Vigyázat, gyerekkel vagyok
Eszter nagy figyelemmel nézi feléje közeledő gyermekét. A szülői elfogultság viaskodik benne a józan tárgyilagossággal.
Zsolti nemrég volt tizenhárom. Magasabb a korabeli fiúknál, de túlsúlyos. Frizurája a legutolsó divat szerint nyírva, de sokat ront az összképen örökös lomhasága. Nem érdekli a suli, kedvenc tantárgya sincs. Az osztályban az utolsók között kullog, csak azért nem bukik meg, mert anyu mindig átnézi a házi feladatokat, ‒ néha meg is csinálja, ‒ bepakol az iskolatáskába és olyan jóban van Margit nénivel, hogy az legalább egy osztályzatot javít a bizonyítványán.
Még a családot látogató vendégek is igencsak gondban vannak miatta. Mivel ilyenkor kötelességszerűen dicsérni szokás a háziak csemetéjét, a látogatók részéről némi fejtörés után csak ennyire futja:
‒ Erős kisfiú ez a Zsolti.
Zsolti néha elkíséri édesanyját bevásárolni. Ilyenkor elautóznak az üzletig, parkolót keresnek, majd a mama megérdeklődi, hogy van-e kedve vele tartani a boltba. Legtöbbször nemleges a válasz. Eszter berohan az üzletbe és sietve teledobálja a hatalmas bevásárló kocsit. A fiú addig az autóban ülve a telefonját nyomkodja. Amikor a mama visszatér, első dolga, hogy megjutalmazza gyermekét a hősies várakozásért egy üdítővel. Majd berámolja az áruhegyet a csomagtartóba, miközben kisfia békésen iszogat. Mielőtt lezárná a csomagtartót, még előkotor az egyik szatyorból egy tábla csokit, és az ifjú kezébe nyomja, újabb engesztelő ajándék gyanánt. Indulnak haza, ahol megérkezés után a srác előre szalad, anyuka meg becipeli a házba a tömött szatyrokat.
Eszter nem kér segítséget a fiától. Már évekkel korábban leszokott erről. Jobban fél a civakodástól, mint a cipekedéstől. Minden vágya, hogy béke legyen a családban, és ezért nem áldozat kiszolgálni és kényeztetni gyermekét.
Zsolti természetesnek tartja, hogy nem végez házimunkát, nincs időbeosztása, nincsenek kötelességei, csak szabadsága van, mérhetetlen szabadsága. A hétvégeket pizsamában tölti a tévé, vagy a komputer előtt, és csak hosszas unszolásra hajlandó kimozdulni.
Zsolti papája alig van otthon, mert kamionnal járja Európát. Eszter eleinte nagyon bízott benne, hogy cseperedő gyermeke remek társ lesz a magányban, de csalódnia kellett. Zsoltival nem lehet leülni vacsorázni vagy beszélgetni, mert nem az asztalnál eszik hanem a számítógép előtt.
Egy határozott apa kéne ide! ‒ gondolják mindazok, akik ismerik az asszony gondjait. De a helyzet akkor sem javul, ha Árpád hazaérkezik. Ő nem akarja kevés szabadidejét gyereknevelésre áldozni. Még akkor sem emeli fel a hangját, amikor a fia bunkó parasztnak hívja, mert megette az utolsó szelet süteményt.
Eszter lefekvés után nem a tévében látott filmen elmélkedik, hanem azon, hogy hol rontotta el? Talán ott, amikor az apró gyerek többszöri felszólítás után sem kapcsolta ki a tévét, ő meg nem állt a sarkára...amikor vég nélkül játszhatott a komputeren... amikor büntetlenül maradt minden rossz jegy, minden gaztett... De ő csak nyugalomra vágyott, mert mindig túl sok gond volt a hivatalban. Dehogy akart még otthon is szócsatákat vívni. Az is hiba volt, mikor a fia az osztálytárs bringáját irigyelte, ő meg rohant a boltba, hogy különbet vegyen, nehogy szegény gyerek kevesebbnek érezze magát. Eszter az ilyen számvetések után mindig talál mentséget. Hiszen ő a családért hajt, és ne csodálja senki, ha dögfáradtan már képtelen a helyes nevelési módszert követni. Egyáltalán, van olyan?! Számtalan híres emberről köztudott, hogy kisiklott életű gyerekük van. Dr. Spock, a milliós példányszámú gyereknevelési szakkönyvek szerzőjének a fia öngyilkos lett.
