HA MI KIÁLLUNK...
Írta: Balla András
( színmű, vagy hasonló egy felvonásban)
Laci......................................... Csilla..............................................
Miki......................................... Brigitta.............................................
Gabriella.................................. Ica...................................................
Attila....................................... Hang.................................................
(Amikor a függöny felmegy, az üres színpadot látjuk. Pár másodperc után beviharzik a színpadra Laci. Sietősen végighalad, és már majdnem távozik a másik oldalon, amikor a nézőtérre pillant, csodálkozva. )
Laci: Hát ti?! Ti még nem mentetek haza? (a homlokára csap) Ja persze! Itt valami előadás lesz! Tényleg, el is felejtettem! Aha, színház! És fizettetek is érte? Könnyelmű népség! Na jó, tudom, a színház az egy igen szép dolog.
(a színpad szélére megy, leül) Ültök ott lenn, a nézőtéren, néztek fel a deszkákra, - akarom mondani a színpadra - és elég egy kis képzelőerő, és máris elhiszitek, hogy királyt láttok, bolondot, vagy éppen egy bácsit, akit történetesen Ványának hívnak. És ez itt (maga mögé mutat) lehet magánlakás, ügyvédi iroda, trónterem, vagy rendőrségi fogda, minden, és lehet tavasz, nyár, ősz, vízkereszt, vagy amit akartok. Na jó, tudom, nagyon fontos a díszlet, a jelmez, a kellék, de akkor is csak úgy működik a dolog, ha nem hagyjátok otthon a képzelőerőt! A fantáziát, gyerekek! A fantáziát! Hát igen!
Jó dolog ez a színház, de most van egy kis probléma! Megmondom én, bevallom töredelmesen: nincs darabunk! Tök komolyan mondom, nem akadt olyan színdarab, amit előadhattunk volna. Gondoltunk először a Hamletre, de nem találtunk koponyát hozzá. Mármint olyan koponyát, aki azt a sok szöveget megjegyezte volna. Aztán felmerült a Rómeó és Júlia. Akkor meg nem találtunk erkélyt. Szóval itt állunk darab nélkül, de azért ne menjetek haza! Ígérem, összedobunk nektek valamit! (Hátrakiált) Gyerekek, gyertek csak be! (Semmi mozgás) Helló! ( Semmi) Vége a pakolásnak, játszani köll! (A csapat - Attila kivételével - benyargal a színpadra. )
Csilla: (észreveszi a közönséget) Te jó ég, mi van itt?! Közgyűlés? ( a többiek is kíváncsian nézelődnek, bátortalanul köszöngetnek, integetnek a nézőtér felé)
Laci: Gyerekek, hadd mondjam el a nagy újságot, itt a közönség, színházra várnak, tehát elő fogunk adni valamit.
Brigitta: Szóval játszunk valamit csak úgy, próba nélkül, darab nélkül, közönség előtt... na jó, nekem mennem kell! Vár a tengeri malacom. (elindulna, de Laci visszatartja)
Laci: Nyugi, nem olyan vészes!
Gabriella: Sőt, kifejezetten jót tesz az ilyesmi, ha például alacsony a vérnyomásod...
Ica: (vállat vonva) Én már annyi mindenben benne voltam...
Csilla: Hát, végül is... miért is ne?! A gázsi ugyanaz....
Miki: Szóval az a terv, hogy most előadunk valamit...
Laci: Igen, bizony! Mint látjátok, a legfontosabb megvan az előadáshoz, tehát belevághatunk...
Ica: Milyen legfontosabb?
Laci: Hát a nézők! Ja, meg itt a színpad, és itt vagyunk mi, a színészek, szóval semmi akadálya.
Gabriella: Semmi akadálya?! Na és mi lesz a darabbal?! Mit adunk elő?!
Laci: Megoldjuk! Mindent megoldunk! Lássuk csak! Akkor hogy is kezdődik egy előadás?
Brigitta: Hát, hogy bejönnek a nézők...
Laci: Nagyon jó! Akkor először is, eljátsszuk a nézőket. Hozzatok be székeket, (nagyképűen) akarom mondani színházi zsöllyéket. (A csapat behoz hat széket. Hármat elöl tesznek le a másik hármat mögé. A szereplők kimennek oldalra és egyesével érkeznek. Ica becsoszog, nagy táskával, szemüvegben, Rövidlátóan hunyorog, körülményesen leül, a jegyét vizsgálja, próbálja kideríteni, hogy jó helyre ült-e. Közben morog, magában beszél. Végre leül, de izeg-mozog. A táskából egy nagy látcsövet vesz elő, kipróbálja. Brigi érkezik. Becsörtet, szinte átgázol Icán, eljátssza, hogy alig fér el előtte. Továbbmegy, de visszajön, újra szinte letapossa Icát, majd mellé ül. Nála is táska van, abból telefont vesz elő és csevegni kezd. A szereplők folyton csinálnak valamit. Ica látványosan eszik, Brigi sminkel, telefonál, a lényeg, hogy nem tűnik úgy, mintha az előadás kedvéért ültek volna be.
Csilla érkezik, úgy tesz, mintha egy hatalmas nézőtéren sorra fogadná az üdvözleteket és ő is visszaköszönget.)
Csilla: Szervusz, régen láttalak. Csini a kiskosztümöd. Párod jól van?
( másfelé) Szia drága! Hívlak a héten! Még ott vagy annál a cégnél? Te egy mártír vagy! (integet és megállás nélkül üdvözli a körülötte lévőket. Majd leül az első sorban Brigitta mellé. Gabriella és Miki együtt érkeznek, hevesen veszekedve, szinte tudomást sem vesznek a helyszínről)
Miki: Most kérdem én, de őszintén, miért nekem kell megnézni, hogy el van-e zárva a gáz? Azért mert én főzök?! Az ablakokat is én csuktam be! Én kapcsoltam le a villanyokat is. Mindent én csinálok! Elegem van! Te meg?! Az agyamra mész! Ja! A jövő héten kihívom a parkettásokat.
Gabriella: A parkettásokat? Miért?
Miki: Mert kikopott az anyag a szekrény előtt. Tudod, ahol álldogálni szoktál, amíg mondogatod: – Nincs egy rongyom amit felvegyek!
