Csak őszintén
‒ Hi, my name is Liz, I'm alcoholic!
‒ Hi Liz! ‒ visszhangozta a kórus.
Hangosan kimondani a legnehezebb. Visszavonhatatlan lesz ettől minden. Erzsébet leereszkedett a helyére, mint egy bukott diák, aki végre tudta a helyes választ. A találkozót vezető férfi nem erőltette a vallomás folytatását. Tapasztalt öreg róka volt, tudta, az új csoporttagnak erőt kell gyűjteni egy ilyen akadály átugrása után.
Erzsébet idegenkedve nézte a kör tagjait. Rosszul öltözött borostás férfiak, hízásnak indult családanyák, egy agyontetovált vézna suhanc, egy öltönyös, sötét szemüveges férfi, akár bérgyilkos is lehetne... Most épp a fiatal kölyök beszél, nem is olyan gyerek már, kétszer volt elvonón.
Erzsi hónapokig habozott, míg rászánta magát erre a lépésre. Közben gyűjtötte a kék foltokat, mert egyre gyakrabban ütötte meg magát részeg imbolygásai közben. Legutóbb még a kezét is elvágta. Nem is tudja, mi hatott rá jobban. A doktor tárgyilagos kijelentése kezdődő májbetegségéről, vagy a szánalommal teli tekintet, amitől háborogni kezdett az önérzete.
Hát eljött. Nem sokat vár az egésztől, de tudja, tényleg segítségre szorul. Odahaza biztos nem tartana itt. De kár ezen bánkódni! Nem Kanada tehet arról, hogy ide jutott. Ők választották ezt az országot, senkit sem hibáztathat.
Még élénken emlékszik az első napokra. Mintha a Holdra csöppentek volna. Percenként felrémlett benne, hogy nem kellett volna belevágni.
Karcsi talált előbb munkát. Egy autószerelő műhely alkalmazta, meglepődött, mikor kiderült, hogy mindenki a saját szerszámával dolgozik. A cég nagylelkűen megelőlegezte a szerszámkészlet árát, aztán vonták a részleteket a fizetéséből. Vigyázott is mindenki a holmijára, mint a szemük fényére. Erzsi nyelvtudása csak konyhai kisegítő munkára volt elég. Megállás nélküli robot, igen szerény órabérért. Nem panaszkodott, de a kezei helyette is árulkodtak a munka nehézségeiről.
Karcsi úgy dolgozott, ahogy otthon megszokta. Nem volt számára lehetetlen feladat. Ha nem talált alkatrészt egy öregebb típushoz, képes volt a bontóban keresgélni műszak után, de becsületbeli ügyet csinált abból, hogy megjavítson minden keze alá került kocsit. A kollégák neki passzolták át a kézi váltós járműveket is. A legtöbb szerelőnek még az is gondot jelentett, ha egy ilyen kocsival a szerelőaknára kellett állni. Nélkülözhetetlen lett a műhelyben. Az sem zavarta, hogy az angolja semmit sem javult. Bátran diskurált mindenkivel, azzal a szörnyű akcentusával. Erzsi szégyenlősebb volt, jobban odafigyelt arra, hogy ne legyen nevetséges.
Aztán az egyik szerelő felmondott és az utolsó napján meghívta Karcsit egy sörre. A pubban előállt az ajánlatával: műhelyt nyit a város másik végén és Karcsi betársulhatna...
Otthon megbeszélték és igent mondott. Bankkölcsönt vettek fel és Karcsi beszállt. Az üzlet nehézkesen indult, de aztán egyre népszerűbb lett az aranykezű mesternek köszönhetően.
Erzsébet otthagyhatta a konyhát. Férje erősködött, hogy nem is kell másik munkahely után néznie. Otthon maradt és ha unatkozott, arra gondolt, hogy valamelyik konyhán most biztosan nyakig lenne a mosogatólében.
