Morzsák az ünnepi asztalról
– Szia, én a bélflórád hasznos baktériuma vagyok!... ja, nem is ezzel akartam kezdeni. December eleje van, Pesten vagyok és harminc évi távollét után végre ismét részem lehet a karácsonyi készülődésben.
Budapest fényárban úszik. Jó, eddig is abban úszott, de most kiderült, hogy ezt is lehet fokozni. Fényfüzérek a házakon, feldíszített hatalmas karácsonyfák a főtereken, fényvillamos és színes lámpasorok mindenütt. A Bazilika homlokzatát vetített képek tarkítják, minden csillog, minden ünnepi, szinte hajlamos vagyok elfelejteni, hogy a vásárok körül hatalmas betontömbök vigyázzák a biztonságot, mert ilyen időket élünk.
Már eddig is mindent lehetett kapni, de erre a kereskedők még rádobtak egy lapáttal. Ezek az adventi vásárok végül is nemcsak a vallási áhítatot óhajtják mélyíteni. Szépen fogynak a különféle árucikkek az étel és italpultok mellett. Szinte minden kerületben van már ilyen vásár és becsületükre legyen mondva, néhol még jégpályával is gondoskodnak arról, hogy ne csak a hasunkon legyen a hangsúly.
A bevásárló központok is belehúztak. Már nemcsak az üzletek roskadoznak az áruktól, de még a közlekedő folyosókon is árusítóhelyek várják a vevőket.
– Nincs ötleted karácsonyra? Sebaj, vess egy pillantást a készletünkre! Itt van például ez a formás kis szőnyeg, melyen a zongora billentyűit láthatod. És meg is szólal! A vécébe terveztük! Ülsz a retyón és közben a lábaddal míves zenedarabokat játszhatsz...
Ja, és csak egy kicsit hiénák... Az a csoki melynek csomagolásán az amerikai egydolláros bankjegy virít, és az USA-ban tényleg egy dollár, itt 2299 Ft. Azért ennyire nem rossz a forint gyerekek!
Van tehát minden és lassan új foglalkozásokra is igény lenne. Például egy olyan szakemberre, aki végre osztályozná és besorolná a több százféle szaloncukrot, amikből az ünnepek során 3500 tonna talál gazdára! Ez azért még német brikettből is sok!
De az árubőség mellett másféle különlegességekkel is találkozhatunk. Itt van például az ultrahangos magzatfotó verseny, (nem vicc!) melynek győztese majd beírhatja az önéletrajzába, hogy ő már embrió korában kitűnt az átlagból...
A tévéreklámok is alaposan kiveszik részüket az ünnepi hangulatból. Míg egyik percben szívhez szóló zenére borulnak össze a meghatott családtagok, a következő pillanatban viszont a bélflórák, gombás fertőzések, folyások és emésztési nehézségek orvoslására hivatott szerek hatékonyságáról értesülhetünk. Hát nem merem jó szívvel ajánlani a tévézést az ünnepi vacsora mellé.
Ami a televíziót illeti, még ma is az a legnagyobb sláger, ha régi filmet adnak. Ilyenkor az sem baj, ha az a film történetesen a szocializmust dicsőíti. Jól van ez így, nagyon jól! Mert nem kell félteni a kapitalizmus vívmányait a Dúvadtól, hiszen nem a régi rendszert sírják vissza a nézők, csupán Bessenyeit szeretnék újra látni.
A könyvesboltok soha nem látott választékkal sokkolnak. Én ezt nem értem! A járműveken már mindenki ezekbe az elektromos kütyükbe mélyed, már-már felsikoltok, ha valaki kezében könyv van, de a kiadók mintha nem akarnák tudomásul venni, hogy Gutenberg kora leáldozóban. Ráadásul nem is olcsó a nyomtatott mű. Egy pesti zsebnek háromezer körüli kiadás már meggondolandó, hiszen azért a leárazásban már hazavisz egy kínai félcipőt, aminek csak egy hónap múlva törik ketté a talpa.
Ja igen, a kínaiak! Megvették a SKÁLA márkanevet és a belvárosban meg is nyitották az ő kis áruházukat. Kapható tehát rózsaszín műanyag tálca, kék Eiffel toronnyal, a sarokban rózsákkal természetesen. De aki nem akar a Károly körúti Alexandra könyváruház helyén nyílt üzletig utazni, az felkeresheti az újpesti Állami Áruházat, (vagy számtalan más üzletet) mert azok is kínai kézben vannak.
Az ünnep a családról szól! Hogy tartozunk valahová, valahol fontosak vagyunk, valahol számítanak ránk. A villamos ajtók záródnak, de egy testes asszony még nem adja fel. Lélekszakadva rohan a kocsi felé, egy hatalmas szatyrot markolva. Az ormótlan csomag a lábát veri, bármelyik pillanatban hasra eshet, de közben telefonál.
