Élet az eperfák alatt
Erzsi amolyan jó hatvanas, de szőke hajával, fürgeségével, fiatalos öltözködésével alaposan kilóg a nyugdíjasok táborából. Ehhez jön még a derűs, optimista természet ‒ hát tényleg nem sok keresnivalója van a nyuggerek között.
Az állandó jókedv igen nagy kincs, mert az utóbbi évek nemigen kényeztették Erzsit. Csendes nyugalomban éldegélt párjával, mikor az egyszer csak bejelentette, hogy van valakije. Erzsit készületlenül érte a hír. Nem gondolta volna, hogy a férfiak még ugrálnak ebben a korban. Ráadásul egy olyan nő miatt hagyta ott, aki semmivel sem különb nála. Tamás elvonult, de igényt tartott a közös javak felére. Erzsinek költöznie kellett, hogy a válást lezárhassák. De a hűtlen férj nem sokáig élvezhette az új kapcsolatot. Alig telt el néhány hónap a másik asszony mellett, mikor rosszullétekről kezdett panaszkodni. A vizsgálatok egykettőre kiderítették, hogy rákos. A kór viharos gyorsasággal végzett vele. Erzsi elcsodálkozott:
‒ Pedig el se átkoztam!
Erzsi nem panaszkodott a rokonoknak a magányról, az anyagi gondokról. Hiszen már jó néhányszor próbára tette a sors. Vesztett ő már üzletet, ingatlant, barátot, barátnőt, hát megint itt az ideje, hogy talpra álljon. Keljfeljancsi ‒ jellemezte egyik ismerőse, és méltó akart maradni a titulushoz.
Az Internetet már eredményesen használta, számtalan holmihoz jutott a hirdetések jóvoltából. De most többre vágyott. Böngészni kezdte a társkereső oldalakat. Bizakodva látta, hogy a meglett urak mostanában már nem a tánctermekben ismerkednek, hanem az ilyen fórumokon kelletik magukat. Erzsi válaszolt egy markáns úriembernek és hamarosan létre jött a találkozó. De csak néhány randira futotta, mert a testes férfiúról kiderült, hogy született Robinson, fel nem adná a magányát holmi kapcsolatért.
‒ Akkor minek hirdet az ilyen?! ‒ csodálkozott Erzsi.
De nem csüggedt. Egy újabb kisöreg akadt horogra. Vele is elég volt néhány alkalom, hogy kiderüljön, zavaros politikai nézeteket harsog és inkább házvezetőnőre vágyik, mintsem feleségre. Ha az asszonyka végzett a házimunkával, akkor üldögélhet mellette a tévé előtt. ‒ vallotta. Hát ebből nem kért Erzsi.
Aztán jött Kálmán! Már a fényképe is sokat ígérő volt! Egy tisztes, őszes halánték ‒ ahogy annak idején Jávor Pál énekelte ‒ és mellé egy kellemes külső. Magas, jó tartású, korban hozzá illő, diplomás férfi. Erzsi már-már attól félt, hogy ide viszont ő lesz kevés. De egyetlen találkozó elég volt ahhoz, hogy kiderüljön, tökéletes az összhang közöttük. Kálmán derűs félmosollyal hallgatta Erzsi csacsogásait. Beszélt ő eleget annak idején középiskolai tanárként, most megmaradt hálás közönségnek. De nemcsak annak! Kiderült, hogy lakása, kocsija van, igaz, mindkettő szerény méretű, de ebben a kapcsolatban az anyagiak nem játszhattak szerepet.
A tündérmese folytatódott a következő hónapokban is. Nem is volt vitás, hogy össze kell költözni! Ilyen ziccer nem adódik még egyszer! De hogyan bútorozzanak össze?! Erzsi egy csöppnyi lakást bérelt, és nagyon unta már az áldatlan körülményeket. Kálmán otthona sem volt nagyobb, szó sem lehetett róla, hogy Erzsi oda költözzön, varrógéppel, ruhaanyagokkal, korábbi életének kellékeivel.
