Párbeszéd az ablak mellett
‒ Vigye innen azt a plédet! Idesüt a Nap, az bőven elég! Ja persze, maga azt hiszi, hogy minden öreg fázós, ugye? A zöld pirulát hová tette?!
‒ Már délelőtt bevette!
‒ Ha kockasajtot adnak vacsorára, ide se hozza! Meg azokat a kefíres baromságokat is utálom! Minden pépes, folyós, csöpögős! Lassan már bébi tápszerrel fognak tömni minket lefogadom! Hova tette a szemüvegem?!
A nővér visszaejtette az ágyra a takarót, majd az öreghez lépett.
‒ Ezt keresi? ‒ koccantotta meg a szemüveg szárát az öreg arcán.
‒ Mondja, maga mennyi jutalékot kap a klumpagyártól?
‒Tessék?
‒ Mert csak ebben a fehér szörnyűségben látom! Jobban mondva, hallom. Mert úgy kopog benne, mint egy ír sztepptáncos, akinek rossz a ritmusérzéke. Tájékoztatásul közlöm, hogy feltalálták a gumitalpú cipőt!
Kész, ebből elég! Holnap felmond ‒ határozta el. De miért nem ma?! Csak odaszólna az öregnek:
‒ Tudja kivel szórakozzon?! Elegem van! Inkább kutyákat fogok gondozni, azok sokkal hálásabbak!
De nem, mégis megvárja a holnapot. Akkor legalább ezt a napot is kifizetik. Ma befejezi a műszakot, de holnap be se jön. Elege van ebből a sok nyafogó vénségből! Ezeknek semmi se jó! Pedig itt ülnek a jó kis összkomfortos kéglikben, megvan mindenük, a seggük alá tolják a széket, lesik a kívánságukat, mégis mindig hőbörögnek valamiért.
‒ Milyen hónap van most? ‒ fordult felé az öreg.
De jó neki! Fogalma sincs a dátumról. ‒ füstölgött. Hát persze, neki nem kell számolni a napokat a fizetésig.
‒ Február.
‒ Február? Értem. ‒ töprengve nézett maga elé, közben mozgott az ajka. ‒ Akkor kábé szeptemberre esedékes...
‒ Mi lesz szeptemberben?
‒ Akkorra kéne meghalnom. Vagy valamivel korábban.
‒ Miket beszél itt összevissza Kálmán bácsi?!
‒ Hát, csak számolgatok. A Tibi pont egy évvel élte túl a feleségét. Meg nem mondtam volna az asszony temetésén, olyan jól tartotta magát... Aztán ott volt a Jenő. Tizenegy hónapig bírta. Ki gondolta volna?! Még tervei voltak, fürdőkbe akart járni, aztán tragikus hirtelenséggel.... A Lajos, igen, ő nagyon oda volt, ott sejtettem, hogy nem húzza sokáig. Nála csak nyolc hónap... Egy éven belül elmennek a férjek az asszonyok után...
‒ De hát ez ostobaság! Véletlen, semmi más! Hány olyan özvegy férj van, aki éli világát... ezt most hallom először...
‒ Márpedig én ezt tapasztaltam és lefogadom mások is tudnának példákat felhozni...
‒ Szóval szeptember... ‒ a nővér ravaszkásan bólintott, majd az ujjain számolni kezdett ‒ akkor még legalább hét hónapja van. Ki kéne használni!
‒ Látja, erre nem is gondoltam! Jó, jó, de hogyan?! Utazás szóba se jöhet, nyolcvanhoz közel én már nem ugrálok, ráadásul még ez a vírus is... színházba, múzeumba nem vágyom, az olyan macerás, most meg nem is lehet menni... maradna a mozizás itt a szobában.
‒ Értem! Újra megnézni néhány régi filmet! Az nem is rossz!
‒ De nagyon észnél kell lenni! Nem árt sietni!
‒ Hét hónap jó néhány filmre elég...
‒ Nem is az a baj! Lehet, hogy sehol nem tudom beszerezni a kedvenceket! Egy csomót ki akarnak vonni a forgalomból!
‒ Erről nem is hallottam!
