Ziccer
Békésen kortyolgatom a reggeli kávém, böngészem az e-maileket, erre itt ez a meglepetés:
Kedves barátom,
A nevem Mr. Frank Andrews, különleges tanácsadó, tanácsadó és ügyvéd az Andrews & Kurth LLP ügyvédi iroda Egyesült Királyságban.
Kérem, sürgető figyelmet kapjon erre a kérdésre. Az elhunyt kliens neve Mr. Michael, aki 17 Kensington Palace Gardens-ben élt, London W8 4QQ, a feleségével és a fiával együtt egy autóbalesetben halt meg 2012-ben. Jézus mögött hagyta a tulajdonát, beleértve a házát Yorkshire-ben. Bányászat, olaj és gáz volt, sikeres üzletember volt, mielőtt meghalt. Rokonainak keresem. Kapcsolatban áll Mr. Michael-vel?
Úgy döntöttem, hogy kapcsolatba léphetek veled, mert ugyanazt a vezetéknevet viseli veled, és ő ugyanabból az országból veled van. Várom a sürgős választ.
Tiszteletteljesen.
Mr. Frank Andrews
(Különleges tanácsadó)
Andrews Kurth
LLP Level 16, City
Tower 40 Basinghall
Street London EC2V5DE,
Anglia
Ó, hát az a szegény jó Michael bácsi és becses családja elhunyt abban a csúnya balesetben. És ahogy az lenni szokott milliomoséknál, mindenki egyszerre távozott, így aztán se örökös, se végrendelet. Ezért most lámpással, akarom mondani e-maillel keresik a hozzátartozókat, akik majd kénytelenek lesznek átvenni a bányászat, olaj és gázkitermelés gondjait. Meg azt a néhány százmilliót, ami ugye jár egy ilyen távoli rokonnak. Megjegyzem, ebből azért majd illik venni valamit, mondjuk egy üveg díszdobozos Badacsonyi Kéknyelűt ennek az áldozatkész úriembernek, ha már ilyen vehemensen kutakodott utánunk.
Már fogalmazom is a válaszom, és lám nem kell törnöm a fejem a megfelelő angol mondatszerkesztésen, mert ez a nagyvonalú cég magyarul is tud. Vagy legalábbis van egy fordító programjuk, ami sajnos nemigen képes megbirkózni fifikás nyelvünkkel, így aztán csak belekerülnek effélék a levélkébe: „Jézus mögött hagyta tulajdonát...” vagy: „ugyanabból az országból veled van”, és más gyöngyszemek.
De ez még nem ok arra, hogy vitassuk a különleges tanácsadó, tanácsadó ügyvéd jó szándékát. Ő időt, pénzt, fáradságot nem kímélve hajszolja a fél, - mit fél? - az egész világon keresztül a megboldogult gyanútlan ivadékait, természetesen önzetlenül! Na jó, nem annyira önzetlenül, mert ott van neki az az üveg Kéknyelű.
Azért egy ilyen örökség nem semmi! Az a rengeteg pénz, meg az ingatlan! Már meg is néztem a Google térképen a környéket, hát, követségek szomszédságában terpeszkedik ez a palota, az egyik szomszéd meg Abramovich, az orosz olajmilliárdos. Az ilyen fazonokkal nem árt jóban lenni! Sebaj, majd megoldom, viszek neki komatálat disznóvágáskor.
Azt meg most nem érdemes firtatni, hogy vajh mi közöm lehet erdélyi őseimmel, magyar családnevemmel ehhez a Londonban élő Mr. Michaelhez, aki tán Mihályfi lehetett egykoron, és akinek még a keresztnevét sem tartotta fontosnak közölni ez az érte munkálkodó jogi kiválóság.
