És hamarosan a sötétség. . .
Nyugi, nyugi, nem a 70-es években bemutatott angol horrorfilmről lesz szó, hanem arról a sötétségről, ami a fejekben lakozik. A napokban egy fiatal, szőke énekesnő volt a vendége annak a műsornak, ahol azt próbálják kideríteni, hogy a jelölt okosabb-e az ötödik osztályosoknál. Megjelent a táblán a kérdés: Melyik európai ország fővárosa Budapest? A hölgy kissé rosszallóan nézett a műsorvezetőre. Csapdát sejtett a kérdés mögött.
– Hát én azt hittem, hogy Európa az egy ország. – közölte.
Megpróbálta kimondani fővárosunk nevét, de az még a harmadik nekifutásra sem sikerült. Azzal mentegetőzött, hogy még sohasem hallott róla. Amikor kiderült, hogy Hungary a megoldás - amit a műsorvezető is hungry-nak ejtett, - a hölgy rávágta, hogy ő csak a Turkey-t ismeri. Tehát, ha már az éhség szóba került, akkor a pulyka is hadd legyen terítéken.
Sajnos tény, hogy a fiatal teremtés nincs egyedül. Jó néhány műsor céltáblája immár az amerikaiak butasága. A minap egy riporter járta az utcákat és a járókelőket faggatta. Ebből megtudhattuk, hogy Fidel Castro táncdalénekes, hogy a háromszögnek négy oldala van, hogy az angol pénznem a Queen Elisabeth, ja és hogy három világháború volt. Aztán olyan is akadt, aki a 9/11 emberveszteségét több millióra taksálta. A másik meg kijelentette, hogy a “Csillagok Háborúja” c. filmsorozat valós történeten alapszik. Többen állították, hogy Izraelt muszlimok lakják.
A kérdező elkövette azt a turpisságot, hogy a kezében tartott térképen Ausztráliára ráírta, hogy Korea, és a járókelőkben fel sem merült, hogy valami nincs rendben. Bőszen mutogatták, hogy el kéne intézni azt a népséget, ott a sarokban. Egy vehemens úriember még azt is kijelentette, hogy az USA ellenségei közé számtalan más ország is tartozik, akik megfegyelmezése már igen időszerü volna. Ezek közé sorolta Olaszországot, Braziliát és Kanadát is.
A riporter volt olyan szemtelen, hogy egy képzeletbeli ázsiai országról megkérdezze, helyeselnék-e, ha ott is fegyveresen beavatkoznának az USA haderői. Természetesen az utca embere úgy látta jónak, hogy igenis oda kell csapni.
Mindez mulatságos és szomorú is, de sajnos nem újdonság. Ha egy társadalom olyan követelményt állít a középiskolások elé, ahol csak négy tantárggyal kell megbírkózni és azok közül is kettő választható, ott előfordulhat, hogy a nebuló alsó tagozatos korában látja utoljára a világatlaszt, és történelemből csak azt tudja, hogy a függetlenség napja valamikor nyáron van.
Az sem titok, hogy ez a nagyfokú tudatlanság nincs a vezető réteg ellenére. Mert a buta, képzetlen, műveletlen ember könyebben manipulálható, és észérvek helyett, elég az érzelmeire hatni. Mi tagadás, ezt alaposan ki is használják.
De mi van azzal a társadalmi rendszerrel, ahol fennen hirdették, hogy a tudás hatalom, és ahol munkás és parasztfiatalok tízezreit iskoláztatták, megadva nekik a lehetőséget az érvényesülésre.
Nos, a szocializmus megbukott. A világ pedig levonta a következtetést, hogy a társadalmi rendszerek harcában a fejlettebb, életképesebb győzött.
Kár, hogy ez a győzelem elbizakodottságot szűlt. De még megérhetjük, hogy ezt a rendszert is felvátja majd egy korszerübb, még hatékonyabb társadalmi forma.
Egy olyan, ahol az emberek nem fognak tudni már olvasni sem.