Karcsiék vállalkozása szépen hozott a konyhára. Olyan házuk lett, amiről odahaza álmodni se mertek. Nagy, széles épület, hatalmas kert, dupla garázs. Jobb amerikai filmekben látni ilyet. Azt hitte, hogy egy ilyen lovarda méretű otthon elég lesz a boldogsághoz. Mert Pesten mindig a helyszűke volt a veszekedés forrása. Az anyósék nyakán éltek, nem volt olyan este, hogy békességben fekhettek volna le. Ha másért nem, hát már ezért megérte!
A szerencse végképp melléjük szegődött. Vettek nyaralót, motorcsónakot, mindenféle luxuscikket, amiktől a gazdagok a boldogságot remélik.
Karcsi nem lassított a tempón, élvezte a nyüzsgést, az új kihívásokat. Mindig volt oka arra, hogy ne üldögéljen odahaza az álomotthonban.
Erzsébet átrendezte a házat, beültette a kertet, aztán kezdett elfogyni a tennivaló. A párja meg sehol. A várakozás lett az élete. Végül egyik délután kinyitott egy borosüveget. Első alkalom volt, hogy nem a vendégek kedvéért, hanem csak úgy, magának. Az ital íze nem jelentett sokat, de az utána jövő mámor annál inkább. A bódulat alaposan lerövidítette a várakozás idejét. Néhány kihörpintett pohár és már otthon is volt a férje.
Karcsi sokáig nem vett észre semmit. Az asszony kicsit bágyadtnak tűnt, de semmi több. Aztán csak fény derült a poharazgatásra. Károly sejtette, hogy ebben ő is ludas, de inkább valamiféle megkönnyebbülés uralkodott el rajta. Mintha az asszony iszogatása felmentést adna az örökös hiányzásaira. Így csak fejcsóválásokra futotta, és néha egy erőtlen megjegyzésre:
‒ Fiam, ezt azért nem kéne túlzásba vinni!
Erzsébet váltig állítja, hogy akkor volt először szüksége az ivásra, amikor sejteni kezdte, hogy Karcsinak van valakije. Nem esett nehezére olvasni a jelekből. A férj szórakozottsága, a gondos reggeli készülődés, az örökös fáradtság ha ágyba kerültek... és hogy már nem beszél a közös jövőről. Csak hallgat, a gondolatai máshol járnak. Nem veszi észre az új frizurát, vagy azt a csodás szabású ruhát, egy szava sincs, ha kedvenc ételével várja, csak turkál a tányérban. Biztos jóllakott már máshol. Erzsi tanácstalan. Azt sem tudja, ki ellen kéne felvenni a harcot, hogy visszaszerezze férjét. A kémkedést megalázónak tartja, így csak sejti, hogy az irodára felvett fekete nő lehet a háttérben. Á, biztosan téved, mert a titkárnő csínos ugyan, de a keskeny szemek és a széles pofacsont ázsiai ősökről árulkodik. Csak nem kezd egy ilyennel a férje?! Mindig szőke volt a zsánere. Különben is, azzal magyarázta a lány felvételét, hogy a kínai ügyfelek miatt van rá szükség. Jól jön, hogy szót ért velük. De valaki mégiscsak lehet férje életében, mert egyre későbben jár haza.
Marad az ital vigasznak. Sajnos, már nem elég egy üveg a kívánt hatáshoz, így párosával ürülnek a színes palackok.
Karcsinak valóban van valakije. A fekete hajú titkárnő. Miatta még a szépségről vallott nézeteit is hajlamos átszabni. Mert a nő fiatal, jó alakú, a szemei pedig? Abban a tekintetben csodálat csillog. Az a pillantás nem látja a főnök úr siralmas éveit, a szánalmas pesti lakását, a nincstelenséget, a parizeres vacsorákat, abból a nézésből csak a sikeres férfinak kijáró áhítatot lehet kiolvasni.
Károly kedvtelve bámulja légyottokon vetkőző barátnőjét. A rugalmas mellek, a gránit keménységű combok, a csípő csábító formái mellé a kacér hajlandóság társul, ami nem ismeri a fejfájást. Áldja szerencséjét, hogy része lehet efféle örömökben. Ezért nem nagy ár megbarátkozni az ázsiai arcvonásokkal. Ez a lány kezes, szolgálatkész, és elfogadja az idősödő lovag gömbölyödő pocakját, ritkuló haját, a májfoltjait, a kék pókhálós ereket a lábain.