Némi manőverezés után együtt volt a vételár a közös otthonhoz. Az Interneten böngészték a hirdetéseket, beletörődve, hogy az igényeket a pénztárcához kell igazítani. A választás egy peremkerületi, csendes kis utcára esett, ahol egy összkomfortos lakás csalogatta őket. A régi kor divatja szerint ezek az otthonok egymás mellett sorakoztak a tűzfalhoz tapadva, kivéve a legutolsót, mely L alakban csatlakozott a többihez. Az ablakok a dús növényzetű kertre néznek, ahol jó néhány terebélyes fa biztosítja az árnyékot. Az ingatlanos lelkesen közölte, hogy bármikor beköltözhetnek, évek óta üresen áll az a sor végi lakás. Fel se tűnt, hogy a merőleges szomszéd ajtaja mennyire közel esik hozzájuk.
Elég volt egy tisztasági festés és már költözhettek is. A bútorszállítók szuszogva cipelték a nagyszobába szánt szekrényeket. Munkájukat egy kis közjáték zavarta meg. A szomszéd lakó berontott az ajtón, sikoltozva követelve az ellopott ebédjét. Elhűlve figyelték a dobozok között kutakodó asszonyt, aki végül üres kézzel távozott. Később derült ki, hogy azt a csomagot kereste, amit a kilincsére szokott akasztani az ételfutár. Aznap viszont késett a szállító. A bocsánatkérés elmaradt.
A következő napok a berendezkedéssel teltek. Az ablakokon még nem volt függöny, így látniuk kellett ezt a bizonyos szomszédasszonyt a leghátsó lakásból, aki éppen az ablakuk előtt napozott, a dróthálóval leválasztott kertben. Ha kinéztek az ablakon, nem a csendesen bólogató eperfa tűnt fel először, hanem a nyugágyban olvasgató testes hölgyike, aki hiányos öltözékben élvezte a napsütést, szétvetett lábaival az ablakukat célozva. A látványt recsegő zeneszó kísérte, abból a táskarádióból, amit gondosan az ablakuk felé fordított. Napozás közben az evésnek is hódolt. Tányérokat hordott ki a kerti asztalra, amiket aztán elfelejtett bevinni, a darazsak és más bogarak nagy-nagy örömére.
Melinda, a szomszéd, ha nincs a kertben, akkor a ruhaszárítóra aggatott melltartókkal és bugyikkal képviselteti magát. A szárító természetesen Erzsiék ablaka előtt díszeleg.
Erzsi nem érti ezt a magatartást. Hiszen a többi lakóval már remek a viszonya, aranyosak, kedvesek, öröm szót váltani velük, ez a nő meg arra utazik, hogy kikészítse őket. Vajon miért?! De nem olyan komplikált a megfejtés: Melinda zokon veszi, hogy az udvar hátsó része már nemcsak az övé, így hát megpróbálja elüldözni a betolakodókat.
A lecke fel van adva! Hogyan tovább?! De innen nem lehet elmenekülni, mert arra már nincs pénz. Erzsi ezért látványosan elbotlik az udvaron tekeredő locsolócsőben, amivel Melinda a kertjét öntözi. Kijelenti, hogy ez épp az ajtaja előtt fekszik, és ha a szomszéd nem távolítja el, darabokra fogja vágni. Nem rosszindulatból, pusztán azért, hogy elkerülje a balesetet. Mert ő ilyen elővigyázatos! A nő dúlva-fúlva veszi tudomásul, hogy más megoldást kell találnia a locsoláshoz.
Melinda konokul napozik az ismert pózban, mikor Erzsi a drótkerítés mögül faggatni kezdi:
‒ Megkérdezhetem, hogy az önkormányzatnál melyik osztályon kell kérni engedélyt az ilyen kerítésre? Biztos megvannak még a papírjaid, megnéznéd? Mert arra gondoltam, hogy mi is leválasztanánk egy darabot a kertből...
Melinda nyel egyet, majd hebeg valamit. Az egész ház tudja, hogy engedély nélkül hasított ki magának egy jelentős részt a közös tulajdonból.
A következő napozásnál Erzsi kijelenti, hogy nem bírja a zajt és ha a szomszéd nem veszi le a hangerőt, hívja a rendőrséget. Mindenkinek joga van ugyanis a nyugalomhoz! Melinda fogcsikorgatva halkít a készülékén.
Másnap ismét harsog a rádió. Erzsi ellentámadásba megy át. Felvilágosítja a szomszédasszonyt, hogy nem szerencsés mutogatnia magát hiányos szerelésben, ha már ilyen alakkal rendelkezik. Következetesen tegezi a nőt, aki fuldoklik a méregtől, hiszen nem ittak pertut. Erzsi legyint. Ő az idősebb, neki ilyesmihez nem kell engedély.