Nyugi, nyugi, nem a 70-es években bemutatott angol horrorfilmről lesz szó, hanem arról a sötétségről, ami a fejekben lakozik. A napokban egy fiatal, szőke énekesnő volt a vendége annak a műsornak, ahol azt próbálják kideríteni, hogy a jelölt okosabb-e az ötödik osztályosoknál. Megjelent a táblán a kérdés: Melyik európai ország fővárosa Budapest? A hölgy kissé rosszallóan nézett a műsorvezetőre. Csapdát sejtett a kérdés mögött.
– Hát én azt hittem, hogy Európa az egy ország. – közölte.
Megpróbálta kimondani fővárosunk nevét, de az még a harmadik nekifutásra sem sikerült. Azzal mentegetőzött, hogy még sohasem hallott róla. Amikor kiderült, hogy Hungary a megoldás - amit a műsorvezető is hungry-nak ejtett, - a hölgy rávágta, hogy ő csak a Turkey-t ismeri. Tehát, ha már az éhség szóba került, akkor a pulyka is hadd legyen terítéken.
Sajnos tény, hogy a fiatal teremtés nincs egyedül. Jó néhány műsor céltáblája immár az amerikaiak butasága. A minap egy riporter járta az utcákat és a járókelőket faggatta. Ebből megtudhattuk, hogy Fidel Castro táncdalénekes, hogy a háromszögnek négy oldala van, hogy az angol pénznem a Queen Elisabeth, ja és hogy három világháború volt. Aztán olyan is akadt, aki a 9/11 emberveszteségét több millióra taksálta. A másik meg kijelentette, hogy a “Csillagok Háborúja” c. filmsorozat valós történeten alapszik. Többen állították, hogy Izraelt muszlimok lakják.
A kérdező elkövette azt a turpisságot, hogy a kezében tartott térképen Ausztráliára ráírta, hogy Korea, és a járókelőkben fel sem merült, hogy valami nincs rendben. Bőszen mutogatták, hogy el kéne intézni azt a népséget, ott a sarokban. Egy vehemens úriember még azt is kijelentette, hogy az USA ellenségei közé számtalan más ország is tartozik, akik megfegyelmezése már igen időszerü volna. Ezek közé sorolta Olaszországot, Braziliát és Kanadát is.
A riporter volt olyan szemtelen, hogy egy képzeletbeli ázsiai országról megkérdezze, helyeselnék-e, ha ott is fegyveresen beavatkoznának az USA haderői. Természetesen az utca embere úgy látta jónak, hogy igenis oda kell csapni.
Mindez mulatságos és szomorú is, de sajnos nem újdonság. Ha egy társadalom olyan követelményt állít a középiskolások elé, ahol csak négy tantárggyal kell megbírkózni és azok közül is kettő választható, ott előfordulhat, hogy a nebuló alsó tagozatos korában látja utoljára a világatlaszt, és történelemből csak azt tudja, hogy a függetlenség napja valamikor nyáron van.
Az sem titok, hogy ez a nagyfokú tudatlanság nincs a vezető réteg ellenére. Mert a buta, képzetlen, műveletlen ember könyebben manipulálható, és észérvek helyett, elég az érzelmeire hatni. Mi tagadás, ezt alaposan ki is használják.
De mi van azzal a társadalmi rendszerrel, ahol fennen hirdették, hogy a tudás hatalom, és ahol munkás és parasztfiatalok tízezreit iskoláztatták, megadva nekik a lehetőséget az érvényesülésre.
Nos, a szocializmus megbukott. A világ pedig levonta a következtetést, hogy a társadalmi rendszerek harcában a fejlettebb, életképesebb győzött.
Kár, hogy ez a győzelem elbizakodottságot szűlt. De még megérhetjük, hogy ezt a rendszert is felvátja majd egy korszerübb, még hatékonyabb társadalmi forma.
Egy olyan, ahol az emberek nem fognak tudni már olvasni sem.