Melltartó és espresso
„S egy nap, semmi sem megy úgy mint tegnap” - énekelték egy poros operettben és bizony mondom, ez a nap már eljött. Minden változik - hol drasztikusan, hol csendesebben, de megállíthatatlanul. Mostanság például a vásárlási szokásokat dúlta fel a mindenhová betörő Internet. A szakembereknek le kellett vonni a következtetést, hogy a mai fiatalok már nem élnek-halnak úgy a vásárlásért, mint jó szüleik annak idején. Pontosabban vásárolnak ugyan, de nem az üzletközpontokat róják a megfelelő árucikkeket keresgélve, hanem a komputeres weboldalakon vadásznak a termékekre. Ráadásul a fogyasztási cikkek megszerzése már nem okoz olyan eufórikus örömet nekik, mint őseiknek, így félő, hogy a sok kacat a kereskedők nyakán marad. Persze ez még odébb van, hiszen a reklámok rendületlenül sulykolják az ifjú agyakba, hogy mi a trendi, és igenis szükség van a márkás cuccokra.
Viszont azt is megfigyelték a szakmókusok, hogy a mai generáció nem fogja vissza magát, ha élvezetekre kell költeni. Fontosabb lett a pillanatnyi jó hangulat, mint a javak gyűjtögetése. „Egyszer élünk!” - harsogják. Ebből kiderül, hogy igencsak szkeptikusak a jövőt illetően. De miért is takarékoskodnának?! A csillagászati lakásárak amúgy is lehetetlenné teszik az önállósodást, így aztán a szülői ház - a mamahotel - kényelmét élvezve nagy ívben tesznek a spórolásra. Inkább egy jó kávé a haverokkal, valami trendi kávézóban, és már meg is van a nap értelme. Amúgy nem új dolog ez, hiszen az 1900-as évek környékén fél Budapest a kávéházakban lebzselt. Igaz, akkor ennek még prózai oka volt. Az idő tájt ugyanis annyira gyalázatos lakáskörülmények között éltek a polgárok, hogy szívesebben időztek a csillogó kávéházakban, melyek ráadásul szellemi felüdülést is kínáltak, hiszen a művészvilág színe-java is itt múlatta az időt.
Még az edzett magatartáskutatókat is meglepte, hogy a gazdasági válság éveiben is számottevően emelkedett a kávézók, éttermek látogatottsága. Az un. millenials generáció, vagyis az ezredforduló nemzedéke már 14-szer több pénzt költ ilyen helyeken, mint szüleik. A változást hamar felismerte jó néhány nevesebb divatmárka és azonnal hozzáfogtak az üzleteik átalakításához. Így aztán nem számít már különlegességnek, ha egy ruhaüzlet sarkában presszógéppel találkozunk. Ne lepődjünk meg hát, ha olyan boltokat látunk, ahol abroszok, törölközők és alsóneműk szomszédságában kortyolgatják egyesek a presszókávét. Italunkat tehát kérhetjük, cukorral, tejszínnel és keresztpántos kombinéval, ha kedvünk úgy tartja.
Ha azonban ínyencek vagyunk, akkor nem a fogasok között ajánlatos botorkálni egy jó dupláért. A gomba módra szaporodó kávézók közül én személy szerint a Cafe Frei-t ajánlanám. Igen, igen, mert bár jelen van a Starbucks is Pesten, de ez a kávézó jóval többet nyújt, mint a neves vetélytárs. Annyit azért érdemes tudni erről az üzletláncról, hogy szellemi atyja és megálmodója az a Frei Tamás, aki hosszú évekig futó remek riportműsoraival kedveltette meg magát a tévénézőkkel. Sorozata fellelhető a You Tube-on is. Érdemes időt szánni ezekre a Frei Dossziékra, mert izgalmas, változatos, felettébb érdekes helyszínekre kalauzoló filmekről van szó. Ez a műsor sajnos már a múlté, annak ellenére, hogy nézettségi rekordokat döntött. De a szerzőjük váltott és írásra adta a fejét. Itt is jeleskedett, bizonyíték rá a sok nagyszerű, pergő cselekményű, izgalmas regény.
A kávéházlánc pedig? Ez viszont arra példa, hogy nincs lehetetlen, ha valaki szívvel és hozzáértéssel vállal fel egy ügyet. Budapesten már 18 ilyen kávéház üzemel, de elérhetők vidéken sőt külföldön is. Kellemes, hangulatos környezet, 65 fajta kávé, üdítők, és fantasztikus süteményválaszték várja a látogatókat. És mindezt elérhető áron!
Nekünk magyaroknak a kávézás nem jelentett mindig maradéktalan élvezetet. Az anekdota szerint a törökök meghívtak ebédre egy magyar főurat, aki veszélyt szimatolt és a lakoma után sietve távozni akart. De vendéglátói figyelmezették: Hátra van még a fekete leves! De mindez már a múlté! Nem valószínű, hogy egy ilyen menő kávézóban a casablancai tejszínes mentalatte fogyasztása közben a szerencsétlen sorsú ősünkön elmélkednénk.
Az viszont megfordulhat a fejünkben, hogy egy jó feketéhez nem szükséges a fehérnemű.