Melinda nem képes megemészteni, hogy diplomás nő létére habzó szájjal vitatkozik ezzel a kis nővel, akit képtelenség kihozni a sodrából. Minden szópárbaj után vesztesként kullog el, ő, pont ő marad alul, ő, aki szavakkal keresi a kenyerét.
Melinda ugyanis szexuális tanácsadással foglalkozik. Az Interneten is hirdeti szolgáltatásait. De az üzlet eléggé döcögős. Csupán néhány férfilátogató akad horogra. Nem csoda, hiszen a körülményei sejtetik, nem tartozik a szakma krémjéhez. Megérzik a látogatók, hogy egy sikertelen nő próbálja őket tanácsokkal ellátni. Melinda egyébként az a suszter, akinek lyukas a cipője. Párkapcsolati tanácsokat osztogat, miközben egyedül él.
Melinda úgy dönt, hogy vendégeivel Erzsiék ablaka alatt érdemes cigizni. Ezt komoly csapásnak szánja, mert tudja, ők nem dohányoznak. Igaz, ő sem szívja rendszeresen, köhögve küszködik a cigarettával, de most mégis kapható erre az áldozatra. Erzsi a füst láttán szó nélkül becsukja a szobai ablakokat és a szellőztetést a konyhából oldja meg. Kész nyereség, mert még némi légáramlatra is számíthatnak így. Melinda tehát hiába toporog és áldozza fel a kényelmes nyugágyas bagózást ezért a bosszantásért, nem éri el a célját. Kezd az idegeire menni, hogy vesztésre áll. Ráadásul Erzsi a legeredményesebb taktikát alkalmazza vele szemben. Békülékeny modorban, ártatlan nagy szemekkel kéri számon az együttélés szabályait. És ha kell, rendőrt hív. És csodák csodája, ki is jönnek! Kijönnek, mert a bezárt kerítés miatt Erzsi nem jut le a pincébe, kijönnek, mert Erzsi szerint fenyegetően viselkedett a szomszédasszony, és ő, az idős, kiszolgáltatott személy, védelemre szorul. A szomszédok egy emberként szurkolnak nekik ebben a küzdelemben. Kálmán némi távolságtartással szemléli a cirkuszt, de mindenben támogatja párját.
Melinda újabb taktikát eszel ki. Kilesi az egyedül hazaérkező Kálmánt és kedveskedve érdeklődik hogyléte iránt. Majd suttogva rákezdi:
‒ Maga olyan rendes embernek látszik és úgy tudom, nem is olyan régóta ismerik egymást. Hát csak legyen óvatos, mert nem tud róla mindent! Én nem akarok maguk közé állni, csak jót akarok, mert maga annyira rokonszenves. Nem visz rá a lélek, hogy tétlenül nézzem, ahogy maga is az áldozata lesz! Vannak megbízható forrásaim, megtudtam egyet s mást a kedves párja előéletéről...
Kálmán fejcsóválva hallgatja az ármánykodást, majd szelíden megjegyzi:
‒ Ja, arra a gyilkossági kísérletre gondol?! Tudok róla, Erzsi elmesélte. Különben is, a bíróság már rég lezárta azt az ügyet! ‒ legyint és faképnél hagyja a tátott szájú nőt.
Melinda végül elkullog.
Kálmán fölénye csak látszat. Sóhajtva töpreng az élet kiszámíthatatlanságán. Olyan jól megvan Erzsivel. Esténként, ha ágyba kerülnek, az asszony kedvesen kérleli:
‒ Mesélj valamit elalvás előtt! Olyan megnyugtató a hangod.
Kálmán olyankor belekezd valamibe, gyengéden mormolva, tudja jól Erzsi hamarosan elalszik, mintha gyerekkori mesét hallgatna. Jó ez így! Előző házasságában sosem érezte ezt a kötődést. Tökéletes lenne a boldogsága, csak ez a szomszéd...
A fegyverszünet csak másnapig tart.