Erzsi, ha önvizsgálatot tart a tükör előtt, szinte önkéntelenül nyúl a borospohár után. Nincsenek illúziói és a pénz sem tud vetélytársat varázsolni belőle huszonéves riválisokkal szemben. Marad a pohár, ami megbízhatóan szállítja a feledést.
Az üzlet remekül prosperál, a két férfi terjeszkedni kezd. Bekebeleznek egy gumijavító üzemet és egy autóalkatrész boltot. Karcsi most már az adóhatóság szemében is a gazdagok közé tartozik.
A fekete titkárnő is tanúja a gyarapodásnak. Gyorsan számot vet és rájön, hogy ő sem lesz fiatalabb. Egykettőre teherbe esik. Most nagyon kapóra jön, hogy látogatott egy amatőr színtársulatot, így a szeretője elé áll és drámai hangon, mártír arccal megesküszik arra, hogy a gyerek lesz élete értelme, és akkor is megtartja, ha Karcsi nem hajlandó felvállalni ezt a kapcsolatot.
A férfit megrendíti ez az áldozatvállalás, az anyaság ilyen gyönyörű megnyilvánulása és bizonygatja, hogy el fog válni. A lány a nyakába ugrik, nyálasan összecsókolja lovagját.
Karcsi nagy feladat előtt áll, de nem tartja reménytelennek. Abban teljesen biztos, hogy Erzsébet nem tud a szeretőjéről, tehát nincs értelme színt vallani és beismerni bűnösségét.
Csütörtök este van. Károly ma készül bejelenteni lelépési szándékát. De milyen jó lenne, ha az asszony ittassága enyhítené a jelenet feszültségét.
De Erzsébeten ma nem látszik a mámor. Még egy árva borosüveg sincs a házban. Károly gondol egyet és eljátssza a figyelmes házigazdát.
‒ Kiugrok a liquor storeba, veszek egy kis piát, hét végén biztos átugranak Freddyék...
‒ De hát van itthon konyak, rum, sör, whisky, pálinka, az nem lesz elég?
Károly meg se hallja, már el is tűnt. Mire hazaér, Erzsi már elvonult a hálóba. Mára meghiúsult a terv.
Másnap a munkahelyén szeretője számon kéri az ígéretét. Nem győzi csitítani. Esküdözik, hogy ma mindenképpen...
Erzsi ébredés után egy kartondobozra való borosüveggel szemez a konyhapulton. Kedvenc márkája, a félédes rizling hívogatja. Nagy önfegyelemmel kerülgeti a dobozt, egészen délig. Ilyenkor szokta kézbe venni az első poharat. Aztán a többit.
Károly mire este hazaérkezik, már az elázott asszonyt találja a kanapén.
‒ Szóval így állunk! Megint leittad magad! Hát igen, ez jellemző rád! Vedd tudomásul, hogy elegem van! Egy percig sem bírom tovább! Nem fogom feláldozni az életemet egy alkoholista miatt! Máris csomagolok! Fogalmam sincs, hol fogok ma aludni, de ez legyen az én gondom! Istenem, hogy tudtál így lezülleni! Szégyelld magad! Látni se akarlak többé!
Egy dörrenő ajtócsapódás zárja a nagyjelenetet. A dühös férj máris a másik szobában zörög, Erzsi kábultan próbálja követni a történteket.
Károly két súlyos bőrönddel távozik és kiköt a barátnőnél, aki gondoskodik róla, hogy ne sokáig gyötörje a lelkifurdalás.
Erzsi átszédelgi az éjszakát. Másnap szembesül a veszteséggel a kirámolt szekrények láttán. Rátör az önsajnálat, de hat üveg rizling még érintetlen. És előtte a hétvége.
Majd megpróbál talpra állni!
De nem kell azt elsietni!
