Megszokni, vagy...
Megszökni. Honnan? Hát, a börtönből, amit igazán nem lehet könnyű megszokni. Szörnyű dolog lehet raboskodni, egy szűk élettérben, parancsoknak engedelmeskedve, elzárva élni évekig - vagy akár életfogytiglan, - lemondva a hétköznapi élet nyújtotta örömökről. Tán nincs is olyan elitélt, akinek a fejében ne fordulna meg a szökés gondolata. Még akkor is, ha történetesen a legbiztonságosabbnak kikiáltott börtönben raboskodik az illető.
Ezzel a hírnévvel büszkélkedhetett Alcatraz is. Ez a nevezetes fegyház San Francisco szomszédságában volt, egy szigeten. A cápákat sem nélkülöző, szeszélyes áramlatoktól korbácsolt jéghideg víz egy újabb biztonsági tényezőnek számított a rácsok, a falak és a börtönőrök mellett.
De természetesen azért itt is voltak próbálkozások.
A sikertelen kísérletek sorában akadt egy 1962-es ügy, amit még ma sem sikerült hová tenni.
Négy fickó állt össze, hogy megtervezzék a lelépést. Kezükre játszott az a körülmény, hogy a börtön vezetősége akkortájt cseréltette le a hosszú-hosszú ebédlői asztalokat amolyan hangulatos négyszemélyesekre. Itt aztán zavartalanul szövögethették terveiket. Alaposan előkészítették az akciót. Az egyikük kertészeti munkát vállalt, hogy a szabadban figyelhesse a tengeráramlatok menetrendjét. A másik a fodrászműhelyben dolgozott, a harmadik rajzszakkörbe jelentkezett, de a konyhán is feltűntek a csapattagok. Szorgalmasan látogatták a könyvtárat is, ahol leginkább a „Popular mechanics‟c. lapban mélyedtek el.
A kvartettből Clarence és John testvérek voltak. Ők bankrablásért ültek és azért kerültek Alcatrazra, mert már korábban is megpróbáltak lelépni. Egymás melletti cellát kaptak, annak ellenére, hogy a kísérő okmányokon ott állt az utasítás, hogy semmiképp ne legyenek szomszédok. De a börtönigazgató magabiztosan kijelentette, hogy itt aztán hiába tervezgetnek...
Az Anglin fivérek mellett egy Frank Morris nevű fickó is tagja volt a csapatnak. Ő az átlagon felüli értelmi képességeiről volt híres. A negyedik személy Allen West névre hallgatott.
A szökési terv valósággá érett. A konyháról elcsórt kanalakat előbb kissé megmunkálták, majd ezekkel az eszközökkel nekiálltak a cellájuk falát kaparni. Nem volt ez egy sima ügy, még akkor sem, ha a tengeri levegő is megtette a magáét a falak szerkezetében.
Aztán eljött a szökés napja, illetve éjszakája. A priccsen úgy hajtogatták a pokrócot, mintha egy emberi test feküdne alatta. A párnán meg elhelyezték azokat a papírmasé fejeket, amiket a szakkör alatt elcsórt anyagokból állítottak össze. A műfejeket nemcsak kifestették, de még hajat is ragasztottak rájuk, köszönhetően a fodrászműhelyi gyűjtögetésnek. A cellák előtt járőröző őröknek nem tűnt fel semmi. A szökevények közül három kijutott a mosdó alatt kivájt üregen keresztül, de Allen West nem tudta elhagyni a celláját. Nem fért át a lyukon. Legalábbis ezt vallotta később. Sokan inkább úgy vélik, hogy berezelt.
A három fős csapat kijutott az épület belsejéből és vízre szálltak. Itt egy olyan gumi alkalmatosságot használtak, melyet az őrök elcsórt esőköpenyeiből ragasztottak össze. Még a felfújást is megoldották egy rabtársuktól ellopott kis tangóharmonika formájú hangszerrel.
Innen a többi csak találgatás! Soha nem bukkantak a nyomukra! Holttestek sem kerültek elő, mert az akkoriban partra sodort emberi csontmaradványokról egy utólagos DNS vizsgálat kiderítette, hogy semmi közük a rabokhoz.
