Töredék Hányadék Oly korban éltem én e földön, Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, mikor a foci úgy ellaposult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, hogy minden csatár félre lőtt, néha taccsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, s a szurkoló csak ült és jajgatott réveteg, befonták életét vad kényszerképzetek. széttépte bérletét és kínjában bégetett.
Oly korban éltem én e földön, Oly korban éltem én e földön mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, Mikor tanulni szégyen volt és a celeb, az áruló, a rabló volt a hős, – a prosti, a macsó volt a hős, - s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, s ki olvasott, netán vett opera bérletet már azt is gyűlölték, akár a pestisest. mindjárt le is nézték, mint a félszeget.
Oly korban éltem én e földön, Oly korban éltem én e földön mikor ki szót emelt, az bujhatott, mikor ki hitelt vett fel, az bujhatott s rághatta szégyenében ökleit, – s leshette ijedten a kamatot, - az ország megvadult s egy rémes végzeten a piac megvadult és a rémes béreken vigyorgott vértől és mocsoktól részegen. próbáltak élni, gondoktól részegen
Oly korban éltem én e földön, Oly korban éltem én e földön mikor gyermeknek átok volt az anyja, mikor a gyermeknek mindenhez volt joga s az asszony boldog volt, ha elvetélt, tanár és szülő már hiába beszélt, az élő írigylé a férges síri holtat, a felnőtt irigylé a taknyosokat, míg habzott asztalán a sűrű méregoldat. míg hajbókol a kölykök uralma alatt
Oly korban éltem én e földön, Oly korban éltem én e földön mikor a költő is csak hallgatott, mikor a művész is csak hallgatott, és várta, hogy talán megszólal ujra – és várta, hogy tán leírhassa ujra - mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, – bár méltó szitkot mindig mondhatna más - a rettentő szavak tudósa, Ésaiás. mint tette ezt most Balla András . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ............................................................... 1944. május 19. 2017. november 27.