‒ Hi, my name is Liz, I'm alcoholic!
‒ Hi Liz! ‒ visszhangozta a kórus.
Hangosan kimondani a legnehezebb. Visszavonhatatlan lesz ettől minden. Erzsébet leereszkedett a helyére, mint egy bukott diák, aki végre tudta a helyes választ. A találkozót vezető férfi nem erőltette a vallomás folytatását. Tapasztalt öreg róka volt, tudta, az új csoporttagnak erőt kell gyűjteni egy ilyen akadály átugrása után.
Erzsébet idegenkedve nézte a kör tagjait. Rosszul öltözött borostás férfiak, hízásnak indult családanyák, egy agyontetovált vézna suhanc, egy öltönyös, sötét szemüveges férfi, akár bérgyilkos is lehetne... Most épp a fiatal kölyök beszél, nem is olyan gyerek már, kétszer volt elvonón.
Erzsi hónapokig habozott, míg rászánta magát erre a lépésre. Közben gyűjtötte a kék foltokat, mert egyre gyakrabban ütötte meg magát részeg imbolygásai közben. Legutóbb még a kezét is elvágta. Nem is tudja, mi hatott rá jobban. A doktor tárgyilagos kijelentése kezdődő májbetegségéről, vagy a szánalommal teli tekintet, amitől háborogni kezdett az önérzete.
Hát eljött. Nem sokat vár az egésztől, de tudja, tényleg segítségre szorul. Odahaza biztos nem tartana itt. De kár ezen bánkódni! Nem Kanada tehet arról, hogy ide jutott. Ők választották ezt az országot, senkit sem hibáztathat.
Még élénken emlékszik az első napokra. Mintha a Holdra csöppentek volna. Percenként felrémlett benne, hogy nem kellett volna belevágni.
Karcsi talált előbb munkát. Egy autószerelő műhely alkalmazta, meglepődött, mikor kiderült, hogy mindenki a saját szerszámával dolgozik. A cég nagylelkűen megelőlegezte a szerszámkészlet árát, aztán vonták a részleteket a fizetéséből. Vigyázott is mindenki a holmijára, mint a szemük fényére. Erzsi nyelvtudása csak konyhai kisegítő munkára volt elég. Megállás nélküli robot, igen szerény órabérért. Nem panaszkodott, de a kezei helyette is árulkodtak a munka nehézségeiről.
Karcsi úgy dolgozott, ahogy otthon megszokta. Nem volt számára lehetetlen feladat. Ha nem talált alkatrészt egy öregebb típushoz, képes volt a bontóban keresgélni műszak után, de becsületbeli ügyet csinált abból, hogy megjavítson minden keze alá került kocsit. A kollégák neki passzolták át a kézi váltós járműveket is. A legtöbb szerelőnek még az is gondot jelentett, ha egy ilyen kocsival a szerelőaknára kellett állni. Nélkülözhetetlen lett a műhelyben. Az sem zavarta, hogy az angolja semmit sem javult. Bátran diskurált mindenkivel, azzal a szörnyű akcentusával. Erzsi szégyenlősebb volt, jobban odafigyelt arra, hogy ne legyen nevetséges.
Aztán az egyik szerelő felmondott és az utolsó napján meghívta Karcsit egy sörre. A pubban előállt az ajánlatával: műhelyt nyit a város másik végén és Karcsi betársulhatna...
Otthon megbeszélték és igent mondott. Bankkölcsönt vettek fel és Karcsi beszállt. Az üzlet nehézkesen indult, de aztán egyre népszerűbb lett az aranykezű mesternek köszönhetően.
Erzsébet otthagyhatta a konyhát. Férje erősködött, hogy nem is kell másik munkahely után néznie. Otthon maradt és ha unatkozott, arra gondolt, hogy valamelyik konyhán most biztosan nyakig lenne a mosogatólében.