Az Anglin testvérek rokonai azonban nemrég a nyilvánosság elé álltak. Titokzatos karácsonyi üdvözlőlapokat mutogattak, melyeken a két fivér aláírása szerepelt. Aztán előkerült egy fénykép is, ahol két férfi pózol egy szikladarab mellett. A fotó 1975-ben készült, Brazíliában, és elképesztő hasonlóságot mutat az egykori elitéltekkel. Egy arcfelismerésre szakosodott rendőrségi szakértő szerint minden kétséget kizáró az egyezés! No meg az a hatalmas kődarab sem lehet véletlen a képen, hiszen a gyermek is tudja, hogy Alcatraz Rock vagyis Szikla becenévvel él a köztudatban.
A szkeptikusok pedig, akik lehetetlennek tartották a másfél mérföldes úszást-hánykolódást a szárazföldig, el kellett gondolkozzanak azon, hogy miért is tűnt el egy hosszú elektromos kábel a sziget kikötőjénél. Nagyon valószínű, hogy az őröket szállító kis motoros hajó után kötötték magukat, annak a csomózási technikának a segítségével, melyet az újságból lestek el. Ezt megerősítette egy gyerekkori barát vallomása is, aki állította, hogy ő várta motorcsónakjával a nyílt vízen a szökevényeket.
Ez a verzió nagyon is beleillik a képbe! Egészen biztos, hogy a több mint másfél évig tervezett szökés kidolgozása kitért minden apró részletre. Képtelenség, hogy ne tervezték volna meg a szárazföldre jutást is.
Na jó, ha sikerült a szökés és életben vannak, akkor miért nem álltak már ki a nyilvánosság elé, és miért nem aratták le a bravúros tettért járó dicsőséget?!
Erre is van válasz! Mert bravúros tett ide, vagy oda, a szökött rabokra kiadott elfogató parancs máig is érvényben van.
Persze, ha még élnek a fiúk! Mert ne feledjük, már mindnyájan kilencven felé járnának.
A legenda tehát él és nem halványul. Sokan - köztük jómagam is - szeretnénk hinni a csodás megmenekülésben. De miért is, amikor bűnözőkről van szó?!
Talán azért, mert Monte Christo óta a szökésnek van valami romantikus mellékíze. Másrészt pedig, ezeknek a nehézfiúknak a kezéhez nem tapadt vér. Ők csak bankot raboltak. Vagyis sok pénzhez akartak jutni, könnyen, gyorsan, kamatmentesen.
Akkor pedig rokonlelkek vagyunk!
Megszökni. Honnan? Hát, a börtönből, amit igazán nem lehet könnyű megszokni. Szörnyű dolog lehet raboskodni, egy szűk élettérben, parancsoknak engedelmeskedve, elzárva élni évekig - vagy akár életfogytiglan, - lemondva a hétköznapi élet nyújtotta örömökről. Tán nincs is olyan elitélt, akinek a fejében ne fordulna meg a szökés gondolata. Még akkor is, ha történetesen a legbiztonságosabbnak kikiáltott börtönben raboskodik az illető.
Ezzel a hírnévvel büszkélkedhetett Alcatraz is. Ez a nevezetes fegyház San Francisco szomszédságában volt, egy szigeten. A cápákat sem nélkülöző, szeszélyes áramlatoktól korbácsolt jéghideg víz egy újabb biztonsági tényezőnek számított a rácsok, a falak és a börtönőrök mellett.
De természetesen azért itt is voltak próbálkozások.
A sikertelen kísérletek sorában akadt egy 1962-es ügy, amit még ma sem sikerült hová tenni.
Négy fickó állt össze, hogy megtervezzék a lelépést. Kezükre játszott az a körülmény, hogy a börtön vezetősége akkortájt cseréltette le a hosszú-hosszú ebédlői asztalokat amolyan hangulatos négyszemélyesekre. Itt aztán zavartalanul szövögethették terveiket. Alaposan előkészítették az akciót. Az egyikük kertészeti munkát vállalt, hogy a szabadban figyelhesse a tengeráramlatok menetrendjét. A másik a fodrászműhelyben dolgozott, a harmadik rajzszakkörbe jelentkezett, de a konyhán is feltűntek a csapattagok. Szorgalmasan látogatták a könyvtárat is, ahol leginkább a „Popular mechanics‟c. lapban mélyedtek el.
A kvartettből Clarence és John testvérek voltak. Ők bankrablásért ültek és azért kerültek Alcatrazra, mert már korábban is megpróbáltak lelépni. Egymás melletti cellát kaptak, annak ellenére, hogy a kísérő okmányokon ott állt az utasítás, hogy semmiképp ne legyenek szomszédok. De a börtönigazgató magabiztosan kijelentette, hogy itt aztán hiába tervezgetnek...