A következő hajnalon iszonyatos üvöltésekre, nyomdafestéket nem tűrő kiáltásokra ébrednek. Erzsi az ablakon kilesve észreveszi, hogy Melinda ajtaja félig nyitva. Az ajtórésben, a földön egy hangszóró és a nő laptopja, amin teljes hangerővel megy a pornófilm. Ez a műsor nekik szól így hajnali fél ötkor. Erzsi lefényképezi a telefonjával a földön álló masinát amin jól kivehető az egymást gyömöszölő páros, és hívja a rendőrséget.
‒ Kérem jöjjenek azonnal, mert a szomszédból dulakodást hallunk. Lehet, hogy már meg is öltek valakit.
Elhangzott a bűvös szó, emberélet forog kockán. Több se kell a rendőröknek! Perceken belül a helyszínen vannak, benyomulnak a házba, épp időben, hogy lássák, a nő komputere a konyha kövén a szomszédságot célozza.
A rendőrtiszt vörösödő fejjel szidja a hápogó szomszédasszonyt. Erzsi ártatlan képpel kijelenti, hogy azt hitte, igazi üvöltéseket hall a szomszédból. A rendőrtiszt megnyugtatja, helyesen járt el a hívással.
Az eset után Melinda eltűnik. Erzsiék azonban nem könyvelik el győzelemnek a nő távozását. Lehet, hogy csak erőt gyűjt valahol... Az jár Erzsi fejében, hogy ő jóban van a fél várossal, miért pont ez az egy nő keseríti az életüket? Mert az csak nem olyan nagy bűn, hogy egymás mellett laknak! Csendesek, tiszták, ápolják a kertet, szó nélkül segédkeznek a ház körüli teendőkben. Aki nem lakatlan szigeten él, annak el kell fogadnia, hogy mások is vannak körülötte. Miért nem lehet békében élni?!
Ha ezt megfejtjük, akkor hozzáfoghatunk az országos ellentétek elsimításához is.
Erzsi amolyan jó hatvanas, de szőke hajával, fürgeségével, fiatalos öltözködésével alaposan kilóg a nyugdíjasok táborából. Ehhez jön még a derűs, optimista természet ‒ hát tényleg nem sok keresnivalója van a nyuggerek között.
Az állandó jókedv igen nagy kincs, mert az utóbbi évek nemigen kényeztették Erzsit. Csendes nyugalomban éldegélt párjával, mikor az egyszer csak bejelentette, hogy van valakije. Erzsit készületlenül érte a hír. Nem gondolta volna, hogy a férfiak még ugrálnak ebben a korban. Ráadásul egy olyan nő miatt hagyta ott, aki semmivel sem különb nála. Tamás elvonult, de igényt tartott a közös javak felére. Erzsinek költöznie kellett, hogy a válást lezárhassák. De a hűtlen férj nem sokáig élvezhette az új kapcsolatot. Alig telt el néhány hónap a másik asszony mellett, mikor rosszullétekről kezdett panaszkodni. A vizsgálatok egykettőre kiderítették, hogy rákos. A kór viharos gyorsasággal végzett vele. Erzsi elcsodálkozott:
‒ Pedig el se átkoztam!
Erzsi nem panaszkodott a rokonoknak a magányról, az anyagi gondokról. Hiszen már jó néhányszor próbára tette a sors. Vesztett ő már üzletet, ingatlant, barátot, barátnőt, hát megint itt az ideje, hogy talpra álljon. Keljfeljancsi ‒ jellemezte egyik ismerőse, és méltó akart maradni a titulushoz.
Az Internetet már eredményesen használta, számtalan holmihoz jutott a hirdetések jóvoltából. De most többre vágyott. Böngészni kezdte a társkereső oldalakat. Bizakodva látta, hogy a meglett urak mostanában már nem a tánctermekben ismerkednek, hanem az ilyen fórumokon kelletik magukat. Erzsi válaszolt egy markáns úriembernek és hamarosan létre jött a találkozó. De csak néhány randira futotta, mert a testes férfiúról kiderült, hogy született Robinson, fel nem adná a magányát holmi kapcsolatért.
‒ Akkor minek hirdet az ilyen?! ‒ csodálkozott Erzsi.
De nem csüggedt. Egy újabb kisöreg akadt horogra. Vele is elég volt néhány alkalom, hogy kiderüljön, zavaros politikai nézeteket harsog és inkább házvezetőnőre vágyik, mintsem feleségre. Ha az asszonyka végzett a házimunkával, akkor üldögélhet mellette a tévé előtt. ‒ vallotta. Hát ebből nem kért Erzsi.