Karcsiék vállalkozása szépen hozott a konyhára. Olyan házuk lett, amiről odahaza álmodni se mertek. Nagy, széles épület, hatalmas kert, dupla garázs. Jobb amerikai filmekben látni ilyet. Azt hitte, hogy egy ilyen lovarda méretű otthon elég lesz a boldogsághoz. Mert Pesten mindig a helyszűke volt a veszekedés forrása. Az anyósék nyakán éltek, nem volt olyan este, hogy békességben fekhettek volna le. Ha másért nem, hát már ezért megérte!
A szerencse végképp melléjük szegődött. Vettek nyaralót, motorcsónakot, mindenféle luxuscikket, amiktől a gazdagok a boldogságot remélik.
Karcsi nem lassított a tempón, élvezte a nyüzsgést, az új kihívásokat. Mindig volt oka arra, hogy ne üldögéljen odahaza az álomotthonban.
Erzsébet átrendezte a házat, beültette a kertet, aztán kezdett elfogyni a tennivaló. A párja meg sehol. A várakozás lett az élete. Végül egyik délután kinyitott egy borosüveget. Első alkalom volt, hogy nem a vendégek kedvéért, hanem csak úgy, magának. Az ital íze nem jelentett sokat, de az utána jövő mámor annál inkább. A bódulat alaposan lerövidítette a várakozás idejét. Néhány kihörpintett pohár és már otthon is volt a férje.
Karcsi sokáig nem vett észre semmit. Az asszony kicsit bágyadtnak tűnt, de semmi több. Aztán csak fény derült a poharazgatásra. Károly sejtette, hogy ebben ő is ludas, de inkább valamiféle megkönnyebbülés uralkodott el rajta. Mintha az asszony iszogatása felmentést adna az örökös hiányzásaira. Így csak fejcsóválásokra futotta, és néha egy erőtlen megjegyzésre:
‒ Fiam, ezt azért nem kéne túlzásba vinni!
Erzsébet váltig állítja, hogy akkor volt először szüksége az ivásra, amikor sejteni kezdte, hogy Karcsinak van valakije. Nem esett nehezére olvasni a jelekből. A férj szórakozottsága, a gondos reggeli készülődés, az örökös fáradtság ha ágyba kerültek... és hogy már nem beszél a közös jövőről. Csak hallgat, a gondolatai máshol járnak. Nem veszi észre az új frizurát, vagy azt a csodás szabású ruhát, egy szava sincs, ha kedvenc ételével várja, csak turkál a tányérban. Biztos jóllakott már máshol. Erzsi tanácstalan. Azt sem tudja, ki ellen kéne felvenni a harcot, hogy visszaszerezze férjét. A kémkedést megalázónak tartja, így csak sejti, hogy az irodára felvett fekete nő lehet a háttérben. Á, biztosan téved, mert a titkárnő csínos ugyan, de a keskeny szemek és a széles pofacsont ázsiai ősökről árulkodik. Csak nem kezd egy ilyennel a férje?! Mindig szőke volt a zsánere. Különben is, azzal magyarázta a lány felvételét, hogy a kínai ügyfelek miatt van rá szükség. Jól jön, hogy szót ért velük. De valaki mégiscsak lehet férje életében, mert egyre későbben jár haza.
Marad az ital vigasznak. Sajnos, már nem elég egy üveg a kívánt hatáshoz, így párosával ürülnek a színes palackok.
Karcsinak valóban van valakije. A fekete hajú titkárnő. Miatta még a szépségről vallott nézeteit is hajlamos átszabni. Mert a nő fiatal, jó alakú, a szemei pedig? Abban a tekintetben csodálat csillog. Az a pillantás nem látja a főnök úr siralmas éveit, a szánalmas pesti lakását, a nincstelenséget, a parizeres vacsorákat, abból a nézésből csak a sikeres férfinak kijáró áhítatot lehet kiolvasni.
Károly kedvtelve bámulja légyottokon vetkőző barátnőjét. A rugalmas mellek, a gránit keménységű combok, a csípő csábító formái mellé a kacér hajlandóság társul, ami nem ismeri a fejfájást. Áldja szerencséjét, hogy része lehet efféle örömökben. Ezért nem nagy ár megbarátkozni az ázsiai arcvonásokkal. Ez a lány kezes, szolgálatkész, és elfogadja az idősödő lovag gömbölyödő pocakját, ritkuló haját, a májfoltjait, a kék pókhálós ereket a lábain.