Az Anglin fivérek mellett egy Frank Morris nevű fickó is tagja volt a csapatnak. Ő az átlagon felüli értelmi képességeiről volt híres. A negyedik személy Allen West névre hallgatott.
A szökési terv valósággá érett. A konyháról elcsórt kanalakat előbb kissé megmunkálták, majd ezekkel az eszközökkel nekiálltak a cellájuk falát kaparni. Nem volt ez egy sima ügy, még akkor sem, ha a tengeri levegő is megtette a magáét a falak szerkezetében.
Aztán eljött a szökés napja, illetve éjszakája. A priccsen úgy hajtogatták a pokrócot, mintha egy emberi test feküdne alatta. A párnán meg elhelyezték azokat a papírmasé fejeket, amiket a szakkör alatt elcsórt anyagokból állítottak össze. A műfejeket nemcsak kifestették, de még hajat is ragasztottak rájuk, köszönhetően a fodrászműhelyi gyűjtögetésnek. A cellák előtt járőröző őröknek nem tűnt fel semmi. A szökevények közül három kijutott a mosdó alatt kivájt üregen keresztül, de Allen West nem tudta elhagyni a celláját. Nem fért át a lyukon. Legalábbis ezt vallotta később. Sokan inkább úgy vélik, hogy berezelt.
A három fős csapat kijutott az épület belsejéből és vízre szálltak. Itt egy olyan gumi alkalmatosságot használtak, melyet az őrök elcsórt esőköpenyeiből ragasztottak össze. Még a felfújást is megoldották egy rabtársuktól ellopott kis tangóharmonika formájú hangszerrel.
Innen a többi csak találgatás! Soha nem bukkantak a nyomukra! Holttestek sem kerültek elő, mert az akkoriban partra sodort emberi csontmaradványokról egy utólagos DNS vizsgálat kiderítette, hogy semmi közük a rabokhoz.
Az Anglin testvérek rokonai azonban nemrég a nyilvánosság elé álltak. Titokzatos karácsonyi üdvözlőlapokat mutogattak, melyeken a két fivér aláírása szerepelt. Aztán előkerült egy fénykép is, ahol két férfi pózol egy szikladarab mellett. A fotó 1975-ben készült, Brazíliában, és elképesztő hasonlóságot mutat az egykori elitéltekkel. Egy arcfelismerésre szakosodott rendőrségi szakértő szerint minden kétséget kizáró az egyezés! No meg az a hatalmas kődarab sem lehet véletlen a képen, hiszen a gyermek is tudja, hogy Alcatraz Rock vagyis Szikla becenévvel él a köztudatban.
A szkeptikusok pedig, akik lehetetlennek tartották a másfél mérföldes úszást-hánykolódást a szárazföldig, el kellett gondolkozzanak azon, hogy miért is tűnt el egy hosszú elektromos kábel a sziget kikötőjénél. Nagyon valószínű, hogy az őröket szállító kis motoros hajó után kötötték magukat, annak a csomózási technikának a segítségével, melyet az újságból lestek el. Ezt megerősítette egy gyerekkori barát vallomása is, aki állította, hogy ő várta motorcsónakjával a nyílt vízen a szökevényeket.
Ez a verzió nagyon is beleillik a képbe! Egészen biztos, hogy a több mint másfél évig tervezett szökés kidolgozása kitért minden apró részletre. Képtelenség, hogy ne tervezték volna meg a szárazföldre jutást is.
Na jó, ha sikerült a szökés és életben vannak, akkor miért nem álltak már ki a nyilvánosság elé, és miért nem aratták le a bravúros tettért járó dicsőséget?!
Erre is van válasz! Mert bravúros tett ide, vagy oda, a szökött rabokra kiadott elfogató parancs máig is érvényben van.
Persze, ha még élnek a fiúk! Mert ne feledjük, már mindnyájan kilencven felé járnának.
A legenda tehát él és nem halványul. Sokan - köztük jómagam is - szeretnénk hinni a csodás megmenekülésben. De miért is, amikor bűnözőkről van szó?!
Talán azért, mert Monte Christo óta a szökésnek van valami romantikus mellékíze. Másrészt pedig, ezeknek a nehézfiúknak a kezéhez nem tapadt vér. Ők csak bankot raboltak. Vagyis sok pénzhez akartak jutni, könnyen, gyorsan, kamatmentesen.
Akkor pedig rokonlelkek vagyunk!