Gabriella: És van?! És van?! A Sümeginé minden alkalommal más cuccban jelenik meg! Én meg járjak a tavalyi rongyokban...Te azt sem bánnád, ha a sötétítő függönyből varrnék magamnak ruhát. Tényleg, behúztad a függönyöket a nappaliban?
Miki: Mindjárt behúzok egyet itt a helyszínen... (tovább zsörtölődnek, míg elfoglalják helyeiket a második sorban.)
Laci: (enyhén ittasan bejön) Mi az, hogy nincs konyak a büfében?! Fel... izé borító... ja, felháborító! Kultúra van, konyak nincs?! Tudják mit mondott nekem az a manusz a büfében? Hogy csak szóljak, ha fröccsöt akarok! Uram atyám, egy fröccsöntő áll a büféban, vagy ben, mittudomén.
Miki: Üljön már le, és ne nagyon lihegjen itt, mert még felrobbanunk az alkoholgőzben. (Laci keservesen leül a Miki, Gabriella páros mellé a második sorba. Amíg az első sorban ülők beszélnek, Miki és Gabriella a második sorban némajátékkal civakodnak. Laci egy italos üveggel van elfoglalva.)
Brigitta: Jaj de jó, hogy nem késtem el! (abbahagyja a sminkelést, társai felé fordul) Én ismerem ám a darabot! Az elején van az a cuki kis duett, de jó, hogy nem maradtam le róla! És az a Borostyánkövi is elég jól táncol. Ahhoz képest!
Ica és Csilla: Mihez képest?
Brigitta: Hát, mindenki tudja, hogy falába van. Igaz, csak az egyik!
Csilla: Nem mondod?! Falába van, elképesztő!
Ica: És miből van?
Brigitta: Nem mindegy?!
Ica: Nem, mert a legtöbb fa, ha kiszárad, akkor vetemedik. El tudtok képzelni egy elvetemült falábat?!
Brigitta: Nem számít, hogy milyen a lába! A barátnője így is rajong érte. Tudjátok, az a kis kínai.
Csilla: Kínai barátnője van? Vajon hol ismerkedtek meg egymással?
Brigitta: A falábgyárban.
Csilla: Á, ez csak pletyka! Nem is készítenek manapság falábat. Mert tűzveszélyes! A műanyag a divat!
(Elsötétedik a színpad. Zeneszó hallatszik, kezdődik az előadás. De a halványuló fényben látjuk, hogy Miki felrángatja párját a székről.)
Miki: Basszus! Nyitva felejtettem a mosogatónál a vizet! Ez is miattad van! Gyerünk, indulunk haza! (sietve, de körülményesen távoznak. )
Gabriella: Mert ennyit sem lehet rád bízni! Befizetted a biztosítást? (kimennek a színről. Fények kigyulladnak, Laci előlép)
Laci: Tehát, amint láthattuk, a kedves nézők ráhangolódtak az előadásra, a műélvezetre. (a játszó személyek felállnak, majd Laci szövege közben átrendezik a színt. Néhány szék hátrébb kerül, behoznak egy asztalt, ami köré két szék kerül. A színészek a színpad szélén várják az utasításokat.) Nos, akkor kezdjük az elején, vagyis az ősidőkben. Mert hogy is volt ezzel a színházzal?! Ezt a dolgot a régi görögök kezdték! Ők tehetnek mindenről! Akkor lássunk egy görög drámát!
Ica: (kezeit dörzsölve) Lássuk, ahogy hörög a görög...
Gabriella: (tanárnősen) A régi görögök hatalmas arénákban játszottak, rengeteg ember előtt, így nem is látták a nézők rendesen a színészek arcát. Ezért aztán maszkokat viseltek, sírós, vagy nevetős ábrázattal, amiben még szócső is el volt rejtve...
Laci: De mi nem arénázunk! Nálunk nem kell álorca! Tehát! Mindenek előtt, kell egy kórus. Anélkül ugyanis egy tapodtat sem görögéknél. Mi leszünk azok! (Csilla, Gabriella, Ica és Laci személyében összeáll a kórus és a színpad másik oldalán felsorakoznak, lassan menetelve, lehajtott fejjel.) Azért van lehajtva a fejünk, mert szégyelljük, hogy nekünk nem jutott főszerep. Hozzáteszem, hogy ekkor a női szerepeket is férfiak játszották. De ma már ez nagyon snassz lenne, nem igaz?! Nem akarunk mi balhézni a nőegyletekkel. Következzék tehát az antik görög dráma, modern korba ágyazva. Sztavrosz Kamionkosz a görög teherautósofőr hazaérkezik többheti bolyongás után és emígyen szóla asszonyához:
Miki: (bejön, hevesen gesztikulálva) Mondd bé nejem Szkülla, az ebéd ki van-é hűlva?
Brigitta: (ha lehetséges, kötényben érkezzen, egy lábossal) Ó uram Sztavrosz, rögtön fönn az abrosz!
Kórus: A fáradt sofőr sandán kémleli nejét, nem tudván, hogy kivel szűrte össze a levét. Ó jaj! Ó jaj! Ó jaj!
Ica: Ó jaj! (A negyedik Ó jajt csak ő mondja, mikor észreveszi a hibát, kínosan elhallgat.)
Miki: Asszony, ó asszony, mondd, csalfa voltál -é, míg én dolgoztam, hogy dőljön a lóvé...
Brigitta: IBUSZ-ra esküszöm, hites uram drága, nem volt más ágyamban, csak a szivacspárna...
Kórus: Nem csalfa a drága, nem lesz ebből dráma. Tudják ezt a jósok, van belőlük jó sok. A mű nem elég hosszú, ha nincs benne bosszú. Jó Kamionkosz ne hagyd, hogy szíved engedjen, fojtsd meg őt most itten, hogy más is szenvedjen.
Ica: Ne csak a néző! ( A többiek rosszallóan ránéznek, zavartan elhallgat. Miki bizonytalanul fojtogatni kezdi Brigittát, közben a kórusra néz, hogy jó lesz-e. A kórustagok bólogatnak, biztatják, tanácsokat adnak:
Kicsit szorosabban, most jó, stb.)
Miki: (miután Brigitta lehanyatlik) Megfojtám nőmet, nem tettem egyebét, pipa lesz majd Shakespeare, hogy elvettem kenyerét. (magyarázón kiszól a nézőknek) Tudjátok, lesz majd az a darab, ahol az a fekete fickó, akinek az a szőke felesége van, illetve volt..., szóval...