Erzsi, ha önvizsgálatot tart a tükör előtt, szinte önkéntelenül nyúl a borospohár után. Nincsenek illúziói és a pénz sem tud vetélytársat varázsolni belőle huszonéves riválisokkal szemben. Marad a pohár, ami megbízhatóan szállítja a feledést.
Az üzlet remekül prosperál, a két férfi terjeszkedni kezd. Bekebeleznek egy gumijavító üzemet és egy autóalkatrész boltot. Karcsi most már az adóhatóság szemében is a gazdagok közé tartozik.
A fekete titkárnő is tanúja a gyarapodásnak. Gyorsan számot vet és rájön, hogy ő sem lesz fiatalabb. Egykettőre teherbe esik. Most nagyon kapóra jön, hogy látogatott egy amatőr színtársulatot, így a szeretője elé áll és drámai hangon, mártír arccal megesküszik arra, hogy a gyerek lesz élete értelme, és akkor is megtartja, ha Karcsi nem hajlandó felvállalni ezt a kapcsolatot.
A férfit megrendíti ez az áldozatvállalás, az anyaság ilyen gyönyörű megnyilvánulása és bizonygatja, hogy el fog válni. A lány a nyakába ugrik, nyálasan összecsókolja lovagját.
Karcsi nagy feladat előtt áll, de nem tartja reménytelennek. Abban teljesen biztos, hogy Erzsébet nem tud a szeretőjéről, tehát nincs értelme színt vallani és beismerni bűnösségét.
Csütörtök este van. Károly ma készül bejelenteni lelépési szándékát. De milyen jó lenne, ha az asszony ittassága enyhítené a jelenet feszültségét.
De Erzsébeten ma nem látszik a mámor. Még egy árva borosüveg sincs a házban. Károly gondol egyet és eljátssza a figyelmes házigazdát.
‒ Kiugrok a liquor storeba, veszek egy kis piát, hét végén biztos átugranak Freddyék...
‒ De hát van itthon konyak, rum, sör, whisky, pálinka, az nem lesz elég?
Károly meg se hallja, már el is tűnt. Mire hazaér, Erzsi már elvonult a hálóba. Mára meghiúsult a terv.
Másnap a munkahelyén szeretője számon kéri az ígéretét. Nem győzi csitítani. Esküdözik, hogy ma mindenképpen...
Erzsi ébredés után egy kartondobozra való borosüveggel szemez a konyhapulton. Kedvenc márkája, a félédes rizling hívogatja. Nagy önfegyelemmel kerülgeti a dobozt, egészen délig. Ilyenkor szokta kézbe venni az első poharat. Aztán a többit.
Károly mire este hazaérkezik, már az elázott asszonyt találja a kanapén.
‒ Szóval így állunk! Megint leittad magad! Hát igen, ez jellemző rád! Vedd tudomásul, hogy elegem van! Egy percig sem bírom tovább! Nem fogom feláldozni az életemet egy alkoholista miatt! Máris csomagolok! Fogalmam sincs, hol fogok ma aludni, de ez legyen az én gondom! Istenem, hogy tudtál így lezülleni! Szégyelld magad! Látni se akarlak többé!
Egy dörrenő ajtócsapódás zárja a nagyjelenetet. A dühös férj máris a másik szobában zörög, Erzsi kábultan próbálja követni a történteket.
Károly két súlyos bőrönddel távozik és kiköt a barátnőnél, aki gondoskodik róla, hogy ne sokáig gyötörje a lelkifurdalás.
Erzsi átszédelgi az éjszakát. Másnap szembesül a veszteséggel a kirámolt szekrények láttán. Rátör az önsajnálat, de hat üveg rizling még érintetlen. És előtte a hétvége.
Majd megpróbál talpra állni!
De nem kell azt elsietni!