Ne súgjatok, megpróbálom kitalálni a folytatást. Én tehát bolond leszek elszalasztani egy ilyen alkalmat, és megírom, hogy sürgető figyelmet kaptam erre a kérdésre és jé, most jut eszembe, tényleg van egy ilyen nevű londoni rokonom, illetve csak volt, mert jött ugye az a teherautó jobbról. És hiába a várható örökség, én azért borzasztóan sajnálom szegény jó nagybácsit, meg az egész peches famíliát, mert lám, a vagyon nem minden, és ha már ennyi pénzük volt, igazán mehettek volna taxival.
Erre a különleges tanácsadó, tanácsadó ügyvéd úr örvendezik egyet, hogy végre abbahagyhatja a keresést, és biztosít róla, hogy hamarosan átutalják nekem azt a párszáz millió fontot. De mivel csak nem kívánhatom, hogy az a szegény postás a súlyos bankjegykötegekkel cipekedjen, így feltétlenül adjam meg az összes személyi adatomat és a bankszámla számom, hogy ne vacakoljunk annyit ezzel az örökséggel.
De lehet, hogy nem kíváncsi a kódszámaimra, hanem megkér, hogy utaljak át sürgősen ötszáz fontot egy svájci bankszámlára, hogy ő felszabadíthassa azokat az öt éve bankban hánykolódó milliókat. De jobb, ha mindjárt nyolcszázat küldök, mert a kensingtoni palotában - ami ugye az örökségem részét képezi - ideje lenne már átpucolni az ezüst eszcájgot. Én meg izibe postázom a pénzt és várom a hatalmas örökséget. Várom, várom, és várom, míg az arcszőrzetem térdig érő szakállá terebélyesedik. De legalább jut időm arra, hogy szemrehányó levelet írjak a Wikipediának, akik száz évre visszamenőleg felsorolnak minden közlekedési balesetben elhunyt közéleti személyiséget, de Michaelékat valahogy kifelejtették a listáról.
Jó ez az Internet, baromira jó! Nem nagy ügy többé pénzhez jutni, csak küldözgetni kell szorgalmasan az e-maileket.
Egy-két madár úgyis mindig fennakad a világhálón.
Békésen kortyolgatom a reggeli kávém, böngészem az e-maileket, erre itt ez a meglepetés:
Kedves barátom,
A nevem Mr. Frank Andrews, különleges tanácsadó, tanácsadó és ügyvéd az Andrews & Kurth LLP ügyvédi iroda Egyesült Királyságban.
Kérem, sürgető figyelmet kapjon erre a kérdésre. Az elhunyt kliens neve Mr. Michael, aki 17 Kensington Palace Gardens-ben élt, London W8 4QQ, a feleségével és a fiával együtt egy autóbalesetben halt meg 2012-ben. Jézus mögött hagyta a tulajdonát, beleértve a házát Yorkshire-ben. Bányászat, olaj és gáz volt, sikeres üzletember volt, mielőtt meghalt. Rokonainak keresem. Kapcsolatban áll Mr. Michael-vel?
Úgy döntöttem, hogy kapcsolatba léphetek veled, mert ugyanazt a vezetéknevet viseli veled, és ő ugyanabból az országból veled van. Várom a sürgős választ.
Tiszteletteljesen.
Mr. Frank Andrews
(Különleges tanácsadó)
Andrews Kurth
LLP Level 16, City
Tower 40 Basinghall
Street London EC2V5DE,
Anglia
Ó, hát az a szegény jó Michael bácsi és becses családja elhunyt abban a csúnya balesetben. És ahogy az lenni szokott milliomoséknál, mindenki egyszerre távozott, így aztán se örökös, se végrendelet. Ezért most lámpással, akarom mondani e-maillel keresik a hozzátartozókat, akik majd kénytelenek lesznek átvenni a bányászat, olaj és gázkitermelés gondjait. Meg azt a néhány százmilliót, ami ugye jár egy ilyen távoli rokonnak. Megjegyzem, ebből azért majd illik venni valamit, mondjuk egy üveg díszdobozos Badacsonyi Kéknyelűt ennek az áldozatkész úriembernek, ha már ilyen vehemensen kutakodott utánunk.