Kórus: Ó Kamionkosz, ne fuss előre, ilyen gyors iramban, Desdemona csak több száz év múlva hal meg légszomjban. Féltékeny Othelló amint reggeliznek kitöré a nyakát a kedves nejének... De te most inkább szavalj, és tárd ki szíved a vérzőt,
Ica: Biztosra mehetsz, mert azt csípik a nézők.
Miki: Átkozom véremet, azt a nagyon hevest, megvárhattam volna, míg kiszedi a levest.
Laci: (kiválik a kórusból) Na jól van, ennyi elég is lesz a görögökből, mert lassan még a gyrostól is elmegy a kedvem. Haladjunk inkább, és evezzünk vidámabb vizekre. És ha derűt akarunk, akkor erre a legalkalmasabb a... na melyik is az a színház, amelyik... (Attila jön be a színpadra, olyan elmerülten telefonál, hogy tudomást sem vesz az ott állókról)
Attila: Nem, szó sem lehet róla! Nem is volt tervbe véve! Különben is, nincs rá keret! Nem köret! Keret! Nem tudja, mi az a keret?! Hát mióta van maga a szakmában?! Sejtettem! (hirtelen észreveszi a színpadon lévőket. Előbb elköszön a telefonba, majd a csapathoz fordul) Na erre még visszatérünk! Vagy nem... Hát ti?!
Gabriella: A nézőknek tartunk előadást a színházról...
Attila: Szóval megint nincs darabotok?!
Miki: Á, nem is kell, elvagyunk anélkül is...
Laci: Pont erre akartam kilyukadni! A commedia dell' arte.
Ica: Kérdés, hogy a nézőknek árt-e?
Laci: (legyint) Az nem is lehet kérdés! (Attilához) Gyere, szállj be! Majd meglátod, milyen jól lehet boldogulni úgy is, ha csak sejted, hogy miről van szó. Szóval ez volt az a műfaj, ahol nem volt a darab megírva. A szereplők csak kiálltak és mondták a magukét. Mindegyik figura önálló karakter volt. Ott volt például a Pantallone. Neve ma is fennmaradt a pantalló vagyis a nadrág szóban. Másik figura például a Pulcinella...
Ica: Róla nevezték el a pulcsit...
Laci: Egy túrót! Nem lett mindenki ruhadarab. Tehát, ez úgy működött, hogy kiosztották a szerepeket és megbeszélték, hogy hová akarnak kilyukadni. Aztán mindent bele! Lássuk: Miki, te leszel Pantallone, az öreg, tüdőbajos kereskedő. Attila, te leszel Capitano, a szájhős nőcsábász. Csilla, te leszel Colombína, a kedves, okos, ravasz szolgálólány. Brigitta lesz Izabella, az érzelmes, könnyelmű asszony, Gabriella lesz Vittória a szerelmes, de hiszékeny leányzó, és én leszek Pedrolino, vagy más néven Pierrot, a bátortalan, epekedő szerelmes szolga. Akkor kezdhetjük is!
Ica: Na és én?! Én kimaradok?
Laci: Ja, tényleg! Te leszel a Dottore, ami ugyan férfiszerep, de mi ilyen apróságon nem akadunk fenn. Legyél tudálékos és kéjsóvár! A lényeg, hogy a szerelmesek, egymásra találjanak. Kezdhetjük! (mindenki kimegy, Miki jön vissza, csoszogva, köhögve, görnyedten, nagyon beteges hangon beszélve)
Miki - Pantallone: Jaj de szeretném, ha öreg napjaimat megédesítené ez a drága Izabella. Összetehetnénk, amink van, beleértve a vagyonkánkat is. Pedrolino, Pedrolino, hol császkálsz megint?
Laci - Pedrolino: Itt vagyok gazdám! Megpróbáltam szerezni hevítőport! Csak beadjuk annak a jó Izabellának és úgy magára dűl, mint egy villámsújtotta jegenye.
Miki - Pantallone: Aljas dolog ez fiam, de benne vagyok! És kitől fogsz ilyesmit szerezni?
Laci - Pedrolino: Hát majd a Dottorétől. Éppen itt jön! (üdvözli az érkezőt)
Drága Dottore, segítsen rajtunk! Egy kis cucc kellene! Tudja, olyan varázsszer!
Ica - Dottore: Meg vagy te húzatva édes fiam, hát nem tudod, hogy én jogi doktor vagyok?! De ma szerencséd van! Adhatok a sajátomból! Épp van nálam egy uncia, mert kinéztem magamnak Colombinát, oszt nagyon szeretném magamba bolondítani.
Miki - Pantallone: Aztán mibe kerül ez a vacak?!
Ica- Dottore: Azt hiszi, ha cikizi az árut akkor olcsóbb lesz?! Egy frászt! Magának ötven aranydukát!
Miki - Pantallone: Micsoda??! Ötven aranydukát?! Rögtön elájulok! (elájul)
Laci-Pedrolino: Jó, hogy kinyúlt a vén zsugori, de azért ne vigyük túlzásba! Ha feldobja a talpát, nem lesz gazdám, munka nélkül maradok! Különben is, Colombinára ne fájjon a foga, mert Colombina az enyém! (Megjelenik Csilla-Colombina, dúdolva közelit, közömbösen nézelődik, majd mikor Pedrolinora néz, szinte elolvad. Pedrolino szintén szerelmes pillantásokkal közeledik hozzá. Összesimulnak. Attila-Capitano és Brigitta-Izabella jönnek, kézenfogva.)
Laci-Pedrolino: Mi van, ti már összemelegedtetek?! Hát csak a darab végén kellett volna! Minek kapkodtok?
Brigitta-Izabella: Muszáj volt, mert Vittória is olyan szerelmes az úrba, hogy a hideglelés rázza, ahányszor csak ránéz. (bejön Gabriella-Vittória, ránéz a kapitányra és eljátszik egy szerelmes-remegős vágyakozást)
Gabriella-Vittória: Ó, hogy epekedem én ezért a nemes férfiért, de Fortuna istennő nem kegyes hozzám. Csak pénzem van, palotáim, szolgáim, javaim és barmaim, de a ó jaj, a szerelem ízét nem élvezhetém. Mi az izét csináljak?!
Csilla - Colombina: Jó leányzó, ne hajszold e csalfa embert, ne fájdítsd szíved érette, inkább hirdessél aprót a lapokban és keress méltóbb társat magadnak.