Biztosan a családját hívja...
– Szia, én a bélflórád hasznos baktériuma vagyok!... ja, nem is ezzel akartam kezdeni. December eleje van, Pesten vagyok és harminc évi távollét után végre ismét részem lehet a karácsonyi készülődésben.
Budapest fényárban úszik. Jó, eddig is abban úszott, de most kiderült, hogy ezt is lehet fokozni. Fényfüzérek a házakon, feldíszített hatalmas karácsonyfák a főtereken, fényvillamos és színes lámpasorok mindenütt. A Bazilika homlokzatát vetített képek tarkítják, minden csillog, minden ünnepi, szinte hajlamos vagyok elfelejteni, hogy a vásárok körül hatalmas betontömbök vigyázzák a biztonságot, mert ilyen időket élünk.
Már eddig is mindent lehetett kapni, de erre a kereskedők még rádobtak egy lapáttal. Ezek az adventi vásárok végül is nemcsak a vallási áhítatot óhajtják mélyíteni. Szépen fogynak a különféle árucikkek az étel és italpultok mellett. Szinte minden kerületben van már ilyen vásár és becsületükre legyen mondva, néhol még jégpályával is gondoskodnak arról, hogy ne csak a hasunkon legyen a hangsúly.
A bevásárló központok is belehúztak. Már nemcsak az üzletek roskadoznak az áruktól, de még a közlekedő folyosókon is árusítóhelyek várják a vevőket.
– Nincs ötleted karácsonyra? Sebaj, vess egy pillantást a készletünkre! Itt van például ez a formás kis szőnyeg, melyen a zongora billentyűit láthatod. És meg is szólal! A vécébe terveztük! Ülsz a retyón és közben a lábaddal míves zenedarabokat játszhatsz...
Ja, és csak egy kicsit hiénák... Az a csoki melynek csomagolásán az amerikai egydolláros bankjegy virít, és az USA-ban tényleg egy dollár, itt 2299 Ft. Azért ennyire nem rossz a forint gyerekek!
Van tehát minden és lassan új foglalkozásokra is igény lenne. Például egy olyan szakemberre, aki végre osztályozná és besorolná a több százféle szaloncukrot, amikből az ünnepek során 3500 tonna talál gazdára! Ez azért még német brikettből is sok!
De az árubőség mellett másféle különlegességekkel is találkozhatunk. Itt van például az ultrahangos magzatfotó verseny, (nem vicc!) melynek győztese majd beírhatja az önéletrajzába, hogy ő már embrió korában kitűnt az átlagból...
A tévéreklámok is alaposan kiveszik részüket az ünnepi hangulatból. Míg egyik percben szívhez szóló zenére borulnak össze a meghatott családtagok, a következő pillanatban viszont a bélflórák, gombás fertőzések, folyások és emésztési nehézségek orvoslására hivatott szerek hatékonyságáról értesülhetünk. Hát nem merem jó szívvel ajánlani a tévézést az ünnepi vacsora mellé.
Ami a televíziót illeti, még ma is az a legnagyobb sláger, ha régi filmet adnak. Ilyenkor az sem baj, ha az a film történetesen a szocializmust dicsőíti. Jól van ez így, nagyon jól! Mert nem kell félteni a kapitalizmus vívmányait a Dúvadtól, hiszen nem a régi rendszert sírják vissza a nézők, csupán Bessenyeit szeretnék újra látni.
A könyvesboltok soha nem látott választékkal sokkolnak. Én ezt nem értem! A járműveken már mindenki ezekbe az elektromos kütyükbe mélyed, már-már felsikoltok, ha valaki kezében könyv van, de a kiadók mintha nem akarnák tudomásul venni, hogy Gutenberg kora leáldozóban. Ráadásul nem is olcsó a nyomtatott mű. Egy pesti zsebnek háromezer körüli kiadás már meggondolandó, hiszen azért a leárazásban már hazavisz egy kínai félcipőt, aminek csak egy hónap múlva törik ketté a talpa.
Ja igen, a kínaiak! Megvették a SKÁLA márkanevet és a belvárosban meg is nyitották az ő kis áruházukat. Kapható tehát rózsaszín műanyag tálca, kék Eiffel toronnyal, a sarokban rózsákkal természetesen. De aki nem akar a Károly körúti Alexandra könyváruház helyén nyílt üzletig utazni, az felkeresheti az újpesti Állami Áruházat, (vagy számtalan más üzletet) mert azok is kínai kézben vannak.
Az ünnep a családról szól! Hogy tartozunk valahová, valahol fontosak vagyunk, valahol számítanak ránk. A villamos ajtók záródnak, de egy testes asszony még nem adja fel. Lélekszakadva rohan a kocsi felé, egy hatalmas szatyrot markolva. Az ormótlan csomag a lábát veri, bármelyik pillanatban hasra eshet, de közben telefonál.
Biztosan a családját hívja...