Már fogalmazom is a válaszom, és lám nem kell törnöm a fejem a megfelelő angol mondatszerkesztésen, mert ez a nagyvonalú cég magyarul is tud. Vagy legalábbis van egy fordító programjuk, ami sajnos nemigen képes megbirkózni fifikás nyelvünkkel, így aztán csak belekerülnek effélék a levélkébe: „Jézus mögött hagyta tulajdonát...” vagy: „ugyanabból az országból veled van”, és más gyöngyszemek.
De ez még nem ok arra, hogy vitassuk a különleges tanácsadó, tanácsadó ügyvéd jó szándékát. Ő időt, pénzt, fáradságot nem kímélve hajszolja a fél, - mit fél? - az egész világon keresztül a megboldogult gyanútlan ivadékait, természetesen önzetlenül! Na jó, nem annyira önzetlenül, mert ott van neki az az üveg Kéknyelű.
Azért egy ilyen örökség nem semmi! Az a rengeteg pénz, meg az ingatlan! Már meg is néztem a Google térképen a környéket, hát, követségek szomszédságában terpeszkedik ez a palota, az egyik szomszéd meg Abramovich, az orosz olajmilliárdos. Az ilyen fazonokkal nem árt jóban lenni! Sebaj, majd megoldom, viszek neki komatálat disznóvágáskor.
Azt meg most nem érdemes firtatni, hogy vajh mi közöm lehet erdélyi őseimmel, magyar családnevemmel ehhez a Londonban élő Mr. Michaelhez, aki tán Mihályfi lehetett egykoron, és akinek még a keresztnevét sem tartotta fontosnak közölni ez az érte munkálkodó jogi kiválóság.
Ne súgjatok, megpróbálom kitalálni a folytatást. Én tehát bolond leszek elszalasztani egy ilyen alkalmat, és megírom, hogy sürgető figyelmet kaptam erre a kérdésre és jé, most jut eszembe, tényleg van egy ilyen nevű londoni rokonom, illetve csak volt, mert jött ugye az a teherautó jobbról. És hiába a várható örökség, én azért borzasztóan sajnálom szegény jó nagybácsit, meg az egész peches famíliát, mert lám, a vagyon nem minden, és ha már ennyi pénzük volt, igazán mehettek volna taxival.
Erre a különleges tanácsadó, tanácsadó ügyvéd úr örvendezik egyet, hogy végre abbahagyhatja a keresést, és biztosít róla, hogy hamarosan átutalják nekem azt a párszáz millió fontot. De mivel csak nem kívánhatom, hogy az a szegény postás a súlyos bankjegykötegekkel cipekedjen, így feltétlenül adjam meg az összes személyi adatomat és a bankszámla számom, hogy ne vacakoljunk annyit ezzel az örökséggel.
De lehet, hogy nem kíváncsi a kódszámaimra, hanem megkér, hogy utaljak át sürgősen ötszáz fontot egy svájci bankszámlára, hogy ő felszabadíthassa azokat az öt éve bankban hánykolódó milliókat. De jobb, ha mindjárt nyolcszázat küldök, mert a kensingtoni palotában - ami ugye az örökségem részét képezi - ideje lenne már átpucolni az ezüst eszcájgot. Én meg izibe postázom a pénzt és várom a hatalmas örökséget. Várom, várom, és várom, míg az arcszőrzetem térdig érő szakállá terebélyesedik. De legalább jut időm arra, hogy szemrehányó levelet írjak a Wikipediának, akik száz évre visszamenőleg felsorolnak minden közlekedési balesetben elhunyt közéleti személyiséget, de Michaelékat valahogy kifelejtették a listáról.
Jó ez az Internet, baromira jó! Nem nagy ügy többé pénzhez jutni, csak küldözgetni kell szorgalmasan az e-maileket.
Egy-két madár úgyis mindig fennakad a világhálón.