Akkor ő még nem is áll olyan rosszul! Vagy mégis?! Mert a vészjósló jelek egyre szaporodnak. Zsolti rugdossa a bútorokat, már nem is felesel, hanem üvölt az anyjával. Ha méregbe gurul, a teli bögrét is a földhöz vágja. Mi lesz, ha ez a gyerek még rosszabb és kegyetlenebb lesz pár év múlva?! Már most is el kellett szenvednie egy hátbavágást, mikor el akarta venni a telefonját azon a kései órán.
Az együtt töltött időt a gyerek hangulata uralja. Eszter tanácstalan. Fél segítséget kérni hivatalos helyeken, mert tart tőle, hogy ezzel megbélyegeznék a fiát. Internetes oldalakról próbál okosodni, de csak annyit tud kideríteni, hogy egy egész nemzedék küszködik a félrenevelt gyerekekkel.
Lelki szemei előtt egy udvarias, okos, szolgálatkész fiú képe lebeg, olyan, akiért öröm áldozatot hozni. Egyre görcsösebben próbálja elhitetni magával, hogy valóban szereti ezt az anyaszomorítót.
Egy tavaszi napon megérkeznek Eszter szülei. Ez a látogatás hosszabb lesz a megszokottnál. Házukat vízkár érte, a javítás hónapokig is eltarthat, addig lányuk vendégszeretetét fogják élvezni.
A nyájas olvasó itt felsóhajt és örömmel nyugtázza a kedvező fordulatot. A józan nagyszülők, a régi értékek képviselői majd helyre rázzák a gyermek jellemét. A nagypapa pedig afféle városi Matula bácsiként majd életre neveli Zsoltit, aki pár hónap alatt felelősségteljes ifjúvá érik.
Hát, nem egészen! A vizit azzal kezdődik, hogy a nagyi egy vadonatúj telefont vásárol Zsoltinak. Eszter csak hápog, a fiának így már komolyabb készüléke van, mint neki. Ő igazán hasznát vette volna ennek a legmodernebb telefonnak, mert a munka java részét interneten végzi, de a nagyi csak az unokát hajlandó kényeztetni. Pénz nem számít, fedez majd mindent a biztosítótól kapott összeg.
Zsoltinak már ki sem kell jönni a szobájából, a nagymama ágyba viszi neki a reggelit. Eszter tesz némi erőtlen kísérletet, célozgat a reggeli fogmosásra, de a nagyi akár egy úthenger. Vele nem lehet vitatkozni.
Zsolti vérszemet kap, méregdrága sportcipőket, melegítőket rendel és kinéz magának egy nagyteljesítményű hangfal rendszert a tévéje mellé. Eszter elhűlve értesül a sztereó berendezés áráról. De a nagyinak semmi sem drága, ha az unoka magához édesgetése a cél. És igen jól halad, mert a fiú neki legalább válaszol. Zsoltinak ez a kapcsolat arra is jó, hogy az anyjáról árulkodhasson. A vendégszeretetet élvező nagymama csípőre tett kézzel dorgálja lányát az unoka sérülékeny lelkivilágára hivatkozva.
A nagypapa sem akar lemaradni. Ő azzal próbál a fiú kegyeibe férkőzni, hogy egy néptelen úton átengedi a kocsi vezetését. Zsolti magabiztos, hiszen vezetett ő már járműveket a komputerén. Bátran a gázpedálra tapos, és pillanatokon belül egy parkoló kocsinak ütközik. A nagypapa gyorsan helyet cserél vele, majd elmenekülnek a helyszínről. Otthon mélyen hallgatnak minderről. Zsolti levonja a tanulságot, hogy mindent meg lehet úszni.
Másnap a nagypapa magával cipeli a biztosítóhoz. Nem árt, ha okosodik a gyerek! Itt az öreg megrendülten, az idegességtől remegve előadja, hogy valaki nagy erővel beletolatott a parkoló kocsijába.
