A szürke, mint divatszín
A napokban tettem le a „Fifty shade of grey” vagyis a „Szürke ötven árnyalata” c. könyv harmadik kötetét, mert az ember ugye sodródik az árral és nem akar lemaradni arról, amiről annyit beszélnek. Nevezzük kíváncsiságnak, vagy akár irigységnek, de mindig is érdekelt, hogy mivel lehet nagyot kaszálni a könyvpiacon. Márpedig, a Harry Potter sikere óta tán nem volt ennyire hangos a közvélemény egy könyv kapcsán. Ötvenmilliós eladásról beszélnek, közel félszáz nyelvű fordításról, megfilmesítésről, a könyvben említett zeneszámok gyűjteményes kiadásáról, és bizony még a szürke színű nyakkendők iránti kereslet is megugrott, alig győzik kielégíteni az igényeket.
De mi spannolhatta fel ennyire a kedélyeket? A válasz egy szócska csupán: szex. Igen, a XXI. században, az internetről ömlő pornó, a „mindent szabad” állapotában még mindig menő árucikk a nemiség. Tény, hogy tanúi vagyunk némi szemléletmód váltásnak, mert végre nem a férfiak igényeinek akar megfelelni az alkotó, hanem a női olvasókat veszi célba. Igaz, ilyen is volt már, de itt a szerző kitolja az elfogadhatóság határát. Épp úgy, mint a hetvenes években az Emanuelle c. film, amely nagyközönség elé vitte mindazt, amit addig csak a pornó mozik játszottak. Persze, azért nem ront ajtóstul a házba, bár rázogatja erősen a kilincset. De miről is van szó? Egy húszéves amerikai lány megismerkedik egy fiatal férfival, aki bevezeti őt a perverz szexjátékok világába. Na, ahogy azt a Móricka elképzeli, - mondhatnánk, - mert itt aztán tényleg összejön minden. Az ártatlan szépség - aki mellesleg rendkívül okos, tehetséges, sokoldalú, talpraesett, független, szabad akaratú, humoros, és céltudatos – természetesen még sosem volt férfival, amit mindenki készséggel el is hisz, ha csak egy kicsit is ismeri az amerikai kollégiumok világát. Namármost, ennek a szépségnek – aki eddig a vegyeskereskedésben forgott másodállásban - útjába akad egy délceg, királyfi külsőre hajazó milliárdos, és itt figyeljünk jól, mert már nem rongyos milliókról van szó, amit bárki összeguberálhat némi internetes jártassággal, hanem apám, itt frankón milliárdokról, a pasi ugyanis olyan vastag, vállalatok, meg ingatlanok, meg minden, hogy akár a farzsebébe gyűrhetné az egész tőzsdét. Ja, és még csak 27 éves, és bár amúgy örökbe fogadták, de még a drogos anyukás múltja sem akadályozta meg abban, hogy pénzügyi zseni legyen. És baromira jól néz ki, és úgy zongorázik, mint a Mozart jobb napjaiban, és kapásból vágja a számok címét, legyen az komolyzene, vagy komolytalan. Igaz, erősen féltékeny típus, de még ez is direkt jó, mert akkor meg úgy változik a szeme színe, mint a szemafor. Meg kell bolondulni, na! És ennek a divatlapból kikanyarított, atletikus külsejű (mert azért edzésre is jár) daliának még a szaga is jó (bár nem biztos, hogy edzés után is) de azért vegyük tudomásul, hogy itt egy szuperman csalogatja be a hősnőt, hová is? Hát a játszószobába, mert kissé szado-mazochista az ürge. Na és ez az a pont, ahol a háziasszonyok, - akik teszem azt, főzés közben ismerkednek a cselekménnyel – kezében megáll a fakanál. Mert ezt azért még nem írta le senki, illetve, ha igen, akkor azt nem tették a kirakatba, a város menő könyvesboltjaiban. Vagyis a mi szerzőnk, - E. L. James, egyébként tisztes brit családanya – átlép egy képzeletbeli határvonalat és megteremti az un. „mamipornó” műfaját. Mi tagadás, egyedülálló vállalkozás ez, mert végre a női vágyak kelhetnek szárnyra. A jelek szerint pedig erre igény van, mert úgy tűnik, nagyon sok egyszerű, dolgos háziasszony játszadozik el a gondolattal, hogy milyen is lenne az, ha őt egy ilyen markáns gavallér megpróbálná mindenféle malacságokra rávenni.
