Zajban vagyunk
Nem tudom, más hogy van vele, de ahogy öregszem és romlik a hallásom, egyre érzékenyebb vagyok a zajokra. Elég furcsa, nem?! Mert a látásom is romlik, de ettől még nem zavarnak a nagy betűk. Na mindegy! Az viszont már nem, hogy mostanában mintha megszaporodtak volna azok, akik mások nyugalmára törnek. Akár osztályba is sorolhatnánk az elrettentő példányokat. Lássuk tehát: Elsőre ott van a műszaki zseni. Minden begyűjtött már, amit csak kapni lehet a boltokban a legújabb ketyeréig bezárólag, de azért a régi cuccait sem dobta ki. És szól minden, maximális hangerővel, legyen az magnó, lemezjátszó, hifi torony, vagy valami legújabb mini lejátszó, de az meg hangfalakra van kötve, melyek akkorák, mint a kujbisevi hőerőmű. Hangerejük vetekszik a bevetésre váró harci gépek hangszintjével. És természetesen az illető az éjszakai órákban a legfogékonyabb a zenei élmények befogadásra. Gyűjteményében előnyt élveznek azok a számok, melyekben fúvósok és üstdobok uralják a hangzást.
Aztán ott vannak a motoros rémisztgetők. Ezeknél kizárólag a Harley Davidson márka jöhet szóba. Indulás előtt hosszan melegítik a motort, tövig húzva a gázkart, ilyenkor a környék lakóházaiban mozgásba jönnek az étkészletek a kredencben. De ez csak a kezdet! Az igazi csemege az, amikor mozgásba lendül a jármű és felerősödik a zajszint. Ez a hangerő hatékonyan segíti a környék bontási munkálatait. A hangerő előnye, hogy mindig tudjuk, merre jár éppen motoros ismerősünk.
És ott vannak a mozdulatművészek. Lehetőleg minél nagyobb csoportokban művelik az ázsiai harcművészeti gyakorlatokat a város parkjaiban, kizárólag hajnaltájt. Bemelegítéskor nyitott tenyérrel ütögetik combjaikat és mellkasukat több órán keresztül. Ez remek csattogó hangot ad a nindzsa hacukában. Majd kezdetét veszi a gyakorlat, melynek során artikulátlan csatakiáltásokkal bíztatják magukat. A dörzsöltebbek harci botokkal csinálnak olyasféle zajt, melyekből erdőirtásra tippel a gyanútlan járókelő.
Másik jelentős réteg a kertművészek csoportja. Ők, a levélfúvótól kezdve a fűnyíróig bezáróan rendelkeznek mindazokkal a masinákkal, amiktől az embernek úgy elmegy a kedve a természettől, hogy még egy cserép muskátlira sem bír ránézni. Ezeknek a kerti szerszámoknak másik nagy vívmánya a zajosságuk mellett, hogy büdösek is.
De ne feledkezzünk meg az állattartók népes családjáról sem! A kiváltságosok némi lenézéssel kezelik a díszhal- hüllő- nyúl- és rovartulajdonosokat, hiszen ezek a jószágok nem tudnak hangot adni. De bezzeg ők, vagyis a büszke kutya, macska, papagáj és baromfitulajdonosok! Ők aztán gondoskodnak róla, hogy a szomszéd név szerint ismerje a házi kedvenceket. És az sem baj, ha esetleg az elmegyógyintézetben emlegetik, sűrű idegrángások közepette az éjszakai rendzavarókat.
Fő helyre az autós zenebarátok kívánkoznak, akik időt, pénzt, fáradságot nem kímélve alakítják át gépjárművük hangszóróit. Az oldalkárpitot megbontva üstdob méretű hangfalakat helyeznek el az utastérben, de jut egy böhöm hangszóró a csomagtartóba is, amely becsülettel ki is tölti a rakodóteret. A büszke tulajdonosok oly önzetlenek, hogy a legvadabb télben is lehúzott ablakokkal közlekednek, lehetőleg lépésben, hogy mi járókelők se maradjunk ki a tömör gyönyörből. Természetesen nem Vivaldi vonósnégyeseit részesítik előnyben, hanem azokat a rap zenei előadókat, akik fejhangon üvöltik a mikrofonba, hogy elegük van a világból. Ezek az autósok akár le is kapcsolhatják a kocsi motorját, hiszen a hangrobbanás–szerű zajok úgyis odébb lökdösik a járművet.
A minap összefutottam a belvárosban koros barátommal. Ő is szaporán bólogatott, amikor a zajra terelődött a szó.
- Pedig úgy szép az élet, ha csendlik! - bizonygatta. Majd kijelentette, hogy tudna megoldást a problémára.
- Igazán? És mi lenne az? – érdeklődtem mohón.
- Legelőször is, arról lenne szó, hogy…
A többit nem hallottam, mert dolgozni kezdett mellettünk az úton egy légkalapács.