A fiú természetesnek veszi, hogy odahaza körülötte forog minden. Az ősök lesik minden kívánságát és ezért még csak hálásnak sem kell lennie. Már megvan mindene, a legutolsó komputerjátéktól a legmodernebb karóráig. Először mindig anyutól kell kérni, és ha ő nemet mond, már lehet is panaszkodni a nagyinál. Napokon belül megvan minden.
Egyik szünetben feltűnik egy lány az iskolai folyosón. Eddig sosem látta, mostanában kerülhetett ide egy másik suliból. Zsolti furcsa izgalmat érez, de nem hagyja el otthon építgetett magabiztossága. Neki van az osztályban a legmenőbb ruhája, legmárkásabb hátizsákja, órája, telefonja, ez csak nem lehet hatástalan a kislányra sem. Odalép hozzá és lazaságot mímelve megkérdezi:
‒ Szia, te ugye a bébe jársz? Zsolt vagyok! ‒ a csuklójára pillant, majd folytatja ‒ Mindjárt vége a szünetnek! Láttál már ilyen órát? Méri a vérnyomást, számolja a lépéseket, meg minden...
‒ Nem mondod?! ‒ néz rá a lány, kissé oldalra hajtott fejjel, amitől még bájosabb. Bár, mintha nem lenne különösebben elájulva a csodaórától. De azért jól megnézi. ‒ Láttam hát! De az kerek volt. Ez nagyon király! Zsír új mi?!
‒ Ja, még szép! Még azt is megmutatja, milyen mélyen aludtál...
‒ Gőzöm sincs, milyen mélyen szokok aludni...
Zsolti már csatolja is le az órát.
‒Vedd csak fel! Várj, segítek! Ha rajtad lesz az éjjel, reggelre mindent megmutat. Így kell beállítani....‒ matat a lány karján.
Zsolti a következő hetekben behord az iskolába mindent, ami mozdítható. A komputerjátékok zöme, fejhallgató, egy méregdrága távcső, az antik iránytű, zseblámpák, márkás íróeszközök, és egyéb kincsek a kislányhoz kerülnek. Zsoltinak azok a pillanatok a legjobbak a suliban, mikor a szüneti találkozásoknál látja Fruzsina arcán az ajándékvárás izgalmát. De hiába halmozza el a kislányt, mindezekért nem kap semmit. Zsolti még haza sem kísérheti, mert kocsi várja az iskola előtt. Ha ajándék nélkül közelít hozzá, csak lekezelő, unott válaszokat kap a lánytól.
Egyik este a mama felfedezi a megkopasztott gyerekszobát. A nagyszülők is tudomást szereznek az eltékozolt tárgyakról. Az őrjöngést hosszas nyaggatás követi. Végül kiszedik a gyerekből az igazságot. A mama megállás nélkül ingatja a fejét, a nagyi vérig van sértve. Vörösödő fejjel fogadkoznak, hogy másnap első útjuk az igazgatónőhöz vezet, akitől vizsgálatot követelnek.
A fiú megrémül. Mindenki tudomást szerez majd az érzelmeiről, és arról hogy mekkora balek volt. Fruzsinát is előveszik, ezek után biztos, hogy szóba sem áll vele többé. Hisztérikusan kiabálni kezd:
‒ Ha bejöttök a suliba, öngyilkos leszek! Felmegyek a tetőre és leugrok, isten bizony! Vagy eltűnök, hogy sosem találtok meg!
A mama nyel egyet. A nagyszülők szüntelen morgással jelzik nemtetszésüket. Végül, sopánkodva tudomásul veszik az újabb vereséget. A gyerek legyint és elindul a szobája felé.
‒ Most mi lesz?! Újra összevásárolsz neki mindent?! ‒ kérdi Eszter az anyjától, súgva.
A nagymama egy vállrándítással válaszol. Hát van más választásom?! Hát van?! ‒ érződik ki mozdulatából.
Zsolti visszafordul szobája ajtajából és dühösen kiáltja feléjük:
‒ Tiszta hülyék vagytok! Ilyen balhét csinálni azokért a szarokért?! Mikor úgyis feleségül fogom venni Fruzsinát!
A mamának már csak egy csendes megjegyzésre telik:
‒ Azt hiszem itt az ideje szakemberhez fordulni!
