Ildikó volt a legszebb lány abban az erdélyi kisvárosban. De jó eséllyel pályázhatott volna akár országos babérokra is. Csodás domborulatok alul, felül és fantasztikus lábak, melyeket a népi tánc esztergált tökéletesre. Mindehhez a kedves, ábrándos tekintet, egy szőke hajzuhatag, a mindig nevetésre álló ajkak a gyöngy fogsorral... nem csoda, hogy körülötte koslatott a város fiatalsága. De Ildikó okosan akart gazdálkodni ezekkel az adottságokkal. Tudta, neki nem elég a boldogságához, ha férjes asszonyként valami sóhivatalban tologatja majd az aktákat. Vagy ha családanyaként egész nap a gyerekek körül ugrál, este meg tévézget az ura mellett a szófán. Az sem lelkesítette túlzottan, ha egy-két udvarlója értékesebb ajándékkal lepte meg. Nem érezte magát telhetetlennek, de ennél azért többre vágyott. Így aztán sorra kiadta a gavallérok útját, olyan eredményesen, hogy huszonöt éves korára vőlegényjelölt nélkül maradt. Ekkor kissé bepánikolt, úgy érezte, túllőtt a célon. Főleg, hogy az anyja is állandóan rágta a fülét. – Nézd meg! - harsogta. –Te még válogatsz, a Móni meg már a másodikat várja! Pedig egy osztályba jártatok! A sors azonban nagy kártyajátékos! Akkoriban keveredett a városba egy rövid hazalátogatásra Nándor, aki Amerikában élt. Nándi nem volt egy Adonisz. Húsz évvel volt idősebb a lánynál, széles arcában apró szemek ültek, gyérülő haját sehogyan sem tudta frizurává rendezni. Az alakja is árulkodott róla, hogy az USA-ban egy hatalmas kamiont lovagol. De ezeket a fogyatékosságokat jótékonyan feledtette a hatalmas, bérelt BMW. A főtéren futottak össze. Nándit felbátorította a Visa kártyája és megszólította a lányt. Ildikó természetesen tudta, hogy ki akarja csapni neki a szelet. Kedvesen a férfire mosolygott és elfogadta az invitálást a szemközti cukrászdába. Itt derült ki, hogy Nándi egész jó fej. A testes emberekre jellemző életöröm belőle sem hiányzott, a lány figyelme is serkentően hatott rá. Na meg az a néhány konyak, amiket le mert gurítani, mert tudta, hogy egy közúti ellenőrzésnél dollárral rendbe hozhat mindent. Ildikó a várnál jobban érezte magát, kipirulva köszönt el a férfitől. Otthon hamarjában térképet kerített, hogy megkeresse Missouri államot. Megtörtént a lánykérés, Ildikó széles mosollyal mondott igent, félig hunyt szemhéja alatt nem a testes férjjelöltet látta, hanem a lehetőségeket. Utazásokat, idegen földrészeket, izgalmakat, kalandokat, soha véget nem érő mozgalmas életet. Hosszú időbe telt, mire követni tudta párját Amerikába. Az otthon töltött hónapok alatt gondosan begyűjtötte az ismerősök irigységét. Anyja jókat pityergett lánya szerencséjén. Ő nem ilyen lovat akart! Nem bánta volna, ha egy szem lánya öregségére a közelében marad. Ildikó gépre szállt, maga mögött hagyta Európát, aztán a véget nem érő órák a nagy víz felett, majd végre-valahára a végcél! Nándor egy hatalmas virágcsokor mögül mosolygott rá. Ildikó bágyadtan fogadta a szeretetrohamot, nem gondolta volna, hogy ennyire megviseli az utazás. Most rettent meg csak igazán, hogy milyen messzire is került szülővárosától. A parkolóban egy öreg Ford várta őket. Ildikó csalódottan vette tudomásul, hogy ez a kocsi nemhogy figyelmet érdemelne, de inkább szégyellnivaló. Nándi háza sem tett rá mély benyomást. Tágas volt ugyan, de agglegényesen rendetlen és sivár. Bizony nem ért volna el dobogós helyezést az utcabéli házak versenyében. Nándor két hetet töltött otthon, mielőtt ismét útra kelt. Ezalatt igyekezett az asszony kedvébe járni, aki fogcsikorgatva akarta bizonyítani önmagának, hogy jól döntött azzal az igennel. A házon hamarosan meglátszott a gondos asszonyi kéz munkája. Ildikó minden energiáját a lakberendezésnek szentelte. Nándor, ha megtért a hosszú fuvarokból, fejcsóválva