‒ Nem hallotta?! Ott van például a Grease. Magyarul Pomádé, vagy mi a fene. Most megtámadták ezek a felvilágosult kritikusok, hogy nem felel meg a mai kornak, ezért be kell tiltani.
‒ De hát az egy ártalmatlan zenés film, ha jól emlékszem. Travolta, meg az a vékony csaj... frankó számok vannak benne... vidám kis történet...
‒ Az hát! De most a nagyokosok kisütötték, hogy a történet sértő és megalázó a nőkre nézve, és az meg egyenesen tűrhetetlen, hogy az egyik kamasz a lányok bugyiját lesi a stadionban a tribün alá mászva.
‒ Ami azt illeti, szerintem is utálatos dolog a kukkolás...
‒ Kedveském, ez csak egy vígjáték, ami bemutatta, hogyan éltek a fiatalok akkoriban. De most a kritikusok fröcsögnek az indulattól és perverz disznóknak kiáltják ki az előző korosztályt. Tele van az internet olyan írásokkal, amik elmarasztalják az előző nemzedékeket.
‒ Milyen jól tájékozott!
‒ Azért mert öreg vagyok, nem kell azt hinni, hogy megálltam a fejlődésben a barlangrajzoknál! Tudom jól, mi folyik az interneten! Nagy hiba nekiesni a régi filmeknek! Nem szabad megbüntetni az alkotókat azért, mert nem mai fejjel gondolkodtak harminc-negyven évvel ezelőtt! Fel kéne fogni, hogy régen másként ment minden!
‒ Gondolom, maga is leselkedett...
‒ Hát, ki volt kopva a fű rendesen a strandon, a női öltöző mögött. Ne nézzen így rám! Maga el se tudja képzelni! Kamaszok voltunk... és akkor nem lehetett odaállni az újságosstand elé, hogy kérek egy Playboyt! Egy árva meztelen nőt nem lehetett látni! Esetleg a múzeumban! De minket nem a Milói Vénusz érdekelt, hanem az a bögyös szőke, aki úgy vonult a medence szélén, mint egy manöken. Manapság egy kíváncsi kamasznak nem kell koszos, pókhálós ablakokon leselkedni! Csak kényelmesen üldögélnek a fotelben, nyomkodják a telefont vagy a komputert és házhoz jön az élmény.
Higgye el, a mai fiatalok is kukkolnak, de ők már rizikó nélkül.
‒ Szóval leselkedtek... És sosem buktak le?
‒ Jaj dehogynem! Tudja mi volt az érdekes? Ha egy szép nő vetkőzött és észrevette, hogy figyelik, nem csinált nagy ügyet belőle. Sőt, előfordult, hogy még rá is játszott és lassan, csábosan kezdett mozogni. Csak azok a lányok sikoltoztak, akik tornából fel voltak mentve.
‒ Akárhogy is, de ez nem követendő példa a mai fiatalok számára. De ettől még nem kell levenni a műsorról egy filmet, elég, ha kivágják azt a leselkedős részt...
‒ Hát ez az! Kivágnak mindent, megcsonkítják az eredetit! Kivágják azokat a részeket is, ahol cigiznek, mert ez is tervbe van véve. Nem szabad rossz példát mutatni az ifjúságnak - mondják. Aztán az ivászat meg a kábítószer is tiltólistán lesz hamarosan...
‒ Akkor nem sok néznivaló marad...
‒ Ja, és ugrott egy másik jó amerikai film is. Mi is volt az? Megvan! Kamaszkorom Legszebb Nyara.
‒ Az valami szerelmi történet, ugye?
‒ Igen, de ott meg az a gond, hogy egy kamaszgyerek szerelmeskedik egy huszonéves nővel...
‒ Nézze Kálmán bácsi, én se tartom normálisnak, hogy egy ártatlan gyerek játékszere legyen egy idősebb nőnek.
‒ Mert maga sosem volt férfi, kedveském! Minden kamasz vágyálma, hogy egy tapasztalt, érett, vonzó nő vezesse be őket a szerelembe!
‒ Hát, én speciel nem örülnék, ha megtudnám, hogy a fiúm első nője a szomszédasszony volt...
