Rózsák, fények, színpadok - interjú Csongrádi Katával
Ha Csongrádi Kata neve elhangzik, az ember a „Millió rózsaszál” című slágerére gondol és elégedetten nyugtázza tájékozottságát. Pedig mennyivel többről van szó!
Katával való ismeretségemet Hegedős Györgyinek köszönhetem. Mert, mint tudjuk, Györgyinek mindenhez köze van. A budapesti FÉSZEK klubban tartott egy remek előadást könyvbemutatója kapcsán, ahol Kata, a régi, kedves barátnő és pályatárs is fellépett. Itt derült ki, hogy Kata jövőre az amerikai földrészre látogat és valószínűleg Vancouver is felkerül a turné állomásai közé. Nosza, remek alkalom, hogy közelebbről is megismerjük jövendő vendégünket.
Kata néhány nap múlva már otthonában fogad. A ház bejáratánál emléktábla hirdeti, hogy itt élt és alkotott a legendás dalköltő, S. Nagy István, Kata nemrég elhunyt férje. Jóleső érzés, hogy az utókor már elismeri a könnyű műfaj csillagait is.
A lakás igazi meglepetés. A hagyományos pesti polgári otthon egy múzeum gazdagságával vetekszik. Fotók, plakátok, újságcikkek, ruhaneműk és különféle használati tárgyak idézik az elhunyt színházi rendező mama és a slágergyáros férj emlékét. Kata bevallja, hogy fellépések előtt a szoba közepén állva merít erőt szerettei emlékéből. De a többi helyiség sem hétköznapi. A szőnyegeknél, bútorhuzatoknál a narancssárga szín dominál. Erről kiderül, hogy a depresszió legjobb ellenszere. A másik szoba trópusi hangulatot áraszt a hatalmas egzotikus növényeket ábrázoló poszterekkel. A konyha viszont falatnyi. Nincs rá szükség, mert a házigazda a zöldségekre, gyümölcsökre esküszik. Meg is látszik az alakján.
A kávé mellett a színházra terelődik a szó, és arra a különös véletlen- sorozatra, melyből kiderült, hogy minden szakmai megtorpanás küzdelemre sarkallta. Ha bezárt a színház, ha megszűnt egy főszerep, akkor ő maga kezdett el színdarabokat írni. Nem is akármilyeneket! A hazai közönség hálásan fogadta ezeket a különleges színházi csemegéket. De a legtöbb nem maradt határon belül, hiszen a több százas szériát megélt „Sissy és én”, vagy a „Bajor Gizi - musical”, meg a többiek külföldön is tartós sikereket arattak.
A színdarabok mellett a színésznő könyvírásba is belefogott. Sorra jelentek meg kötetei, melyek nemcsak életrajzi ihletésűek, mivel Kata otthonosan mozog az ezoteria, és a lélekgyógyászat terén is.
Mellékesen hét önálló nagylemeze is napvilágot látott - és ha már a hetes számnál tartunk: hét éven keresztül tevékenykedett újságíróként, a televízióban pedig hét éven keresztül vezette egyenesben sugárzott műsorát, mely a nézők szellemi gyógyítását próbálta segíteni - a nézettségi mutatók szerint szép sikerrel.
Kata valóságos utazó zenei nagykövet.
Megszámlálhatatlan országban lépett fel, de műsoraival nemcsak a helyi magyarságot szórakoztatta. Jimmy Carter elnök meghívására angol nyelvű show-val szerepelt Washingtonban, de eljutott Európán kívül Ausztráliába, sőt a maják földjére is, ahol az ősi Nap tudást kutatta készülő könyvéhez.
2001 őszén szintén egy amerikai meghívásnak tett eleget. A World Trade Center-t ért terrortámadás sem tarthatta vissza attól, hogy repülőre üljön.
– Olyan félelem volt akkor az emberekben, hogy mindössze kilencen ültünk a hatalmas Boeing gépen. - mondja elrévedve.
A New York-i Magyar Színházban játszott musicaljének bevételét aztán egy hősi halott tűzoltó özvegyének ajánlotta fel. A „Ne add fel” c. dala a színház szignálja lett.
Kata nyitott, mindenre fogékony, érdeklődő személyiség, aki többre becsüli a lelki harmóniát a mindennapi nyüzsgésnél. Az elmélyülést segítő tanulmányai sem öncélúak. Akkor érzi magát boldognak, ha másokat is segíthet a megszerzett tudással. De nem kell megijedni, mert ez a nemes törekvés nem társul holmi szenteskedő modorral. A magasztos célok nem zárják ki az oldott hangulatot, a jókedvű csevegést, sőt a nagy átéléssel előadott vicces jeleneteket sem, ahogy felelevenít néhány mókás részletet a nemrég Svédországban bemutatott nagysikerű show műsorából, vagy felugorva a kanapéról megmutatja a legújabb, általa írt dalának táncmozdulatait.
A beszélgetés végén megint szóba kerül az a bizonyos tengeren túli turné. Nem lesz könnyű időt szakítani rá, mert a naptára máris tele van. De Kanada még meghódításra vár, hiszen még nem járt nálunk.
Búcsúzáskor megint áthaladunk a szellemi kincsekben dúskáló dolgozószobán.
– Gondolt már arra, hogy ki őrzi tovább ezt a hatalmas örökséget? - teszem fel az illetlen kérdést.
De szerencsére Kata nem sértődik meg.
– Még van időm ezen töprengeni. Az asztrológusaim szerint ugyanis még legalább harminc aktív évem van hátra. - válaszolja nevetve.