Elnézem a mű szerzőjét az internetes ismertetőn. Középkorú hölgy, jó húsban, teli szájjal mosolyog a kamerába – naná, hogy jó kedve van – annyi pénzt kaszált ezzel a három kötettel, hogy többé nem kell a piacon lesnie, hogy hol olcsóbb a karfiol. Meg kell hagynom, széles és mindenre kiterjedő ismeretekkel rendelkezik a szexuális segédeszközök felsorolása terén. De tán ez esetben is a régi mondás érvényes, mely szerint: aki nem csinálja, az beszél róla. És beszél azok helyett a háziasszonyok helyett is, aki nem sok örömöt és izgalmat tudnak felfedezni rutinszerű házaséletükben. De kárpótlásul ott ez a könyv, mert az ifjú milliárdos nem is a hősnőt csalogatja be a bizarr tárgyakkal zsúfolt szobába, hanem ezeket a hölgyolvasókat. Jó, jó, azért akad egy-két férfi is az olvasók között – mint jómagam – aki aztán bosszankodhat, hogy bizony nem tudja az asszonyt elkápráztatni a saját jachttal, meg helikopterrel és még egy valamirevaló korbácsot sem szerzett be a hálószobába.
Amúgy ez a „szegény hajadon – dúsgazdag lovag” felállás igazán nem új keletű dolog, gondoljunk csak a harmincas évek filmmeséire, ahol még Jávor Pali hódítgatta penge bajszával az ábrándos gépíró kisasszonyokat. De akkor még természetesen kimaradt a sztoriból, hogy mik is történtek a hálószobában. Manapság meg már elkönyvelhetik az olvasók, hogy a hősnőnek – bizonyos Anastasia Steelnek – minden együttlét maximális szexuális gyönyört okoz, meghazudtolva az ilyen irányú statisztikák kiábrándító számait. De könnyű neki – mondhatnánk, mikor a lepedőcsaták közben nem kell azon rágódnia, hogy be tudja–e fizetni a gyerek következő havi napközijét.
De ezzel együtt, nem lehet ezt a trilógiát egy mozdulattal lesöpörni az irodalom éjjeliszekrényéről. Nem lehet, mert hézagpótló. Nem lehet, mert sokszor valóban szellemes - főleg ott, ahol a két fiatal évődését tárgyalja, és nem lehet azért sem, mert nagyon mai. Bizonyság erre az sms-ek és e-mailek sorozata, melyek szerves részét képezik a cselekménynek.
El tudom képzelni a sok irodalom perifériáján tengődő szerzőt, akik most megpróbálnak felkapaszkodni erre a szekérre. Számolhatunk vele tehát, hogy újabb regények árasztják el a könyvpiacot a jól bevált recept szerint: fiatal hősök, gazdag környezet, némi - vagy inkább nemi - aberráltság, és azért legyen némi ármány is a meseszövésben.
Aki pedig húzza a száját, mert happy enddel végződik a cselekmény, az olvasson inkább királydrámákat, attól a másik angoltól.
A napokban tettem le a „Fifty shade of grey” vagyis a „Szürke ötven árnyalata” c. könyv harmadik kötetét, mert az ember ugye sodródik az árral és nem akar lemaradni arról, amiről annyit beszélnek. Nevezzük kíváncsiságnak, vagy akár irigységnek, de mindig is érdekelt, hogy mivel lehet nagyot kaszálni a könyvpiacon. Márpedig, a Harry Potter sikere óta tán nem volt ennyire hangos a közvélemény egy könyv kapcsán. Ötvenmilliós eladásról beszélnek, közel félszáz nyelvű fordításról, megfilmesítésről, a könyvben említett zeneszámok gyűjteményes kiadásáról, és bizony még a szürke színű nyakkendők iránti kereslet is megugrott, alig győzik kielégíteni az igényeket.
De mi spannolhatta fel ennyire a kedélyeket? A válasz egy szócska csupán: szex. Igen, a XXI. században, az internetről ömlő pornó, a „mindent szabad” állapotában még mindig menő árucikk a nemiség. Tény, hogy tanúi vagyunk némi szemléletmód váltásnak, mert végre nem a férfiak igényeinek akar megfelelni az alkotó, hanem a női olvasókat veszi célba. Igaz, ilyen is volt már, de itt a szerző kitolja az elfogadhatóság határát. Épp úgy, mint a hetvenes években az Emanuelle c. film, amely nagyközönség elé vitte mindazt, amit addig csak a pornó mozik játszottak. Persze, azért nem ront ajtóstul a házba, bár rázogatja erősen a kilincset. De miről is van szó? Egy húszéves amerikai lány megismerkedik egy fiatal férfival, aki bevezeti őt a perverz szexjátékok világába. Na, ahogy azt a Móricka elképzeli, - mondhatnánk, - mert itt aztán tényleg összejön minden. Az ártatlan szépség - aki mellesleg rendkívül okos, tehetséges, sokoldalú, talpraesett, független, szabad akaratú, humoros, és céltudatos – természetesen még sosem volt férfival, amit mindenki készséggel el is hisz, ha csak egy kicsit is ismeri az amerikai kollégiumok világát. Namármost, ennek a szépségnek – aki eddig a vegyeskereskedésben forgott másodállásban - útjába akad egy délceg, királyfi külsőre hajazó milliárdos, és itt figyeljünk jól, mert már nem rongyos milliókról van szó, amit bárki összeguberálhat némi internetes jártassággal, hanem apám, itt frankón milliárdokról, a pasi ugyanis olyan vastag, vállalatok, meg ingatlanok, meg minden, hogy akár a farzsebébe gyűrhetné az egész tőzsdét. Ja, és még csak 27 éves, és bár amúgy örökbe fogadták, de még a drogos anyukás múltja sem akadályozta meg abban, hogy pénzügyi zseni legyen. És baromira jól néz ki, és úgy zongorázik, mint a Mozart jobb napjaiban, és kapásból vágja a számok címét, legyen az komolyzene, vagy komolytalan. Igaz, erősen féltékeny típus, de még ez is direkt jó, mert akkor meg úgy változik a szeme színe, mint a szemafor. Meg kell bolondulni, na! És ennek a divatlapból kikanyarított, atletikus külsejű (mert azért edzésre is jár) daliának még a szaga is jó (bár nem biztos, hogy edzés után is) de azért vegyük tudomásul, hogy itt egy szuperman csalogatja be a hősnőt, hová is? Hát a játszószobába, mert kissé szado-mazochista az ürge. Na és ez az a pont, ahol a háziasszonyok, - akik teszem azt, főzés közben ismerkednek a cselekménnyel – kezében megáll a fakanál. Mert ezt azért még nem írta le senki, illetve, ha igen, akkor azt nem tették a kirakatba, a város menő könyvesboltjaiban. Vagyis a mi szerzőnk, - E. L. James, egyébként tisztes brit családanya – átlép egy képzeletbeli határvonalat és megteremti az un. „mamipornó” műfaját. Mi tagadás, egyedülálló vállalkozás ez, mert végre a női vágyak kelhetnek szárnyra. A jelek szerint pedig erre igény van, mert úgy tűnik, nagyon sok egyszerű, dolgos háziasszony játszadozik el a gondolattal, hogy milyen is lenne az, ha őt egy ilyen markáns gavallér megpróbálná mindenféle malacságokra rávenni.
Elnézem a mű szerzőjét az internetes ismertetőn. Középkorú hölgy, jó húsban, teli szájjal mosolyog a kamerába – naná, hogy jó kedve van – annyi pénzt kaszált ezzel a három kötettel, hogy többé nem kell a piacon lesnie, hogy hol olcsóbb a karfiol. Meg kell hagynom, széles és mindenre kiterjedő ismeretekkel rendelkezik a szexuális segédeszközök felsorolása terén. De tán ez esetben is a régi mondás érvényes, mely szerint: aki nem csinálja, az beszél róla. És beszél azok helyett a háziasszonyok helyett is, aki nem sok örömöt és izgalmat tudnak felfedezni rutinszerű házaséletükben. De kárpótlásul ott ez a könyv, mert az ifjú milliárdos nem is a hősnőt csalogatja be a bizarr tárgyakkal zsúfolt szobába, hanem ezeket a hölgyolvasókat. Jó, jó, azért akad egy-két férfi is az olvasók között – mint jómagam – aki aztán bosszankodhat, hogy bizony nem tudja az asszonyt elkápráztatni a saját jachttal, meg helikopterrel és még egy valamirevaló korbácsot sem szerzett be a hálószobába.
Amúgy ez a „szegény hajadon – dúsgazdag lovag” felállás igazán nem új keletű dolog, gondoljunk csak a harmincas évek filmmeséire, ahol még Jávor Pali hódítgatta penge bajszával az ábrándos gépíró kisasszonyokat. De akkor még természetesen kimaradt a sztoriból, hogy mik is történtek a hálószobában. Manapság meg már elkönyvelhetik az olvasók, hogy a hősnőnek – bizonyos Anastasia Steelnek – minden együttlét maximális szexuális gyönyört okoz, meghazudtolva az ilyen irányú statisztikák kiábrándító számait. De könnyű neki – mondhatnánk, mikor a lepedőcsaták közben nem kell azon rágódnia, hogy be tudja–e fizetni a gyerek következő havi napközijét.
De ezzel együtt, nem lehet ezt a trilógiát egy mozdulattal lesöpörni az irodalom éjjeliszekrényéről. Nem lehet, mert hézagpótló. Nem lehet, mert sokszor valóban szellemes - főleg ott, ahol a két fiatal évődését tárgyalja, és nem lehet azért sem, mert nagyon mai. Bizonyság erre az sms-ek és e-mailek sorozata, melyek szerves részét képezik a cselekménynek.
El tudom képzelni a sok irodalom perifériáján tengődő szerzőt, akik most megpróbálnak felkapaszkodni erre a szekérre. Számolhatunk vele tehát, hogy újabb regények árasztják el a könyvpiacot a jól bevált recept szerint: fiatal hősök, gazdag környezet, némi - vagy inkább nemi - aberráltság, és azért legyen némi ármány is a meseszövésben.
Aki pedig húzza a száját, mert happy enddel végződik a cselekmény, az olvasson inkább királydrámákat, attól a másik angoltól.