‒ Pedig kedveském, ha maga remekül táncol a párjával, az azért lehetséges, mert a partnere megtanulta valakitől a lépéseket...
‒ Szóval akkor én is szedjek fel egy idősebb manuszt az első szerelmem előtt, hogy tudjam a figurákat?!
‒ Nem szükséges! Ne feledje, a táncban a férfi vezet! Bízza rá magát! Ja, és ha teheti, olvasson klasszikusokat! Meglátja, milyen rég rájöttek arra, hogy nem árt, ha a fiú tapasztaltabb a lánynál. Daphnis és Chloe, hogy mást ne mondjak! Longosz a szerző, ha esetleg szeretné elolvasni. De ha nem akar a régi görögökig visszamenni, akkor ott van Goffredo Parise könyve, a Szép Pap. Ott is kiderül, hogy kiért sóvárognak a kamaszok. Vagy az a boldogtalan Julien Sorel a Vörös és Feketében. Jaj, hogy ette a fene azt a szegény fiút a márkiné után!
‒Van is nekem időm könyvtárba járni!
‒ Na jó, nem akarok házi feladatokat adni, csak nem árt tudni, hogy nincs új a nap alatt. De ott van az a francia elnök, őt is meg lehet kérdezni, hogy miért bolondult bele a jóval idősebb tanárnőjébe.
A nővér az órájára nézett.
‒ Te jó ég, hogy elszaladt az idő! Le vagyok maradva! Rohanok!
‒ Hát, örülök, hogy elbeszélgettünk egy kicsit!
‒ Tudja mit, Kálmán bácsi? Maga egészen elviselhető, ha nem a kajáról vagy a gyógyszerekről van szó!
‒ Ami pedig a klumpát illeti... nem is olyan rossz, hogy tudom merre jár...
A nővér mosolyogva köszönt el. Mégis bejön holnap. Kálmán bácsi majd biztosan mesél valamit ezekről a furcsa szerelmesekről.
Az öreg búcsút intett, majd kibámult az ablakon.
‒ Kezd beborulni. Igazán rám teríthette volna azt a plédet! ‒ dünnyögte.
‒ Vigye innen azt a plédet! Idesüt a Nap, az bőven elég! Ja persze, maga azt hiszi, hogy minden öreg fázós, ugye? A zöld pirulát hová tette?!
‒ Már délelőtt bevette!
‒ Ha kockasajtot adnak vacsorára, ide se hozza! Meg azokat a kefíres baromságokat is utálom! Minden pépes, folyós, csöpögős! Lassan már bébi tápszerrel fognak tömni minket lefogadom! Hova tette a szemüvegem?!
A nővér visszaejtette az ágyra a takarót, majd az öreghez lépett.
‒ Ezt keresi? ‒ koccantotta meg a szemüveg szárát az öreg arcán.
‒ Mondja, maga mennyi jutalékot kap a klumpagyártól?
‒Tessék?
‒ Mert csak ebben a fehér szörnyűségben látom! Jobban mondva, hallom. Mert úgy kopog benne, mint egy ír sztepptáncos, akinek rossz a ritmusérzéke. Tájékoztatásul közlöm, hogy feltalálták a gumitalpú cipőt!
Kész, ebből elég! Holnap felmond ‒ határozta el. De miért nem ma?! Csak odaszólna az öregnek:
‒ Tudja kivel szórakozzon?! Elegem van! Inkább kutyákat fogok gondozni, azok sokkal hálásabbak!
De nem, mégis megvárja a holnapot. Akkor legalább ezt a napot is kifizetik. Ma befejezi a műszakot, de holnap be se jön. Elege van ebből a sok nyafogó vénségből! Ezeknek semmi se jó! Pedig itt ülnek a jó kis összkomfortos kéglikben, megvan mindenük, a seggük alá tolják a széket, lesik a kívánságukat, mégis mindig hőbörögnek valamiért.
‒ Milyen hónap van most? ‒ fordult felé az öreg.
De jó neki! Fogalma sincs a dátumról. ‒ füstölgött. Hát persze, neki nem kell számolni a napokat a fizetésig.
‒ Február.