Akkor jó! Abba még belefér néhány kanadai turné.
Ha Csongrádi Kata neve elhangzik, az ember a „Millió rózsaszál” című slágerére gondol és elégedetten nyugtázza tájékozottságát. Pedig mennyivel többről van szó!
Katával való ismeretségemet Hegedős Györgyinek köszönhetem. Mert, mint tudjuk, Györgyinek mindenhez köze van. A budapesti FÉSZEK klubban tartott egy remek előadást könyvbemutatója kapcsán, ahol Kata, a régi, kedves barátnő és pályatárs is fellépett. Itt derült ki, hogy Kata jövőre az amerikai földrészre látogat és valószínűleg Vancouver is felkerül a turné állomásai közé. Nosza, remek alkalom, hogy közelebbről is megismerjük jövendő vendégünket.
Kata néhány nap múlva már otthonában fogad. A ház bejáratánál emléktábla hirdeti, hogy itt élt és alkotott a legendás dalköltő, S. Nagy István, Kata nemrég elhunyt férje. Jóleső érzés, hogy az utókor már elismeri a könnyű műfaj csillagait is.
A lakás igazi meglepetés. A hagyományos pesti polgári otthon egy múzeum gazdagságával vetekszik. Fotók, plakátok, újságcikkek, ruhaneműk és különféle használati tárgyak idézik az elhunyt színházi rendező mama és a slágergyáros férj emlékét. Kata bevallja, hogy fellépések előtt a szoba közepén állva merít erőt szerettei emlékéből. De a többi helyiség sem hétköznapi. A szőnyegeknél, bútorhuzatoknál a narancssárga szín dominál. Erről kiderül, hogy a depresszió legjobb ellenszere. A másik szoba trópusi hangulatot áraszt a hatalmas egzotikus növényeket ábrázoló poszterekkel. A konyha viszont falatnyi. Nincs rá szükség, mert a házigazda a zöldségekre, gyümölcsökre esküszik. Meg is látszik az alakján.
A kávé mellett a színházra terelődik a szó, és arra a különös véletlen- sorozatra, melyből kiderült, hogy minden szakmai megtorpanás küzdelemre sarkallta. Ha bezárt a színház, ha megszűnt egy főszerep, akkor ő maga kezdett el színdarabokat írni. Nem is akármilyeneket! A hazai közönség hálásan fogadta ezeket a különleges színházi csemegéket. De a legtöbb nem maradt határon belül, hiszen a több százas szériát megélt „Sissy és én”, vagy a „Bajor Gizi - musical”, meg a többiek külföldön is tartós sikereket arattak.
A színdarabok mellett a színésznő könyvírásba is belefogott. Sorra jelentek meg kötetei, melyek nemcsak életrajzi ihletésűek, mivel Kata otthonosan mozog az ezoteria, és a lélekgyógyászat terén is.
Mellékesen hét önálló nagylemeze is napvilágot látott - és ha már a hetes számnál tartunk: hét éven keresztül tevékenykedett újságíróként, a televízióban pedig hét éven keresztül vezette egyenesben sugárzott műsorát, mely a nézők szellemi gyógyítását próbálta segíteni - a nézettségi mutatók szerint szép sikerrel.
Kata valóságos utazó zenei nagykövet.
Megszámlálhatatlan országban lépett fel, de műsoraival nemcsak a helyi magyarságot szórakoztatta. Jimmy Carter elnök meghívására angol nyelvű show-val szerepelt Washingtonban, de eljutott Európán kívül Ausztráliába, sőt a maják földjére is, ahol az ősi Nap tudást kutatta készülő könyvéhez.
2001 őszén szintén egy amerikai meghívásnak tett eleget. A World Trade Center-t ért terrortámadás sem tarthatta vissza attól, hogy repülőre üljön.
– Olyan félelem volt akkor az emberekben, hogy mindössze kilencen ültünk a hatalmas Boeing gépen. - mondja elrévedve.
A New York-i Magyar Színházban játszott musicaljének bevételét aztán egy hősi halott tűzoltó özvegyének ajánlotta fel. A „Ne add fel” c. dala a színház szignálja lett.
Kata nyitott, mindenre fogékony, érdeklődő személyiség, aki többre becsüli a lelki harmóniát a mindennapi nyüzsgésnél. Az elmélyülést segítő tanulmányai sem öncélúak. Akkor érzi magát boldognak, ha másokat is segíthet a megszerzett tudással. De nem kell megijedni, mert ez a nemes törekvés nem társul holmi szenteskedő modorral. A magasztos célok nem zárják ki az oldott hangulatot, a jókedvű csevegést, sőt a nagy átéléssel előadott vicces jeleneteket sem, ahogy felelevenít néhány mókás részletet a nemrég Svédországban bemutatott nagysikerű show műsorából, vagy felugorva a kanapéról megmutatja a legújabb, általa írt dalának táncmozdulatait.
A beszélgetés végén megint szóba kerül az a bizonyos tengeren túli turné. Nem lesz könnyű időt szakítani rá, mert a naptára máris tele van. De Kanada még meghódításra vár, hiszen még nem járt nálunk.
Búcsúzáskor megint áthaladunk a szellemi kincsekben dúskáló dolgozószobán.
– Gondolt már arra, hogy ki őrzi tovább ezt a hatalmas örökséget? - teszem fel az illetlen kérdést.
De szerencsére Kata nem sértődik meg.
– Még van időm ezen töprengeni. Az asztrológusaim szerint ugyanis még legalább harminc aktív évem van hátra. - válaszolja nevetve.
Akkor jó! Abba még belefér néhány kanadai turné.