Fegyver a kézben
Ha nem lenne olyan tragikus, még röhögni is lehetne rajta... Egy biztonsági kamera felvételét látjuk: fiatal nő a telefonjába merülten gyalogol a vízparton, majd a figyelmetlensége miatt a folyóba zuhan. A kommentárból megtudhatjuk, hogy életét vesztette a hullámok között. A felvétel nem kamu, hiszen ilyen szerencsétlen esést nem lehet megrendezni. De nincs is szükség rá, hiszen a mindenütt jelenlévő kamerák jóvoltából számtalan hasonló esetet láthatunk: egy férfi a bevásárlóközpont szökőkútjába gyalogol, a másik a mozgólépcsőről bukfencezik le, egy nagyeszű a földalatti vágányai közé zuhan, a gyalogost gépkocsi gázolja el, az autós az árokban köt ki, és láthatunk olyan buszsofőrt is, aki már képtelen kikerülni az út szélén veszteglő teherautót, mert fel sem pillantott a mobiljából vezetés közben.
De ott van a híres amerikai plasztikai sebész esete is, aki éppen a kiskutyájáról akart feltenni egy képet az Instagramra, természetesen a volán mögül és a szakadékban végezte. Na, ennél az esetnél legalább választ kaphattunk rá, hogy milyen átkozottul fontos ügyek miatt kockáztatják egyesek a nyaktörést. És vajh milyen üzenetet kaphatott az a menyasszony, aki az oltár előtt húzta elő az esküvői ruha dekoltázsából a telefont, hogy a pap beszéde alatt nyomkodja a választ készülékén. Gondolom, a nászéjszakán is a keze ügyében maradt a kis masina, mert sosem lehet tudni...
- Csináld csak édes Lajosom, de most be köll pötyögnöm Matild nénémnek, hogy hol rendeltük az esküvői tortát.
- Jenő vagyok! - sziszegi a férj.
Ezek a kis készülékek egyébként már mindenre alkalmasak, kész csoda, hogy még telefonálni is lehet velük.
Vendégségben borral kínál a házigazda és mikor megdicsérem a nemes italt, büszkén mondja, hogy ebből mindig tart otthon. Aggódnia sem kell a beszerzés miatt, hiszen van a telefonján egy olyan alkalmazás, amely leolvassa az üveg vonalkódját és már közli is, melyik Liquor Store-ban, hány palack áll a vásárlók rendelkezésére. Rég túl vagyunk tehát azokon az időkön, amikor kiakasztották a boltajtóra a "Leltár miatt zárva" táblát, a boltvezető kartárs meg elvonult a kockás füzetével, és a bögyös pénztárosnővel a raktárba üvegeket számolni.
Mára mindez csak egy telefon, csak egy program, amely még a fogyasztásához is tanácsokat ad, felsorolva, milyen ételekkel érdemes kombinálni e zamatos nedűket.
Házvásárláskor a vevő már nem az ügynöktől érdeklődik a nappali fekvéséről, inkább előkapja a telefonját az iránytű programmal, mert az megbízhatóbb.
Ismerősöm az eső miatt aggódik, de nem megy el az ablakig, hanem előkapja a készülékét, és megnézi az időjárás programot. De van a masinában valutaárfolyam, világóra, lépésszámláló, kalóriatáblázat, térkép, és minden, amit pihent aggyal ki lehet találni. Lassan már nemcsak azt közli a program, hogy melyik hotelben érdemes megszállni, hanem azt is, hogy kivel.
Ha kéznél van a telefon (és mikor nincs kéznél?!) azon sem kell hajba kapni, hogy ki nyerte a Sanremói dalfesztivált 65-ben, hiszen Bobby Solo neve úgyis azonnal feljön a Wikipédián.
Mint ha pásztortűz ég őszi éjtszakákon, úgy lobognak fel a mobiltelefonok fényei a mozik sötét nézőterén is. Hiába hadakoznak a vásznon a galaxisok, a figyelem megoszlik, mert azért azt is rögtön tudni kell, hogy Icuka talált-e új műkörmöst a belvárosban.
