Te, haver, figyelj! Képzeld el...
Hofi Géza 85 éves lenne az idén. Szép kor, magas kor,- mondhatnánk - de nem számít rendkívüli teljesítménynek elélni addig. Ennek tükrében még fájdalmasabb, hogy Hofi Géza mindössze 65 évesen távozott az élők sorából és már 19 éve nincs köztünk. Hihetetlen ez a majd két évtizedes hiány! Hiszen népszerűsége semmit sem csökkent. Bizonyíték erre a You Tube-on látható felvételek többszázezres nézettsége, a rongyosra hallgatott Hofi kazetták és a közszájon forgó poénok. Ez utóbbiak eredetét sokan már nem is kötik a nagy humoristához, hiszen szájhagyomány útján terjednek, akár a népmesék.
Ez a mérföldkőnek számító születésnap adta az apropóját a július 2-án rendezett emléktábla avató ünnepségnek, Hofi Géza egykori lakhelyén a terézvárosi Anker közben.
Csodák csodája, most összefogott mindenki. A lakóközösség egyöntetűen megszavazta, hogy emléktábla díszítse a bejáratot, és az önkormányzat is segítőkész volt a kezdetektől a beérkezett pályaművek elbírálásáig. A végső döntés azonban Hofi Géza özvegye, Ildikó kezében volt, aki a több tucat pályázó közül Megyeri János szobrászművész alkotását választotta ki. Vitathatatlanul a legjobb, leginkább élethű megformálás lett a győztes, hiszen ez a bronz dombormű valóban megszólalásig hasonlít a nagy nevettetőhöz.
Pályatársak és barátok emlékeztek a műsor keretében az ünnepeltre, a nagyszámú közönség előtt. Bár a stand up műfaja odahaza is virágkorát éli, de kétségtelen, hogy az űr nincs betöltve, amit Hofi Géza hagyott. Egyedi szín volt és marad a hazai szórakoztató műfajban.
Ildikó, a feleség, a kamerák előtt magánéletükről is vallott. Kapcsolatukat egy elhibázott telefonhívásnak köszönhették. Ildikó azonnal felismerte, hogy ki van a vonalban. Jól elbeszélgettek, aztán a téves hívást randevú követte, majd a házasság.
Sokan meg voltak győződve arról, hogy a Mester odahaza afféle mogorva, visszavonuló, poénokon agyaló személy lehetett. Hiszen egyik jelenetében azt bizonygatja a vicceket követelő benzinkutasnak, hogy szabadidejében nyilván ő sem tölt benzint a kredencbe. Ildikó azonban rácáfolt az aggodalmakra. Elárulta, hogy Géza kedves, derűs ember volt, és gyakran a feleség reakcióin mérte le viccei hatékonyságát. Ildikó örömmel mesélt Géza különleges képességéről is. Több alkalommal előfordult ugyanis, hogy férje párbeszédet folytatott valakivel, míg ő kissé arrébb másokkal társalgott. Mégis, a találkozó után Géza szinte szóról szóra el tudta mondani, hogy miről beszélgetett a másik társaság. Amikor a betegsége már elhatalmasodott rajta, akkor azt sajnálta leginkább, hogy segítségre szorul, és ezzel terheket ró másokra.
Az emléktábla betöltötte célját. Valóban emlékezünk, és sorra idézzük magunkban azokat az élményeket amiket e nagyszerű művésznek köszönhettünk. A szilveszteri tévé műsorokat, a felejthetetlen színházi estéket, a humort, a derűt, a parttalan röhögéseket és a hangulatot, mellyel könnyebb volt elviselni a szocializmus keserű piruláit, a hivatalnak packázásait, a megbűnhődött múltat s jövendőt.
Mert legalább nevetni tudtunk. Felszabadultan.
Köszönjük Géza!
Hofi Géza 85 éves lenne az idén. Szép kor, magas kor,- mondhatnánk - de nem számít rendkívüli teljesítménynek elélni addig. Ennek tükrében még fájdalmasabb, hogy Hofi Géza mindössze 65 évesen távozott az élők sorából és már 19 éve nincs köztünk. Hihetetlen ez a majd két évtizedes hiány! Hiszen népszerűsége semmit sem csökkent. Bizonyíték erre a You Tube-on látható felvételek többszázezres nézettsége, a rongyosra hallgatott Hofi kazetták és a közszájon forgó poénok. Ez utóbbiak eredetét sokan már nem is kötik a nagy humoristához, hiszen szájhagyomány útján terjednek, akár a népmesék.
Ez a mérföldkőnek számító születésnap adta az apropóját a július 2-án rendezett emléktábla avató ünnepségnek, Hofi Géza egykori lakhelyén a terézvárosi Anker közben.
Csodák csodája, most összefogott mindenki. A lakóközösség egyöntetűen megszavazta, hogy emléktábla díszítse a bejáratot, és az önkormányzat is segítőkész volt a kezdetektől a beérkezett pályaművek elbírálásáig. A végső döntés azonban Hofi Géza özvegye, Ildikó kezében volt, aki a több tucat pályázó közül Megyeri János szobrászművész alkotását választotta ki. Vitathatatlanul a legjobb, leginkább élethű megformálás lett a győztes, hiszen ez a bronz dombormű valóban megszólalásig hasonlít a nagy nevettetőhöz.
Pályatársak és barátok emlékeztek a műsor keretében az ünnepeltre, a nagyszámú közönség előtt. Bár a stand up műfaja odahaza is virágkorát éli, de kétségtelen, hogy az űr nincs betöltve, amit Hofi Géza hagyott. Egyedi szín volt és marad a hazai szórakoztató műfajban.
Ildikó, a feleség, a kamerák előtt magánéletükről is vallott. Kapcsolatukat egy elhibázott telefonhívásnak köszönhették. Ildikó azonnal felismerte, hogy ki van a vonalban. Jól elbeszélgettek, aztán a téves hívást randevú követte, majd a házasság.
Sokan meg voltak győződve arról, hogy a Mester odahaza afféle mogorva, visszavonuló, poénokon agyaló személy lehetett. Hiszen egyik jelenetében azt bizonygatja a vicceket követelő benzinkutasnak, hogy szabadidejében nyilván ő sem tölt benzint a kredencbe. Ildikó azonban rácáfolt az aggodalmakra. Elárulta, hogy Géza kedves, derűs ember volt, és gyakran a feleség reakcióin mérte le viccei hatékonyságát. Ildikó örömmel mesélt Géza különleges képességéről is. Több alkalommal előfordult ugyanis, hogy férje párbeszédet folytatott valakivel, míg ő kissé arrébb másokkal társalgott. Mégis, a találkozó után Géza szinte szóról szóra el tudta mondani, hogy miről beszélgetett a másik társaság. Amikor a betegsége már elhatalmasodott rajta, akkor azt sajnálta leginkább, hogy segítségre szorul, és ezzel terheket ró másokra.
Az emléktábla betöltötte célját. Valóban emlékezünk, és sorra idézzük magunkban azokat az élményeket amiket e nagyszerű művésznek köszönhettünk. A szilveszteri tévé műsorokat, a felejthetetlen színházi estéket, a humort, a derűt, a parttalan röhögéseket és a hangulatot, mellyel könnyebb volt elviselni a szocializmus keserű piruláit, a hivatalnak packázásait, a megbűnhődött múltat s jövendőt.
Mert legalább nevetni tudtunk. Felszabadultan.
Köszönjük Géza!