Eszter nagy figyelemmel nézi feléje közeledő gyermekét. A szülői elfogultság viaskodik benne a józan tárgyilagossággal.
Zsolti nemrég volt tizenhárom. Magasabb a korabeli fiúknál, de túlsúlyos. Frizurája a legutolsó divat szerint nyírva, de sokat ront az összképen örökös lomhasága. Nem érdekli a suli, kedvenc tantárgya sincs. Az osztályban az utolsók között kullog, csak azért nem bukik meg, mert anyu mindig átnézi a házi feladatokat, ‒ néha meg is csinálja, ‒ bepakol az iskolatáskába és olyan jóban van Margit nénivel, hogy az legalább egy osztályzatot javít a bizonyítványán.
Még a családot látogató vendégek is igencsak gondban vannak miatta. Mivel ilyenkor kötelességszerűen dicsérni szokás a háziak csemetéjét, a látogatók részéről némi fejtörés után csak ennyire futja:
‒ Erős kisfiú ez a Zsolti.
Zsolti néha elkíséri édesanyját bevásárolni. Ilyenkor elautóznak az üzletig, parkolót keresnek, majd a mama megérdeklődi, hogy van-e kedve vele tartani a boltba. Legtöbbször nemleges a válasz. Eszter berohan az üzletbe és sietve teledobálja a hatalmas bevásárló kocsit. A fiú addig az autóban ülve a telefonját nyomkodja. Amikor a mama visszatér, első dolga, hogy megjutalmazza gyermekét a hősies várakozásért egy üdítővel. Majd berámolja az áruhegyet a csomagtartóba, miközben kisfia békésen iszogat. Mielőtt lezárná a csomagtartót, még előkotor az egyik szatyorból egy tábla csokit, és az ifjú kezébe nyomja, újabb engesztelő ajándék gyanánt. Indulnak haza, ahol megérkezés után a srác előre szalad, anyuka meg becipeli a házba a tömött szatyrokat.
Eszter nem kér segítséget a fiától. Már évekkel korábban leszokott erről. Jobban fél a civakodástól, mint a cipekedéstől. Minden vágya, hogy béke legyen a családban, és ezért nem áldozat kiszolgálni és kényeztetni gyermekét.
Zsolti természetesnek tartja, hogy nem végez házimunkát, nincs időbeosztása, nincsenek kötelességei, csak szabadsága van, mérhetetlen szabadsága. A hétvégeket pizsamában tölti a tévé, vagy a komputer előtt, és csak hosszas unszolásra hajlandó kimozdulni.
Zsolti papája alig van otthon, mert kamionnal járja Európát. Eszter eleinte nagyon bízott benne, hogy cseperedő gyermeke remek társ lesz a magányban, de csalódnia kellett. Zsoltival nem lehet leülni vacsorázni vagy beszélgetni, mert nem az asztalnál eszik hanem a számítógép előtt.
Egy határozott apa kéne ide! ‒ gondolják mindazok, akik ismerik az asszony gondjait. De a helyzet akkor sem javul, ha Árpád hazaérkezik. Ő nem akarja kevés szabadidejét gyereknevelésre áldozni. Még akkor sem emeli fel a hangját, amikor a fia bunkó parasztnak hívja, mert megette az utolsó szelet süteményt.
Eszter lefekvés után nem a tévében látott filmen elmélkedik, hanem azon, hogy hol rontotta el? Talán ott, amikor az apró gyerek többszöri felszólítás után sem kapcsolta ki a tévét, ő meg nem állt a sarkára...amikor vég nélkül játszhatott a komputeren... amikor büntetlenül maradt minden rossz jegy, minden gaztett... De ő csak nyugalomra vágyott, mert mindig túl sok gond volt a hivatalban. Dehogy akart még otthon is szócsatákat vívni. Az is hiba volt, mikor a fia az osztálytárs bringáját irigyelte, ő meg rohant a boltba, hogy különbet vegyen, nehogy szegény gyerek kevesebbnek érezze magát. Eszter az ilyen számvetések után mindig talál mentséget. Hiszen ő a családért hajt, és ne csodálja senki, ha dögfáradtan már képtelen a helyes nevelési módszert követni. Egyáltalán, van olyan?! Számtalan híres emberről köztudott, hogy kisiklott életű gyerekük van. Dr. Spock, a milliós példányszámú gyereknevelési szakkönyvek szerzőjének a fia öngyilkos lett.