Az újság arra figyelmeztet, hogy kapható már a telefonhoz csatlakoztatható hő érzékelő kamera. Ez igen hasznos lehet, hiszen még a vaksötétben is megtalálhatjuk elkóborolt háziállatunkat. De a rafinált bűnözök ezt fényes nappal is használják. A pénztáraknál, bankmasináknál felvételt készítenek a számsorról, mely még őrzi az előző személy ujjainak hő lenyomatát és máris birtokukban van a bankkártya kódszáma. De azokba a lakásokba is gond nélkül be tudnak hatolni, ahol a kulcsot számkódos rendszerre cserélte a tulaj. Nem mindig öröm tehát a mindentudó telefon.
Ezzel együtt, nagyon is érthető e masinák népszerűsége. Móricz Zsigmond manapság bizonyára ezzel a címmel írna színdarabot: Nem élhetek a mobilom nélkül.
Már el sem lehet hinni, hogy valaha milyen jól megvoltunk nélküle. Cseppet sem csodálkozom a szomszéd kissrác szörnyülködésén, amikor közlöm vele, hogy az én gyerekkoromban bizony nem volt ilyesmi a zsebünkben. Látom rajta, ahogy besorol a kőbaltával harcoló ősök közé.
De sajna ez az okos masina nem akar többé engedelmes szolgaként a zsebben maradni és a hívó szóra várva előmerészkedni. A telefon egy tenyérbemászó, tekintetet fogva tartó, figyelmet követelő tárgy lett, vagy inkább fegyver, mely sokszor a gazdája ellen fordul. Az emberiség zöme egy technikai eszköz uralmát nyögi.
A mobilosok nagy tábora mégis vállalja ezt az áldozatot, mert a függőségért cserébe kapcsolatokat kapnak. Minden egyes cím, telefonszám vagy közösségi oldal abban a hitben ringat, hogy tartozunk valahová, valakikhez. És sajna fontosabb ez a mű-kapcsolat, mint a valós környezet.
De hová vezethet ez a függőség?! Van ebből kiút?
Fogalmam sincs!
Kéne egy sms-t küldeni mindenkinek, hogy átbeszéljük ezt a kérdést.
Ha nem lenne olyan tragikus, még röhögni is lehetne rajta... Egy biztonsági kamera felvételét látjuk: fiatal nő a telefonjába merülten gyalogol a vízparton, majd a figyelmetlensége miatt a folyóba zuhan. A kommentárból megtudhatjuk, hogy életét vesztette a hullámok között. A felvétel nem kamu, hiszen ilyen szerencsétlen esést nem lehet megrendezni. De nincs is szükség rá, hiszen a mindenütt jelenlévő kamerák jóvoltából számtalan hasonló esetet láthatunk: egy férfi a bevásárlóközpont szökőkútjába gyalogol, a másik a mozgólépcsőről bukfencezik le, egy nagyeszű a földalatti vágányai közé zuhan, a gyalogost gépkocsi gázolja el, az autós az árokban köt ki, és láthatunk olyan buszsofőrt is, aki már képtelen kikerülni az út szélén veszteglő teherautót, mert fel sem pillantott a mobiljából vezetés közben.
De ott van a híres amerikai plasztikai sebész esete is, aki éppen a kiskutyájáról akart feltenni egy képet az Instagramra, természetesen a volán mögül és a szakadékban végezte. Na, ennél az esetnél legalább választ kaphattunk rá, hogy milyen átkozottul fontos ügyek miatt kockáztatják egyesek a nyaktörést. És vajh milyen üzenetet kaphatott az a menyasszony, aki az oltár előtt húzta elő az esküvői ruha dekoltázsából a telefont, hogy a pap beszéde alatt nyomkodja a választ készülékén. Gondolom, a nászéjszakán is a keze ügyében maradt a kis masina, mert sosem lehet tudni...
- Csináld csak édes Lajosom, de most be köll pötyögnöm Matild nénémnek, hogy hol rendeltük az esküvői tortát.
- Jenő vagyok! - sziszegi a férj.
Ezek a kis készülékek egyébként már mindenre alkalmasak, kész csoda, hogy még telefonálni is lehet velük.