„S egy nap, semmi sem megy úgy mint tegnap” - énekelték egy poros operettben és bizony mondom, ez a nap már eljött. Minden változik - hol drasztikusan, hol csendesebben, de megállíthatatlanul. Mostanság például a vásárlási szokásokat dúlta fel a mindenhová betörő Internet. A szakembereknek le kellett vonni a következtetést, hogy a mai fiatalok már nem élnek-halnak úgy a vásárlásért, mint jó szüleik annak idején. Pontosabban vásárolnak ugyan, de nem az üzletközpontokat róják a megfelelő árucikkeket keresgélve, hanem a komputeres weboldalakon vadásznak a termékekre. Ráadásul a fogyasztási cikkek megszerzése már nem okoz olyan eufórikus örömet nekik, mint őseiknek, így félő, hogy a sok kacat a kereskedők nyakán marad. Persze ez még odébb van, hiszen a reklámok rendületlenül sulykolják az ifjú agyakba, hogy mi a trendi, és igenis szükség van a márkás cuccokra.
Viszont azt is megfigyelték a szakmókusok, hogy a mai generáció nem fogja vissza magát, ha élvezetekre kell költeni. Fontosabb lett a pillanatnyi jó hangulat, mint a javak gyűjtögetése. „Egyszer élünk!” - harsogják. Ebből kiderül, hogy igencsak szkeptikusak a jövőt illetően. De miért is takarékoskodnának?! A csillagászati lakásárak amúgy is lehetetlenné teszik az önállósodást, így aztán a szülői ház - a mamahotel - kényelmét élvezve nagy ívben tesznek a spórolásra. Inkább egy jó kávé a haverokkal, valami trendi kávézóban, és már meg is van a nap értelme. Amúgy nem új dolog ez, hiszen az 1900-as évek környékén fél Budapest a kávéházakban lebzselt. Igaz, akkor ennek még prózai oka volt. Az idő tájt ugyanis annyira gyalázatos lakáskörülmények között éltek a polgárok, hogy szívesebben időztek a csillogó kávéházakban, melyek ráadásul szellemi felüdülést is kínáltak, hiszen a művészvilág színe-java is itt múlatta az időt.
Még az edzett magatartáskutatókat is meglepte, hogy a gazdasági válság éveiben is számottevően emelkedett a kávézók, éttermek látogatottsága. Az un. millenials generáció, vagyis az ezredforduló nemzedéke már 14-szer több pénzt költ ilyen helyeken, mint szüleik. A változást hamar felismerte jó néhány nevesebb divatmárka és azonnal hozzáfogtak az üzleteik átalakításához. Így aztán nem számít már különlegességnek, ha egy ruhaüzlet sarkában presszógéppel találkozunk. Ne lepődjünk meg hát, ha olyan boltokat látunk, ahol abroszok, törölközők és alsóneműk szomszédságában kortyolgatják egyesek a presszókávét. Italunkat tehát kérhetjük, cukorral, tejszínnel és keresztpántos kombinéval, ha kedvünk úgy tartja.
Ha azonban ínyencek vagyunk, akkor nem a fogasok között ajánlatos botorkálni egy jó dupláért. A gomba módra szaporodó kávézók közül én személy szerint a Cafe Frei-t ajánlanám. Igen, igen, mert bár jelen van a Starbucks is Pesten, de ez a kávézó jóval többet nyújt, mint a neves vetélytárs. Annyit azért érdemes tudni erről az üzletláncról, hogy szellemi atyja és megálmodója az a Frei Tamás, aki hosszú évekig futó remek riportműsoraival kedveltette meg magát a tévénézőkkel. Sorozata fellelhető a You Tube-on is. Érdemes időt szánni ezekre a Frei Dossziékra, mert izgalmas, változatos, felettébb érdekes helyszínekre kalauzoló filmekről van szó. Ez a műsor sajnos már a múlté, annak ellenére, hogy nézettségi rekordokat döntött. De a szerzőjük váltott és írásra adta a fejét. Itt is jeleskedett, bizonyíték rá a sok nagyszerű, pergő cselekményű, izgalmas regény.
A kávéházlánc pedig? Ez viszont arra példa, hogy nincs lehetetlen, ha valaki szívvel és hozzáértéssel vállal fel egy ügyet. Budapesten már 18 ilyen kávéház üzemel, de elérhetők vidéken sőt külföldön is. Kellemes, hangulatos környezet, 65 fajta kávé, üdítők, és fantasztikus süteményválaszték várja a látogatókat. És mindezt elérhető áron!
Nekünk magyaroknak a kávézás nem jelentett mindig maradéktalan élvezetet. Az anekdota szerint a törökök meghívtak ebédre egy magyar főurat, aki veszélyt szimatolt és a lakoma után sietve távozni akart. De vendéglátói figyelmezették: Hátra van még a fekete leves! De mindez már a múlté! Nem valószínű, hogy egy ilyen menő kávézóban a casablancai tejszínes mentalatte fogyasztása közben a szerencsétlen sorsú ősünkön elmélkednénk.
Az viszont megfordulhat a fejünkben, hogy egy jó feketéhez nem szükséges a fehérnemű.