Gabriella - Vittória: Jó, jó, de még nem találták fel az apróhirdetést. (a szerepéből kilépve, tanárosan) Az apróhirdetések ma ismert modern formája feltehetően 1704-ben alakult ki, amikor a Boston News-Letter egyik számában valaki meghirdetett egy ingatlant.
Attila - Capitano: Ami azt illeti, az én szívem olyan nagy, tudok egy kis helyet szorítani benne e szép hölgynek is.
Brigitta - Izabella: Elmész ám te arra a jó bús toszkán borvidékre, ha ily csalfa vagy! Tudd meg, hogy nem is köllesz! (lehajol a még mindig a földön fekvő Miki - Pantallónére és megbökdösi) Mi van? Ez nem hálókocsi! Jöjjön fel hozzám, csinálok egy olyan spagetti bolognézét, hogy még a lábujjait is megnyalja utána!
Miki - Pantallone: (felülve ) Mi a szósz?
Ica - Dottore: Ne affektáljon vén kecske, örüljön, hogy hívja a menyecske!
Laci - Pedrolino: Drága párom, kedves Colombinám, mondd egybekelünk - é? Mert ha igen, akkor nyomban igénybe veszem a kiskeresetűeknek igényelhető családsegítő támogatást a chioggiai önkormányzatnál.
Csilla - Colombina: Nem lesz arra szükség édes párom! Szépen otthagyod ármányos gazdádat, Pantallonét és saját üzletet fogsz nyitni!
Laci - Pedrolino: Miféle üzletet galambom?
Csilla - Colombina: Hát, nem is tudom... Mit javasol kedves Dottore?
Ica - Dottore: Azt javaslom, nézzük meg, hogy mit mond a kártya. Szerencsétek, hogy most is nálam van a jövendőmondó pakli. ( Int Miki- Pantallonénak, aki még nem tápászkodott fel. Miki négykézlábra helyezkedik, így a hátán Ica ki tudja rakni a kártyáit.) Nicsak, nicsak!
Laci-Pedrolino: Mondja már, ne csigázzon!
Ica - Dottore: Csigavér! ( pakolgatja a lapokat, közben Miki panaszkodik)
Miki- Pantallone: Sokáig tart még? A derékzsábám...
Ica-Dottore: Csitt! Na lám, lám! Egy nagy fogat látok. Szóval, olyan pályát válassz, ami a FOG-gal kapcsolatos!
Gabriella - Vittória: (közbekotyogva) Nyiss egy FOG-adót!
Laci-Pedrolino: Köszönöm a tippet, és azt hiszem, ennyi elég is lesz ebből a műfajból, mert a kedves nézők már nagyon jól látják, hogy hogyan komédiáztak őseink. És aztán újabb korszakok jöttek, Majd megjelent a színen az az angol, na hogy is hívják?
Ica: Lándzsarázó Vilmos!
Laci: Nem kell mindent magyarítani! Elisabeth Taylor helyett sem mondunk Szabó Erzsébetet. Na tehát, kinek mi jut eszébe Shakespeare-ről?
Gabriella: Karinthy Frigyes egyszer elvállalta, hogy reklámszöveget készít egy rovarirtó kisiparosnak. A mű így hangzott: „Shakespeare drámát - Dietrichstein poloskát irt.” Jó, mi?!
Miki: Aztán később írt még egy reklámverset ennek a szakinak. Az csak annyiból állt: Így irtok én!
Laci: Jó, jó, de most térjünk vissza a mesterhez!
Brigitta: Akitől mi soha nem játszottunk semmit.
Csilla: Nem csoda! De nemcsak a díszletek meg a kellékek miatt! Ő bizony egy elég nagy falat. De sosem lehet tudni! Tán egyszer még királydrámával is megpróbálkozunk.
Miki: ( reszkető hangon, megrogyva felkiált) Országomat egy lóért!
Gabriella: Vagy egy hatalmas szerelmi tragédiával: ( Attila felé fordulva) Ó Rómeó, miért vagy te Rómeó?! Tagadd meg atyád és dobd el neved...
Ica: Egyébként este van... sötét este...
Attila: Hogy jön ez ide?
Ica: Hát úgy, hogy mivel a darabokat fényes nappal játszották, így a szerzőnek szavakkal kellett utalni az idő múlására. Valamiből csak kellett tudni a nézőknek, hogy éccaka van, nem igaz?!
Gabriella: Értem! Tehát: Tagadd meg atyád és dobd el neved a sötétben...
Ica: Na ugye! Mindjárt más!
Miki: Na és Desdemonát hánykor kell megfojtani?
Attila: Gyerekek állj! Hagyjuk a jó öreg angolt! Ez nem a mi súlycsoportunk!
Laci: Márpedig ennyivel nem lehet elintézni a nagy klasszikust! Javaslom, hogy ugorjunk neki a Macbethnek.
Csilla: Miért pont annak?
Laci: Mert arról kijelentették, hogy Shakespeare legsötétebb tragédiája.
Gabriella: (rosszallóan) Pont idevág! Pont idevág!
Laci: (rendezkedve) Akkor kezdjük! Attila lesz Macbeth, Gabriella Lady Macbeth, a többi hölgy pedig a bűbájos boszorkányok. Miki lesz Duncan.
Tehát, mit is látunk? Hölgyeim, felmondanák a leckét?
Brigitta: Oké! Machbeth főúri rangot kap, sőt megjósoljuk neki, hogy egy napon ő lesz Skócia királya.
Csilla, Brigitta, Ica: Macbeth, Macbeth, halld meg jóslatunk, nem véletlen, hogy utánad koslatunk. Te leszel a főnök, bár van még egy akadály, hiszen él és virul Duncan, az előző király.
Laci: Ő az. (Mikire mutat, aki egy gumimatraccal és egy állófogassal jön be. Ha nincs fogas, akkor helyettesíthető egy hokedlivel, vagy székkel is.. Miki fején korona, afféle Burger Kingben kapható változat) Éppen vendégségben van Macbethnél. Már nyugovóra is tér. (Miki elhelyezkedik a matracon, de előbb a koronáját a fogasra, vagy a hokedlire teszi. Fészkelődik, majd felkönyökölve hallgatja Lacit.) És el is alszik. Mondom, elalszik! ( Miki erre hanyatt dobja magát és vadul horkolni kezd) Macbeth vívódik. (Attila suta kardozó mozdulatokkal táncol be a színre) Jaj, nem úgy vívódik! Töpreng! (Attila rögtön vált és aggályosan járkálni kezd)
Attila: Íme, itt aluszik jó királyom, aki nemrég tüntetett ki a főnemesi érdemrend ezüst fokozatának kiskeresztjével és az Erzsébet utalvánnyal, én meg galádul az életére török. De mit is tehetnék, mikor becsvágyó nejem állandóan a fülemet és vászonüngöm gallérját rágja. Királyné akar lenni, mert kiskorában a pohárszék körül kergették, ha nem volt koronája.