szembesült a változásokkal. Készséggel elismerte, hogy az otthona immár jóval barátságosabb, de ijedten figyelte az apadó bankszámlát. De eszébe sem jutott, hogy az asszonyt dolgozni küldje. Ildikó nem állt valami jól az angollal, azt meg nem vette volna a lelkére, ha valami áruházban robotolna, dobozokat cipelve. Ildikó akármennyire is húzta és módosítgatta a ház átalakítását, egyszer csak a feladat végére ért. Halálosan unatkozni kezdett. Nándor látta, hogy nagy a baj. Sóhajtva lemondott a vidéki utakról és elintézte a főnökénél, hogy a telepen kapjon munkát. Ildikó nagyon örült, hogy esténként nem marad egyedül, de pár nap után kiderült, Nándor mellett is lehet unatkozni. A férjnek ekkor eszébe jutott valami. Utánajárt, hogy ki is az a magyar házaspár, akiket a kollégája említett egyszer. Bakonyiék örömmel vették a meghívást. Úgy látszik, ők is unatkoztak. Aztán, pár alkalom után a Kardos házaspár is csatlakozott. Mindig Nándiék vállalták a házigazda szerepét. Bakonyiéknál ott volt a két gyerek, Kardosék meg a belvárosban laktak egy apró kétszobásban. Magától értetődő volt tehát, hogy csak ez a kertes ház jöhet szóba. Ildikóval madarat lehetett fogatni! Újra volt értelme a hétköznapoknak. Lázasan készülődött ezekre a találkozókra és mindig kitalált valamit, hogy ne fulladjanak unalomba az esték. A hosszú asztal is mindig terítve volt. Aztán hol kártyáztak, vagy társasjátékot játszottak, olyanokat, amiket Ildikó vadászott le az Internetről. Szorgalmasan megünnepelték Amerika nemzeti ünnepeit és természetesen a magyarokét is. Ildikó számon tartotta a névnapokat is. Mindig volt ok az ünneplésre. Ha kifogytak a hivatalos alkalmakból, Ildikó akkor sem adta fel. Egyszer kubai napot tartottak, akkor mindenki szivarozott, spanyolul halandzsáztak és rumot ittak. Az alkohol máskor is bőségesen csordogált. Megünnepelték az egészségügyi dolgozók napját is. Mindenki fehér köpenyben parádézott, egyeseknél még sztetoszkóp is akadt, azokkal vizsgálgatták egymás szívverését. Ildikó különösen csábító volt a combig érő fehér köpenyben és nylonharisnyában. Nándi szívdobogva nézte. Vágyai nem csillapodtak az idő múlásával sem. Az asszony készséges, engedelmes szerető volt az ágyban, bár Nándi úgy érezte, hogy a behunyt szemek neki szólnak. Ildikó mintha mást ölelt volna. Soha nem merte ezt szóvá tenni. Érezte, örülnie kell, hogy ennyit kap az asszonyból. Ezeket a tivornyákat sem merte leállítani, pedig halálosan unta már a felturbózott estéket. Ő jobban örült volna a csendes poharazgatásnak, egy tévézéssel töltött estének, de az asszony megszállottként szervezte az újabb bulikat. Ha nem volt náluk senki, akkor is a parti körül forgott minden. Hogy mi legyen az asztalon, milyen újdonságokkal várja a vendégeket, milyen jelmezbe bújjon a közeledő Halloween alkalmából. Nándor nem volt vak, tudta jól, hogy a meghívott férjek nyálcsorgatva lesik felesége minden mozdulatát. Nem kezdeményeznek, ahhoz nincs bátorságuk, meg aztán az asszonyok is ott vannak látótávolságban. De látta ő, hogy majd feldöntik egymást, hogy neje szívverését vizsgálhassák a sztetoszkóppal. Ildikó meg csak nevetett, mintha semmit nem venne észre az egészből. Nándi azt is látta, hogy a feleségek sem osztják ezt a fene nagy jókedvet. Különösen Kardosnén látszott, hogy néha torkig van ezzel az örökös dáridóval. De azért ott tekergett Ildikó mellett, mikor Twist emléknapot tartottak és Chubby Checker számára rángatózott mindenki. Nándor sejtette, hogy Kardosné igyekezete inkább arra szolgál, nehogy kettesben maradjon férjecskéje a háziasszonnyal. Ildikó újabb magyarokat hajtott fel. Már tíz-tizenkét fős lett a társaság. Szerencsére még korábban eszébe jutott valakinek, hogy nem terhelheti csupán a háziakat a