TÖREDÉK TÖRMELÉK
Oly korban éltem én e földön Oly korban éltem én e földön
mikor az ember úgy elaljasult, mikor a foci úgy ellaposult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, hogy a csatár félre lőtt, néha taccsra
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, s a szurkoló csak ült és jajgatott réveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek. széttépte bérletét és kínjában bégetett.
Oly korban éltem én e földön, Oly korban éltem én e földön
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, Mikor tanulni szégyen volt és a celeb,
az áruló, a rabló volt a hős, – a prosti, a macsó volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, s ki olvasott, netán vett opera bérletet
már azt is gyűlölték, akár a pestisest. mindjárt le is nézték, mint a félszeget.
Oly korban éltem én e földön, Oly korban éltem én e földön
mikor ki szót emelt, az bujhatott, mikor ki hitelt vett fel, az bujhatott
s rághatta szégyenében ökleit, – s leshette ijedten a kamatot, -
az ország megvadult s egy rémes végzeten a piac megvadult és a rémes béreken
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen. próbáltak élni, gondoktól részegen
Oly korban éltem én e földön, Oly korban éltem én e földön
mikor gyermeknek átok volt az anyja, mikor a gyermeknek mindenhez volt joga
s az asszony boldog volt, ha elvetélt, tanár és szülő már hiába beszélt,
az élő írigylé a férges síri holtat, a felnőtt irigylé a taknyosokat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat. míg hajbókol a kölykök uralma alatt
Oly korban éltem én e földön, Oly korban éltem én e földön
mikor a költő is csak hallgatott, mikor a művész is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra – és várta, hogy tán leírhassa ujra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más- bár méltó szitkot mindig mondhatna más - a rettentő szavak tudósa, Ésaiás Mint tette ezt most Balla András
................................................................ .................................................................
1944. május 19. 2018. május 30.