Gabriella: (izgatottan bejön férjéhez lopózik) Ó jó uram, mit mafláskodol, ily alkalom nem adódik esmét, egyhamar, mostanság, nemsoká, hamarost. Itt fekszik királyod, s ne keresd tetted okát, döfd le izibe, mint böllér a kocát.
Attila: Ily cudar tettre azért vetemedék, mert (ujjain számolja) egyrészt nejem a főnök és ő aztán megmondja a frankót, másrészt tényleg nagyon szeretnék király lenni, mert az mindenféle extra juttatással jár, harmadrészt meg a három nővér is megmondta, (a boszorkányok karára mutat) hogy jók az esélyeim, ha góré akarok lenni. Ennyi! Ez elég indok ahhoz, hogy ledöfjem, nem igaz?! (odalopózik az alvóhoz egy késsel a kezében. A ledöfés abszolút burleszk - szerű. Tehát az éppen csendben fekvő király hirtelen horkolni kezd, mire Macbeth megijed, elszaladna, nejének kell visszatartani. Újra egy suta próbálkozás, de akkor a fekvő oldalra fordul. Végül, nagyon teátrálisan Macbeth leszúrja a királyt, a döfése a gumimatracot is kiszúrja, ami azonnal leereszt. Miki, vagyis Duncan oda nem illő hangon reagál a támadásra.)
Miki: Na?! Melyik az?! ( hóna alól kiálló késsel, hangtalanul lamentálva tántorog ki a színről, az összement matraccal. Ahogy kiér, hatalmas puffanás jelzi, hogy elvágódott. Attila és Gabriella egyszerre bólintanak a robaj után. Attila a koronáért siet, a fejébe nyomja, és nejéhez visszatérve egy high five köszöntést végeznek.)
Csilla, Brigitta, Ica: Megtörtént a rémtett, de van bizony itt bibi, maradt még örökös az ifjú királyfifi.
Laci: Tehát hömpölyög a cselekmény még további felvonásokon keresztül, amire nekünk most nincs időnk. A lényeg, hogy Macbeth sorra kinyír mindenkit, de ettől meg depressziós lesz. Ráadásul az ellenfelei ellentámadásba lendülnek...
Csilla: Viszont erősen reménykedik, hogy megússza, mert azt hiszi, hogy legyőzhetetlen.
Csilla, Brigitta, Ica: (hangtalanul nemet intenek a fejükkel)
Laci: Lady Macbeth öngyilkos lesz, (Gabriella elterül) majd felbukkan a megölt király híve Macduff, egy másik főúr - én leszek az - és a végére még marad egy kis kardozás, (Macbeth közben kisiet a színről és két karddal tér vissza. Az egyiket Laci kezébe nyomja. Kiabálva, veszekedve küzd ellenfelével) Hát nem tudtad, hogy engem nem ölhet meg olyan akit anya szült?! Ja, hogy te császárral? Bocsi, ezt nem tudtam...(látványosan összeroskad, mikor megszúrja Laci. Haldoklás magas fokon kijátszva...)
Laci: Akkor ezzel megvolnánk! (a szereplők feltápászkodnak, szinte lerázzák magukról a karakterüket és köré gyűlnek) Most jött el az idő, hogy megemlítsük a műszakiak fontosságát. Mert egy rossz világítás komoly károkat okozhat (a csapat fénykörben áll, majd hirtelen kikerülnek a fényből. Riadtan próbálják követni a színpadon mozgó reflektorfényt, de ahányszor utolérik a fény tovább vándorol.)
Miki: A hanggal sem lehet viccelni. ( belekezd egy monológba, ami hirtelen elnémul, de a nézők még látják, hogy mozog a szája)
Ő csorda számra tartja gyűlevész
Szolgáit! éppenséggel mintha minden
Hajszála egy őrzőt kivánna; sok
Meránit, olykor azt hinné az ember,
Hogy tán akasztani viszik, úgy körül
Van véve a léhűtőktől, s mi egy
Rossz csőszt alig tudunk heten fogadni.
( Ezt a néhány sort úgy adja elő, hogy időnként lehalkul, vagy elnémul, amit meg lehet oldani technikai segítség nélkül is. A szöveg ettől érthetetlenné válik.)
Ica: Ha már itt tartunk, akkor a kellékes sem mellékes!
Laci: Igen! Lássunk egy megtörtént esetet. Javában ment a dráma, a főszereplőnek le kellett volna szúrni az ellenfelét, de akadt egy kis gond. Nézzük csak!
(A szereplők kimennek, Attila jön vissza, pöffeszkedő járással vonulgat a színen, közben morog.)
Attila: Ármány és gonoszság mindenütt! Tudom, hogy az életemre törnek galád udvaroncaim. csak jó sorsomban bízhatom. Bízhatom - é egyáltalán?
Miki: (Belopakodik a színre, úgy hogy Attila ne vegye észre. Egy látványos mozdulattal az oldalához kap, tőrt akar rántani, de ijedten látja, hogy nincs nála. Kétségbeesetten meg akarja oldani a helyzetet, hiszen a királyt meg kell ölnie. Tanácstalanul vergődik ellenfele mögött, végül seggbe rúgja.)
Halj meg hitvány kurafi!
Attila: ( fájdalmasan tapogatja a megrúgott hátsóját, majd lassan összeomlik, miközben azt hörgi)
Ó jaj nekem! Ennek a galádnak mérgezett volt a cipellője! (Meghal)
Laci: (visszajön a többiekkel) És ez valóban megtörtént!Kell-e ékesebb bizonyíték a kellék fontosságára?! Akkor, mi is maradt még?