‒ Február? Értem. ‒ töprengve nézett maga elé, közben mozgott az ajka. ‒ Akkor kábé szeptemberre esedékes...
‒ Mi lesz szeptemberben?
‒ Akkorra kéne meghalnom. Vagy valamivel korábban.
‒ Miket beszél itt összevissza Kálmán bácsi?!
‒ Hát, csak számolgatok. A Tibi pont egy évvel élte túl a feleségét. Meg nem mondtam volna az asszony temetésén, olyan jól tartotta magát... Aztán ott volt a Jenő. Tizenegy hónapig bírta. Ki gondolta volna?! Még tervei voltak, fürdőkbe akart járni, aztán tragikus hirtelenséggel.... A Lajos, igen, ő nagyon oda volt, ott sejtettem, hogy nem húzza sokáig. Nála csak nyolc hónap... Egy éven belül elmennek a férjek az asszonyok után...
‒ De hát ez ostobaság! Véletlen, semmi más! Hány olyan özvegy férj van, aki éli világát... ezt most hallom először...
‒ Márpedig én ezt tapasztaltam és lefogadom mások is tudnának példákat felhozni...
‒ Szóval szeptember... ‒ a nővér ravaszkásan bólintott, majd az ujjain számolni kezdett ‒ akkor még legalább hét hónapja van. Ki kéne használni!
‒ Látja, erre nem is gondoltam! Jó, jó, de hogyan?! Utazás szóba se jöhet, nyolcvanhoz közel én már nem ugrálok, ráadásul még ez a vírus is... színházba, múzeumba nem vágyom, az olyan macerás, most meg nem is lehet menni... maradna a mozizás itt a szobában.
‒ Értem! Újra megnézni néhány régi filmet! Az nem is rossz!
‒ De nagyon észnél kell lenni! Nem árt sietni!
‒ Hét hónap jó néhány filmre elég...
‒ Nem is az a baj! Lehet, hogy sehol nem tudom beszerezni a kedvenceket! Egy csomót ki akarnak vonni a forgalomból!
‒ Erről nem is hallottam!
‒ Nem hallotta?! Ott van például a Grease. Magyarul Pomádé, vagy mi a fene. Most megtámadták ezek a felvilágosult kritikusok, hogy nem felel meg a mai kornak, ezért be kell tiltani.
‒ De hát az egy ártalmatlan zenés film, ha jól emlékszem. Travolta, meg az a vékony csaj... frankó számok vannak benne... vidám kis történet...
‒ Az hát! De most a nagyokosok kisütötték, hogy a történet sértő és megalázó a nőkre nézve, és az meg egyenesen tűrhetetlen, hogy az egyik kamasz a lányok bugyiját lesi a stadionban a tribün alá mászva.
‒ Ami azt illeti, szerintem is utálatos dolog a kukkolás...
‒ Kedveském, ez csak egy vígjáték, ami bemutatta, hogyan éltek a fiatalok akkoriban. De most a kritikusok fröcsögnek az indulattól és perverz disznóknak kiáltják ki az előző korosztályt. Tele van az internet olyan írásokkal, amik elmarasztalják az előző nemzedékeket.
‒ Milyen jól tájékozott!
‒ Azért mert öreg vagyok, nem kell azt hinni, hogy megálltam a fejlődésben a barlangrajzoknál! Tudom jól, mi folyik az interneten! Nagy hiba nekiesni a régi filmeknek! Nem szabad megbüntetni az alkotókat azért, mert nem mai fejjel gondolkodtak harminc-negyven évvel ezelőtt! Fel kéne fogni, hogy régen másként ment minden!
‒ Gondolom, maga is leselkedett...
‒ Hát, ki volt kopva a fű rendesen a strandon, a női öltöző mögött. Ne nézzen így rám! Maga el se tudja képzelni! Kamaszok voltunk... és akkor nem lehetett odaállni az újságosstand elé, hogy kérek egy Playboyt! Egy árva meztelen nőt nem lehetett látni! Esetleg a múzeumban! De minket nem a Milói Vénusz érdekelt, hanem az a bögyös szőke, aki úgy vonult a medence szélén, mint egy manöken. Manapság egy kíváncsi kamasznak nem kell koszos, pókhálós ablakokon leselkedni! Csak kényelmesen üldögélnek a fotelben, nyomkodják a telefont vagy a komputert és házhoz jön az élmény.
