kipirult, alig tudott ülve maradni. A két alkalmazottja is tudja már, hogy nagy a baj, de bíznak benne. Máskor is voltak hullámvölgyek, biztos ezt is átvészelik. Vagy mégsem?
Jövő héten felmond az egyiknek. ‒ határozta el. Hiába a családias légkör, az eszére fog hallgatni. Az idősebbet küldi el. A fiatalabb marad, de nem azért, mert olyan jó munkaerő. Neki akkora szája van, és tud egy-két dologról, ami nem volt túl szabályos.
Megtarthatná mind a kettőt, ha a saját jövedelmét csökkentené. De arról szó sem lehet! Ő megszokott egy színvonalat, attól nem adhatja alább! Ő nem akar sóvárogni cipőkért, ruhákért, táskákért, nem azért üzletasszony, hogy filléres gondjai legyenek! Fodrász, kozmetikus, műkörmös - ezekről sem hajlandó lemondani! A reggeli habos kávé is jár neki abban az előkelő cukrászdában, hiába figyelmezette a barátnője, hogy ezzel tízezreket dob ki az ablakon. Ő nem fog pancsolni reggel az otthoni kávéval. Olyan sikkes és elegáns abban a jó kis presszóban leülni néhány percre. Arról nem beszélve, hogy gyakran elcsábítja egy-egy szelet sütemény is.
A kocsiról sem hajlandó lemondani. Ugyan a busz ott áll meg az iroda előtt, de azon nem mindig van ülőhely. Márpedig neki nagyon is fontos, hogy kényelmesen üldögéljen utazás közben. Az orvos persze több mozgást javasolt, hiszen ülőmunkát végez, és alaposan el van hízva, de hallani sem akar a gyaloglásról, és arról sem, hogy a buszon kapaszkodjon. Ezeken a járműveken mindenféle népek vannak, sokkal jobb a biztonságos magány a kocsiban. Fia is elvárja a kényeztetést. Gyakran hozza-viszi a srácot, jó nagy kitérő, de nem mer szembeszállni a követelőző kamasszal. Zsombornak természetes, hogy kiszolgálják a szülei. Elkényeztetett tinédzser lett a csendes kisfiúból. A ruhatárában is csak márkás, méregdrága cuccok jöhetnek szóba. A legújabb PlayStationt is megígérte neki, bele sem mer gondolni, hogy milyen szidalmakat kapna tőle, ha elmaradna az új játék. Az is előfordult már, hogy hülye szemétnek hívta, amikor rászólt, hogy hagyja ott a filmet és menjen lefeküdni. Sőt odáig merészkedett ez a lakli kamasz, hogy jól hátba vágta egy heves veszekedés során. Férjétől hiába reméli a támogatást, egyedül viaskodik ezzel a nagyszájú, követelőző szörnyeteggel. Ha a párja otthon van és tanúja küzdelmének a gyerekkel, sosem áll mellé. Csak annyira telik tőle, hogy rájuk szól: ‒ Hagyjátok már abba! Mintha legalábbis két civakodó kölyköt utasítana rendre.
A munkában nem sok öröme van, a családjában még kevesebb. De a külvilág erről mit sem tudhat! Ha valaki Brigitta facebook oldalát nézi, szentül meg van győződve róla, hogy egy ügyes üzletasszony sikeres életébe nyerhet bepillantást. Némi retus arról is gondoskodik, hogy a mellékelt képeken ideális külsővel hirdesse a tökéletes, irigylésre méltó életét.
De legalább akad egy-két barátnő, akikkel el lehet felejteni mindent. Kellemes csavargás valamelyik mallban, valósággal visszafiatalodik ezektől a felhőtlen délutánoktól. Éva társaságát élvezi legjobban. Az asszony legalább egy tízessel idősebb nála, de úgy lehet vele vihogni, mintha kamaszok lennének. Az is belefér, hogy elmondja neki a gondjait. Van türelme végighallgatni és ez talán fontosabb, mint az a néhány jó tanács, amiket úgysem képes megfogadni. Mert Éva intette már, hogy ne hagyjon mindent a gyerekére. De a gyengeségét látva sem korholja, inkább részvéttel sajnálkozik az újabb sérelmek miatt. Brigitta neki azt is be meri vallani, hogy mennyire szenved az anyjától is, aki ellene hergeli a saját fiát.
Ma azonban Évával is akadtak gondok. Délben küldött egy üzenetet, hogy szeretné visszakapni a porszívóját. Ugyanis odaígérte az egyik rokonának, aki remekül tudná használni a nyaralójában. Brigittát elfutja a méreg.