partik költsége, így becsülettel leadták a maguk részét. Néha még többet is. Ildikó ügyesen gazdálkodott a befolyt pénzzel, Nándi tehát nem mondhatta, hogy romlásba dönti őket ez a szenvedély. Mert ez már szenvedély volt a javából! Ildikó fel-alá járkált a lakásban, a teendőkön rágódva. Teleírt egy kockás füzetet az intéznivalókkal. Nagyobb grillezőt tervezett a kertbe, fontolgatta egy jacuzzi beszerzését. Azok lennének ám a szép idők! Még télen is ki lehetne rohanni a teraszra egy gyors megmártózásra. Vagy akár egy tartósabbra is, borospohárral a kézben. Fel sem merült benne, hogy nem látott semmit Amerikából. Nem voltak fontosak többé a nemzeti parkok, a múzeumok, műemlékek. Nem kell ezekre időt pocsékolni, mikor neki kötelezettségei vannak. Ő biztosítja azoknak a házaspároknak a jó közérzetét, akik a köreikbe tartoznak. Nándornak akadt egy szabad félórája a munkahelyén. Úgy döntött, hogy belenéz a képekbe, amiket azon az apró pendrive-on tárolt. A monitort már be is tölti az első színes fotó. Mindenki önfeledten táncol, persze a neje van legelöl, ő meg valahol a háttérben, elképesztően bamba kifejezéssel az arcán. Itt egy másik, mindenki egy sorban pózol, ő is itt áll, kalózjelmezben, hát olyan, mint egy rakás szerencsétlenség. Ezen meg Bakonyi forgatja az asszonyt, Ildikó hátravetett fejjel élvezi a szédülést, ő is itt a háttérben, Bakonyi felé sandítva, csak a vak nem látja, hogy eszi a féltékenység. A legsiralmasabb azonban az a kép, ahol az asszony a nyakában ül, pezsgősüveget emel a szájához, az ő arcáról meg leolvasható, hogy olyan mint akit megvertek. Megvertek, de szeretné letagadni azzal a kényszeredett vigyorával. Az önsajnálat és a düh keveregtek benne. Hátralökte magát a széken. – Baromira elegem van! Mennyivel jobb lenne egy olyan asszonnyal, aki kettesben tud maradni a férjével. - fujtatott. Rosszkedve kitartott hazáig. Ildikó kedveskedve fogadta. – Nézd csak mit vettem szivi! Ha felszerelnéd arra a nagy fára a kertben, bevilágítaná az egész hátsó részt a lézerfény! Láttam az Interneten! Egyenesen szuper! Mindenki el fog ájulni, ha meglátják! Ott van a nagylétra a fészer mögött, ugye megcsinálod⁈ Nándor morgott egy sort, de azért csak elindult a létráért. Vacakolt egy darabig aztán már csak az a fémes zörej és a hatalmas csattanás hallatszott, amit egy kétségbeesett üvöltés kísért. Az asszony odarohant a földön fekvő áldozathoz. Nándi jobb lába lehetetlen pózban, fejéből vér szivárgott. Ildikó kapkodva telefonált a mentőkért, elfúló hangon kiabálta be a címet. Nándi némán feküdt, homlokán a csordogáló vér mintha erőre kapott volna. A mentők gyorsan, szakszerűen végezték a dolgukat. Ildikó elkísérte férjét a mentőkocsiban. Ijedten gondolt a legrosszabbra. Arra, hogy egyedül marad a világ másik végén. Tudta, hogy ezek a felszínes kapcsolatok nem mentenék meg a szegénységtől, a nélkülözéstől. Ijedten markolta férje jéghideg kezét. Hatalmas gipsz tudatta a világgal Nándi lábtörését. A fején is kötés díszelgett. A beteg falfehéren feküdt, a doktor hosszan magyarázott neki valamit. Ildikó egy szót sem értett az egészből. Mikor az orvos elvonult, Ildikó az ágy szélére ült. – Lábtörés. Egész komoly. Legalább két hónapig otthon leszek vele. - kezdte a férj. Ildikó bíztatóan paskolta a kezét. – És súlyos agyrázkódásom van. - krákogta Nándi. – Holnapután hazamehetek, de teljes nyugalomra lesz szükségem. Mindenféle zaj ártalmas lehet. - sóhajtotta. – Sajnálom! – Ugyan édes, ne izgasd magad! - nyugtatgatta az asszony. – Most mindjárt le is mondom a szombatot. Kimegyek a folyosóra telefonálni, hogy ne zavarjalak. Csak pihenj! - suttogta. – Menj csak! - nyögte fájdalmas képpel. A csukódó ajtót nézve dünnyögte: – Nyertem pár hetet! Addig csak kitalálok valamit!