Akkor ő még nem is áll olyan rosszul! Vagy mégis?! Mert a vészjósló jelek egyre szaporodnak. Zsolti rugdossa a bútorokat, már nem is felesel, hanem üvölt az anyjával. Ha méregbe gurul, a teli bögrét is a földhöz vágja. Mi lesz, ha ez a gyerek még rosszabb és kegyetlenebb lesz pár év múlva?! Már most is el kellett szenvednie egy hátbavágást, mikor el akarta venni a telefonját azon a kései órán.
Az együtt töltött időt a gyerek hangulata uralja. Eszter tanácstalan. Fél segítséget kérni hivatalos helyeken, mert tart tőle, hogy ezzel megbélyegeznék a fiát. Internetes oldalakról próbál okosodni, de csak annyit tud kideríteni, hogy egy egész nemzedék küszködik a félrenevelt gyerekekkel.
Lelki szemei előtt egy udvarias, okos, szolgálatkész fiú képe lebeg, olyan, akiért öröm áldozatot hozni. Egyre görcsösebben próbálja elhitetni magával, hogy valóban szereti ezt az anyaszomorítót.
Egy tavaszi napon megérkeznek Eszter szülei. Ez a látogatás hosszabb lesz a megszokottnál. Házukat vízkár érte, a javítás hónapokig is eltarthat, addig lányuk vendégszeretetét fogják élvezni.
A nyájas olvasó itt felsóhajt és örömmel nyugtázza a kedvező fordulatot. A józan nagyszülők, a régi értékek képviselői majd helyre rázzák a gyermek jellemét. A nagypapa pedig afféle városi Matula bácsiként majd életre neveli Zsoltit, aki pár hónap alatt felelősségteljes ifjúvá érik.
Hát, nem egészen! A vizit azzal kezdődik, hogy a nagyi egy vadonatúj telefont vásárol Zsoltinak. Eszter csak hápog, a fiának így már komolyabb készüléke van, mint neki. Ő igazán hasznát vette volna ennek a legmodernebb telefonnak, mert a munka java részét interneten végzi, de a nagyi csak az unokát hajlandó kényeztetni. Pénz nem számít, fedez majd mindent a biztosítótól kapott összeg.
Zsoltinak már ki sem kell jönni a szobájából, a nagymama ágyba viszi neki a reggelit. Eszter tesz némi erőtlen kísérletet, célozgat a reggeli fogmosásra, de a nagyi akár egy úthenger. Vele nem lehet vitatkozni.
Zsolti vérszemet kap, méregdrága sportcipőket, melegítőket rendel és kinéz magának egy nagyteljesítményű hangfal rendszert a tévéje mellé. Eszter elhűlve értesül a sztereó berendezés áráról. De a nagyinak semmi sem drága, ha az unoka magához édesgetése a cél. És igen jól halad, mert a fiú neki legalább válaszol. Zsoltinak ez a kapcsolat arra is jó, hogy az anyjáról árulkodhasson. A vendégszeretetet élvező nagymama csípőre tett kézzel dorgálja lányát az unoka sérülékeny lelkivilágára hivatkozva.
A nagypapa sem akar lemaradni. Ő azzal próbál a fiú kegyeibe férkőzni, hogy egy néptelen úton átengedi a kocsi vezetését. Zsolti magabiztos, hiszen vezetett ő már járműveket a komputerén. Bátran a gázpedálra tapos, és pillanatokon belül egy parkoló kocsinak ütközik. A nagypapa gyorsan helyet cserél vele, majd elmenekülnek a helyszínről. Otthon mélyen hallgatnak minderről. Zsolti levonja a tanulságot, hogy mindent meg lehet úszni.
Másnap a nagypapa magával cipeli a biztosítóhoz. Nem árt, ha okosodik a gyerek! Itt az öreg megrendülten, az idegességtől remegve előadja, hogy valaki nagy erővel beletolatott a parkoló kocsijába.