‒ Szóval visszakéred azt a tíz éves szart?! Hát nem úgy volt, hogy nekem adtad?! ‒ nem, biztosan nem hangzott ez el, határozottan emlékszik, hogy Éva csak ki akarta segíteni őt, amíg nem pótolja a tönkrement sajátját. A készülék sem öreg, tudja jól. Hibátlanul dolgozik, remek darab, ezért is fáj annyira, hogy vissza kéne adni. De a felgyűlt mérgét muszáj levezetni! Így hát vádaskodni kezd, hogy Éva biztosan azért vette elő ezt a porszívó témát, mert az utóbbi napokban válasz nélkül hagyta néhány üzenetét. De ő mindig ilyen szétszórt volt...
Futnak a sorok a keze alól, újabb sértéseket vág Éva fejéhez. Már a hülye rokonait emlegeti, ezt nemigen tudja, hogy miért írta le, de az indulatainak nem képes parancsolni. A barátnő nem veszti el a fejét, ijesztő a nyugodtsága. Higgadtan tudakolja, hogy a korábbi szívessége miért ad okot gyalázkodásra. Brigitta tovább leckéztet: ‒ Szégyelld magad, jössz ezzel a süket dumával! Még hogy a porszívó?! Azt hiszed, nem tudom, mi van a háttérben?! Az fáj neked, hogy nem érek rá veled találkozni! De azt elfelejted, hogy mennyi szívességet tettem neked?! A múltkor is tanúskodtam azon a hivatalos papíron. ‒ már küldi is az sms-t, és csak aztán gondol bele, hogy ez bizony nagyon ostobán hangzik! Egyszer Éva megkérte, ő meg ráfirkantotta nevét a pontozott vonalra, ez volna az a nagy szívesség?! Éva viszont alaposan kioktathatná segítőkészségből, hiszen amíg nyaraltak, ő gondozta a növényeit, átvette a postáját, sétáltatta a kutyáját, és ami azt illeti, a névnapján is olyan bőkezű volt. Ő bezzeg nem viszonozta semmivel. De elhessegeti magától a kételyt, hinni akarja, hogy igaza van!
Olyan bosszantó, hogy Évát nem tudja kihozni a sodrából! Az indulatok nélküli válaszokból csak annyi derül ki, hogy Éva nagyon is tisztában van barátnője mulasztásaival. Brigitta nyel egyet. Csak ne érezné Éva idegesítő fölényét! Milyen szánalmas is ez, ez a porszívó miatt kirobbant őrjöngése! Tisztában van vele, hogy ma egy barátságtól búcsúzhat, örökre. Mert Éva már nem válaszol az újabb sértésekre. De sebaj, legalább a porszívót megtarthatja. Erre sem kell költeni! Kész haszon!
‒ Na ugye mondtam, hogy nem tart sokáig! ‒ fuvolázza a kislány az előkerült tetováló művészre mutatva. Vilmos már oda is lép hozzá.
‒ Puszi drága! Akkor mi lesz a feladatom?
‒ Ó, csak egy egyszerű, néhány betűs feliratra gondoltam, itt a csuklóm felett, ‒ mutatja húsos karját a mester felé. ‒ szerintem angolul kéne, mert az olyan menő. Talán dőlt betűkkel, mintha kézírás lenne.
‒ Semmi ábra? ‒ tudakolja Vilmos, kissé csalódottan. ‒ Csak a szöveg? És mi lenne az?
‒ Family & Friends forever. Család és barátok mindörökké. Ugye klassz?
‒ Ja, nem rossz. ‒ bólogat a mester.
‒ Szerintem is! Alig várom, hogy feltehessem a fotóját a facebookra!
‒ Sajnos még várni kell! ‒ közölte a kislány a pultra könyökölve. Az ujjatlan blúz láttatni engedte vállig szaladó, színes tetoválásait. Fejével a függönnyel elválasztott rész felé bökött. ‒ A pasi rendelt egy halálfejet is. De már csak néhány perc, Vili mindjárt szabad lesz, addig helyezd magad kényelembe!
Brigitta lehuppant a fotelba, fásultan körülnézett. Egy ideig bámulta a bekeretezett fotókat a kivarrt testrészekről, és a boldog páciensekről, majd belelapozott a fényes fedelű magazinokba, melyek szintén a tetoválás mindenhatóságát hivatottak dicsérni. Aztán hátradőlt, hogy végre ellazuljon kissé.
‒ Hogy letegezett, pedig legalább húsz év van köztünk. De jobb, ha az ilyesmit már észre sem veszem. ‒ sóhajtott. Előkotorta a telefonját, látta, nincs új üzenet, megvonta a vállát. Akkor most kikapcsolódik! Ez a tetoválás ötlet is azért született, hogy elfelejtkezzen a gondjairól. Mert van belőlük bőven. Reggel épp csak beért az irodába, már csengett is a telefon. Az üzlethelyiség tulajdonosa közölte, hogy emelni fogja a bérleti díjat.