Vendégségben borral kínál a házigazda és mikor megdicsérem a nemes italt, büszkén mondja, hogy ebből mindig tart otthon. Aggódnia sem kell a beszerzés miatt, hiszen van a telefonján egy olyan alkalmazás, amely leolvassa az üveg vonalkódját és már közli is, melyik Liquor Store-ban, hány palack áll a vásárlók rendelkezésére. Rég túl vagyunk tehát azokon az időkön, amikor kiakasztották a boltajtóra a "Leltár miatt zárva" táblát, a boltvezető kartárs meg elvonult a kockás füzetével, és a bögyös pénztárosnővel a raktárba üvegeket számolni.
Mára mindez csak egy telefon, csak egy program, amely még a fogyasztásához is tanácsokat ad, felsorolva, milyen ételekkel érdemes kombinálni e zamatos nedűket.
Házvásárláskor a vevő már nem az ügynöktől érdeklődik a nappali fekvéséről, inkább előkapja a telefonját az iránytű programmal, mert az megbízhatóbb.
Ismerősöm az eső miatt aggódik, de nem megy el az ablakig, hanem előkapja a készülékét, és megnézi az időjárás programot. De van a masinában valutaárfolyam, világóra, lépésszámláló, kalóriatáblázat, térkép, és minden, amit pihent aggyal ki lehet találni. Lassan már nemcsak azt közli a program, hogy melyik hotelben érdemes megszállni, hanem azt is, hogy kivel.
Ha kéznél van a telefon (és mikor nincs kéznél?!) azon sem kell hajba kapni, hogy ki nyerte a Sanremói dalfesztivált 65-ben, hiszen Bobby Solo neve úgyis azonnal feljön a Wikipédián.
Mint ha pásztortűz ég őszi éjtszakákon, úgy lobognak fel a mobiltelefonok fényei a mozik sötét nézőterén is. Hiába hadakoznak a vásznon a galaxisok, a figyelem megoszlik, mert azért azt is rögtön tudni kell, hogy Icuka talált-e új műkörmöst a belvárosban.
Az újság arra figyelmeztet, hogy kapható már a telefonhoz csatlakoztatható hő érzékelő kamera. Ez igen hasznos lehet, hiszen még a vaksötétben is megtalálhatjuk elkóborolt háziállatunkat. De a rafinált bűnözök ezt fényes nappal is használják. A pénztáraknál, bankmasináknál felvételt készítenek a számsorról, mely még őrzi az előző személy ujjainak hő lenyomatát és máris birtokukban van a bankkártya kódszáma. De azokba a lakásokba is gond nélkül be tudnak hatolni, ahol a kulcsot számkódos rendszerre cserélte a tulaj. Nem mindig öröm tehát a mindentudó telefon.
Ezzel együtt, nagyon is érthető e masinák népszerűsége. Móricz Zsigmond manapság bizonyára ezzel a címmel írna színdarabot: Nem élhetek a mobilom nélkül.
Már el sem lehet hinni, hogy valaha milyen jól megvoltunk nélküle. Cseppet sem csodálkozom a szomszéd kissrác szörnyülködésén, amikor közlöm vele, hogy az én gyerekkoromban bizony nem volt ilyesmi a zsebünkben. Látom rajta, ahogy besorol a kőbaltával harcoló ősök közé.
De sajna ez az okos masina nem akar többé engedelmes szolgaként a zsebben maradni és a hívó szóra várva előmerészkedni. A telefon egy tenyérbemászó, tekintetet fogva tartó, figyelmet követelő tárgy lett, vagy inkább fegyver, mely sokszor a gazdája ellen fordul. Az emberiség zöme egy technikai eszköz uralmát nyögi.
A mobilosok nagy tábora mégis vállalja ezt az áldozatot, mert a függőségért cserébe kapcsolatokat kapnak. Minden egyes cím, telefonszám vagy közösségi oldal abban a hitben ringat, hogy tartozunk valahová, valakikhez. És sajna fontosabb ez a mű-kapcsolat, mint a valós környezet.
De hová vezethet ez a függőség?! Van ebből kiút?
Fogalmam sincs!
Kéne egy sms-t küldeni mindenkinek, hogy átbeszéljük ezt a kérdést.