A fiú természetesnek veszi, hogy odahaza körülötte forog minden. Az ősök lesik minden kívánságát és ezért még csak hálásnak sem kell lennie. Már megvan mindene, a legutolsó komputerjátéktól a legmodernebb karóráig. Először mindig anyutól kell kérni, és ha ő nemet mond, már lehet is panaszkodni a nagyinál. Napokon belül megvan minden.
Egyik szünetben feltűnik egy lány az iskolai folyosón. Eddig sosem látta, mostanában kerülhetett ide egy másik suliból. Zsolti furcsa izgalmat érez, de nem hagyja el otthon építgetett magabiztossága. Neki van az osztályban a legmenőbb ruhája, legmárkásabb hátizsákja, órája, telefonja, ez csak nem lehet hatástalan a kislányra sem. Odalép hozzá és lazaságot mímelve megkérdezi:
‒ Szia, te ugye a bébe jársz? Zsolt vagyok! ‒ a csuklójára pillant, majd folytatja ‒ Mindjárt vége a szünetnek! Láttál már ilyen órát? Méri a vérnyomást, számolja a lépéseket, meg minden...
‒ Nem mondod?! ‒ néz rá a lány, kissé oldalra hajtott fejjel, amitől még bájosabb. Bár, mintha nem lenne különösebben elájulva a csodaórától. De azért jól megnézi. ‒ Láttam hát! De az kerek volt. Ez nagyon király! Zsír új mi?!
‒ Ja, még szép! Még azt is megmutatja, milyen mélyen aludtál...
‒ Gőzöm sincs, milyen mélyen szokok aludni...
Zsolti már csatolja is le az órát.
‒Vedd csak fel! Várj, segítek! Ha rajtad lesz az éjjel, reggelre mindent megmutat. Így kell beállítani....‒ matat a lány karján.
Zsolti a következő hetekben behord az iskolába mindent, ami mozdítható. A komputerjátékok zöme, fejhallgató, egy méregdrága távcső, az antik iránytű, zseblámpák, márkás íróeszközök, és egyéb kincsek a kislányhoz kerülnek. Zsoltinak azok a pillanatok a legjobbak a suliban, mikor a szüneti találkozásoknál látja Fruzsina arcán az ajándékvárás izgalmát. De hiába halmozza el a kislányt, mindezekért nem kap semmit. Zsolti még haza sem kísérheti, mert kocsi várja az iskola előtt. Ha ajándék nélkül közelít hozzá, csak lekezelő, unott válaszokat kap a lánytól.
Egyik este a mama felfedezi a megkopasztott gyerekszobát. A nagyszülők is tudomást szereznek az eltékozolt tárgyakról. Az őrjöngést hosszas nyaggatás követi. Végül kiszedik a gyerekből az igazságot. A mama megállás nélkül ingatja a fejét, a nagyi vérig van sértve. Vörösödő fejjel fogadkoznak, hogy másnap első útjuk az igazgatónőhöz vezet, akitől vizsgálatot követelnek.
A fiú megrémül. Mindenki tudomást szerez majd az érzelmeiről, és arról hogy mekkora balek volt. Fruzsinát is előveszik, ezek után biztos, hogy szóba sem áll vele többé. Hisztérikusan kiabálni kezd:
‒ Ha bejöttök a suliba, öngyilkos leszek! Felmegyek a tetőre és leugrok, isten bizony! Vagy eltűnök, hogy sosem találtok meg!
A mama nyel egyet. A nagyszülők szüntelen morgással jelzik nemtetszésüket. Végül, sopánkodva tudomásul veszik az újabb vereséget. A gyerek legyint és elindul a szobája felé.
‒ Most mi lesz?! Újra összevásárolsz neki mindent?! ‒ kérdi Eszter az anyjától, súgva.
A nagymama egy vállrándítással válaszol. Hát van más választásom?! Hát van?! ‒ érződik ki mozdulatából.
Zsolti visszafordul szobája ajtajából és dühösen kiáltja feléjük:
‒ Tiszta hülyék vagytok! Ilyen balhét csinálni azokért a szarokért?! Mikor úgyis feleségül fogom venni Fruzsinát!
A mamának már csak egy csendes megjegyzésre telik:
‒ Azt hiszem itt az ideje szakemberhez fordulni!