‒ De Karsai úr... ‒ hebegte ‒ alig van bevételünk a járvány miatt! Tönkre ment egy csomó vállalkozás, rengeteg ügyfelet vesztettem, lassan nincs kinek könyvelni! Megígérte, hogy idén nem lesz emelés!
‒Tudom aranyom, tudom jól, de én is a piacról élek! ‒ tromfolta le az öreg. ‒ Két üzlethelyiségem üresen tátong, tönkrementek a bérlők. Pótolnom kell a veszteséget! Van egy hónapja, hogy felkészüljön az emelésre, ne mondja, hogy nem vagyok fair! Küldöm a felszólítást levélben is! ‒ meg se várta Brigitta válaszát, már le is tette a telefont.
‒ Vissza kéne hívni, nem lehet ezt annyiban hagyni! ‒ erősítgette magát, de nem volt bátorsága szembe szállni az öreggel. Bénultan bámult a semmibe.
Hogy fogja ezt kigazdálkodni?! Ő is be fog zárni szégyenszemre?! ‒ kövér arca kipirult, alig tudott ülve maradni. A két alkalmazottja is tudja már, hogy nagy a baj, de bíznak benne. Máskor is voltak hullámvölgyek, biztos ezt is átvészelik. Vagy mégsem?
Jövő héten felmond az egyiknek. ‒ határozta el. Hiába a családias légkör, az eszére fog hallgatni. Az idősebbet küldi el. A fiatalabb marad, de nem azért, mert olyan jó munkaerő. Neki akkora szája van, és tud egy-két dologról, ami nem volt túl szabályos.
Megtarthatná mind a kettőt, ha a saját jövedelmét csökkentené. De arról szó sem lehet! Ő megszokott egy színvonalat, attól nem adhatja alább! Ő nem akar sóvárogni cipőkért, ruhákért, táskákért, nem azért üzletasszony, hogy filléres gondjai legyenek! Fodrász, kozmetikus, műkörmös - ezekről sem hajlandó lemondani! A reggeli habos kávé is jár neki abban az előkelő cukrászdában, hiába figyelmezette a barátnője, hogy ezzel tízezreket dob ki az ablakon. Ő nem fog pancsolni reggel az otthoni kávéval. Olyan sikkes és elegáns abban a jó kis presszóban leülni néhány percre. Arról nem beszélve, hogy gyakran elcsábítja egy-egy szelet sütemény is.
A kocsiról sem hajlandó lemondani. Ugyan a busz ott áll meg az iroda előtt, de azon nem mindig van ülőhely. Márpedig neki nagyon is fontos, hogy kényelmesen üldögéljen utazás közben. Az orvos persze több mozgást javasolt, hiszen ülőmunkát végez, és alaposan el van hízva, de hallani sem akar a gyaloglásról, és arról sem, hogy a buszon kapaszkodjon. Ezeken a járműveken mindenféle népek vannak, sokkal jobb a biztonságos magány a kocsiban. Fia is elvárja a kényeztetést. Gyakran hozza-viszi a srácot, jó nagy kitérő, de nem mer szembeszállni a követelőző kamasszal. Zsombornak természetes, hogy kiszolgálják a szülei. Elkényeztetett tinédzser lett a csendes kisfiúból. A ruhatárában is csak márkás, méregdrága cuccok jöhetnek szóba. A legújabb PlayStationt is megígérte neki, bele sem mer gondolni, hogy milyen szidalmakat kapna tőle, ha elmaradna az új játék. Az is előfordult már, hogy hülye szemétnek hívta, amikor rászólt, hogy hagyja ott a filmet és menjen lefeküdni. Sőt odáig merészkedett ez a lakli kamasz, hogy jól hátba vágta egy heves veszekedés során. Férjétől hiába reméli a támogatást, egyedül viaskodik ezzel a nagyszájú, követelőző szörnyeteggel. Ha a párja otthon van és tanúja küzdelmének a gyerekkel, sosem áll mellé. Csak annyira telik tőle, hogy rájuk szól: ‒ Hagyjátok már abba! Mintha legalábbis két civakodó kölyköt utasítana rendre.
A munkában nem sok öröme van, a családjában még kevesebb. De a külvilág erről mit sem tudhat! Ha valaki Brigitta facebook oldalát nézi, szentül meg van győződve róla, hogy egy ügyes üzletasszony sikeres életébe nyerhet bepillantást. Némi retus arról is gondoskodik, hogy a mellékelt képeken ideális külsővel hirdesse a tökéletes, irigylésre méltó életét.