(a zsebéből elővesz egy tekercset, ami leginkább egy vécépapír rolnira emlékeztet. Látványosan megrázza és olvasni kezdi.) Lépjünk tovább! Irány a XX. század. Nézzük, mi is volt akkoriban! Ja igen: Német színház: (A szereplők párokba állnak és katonásan menetelni kezdenek. Kórusban harsogják)
Kórus: Ha bánatod van, ne fojtsd rumba, menj inkább a teátrumba!
Laci: Állj! Mindig az a masírozás! (a szereplők menetelve kimennek) Ez a színház arról volt híres, hogy erőteljes és mély hatással próbált a tömegekhez szólni. A térben mozgó ember került a középpontba, ahol... (A masírozó szereplők máris újra a színen vannak,)
Kórus: Közös létünk nem tűr magányt, megnevelünk minden vagányt.
( Laci most már dühösen kizavarja őket. Használhatja a kabátját is, mintha legyeket hajtana el) Na, elég a németekből! Lássuk inkább, hogy milyen volt a Szovjet színház? Sztanyiszlavszkij ugye! Lelkizés a köbön... (Miki érkezik)
Miki: (egy székkel és egy vodkásüveggel) Hogy mondjam meg Maruszja Vaszilisszának, egyetlen Másenykámnak, hogy csak 135%-ra teljesítettem a tervet?! Bezzeg Fjodor Agresszionovics Rakamazov elvtárs megint túlteljesítette a normát. (Leül a székre és felveszi Rodin a gondolkodó c. szobrának testtartását. A közönség oldalról látja. Kis idő múlva megfordul a székkel, hogy balról is látható legyen ugyanígy. Az üveg előtte van. A pózból kizökkenve próbálja elérni. Amint nyújtózik érte, leesik a székről.) A lét nagy problémája, amikor nem tudom elérni a lét.
Attila: (bejön, fejcsóválva nézi a fekvő alakot) Lám lám! Már Szergej Szergejevics Buznyakov elvtárs is megmondta, hogy az alkoholtól felfekvéseket kap az ember. Hogyan is képzeled te gyarló polgártárs, hogy hasznos tagja lehetsz épülő társadalmunknak, ha így eldobod magad?!
Miki: Igaz, minő igaz! Szégyenpír borít, mely orcámat vörössé teszi, párttagsági könyvemnél is vörösebbé. Ó ha apám így látna! Ő, aki Bugyonníj marsall hű katonája volt a voronyezsi ütközetben. De lelkem nem tud megbékélni azzal, hogy a normám nem normális! Hiszen Másenyka is csak arra bukik, akinek jó nagy normája van.
(Másenyka - Csilla érkezik szemlesütve kissé mórikáló járással. Mögötte a többiek, Brigitta, Gabriella és Ica, egymásba karolva, mint jó kolléganők)
Csilla: Beszívtad a vodkát, nem vagy te normális, úgy hallom csökkent megint a normád is. De nem hagylak magadra, nem vagyok ily álnok, segít majd apám is, aki kolhoz elnök.
Miki: Nekem ennyi elég, hogy jó útra térjek, ilyen elvtársnő a vágya minden szovjet férjnek.
Brigitta, Gabriella, Ica: Ideje, hogy mi is megszólaljunk végre, tervgazdálkodással juthatunk majd révbe.
Brigitta: (lelkesen) Villamosítás!
Gabriella: Villamosítás!
Ica: Villanyszámla!
Brigitta, Gabriella, Ica : A kultúra még nem az osztályharcunk része, a partizánfilmeket nem hagyjuk ki mégse.
Brigitta: Én se!
Gabriella: Én se!
Ica: Én igen!
Csilla: (Mikit átölelve) Menjünk! Hosszú út áll még előttünk! A normákat rendezni kell.
Ica: A számlákat is!
Miki: Megyek és dolgozni fogok! Hatékony leszek! Vagy inkább hétékony! Sőt, nyolcékony! Töprengeni ráérek a cigiszünetben is. Majd azon töprengek, hogy miért szívok annyit. Hátra arc, irány a békeharc!
(kivonulnak, de Laci utánuk szól)
Laci: Na ez mind nagyon szép, körülnéztünk a világban, de a magyarokról még egy szó sem esett. Pedig ott van Madách Imre, Katona József, Szép Ernő, Csiky Gergely...
Ica: Csiki sör
Laci: Vagy épp Molnár Ferenc. Igen, Molnár! Játék a kastélyban, Testőr, Egy, kettő, három, Üvegcipő, Olympia,..
Brigitta: Liliom!
Ica: Bazsarózsa!
Brigitta: Olyan darab nincs is!
Ica: Ja, azt hittem virágokat sorolsz. (vállat von)
Laci: Igen, a Liliom! Világsiker volt annak idején. Csak sajnos mára kissé nem aktuális. Miért is? (tanárosan) Nos, valaki megmondaná, miről is szólt a darab? (néhányan jelentkeznek, Laci habozik, majd Csillára mutat)
Laci: Látom, készültetek. Akkor halljuk!
Csilla: (iskolásan felmondja) Molnár Ferenc 1906-ban írta ezt a darabot, ami egy Liliom nevű csavargóról szól, aki összeáll egy Juli nevű cselédlánnyal, aki nemsokára terhes lesz. Liliom szereti Julit, de gyakran goromba vele és sokszor meg is üti. Mindketten állás nélkül vannak, ezért Liliom rablásból akar pénzt szerezni, de amikor a dolog rosszul sül el, akkor öngyilkos lesz. A másvilágon lehetőséget kap, hogy meglátogassa a családját, de ennél a találkozásnál sem tud jól viselkedni, sőt megüti a gyermekét. Ennyi! Nincs happy end!
Laci: Jeles! Ülj le! Akarom mondani, nagyon jó, köszönjük. Szóval egy ilyen fazon nem lehet főhős manapság, aki veri a nőket. Más időket élünk!
Gabriella: Én tudom, miért írta Molnár Ferenc ezt a darabot!
Laci: Na miért?
Ica: Pénzért!
Laci: (leinti Icát) Akkor halljuk!
Gabriella: Molnár Ferenc igen rabiátus természetű volt és ő is verte a feleségét. Ezt a darabot afféle bocsánatkérésnek szánta. Azt akarta bizonyítani, hogy a szerelem elbír egy-két pofont.
Ica: Jó kis fazon lehetett! Virág helyett színdarabbal kért bocsánatot. És még ő keresett rajta...