Nem tudom, más hogy van vele, de ahogy öregszem és romlik a hallásom, egyre érzékenyebb vagyok a zajokra. Elég furcsa, nem?! Mert a látásom is romlik, de ettől még nem zavarnak a nagy betűk. Na mindegy! Az viszont már nem, hogy mostanában mintha megszaporodtak volna azok, akik mások nyugalmára törnek. Akár osztályba is sorolhatnánk az elrettentő példányokat. Lássuk tehát: Elsőre ott van a műszaki zseni. Minden begyűjtött már, amit csak kapni lehet a boltokban a legújabb ketyeréig bezárólag, de azért a régi cuccait sem dobta ki. És szól minden, maximális hangerővel, legyen az magnó, lemezjátszó, hifi torony, vagy valami legújabb mini lejátszó, de az meg hangfalakra van kötve, melyek akkorák, mint a kujbisevi hőerőmű. Hangerejük vetekszik a bevetésre váró harci gépek hangszintjével. És természetesen az illető az éjszakai órákban a legfogékonyabb a zenei élmények befogadásra. Gyűjteményében előnyt élveznek azok a számok, melyekben fúvósok és üstdobok uralják a hangzást.
Aztán ott vannak a motoros rémisztgetők. Ezeknél kizárólag a Harley Davidson márka jöhet szóba. Indulás előtt hosszan melegítik a motort, tövig húzva a gázkart, ilyenkor a környék lakóházaiban mozgásba jönnek az étkészletek a kredencben. De ez csak a kezdet! Az igazi csemege az, amikor mozgásba lendül a jármű és felerősödik a zajszint. Ez a hangerő hatékonyan segíti a környék bontási munkálatait. A hangerő előnye, hogy mindig tudjuk, merre jár éppen motoros ismerősünk.
És ott vannak a mozdulatművészek. Lehetőleg minél nagyobb csoportokban művelik az ázsiai harcművészeti gyakorlatokat a város parkjaiban, kizárólag hajnaltájt. Bemelegítéskor nyitott tenyérrel ütögetik combjaikat és mellkasukat több órán keresztül. Ez remek csattogó hangot ad a nindzsa hacukában. Majd kezdetét veszi a gyakorlat, melynek során artikulátlan csatakiáltásokkal bíztatják magukat. A dörzsöltebbek harci botokkal csinálnak olyasféle zajt, melyekből erdőirtásra tippel a gyanútlan járókelő.
Másik jelentős réteg a kertművészek csoportja. Ők, a levélfúvótól kezdve a fűnyíróig bezáróan rendelkeznek mindazokkal a masinákkal, amiktől az embernek úgy elmegy a kedve a természettől, hogy még egy cserép muskátlira sem bír ránézni. Ezeknek a kerti szerszámoknak másik nagy vívmánya a zajosságuk mellett, hogy büdösek is.
De ne feledkezzünk meg az állattartók népes családjáról sem! A kiváltságosok némi lenézéssel kezelik a díszhal- hüllő- nyúl- és rovartulajdonosokat, hiszen ezek a jószágok nem tudnak hangot adni. De bezzeg ők, vagyis a büszke kutya, macska, papagáj és baromfitulajdonosok! Ők aztán gondoskodnak róla, hogy a szomszéd név szerint ismerje a házi kedvenceket. És az sem baj, ha esetleg az elmegyógyintézetben emlegetik, sűrű idegrángások közepette az éjszakai rendzavarókat.
Fő helyre az autós zenebarátok kívánkoznak, akik időt, pénzt, fáradságot nem kímélve alakítják át gépjárművük hangszóróit. Az oldalkárpitot megbontva üstdob méretű hangfalakat helyeznek el az utastérben, de jut egy böhöm hangszóró a csomagtartóba is, amely becsülettel ki is tölti a rakodóteret. A büszke tulajdonosok oly önzetlenek, hogy a legvadabb télben is lehúzott ablakokkal közlekednek, lehetőleg lépésben, hogy mi járókelők se maradjunk ki a tömör gyönyörből. Természetesen nem Vivaldi vonósnégyeseit részesítik előnyben, hanem azokat a rap zenei előadókat, akik fejhangon üvöltik a mikrofonba, hogy elegük van a világból. Ezek az autósok akár le is kapcsolhatják a kocsi motorját, hiszen a hangrobbanás–szerű zajok úgyis odébb lökdösik a járművet.
A minap összefutottam a belvárosban koros barátommal. Ő is szaporán bólogatott, amikor a zajra terelődött a szó.
- Pedig úgy szép az élet, ha csendlik! - bizonygatta. Majd kijelentette, hogy tudna megoldást a problémára.
- Igazán? És mi lenne az? – érdeklődtem mohón.
- Legelőször is, arról lenne szó, hogy…
A többit nem hallottam, mert dolgozni kezdett mellettünk az úton egy légkalapács.