De legalább akad egy-két barátnő, akikkel el lehet felejteni mindent. Kellemes csavargás valamelyik mallban, valósággal visszafiatalodik ezektől a felhőtlen délutánoktól. Éva társaságát élvezi legjobban. Az asszony legalább egy tízessel idősebb nála, de úgy lehet vele vihogni, mintha kamaszok lennének. Az is belefér, hogy elmondja neki a gondjait. Van türelme végighallgatni és ez talán fontosabb, mint az a néhány jó tanács, amiket úgysem képes megfogadni. Mert Éva intette már, hogy ne hagyjon mindent a gyerekére. De a gyengeségét látva sem korholja, inkább részvéttel sajnálkozik az újabb sérelmek miatt. Brigitta neki azt is be meri vallani, hogy mennyire szenved az anyjától is, aki ellene hergeli a saját fiát.
Ma azonban Évával is akadtak gondok. Délben küldött egy üzenetet, hogy szeretné visszakapni a porszívóját. Ugyanis odaígérte az egyik rokonának, aki remekül tudná használni a nyaralójában. Brigittát elfutja a méreg.
‒ Szóval visszakéred azt a tíz éves szart?! Hát nem úgy volt, hogy nekem adtad?! ‒ nem, biztosan nem hangzott ez el, határozottan emlékszik, hogy Éva csak ki akarta segíteni őt, amíg nem pótolja a tönkrement sajátját. A készülék sem öreg, tudja jól. Hibátlanul dolgozik, remek darab, ezért is fáj annyira, hogy vissza kéne adni. De a felgyűlt mérgét muszáj levezetni! Így hát vádaskodni kezd, hogy Éva biztosan azért vette elő ezt a porszívó témát, mert az utóbbi napokban válasz nélkül hagyta néhány üzenetét. De ő mindig ilyen szétszórt volt...
Futnak a sorok a keze alól, újabb sértéseket vág Éva fejéhez. Már a hülye rokonait emlegeti, ezt nemigen tudja, hogy miért írta le, de az indulatainak nem képes parancsolni. A barátnő nem veszti el a fejét, ijesztő a nyugodtsága. Higgadtan tudakolja, hogy a korábbi szívessége miért ad okot gyalázkodásra. Brigitta tovább leckéztet: ‒ Szégyelld magad, jössz ezzel a süket dumával! Még hogy a porszívó?! Azt hiszed, nem tudom, mi van a háttérben?! Az fáj neked, hogy nem érek rá veled találkozni! De azt elfelejted, hogy mennyi szívességet tettem neked?! A múltkor is tanúskodtam azon a hivatalos papíron. ‒ már küldi is az sms-t, és csak aztán gondol bele, hogy ez bizony nagyon ostobán hangzik! Egyszer Éva megkérte, ő meg ráfirkantotta nevét a pontozott vonalra, ez volna az a nagy szívesség?! Éva viszont alaposan kioktathatná segítőkészségből, hiszen amíg nyaraltak, ő gondozta a növényeit, átvette a postáját, sétáltatta a kutyáját, és ami azt illeti, a névnapján is olyan bőkezű volt. Ő bezzeg nem viszonozta semmivel. De elhessegeti magától a kételyt, hinni akarja, hogy igaza van!
Olyan bosszantó, hogy Évát nem tudja kihozni a sodrából! Az indulatok nélküli válaszokból csak annyi derül ki, hogy Éva nagyon is tisztában van barátnője mulasztásaival. Brigitta nyel egyet. Csak ne érezné Éva idegesítő fölényét! Milyen szánalmas is ez, ez a porszívó miatt kirobbant őrjöngése! Tisztában van vele, hogy ma egy barátságtól búcsúzhat, örökre. Mert Éva már nem válaszol az újabb sértésekre. De sebaj, legalább a porszívót megtarthatja. Erre sem kell költeni! Kész haszon!
‒ Na ugye mondtam, hogy nem tart sokáig! ‒ fuvolázza a kislány az előkerült tetováló művészre mutatva. Vilmos már oda is lép hozzá.
‒ Puszi drága! Akkor mi lesz a feladatom?
‒ Ó, csak egy egyszerű, néhány betűs feliratra gondoltam, itt a csuklóm felett, ‒ mutatja húsos karját a mester felé. ‒ szerintem angolul kéne, mert az olyan menő. Talán dőlt betűkkel, mintha kézírás lenne.
‒ Semmi ábra? ‒ tudakolja Vilmos, kissé csalódottan. ‒ Csak a szöveg? És mi lenne az?
‒ Family & Friends forever. Család és barátok mindörökké. Ugye klassz?
‒ Ja, nem rossz. ‒ bólogat a mester.
‒ Szerintem is! Alig várom, hogy feltehessem a fotóját a facebookra!