Laci: Hát ez a darab így nem vállalható a mai világban! Próbáljunk ki egy ellenváltozatot! Attila, te leszel Liliom, Brigi lesz Julika, Miki a pincér, mi többiek meg a tömeg. Beiktatunk egy vendéglői jelenetet.
(A csapat behoz két asztalkát és hat széket a színre. A két székes asztal kerül az előtérbe. a hátrábbi asztalnál elhelyezkedik az un. tömeg. Kommersz vásári zene szól. A vendégek leülnek az asztal köré, megjelenik a pincér, rendelnek, és máris hozza nekik az italokat. mindezt némajátékban, gyorsan. Megjelenik a színen balról, Liliom. Bizonytalanul járkál, vágyakozva nézi az iddogálókat. Jobbról érkezik Juli, azonnal észreveszi Liliomot, határozottan hozzá siet. Amennyiben lehetséges, Liliom legyen keresztcsíkos trikóban, Juli túlrajzolt, erős rúzsozással jelezheti a karakter kisszerűségét. )
Juli: (tolakodó, erőszakos modorban) Na mi van cukorbaba, megszomjaztál? Gyere, meghívlak egy körre! (Liliom hebeg valamit, Juli erőszakosan az asztalhoz irányítja és lenyomja a székre. Liliomhoz hajol, megcsípi az arcát)
Juli: Jaj de helyes kis cseléd bogár vagy te, egyem a lelked! Tetszel nekem kisfiú! (gyengéden gügyög a férfihoz, majd éles váltással elüvölti magát) Pincér!!! (a pincér hanyatt-homlok berohan, haptákba vágja magát)
Pincér: Igenis nagysád!
Juli: Hozzál nekünk abból a csopaki rizlingből vagy két iccével, de kapkodd ám a lábaidat, mert szomjas vagyok! (látványosan a pincér fenekére csap, aki ijedten megugrik )
Liliom: Egy icce, az nyolc deci bor, két icce az... jaj csókolom, sok lesz az nekünk...
Juli: Ne túráztasd az agyad te gumimókus, mert fölrúglak, érted, picinyem?!
Liliom: (rémülten, akadozva beszél, próbál felállni) Nagyon kedves, hogy így meghívott drága hölgyem, de sajnos mennem kell. Lekésem a fél hatos körhintát...
Juli: (visszanyomja) Nem mész te sehová, kis mucikám, értve vagyok?! Különben kapsz egy olyan maflást, hogy összeakadnak a szemeid! ( Liliom ijedten lapul, közben a pincér behozza nekik az italokat. Juli tölt a férfinek, erőteljesen a poharához üti a sajátját, és lehúzza az italt. Liliom, kis kortyokban iszik, köhögés rázza. Juli hátba csapja.) Köhécselünk, köhécselünk?! Nyugi, nyugi, mellettem majd megtanulsz vedelni te kis vizinyuszi! (Leken egy nyaklevest Liliomnak.)
Liliom: Kérem szépen, én még kiskorú vagyok! Akarom mondani... tessék engem hazaengedni... Olyan erőszakosnak tetszik lenni...
Juli: Kuss! Igyál! Inkább arról regélj nekem, hogy mennyi lóvét fogsz hazaadni? Mer hogy összebútorozunk az mán fix! Csípem azt a szende kis búrádat. Aztán ha másik nőre nézel, úgy oldalba rúglak, hogy vinnyogni fogsz, mint a választási malac. Akarsz egy pofont? Mer csíplek ám!
Liliom: ( bátortalanul) Én kérem szépen gyengédségre vágyom...
Juli: Ne félj, megcirógatlak én, csak előbb jól orrba bokszollak! Mer nálam az az igazi szerelem, ahol csattognak a fülesek.
Liliom: (félve) Nagyapám még úgy tudta, hogy pénz olvasva, asszony verve jó...
Juli: Él még az öreg? Mer annak is bevágok egyet. Üzenem a vén majomnak, hogy azok az idők már elmúltak!
(Laci feláll, előlép a háttérből, ahol eddig szótlanul figyelte az eseményeket a többiekkel)
Laci: Na nem gyerekek! Ez az emancipált izé nem működik! Ebből nem lesz világsiker! Lépjünk tovább! Próbáljunk eljátszani egy abszolút mai, a mi modern világunkban játszódó jelenetet. Hogyan találkozik ma két fiatal? Tessék játsszátok el!
(Attila és Brigitta elhagyják a színpadot, különböző irányba. A többiek hátul, az asztalnál ülve figyelnek. Laci int a világosítónak. Egy pillanatra elsötétül a színpad, majd ismét világos lesz és felhangzik valami túlzóan romantikus dallam. A két fiatal bejön, mindkettő a telefonjába mélyed, míg lassan elhaladnak egymás mellett, anélkül, hogy észrevennék a másikat. Laci, széttárt karokkal)
Hát, ez nem jött be! Lássuk, mi maradt még?
Csilla: Nem szóltunk még az operettről.
Gabriella: (tanárosan) Az operett szót Mozartnak köszönhetjük, ugyanis ő nevezte így ezt a műfajt, ami kis operát jelent...
Ica: És a toalett szót kinek köszönhetjük?
Laci: (leinti) Ha már az operettnél tartunk, azt nagyon hamar el lehet intézni.
Tessék, Brigitta és Attila gyertek előre! Csilla és Miki, ti egy lépéssel mögöttük. Tehát Brigitta a primadonna, Attila a bonviván. Ők megismerkednek az első felvonásban, a másodikban összevesznek és a harmadikban a nagy kibékülés után egymáséi lesznek. A másik kettős, vagyis a szubrett és a táncoskomikus ezalatt folyamatosan szereti egymást. (amíg Laci beszél, a Brigitta, Attila kettős felgyorsítva eljátssza a találkozást, az ölelkezést, a haragot, egymásnak hátat fordítva, majd a nagy kibékülést és az újabb összeölelkezést. A másik páros az első pillanattól kezdve, egymásba kapaszkodva andalognak a háttérben. Miki pár pillanatra kiszabadul az ölelkezésből, hogy táncoló mozdulatokat tegyen. Ha megoldható, valami szirupos operett betétdal szólhat,( kis Petrovom, remélem megbocsátja...) és a szereplők szájmozgással vehetnek részt az éneklésben. Laci felkiáltása zárja az egészet) Happy end!
(A csapat tagjai újra együtt állnak, tanakodva)
Laci: Na, mit nem vettünk még át?