Higgye el, a mai fiatalok is kukkolnak, de ők már rizikó nélkül.
‒ Szóval leselkedtek... És sosem buktak le?
‒ Jaj dehogynem! Tudja mi volt az érdekes? Ha egy szép nő vetkőzött és észrevette, hogy figyelik, nem csinált nagy ügyet belőle. Sőt, előfordult, hogy még rá is játszott és lassan, csábosan kezdett mozogni. Csak azok a lányok sikoltoztak, akik tornából fel voltak mentve.
‒ Akárhogy is, de ez nem követendő példa a mai fiatalok számára. De ettől még nem kell levenni a műsorról egy filmet, elég, ha kivágják azt a leselkedős részt...
‒ Hát ez az! Kivágnak mindent, megcsonkítják az eredetit! Kivágják azokat a részeket is, ahol cigiznek, mert ez is tervbe van véve. Nem szabad rossz példát mutatni az ifjúságnak - mondják. Aztán az ivászat meg a kábítószer is tiltólistán lesz hamarosan...
‒ Akkor nem sok néznivaló marad...
‒ Ja, és ugrott egy másik jó amerikai film is. Mi is volt az? Megvan! Kamaszkorom Legszebb Nyara.
‒ Az valami szerelmi történet, ugye?
‒ Igen, de ott meg az a gond, hogy egy kamaszgyerek szerelmeskedik egy huszonéves nővel...
‒ Nézze Kálmán bácsi, én se tartom normálisnak, hogy egy ártatlan gyerek játékszere legyen egy idősebb nőnek.
‒ Mert maga sosem volt férfi, kedveském! Minden kamasz vágyálma, hogy egy tapasztalt, érett, vonzó nő vezesse be őket a szerelembe!
‒ Hát, én speciel nem örülnék, ha megtudnám, hogy a fiúm első nője a szomszédasszony volt...
‒ Pedig kedveském, ha maga remekül táncol a párjával, az azért lehetséges, mert a partnere megtanulta valakitől a lépéseket...
‒ Szóval akkor én is szedjek fel egy idősebb manuszt az első szerelmem előtt, hogy tudjam a figurákat?!
‒ Nem szükséges! Ne feledje, a táncban a férfi vezet! Bízza rá magát! Ja, és ha teheti, olvasson klasszikusokat! Meglátja, milyen rég rájöttek arra, hogy nem árt, ha a fiú tapasztaltabb a lánynál. Daphnis és Chloe, hogy mást ne mondjak! Longosz a szerző, ha esetleg szeretné elolvasni. De ha nem akar a régi görögökig visszamenni, akkor ott van Goffredo Parise könyve, a Szép Pap. Ott is kiderül, hogy kiért sóvárognak a kamaszok. Vagy az a boldogtalan Julien Sorel a Vörös és Feketében. Jaj, hogy ette a fene azt a szegény fiút a márkiné után!
‒Van is nekem időm könyvtárba járni!
‒ Na jó, nem akarok házi feladatokat adni, csak nem árt tudni, hogy nincs új a nap alatt. De ott van az a francia elnök, őt is meg lehet kérdezni, hogy miért bolondult bele a jóval idősebb tanárnőjébe.
A nővér az órájára nézett.
‒ Te jó ég, hogy elszaladt az idő! Le vagyok maradva! Rohanok!
‒ Hát, örülök, hogy elbeszélgettünk egy kicsit!
‒ Tudja mit, Kálmán bácsi? Maga egészen elviselhető, ha nem a kajáról vagy a gyógyszerekről van szó!
‒ Ami pedig a klumpát illeti... nem is olyan rossz, hogy tudom merre jár...
A nővér mosolyogva köszönt el. Mégis bejön holnap. Kálmán bácsi majd biztosan mesél valamit ezekről a furcsa szerelmesekről.
Az öreg búcsút intett, majd kibámult az ablakon.
‒ Kezd beborulni. Igazán rám teríthette volna azt a plédet! ‒ dünnyögte.