Ica: Hát én már úgy érzem, hogy ez kész kabaré! Tényleg, a kabaré! Remélem, nem felejtettük ki...
Laci: Rendben van, kabarézzunk! Előadunk mondjuk egy autós jelenetet, amikor a násznép mikrobuszban utazik az esküvőre. Ica lesz az anyós, természetesen az anyósülésen, én vezetek, mert ugye ki más, Csilla és Brigitta középen, Miki és Gabriella meg hátul. Hatszemélyes kocsi lesz. Erre még nem jár a nagycsaládos támogatás.
Attila: És én?
Laci: Nyugi! Te leszel a ... (Attilához hajol és a fülébe súg valamit. Attila vállat von és kimegy a színről)
Laci: Akkor indulás! ( a csapat elhelyezkedik a színpad közepén. Laci és Ica a földre ülnek. Amennyiben lehetséges, Laci kezében lehetne egy kormány. Ica és Laci cipőtalpára fel lehetne gumizni egy-egy zseblámpát, ( nem túl erős fényűt, hiszen ezek a közönségre világítanak) ami úgy hatna, mint a kocsi fényszórói. De ha az egyszerűbb, akkor egy kartonlap lehetne a kocsi eleje, két rajzolt lámpával, hűtőráccsal, valami gagyi emblémával. Csilla és Brigitta az első pár mögött ülnek két széken, a Miki Gabriella kettős mögöttük áll, hogy a nézőtérről jól láthatók legyenek. Az egész elhelyezkedés egy kocsi belsejét próbálja imitálni. Amikor kezdődik a jelenet, minden szereplő enyhe zötykölődéssel utal a kocsi mozgására. Egy darabig némán utaznak, közben Laci vezetői mozdulatokat végez.)
Brigitta: Ott vagyunk már!?
Csilla: Szerinted?!
Ica: (hátranéz, majd Lacit kérdi) Mondd édes fiam, mért vannak ezek olyan magasan ott hátul?
Laci: Mert lejtőn vagyunk.
Brigitta: (nyafogósan, előre hajolva) Jaj, mi az a kis izé, ami sárgán villog a műszerfalon? Azt jelenti, hogy kevés a benzin?
Laci: Meg azt is, hogy kevés a pénzem.
Miki: Már nem vagyunk messze! Ismerem az utat. Itt egyenesen, aztán jobbra lesz Máriavölgyegyházafehérbarlangborokarekettyés és aztán egy balkanyar és meg is érkeztünk. El se tudnánk tévedni! Én rekettyési gyerek vagyok.
Gabriella: Le se tagadhatnád. Bepakoltad a nászajándékot?
Miki: Én???! Hát nem rád volt bízva? Akkor ez otthon maradt. Na szép! Akkor majd feladhatjuk csomagban.
Gabriella: Hogy fognak örülni a postán, amikor megjelenek egy állólámpával...
Brigitta: Csillához) Te milyen nászajándékot vettél?
Csilla: Hát egy csomó rugdalózót és más bébi holmikat.
Brigitta: Látom, jól ismered a menyasszonyt...
Csilla: Meg a vőlegényt is...
(Megjelenik a színen Attila - ha lehet egyensapkában - és leinti a kocsit. Laci látványosan fékez, az utasok előre dőlnek. Attila jelez Lacinak, hogy tekerje le az ablakot. A kettőjük közötti szintkülönbség idegesíti Attilát, előbb lehajol, hogy egyvonalban legyen Lacival, de ez nem működik, így aztán mellé térdel. Attila térdeire olyan cipő formájú kelléket lehet szerelni, amitől ebben a helyzetben úgy néz ki, mintha törpe lenne. Attila viselkedésén és beszédén látszik, hogy enyhén ittas.)
Attila: Jó estét kívánok! Tudja mér állítottam meg?
Laci: Fogalmam sincs.
Attila: Sajnos már nekem se! Na mindegy! Jogosítványt, forgalmit kérek.
Laci: (keresgél) Mama, hova dugta a bukszámat?
Ica: Azt, ami üres vót? Hát itt lehet valahol... (eljátszzák, hogy átadja a tárcát, Laci pedig átnyújtja az iratokat, amit Attila hunyorogva vizsgálgatni kezd. Fordítva böngészi, Laci készségesen odanyúl és megigazítja)
Attila: Neve? Betűzze!
Laci: ( lassan, tagoltan ) N. E. V. E.
Attila: Hát ez rendben van... Alkohollal hogy állunk?
Laci: Hát nem vagyunk egy szinten az biztos...
Attila. Index működik?
Laci: Természetesen! (Kiteszi a bal kezét, és le-fel mozgatja. Megböki Icát, aki veszi a lapot, és ő is megteszi ugyanezt jobb kézzel.)
Attila: Rendben van. Elsősegély doboz van?
Laci: Persze! Még egy kedves nővért is hoztam. (Csillára mutat)
Attila: Izzókészlet?
( Laci előkotor egy kiégett villanykörtét, Attila bólogat)
Attila: Tartalék gumi?
Laci: Na de biztos úr! Én nős ember vagyok!
Attila: Na jól van, mehetnek! De aztán óvatosan a faluban! Sok a fekvő rendőr arrafelé. Nehogy elüssenek valami kollégát! (Elbotorkál, Laci gázt ad, felcsendül a Born to be ride dallama, felerősödik, a szín elsötétül. mire kivilágosodik, a zene elhalkul, a kellékek eltűnnek a színről, a színészek együtt állnak középen)
Laci: Na lássuk, mi maradt még?
Csilla: Avantgarde színház, musical, kabuki színház, opera, nemzeti dráma, melodráma, társadalmi vígjáték, pantomim... meddig maradunk?
Laci: (az órájára néz) Hát ez az! Egyszer be kell fejeznünk! De kéne valami jel, vagy sugallat, vagy mittudom én, hogy hogyan is zárjunk egy ilyen összefoglalót... (a színészek tanácstalanul állnak, pusmogva tárgyalják a folytatást.)
Egy hang: (a háttérből, hangszóróból, erősen) Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál!.... khm... Ja ezt már mondottam már. Sebaj! Akkor tehát, ember küzdj, és ne nézz hátra, jöjj gyakrabban a színházba!
(A színészek felnéznek a hang irányába, majd előrejönnek a színpad széléig és meghajolnak)
- Függöny -
(2019. aug. 25.)