Aztán jött Kálmán! Már a fényképe is sokat ígérő volt! Egy tisztes, őszes halánték ‒ ahogy annak idején Jávor Pál énekelte ‒ és mellé egy kellemes külső. Magas, jó tartású, korban hozzá illő, diplomás férfi. Erzsi már-már attól félt, hogy ide viszont ő lesz kevés. De egyetlen találkozó elég volt ahhoz, hogy kiderüljön, tökéletes az összhang közöttük. Kálmán derűs félmosollyal hallgatta Erzsi csacsogásait. Beszélt ő eleget annak idején középiskolai tanárként, most megmaradt hálás közönségnek. De nemcsak annak! Kiderült, hogy lakása, kocsija van, igaz, mindkettő szerény méretű, de ebben a kapcsolatban az anyagiak nem játszhattak szerepet.
A tündérmese folytatódott a következő hónapokban is. Nem is volt vitás, hogy össze kell költözni! Ilyen ziccer nem adódik még egyszer! De hogyan bútorozzanak össze?! Erzsi egy csöppnyi lakást bérelt, és nagyon unta már az áldatlan körülményeket. Kálmán otthona sem volt nagyobb, szó sem lehetett róla, hogy Erzsi oda költözzön, varrógéppel, ruhaanyagokkal, korábbi életének kellékeivel.
Némi manőverezés után együtt volt a vételár a közös otthonhoz. Az Interneten böngészték a hirdetéseket, beletörődve, hogy az igényeket a pénztárcához kell igazítani. A választás egy peremkerületi, csendes kis utcára esett, ahol egy összkomfortos lakás csalogatta őket. A régi kor divatja szerint ezek az otthonok egymás mellett sorakoztak a tűzfalhoz tapadva, kivéve a legutolsót, mely L alakban csatlakozott a többihez. Az ablakok a dús növényzetű kertre néznek, ahol jó néhány terebélyes fa biztosítja az árnyékot. Az ingatlanos lelkesen közölte, hogy bármikor beköltözhetnek, évek óta üresen áll az a sor végi lakás. Fel se tűnt, hogy a merőleges szomszéd ajtaja mennyire közel esik hozzájuk.
Elég volt egy tisztasági festés és már költözhettek is. A bútorszállítók szuszogva cipelték a nagyszobába szánt szekrényeket. Munkájukat egy kis közjáték zavarta meg. A szomszéd lakó berontott az ajtón, sikoltozva követelve az ellopott ebédjét. Elhűlve figyelték a dobozok között kutakodó asszonyt, aki végül üres kézzel távozott. Később derült ki, hogy azt a csomagot kereste, amit a kilincsére szokott akasztani az ételfutár. Aznap viszont késett a szállító. A bocsánatkérés elmaradt.
A következő napok a berendezkedéssel teltek. Az ablakokon még nem volt függöny, így látniuk kellett ezt a bizonyos szomszédasszonyt a leghátsó lakásból, aki éppen az ablakuk előtt napozott, a dróthálóval leválasztott kertben. Ha kinéztek az ablakon, nem a csendesen bólogató eperfa tűnt fel először, hanem a nyugágyban olvasgató testes hölgyike, aki hiányos öltözékben élvezte a napsütést, szétvetett lábaival az ablakukat célozva. A látványt recsegő zeneszó kísérte, abból a táskarádióból, amit gondosan az ablakuk felé fordított. Napozás közben az evésnek is hódolt. Tányérokat hordott ki a kerti asztalra, amiket aztán elfelejtett bevinni, a darazsak és más bogarak nagy-nagy örömére.
Melinda, a szomszéd, ha nincs a kertben, akkor a ruhaszárítóra aggatott melltartókkal és bugyikkal képviselteti magát. A szárító természetesen Erzsiék ablaka előtt díszeleg.
Erzsi nem érti ezt a magatartást. Hiszen a többi lakóval már remek a viszonya, aranyosak, kedvesek, öröm szót váltani velük, ez a nő meg arra utazik, hogy kikészítse őket. Vajon miért?! De nem olyan komplikált a megfejtés: Melinda zokon veszi, hogy az udvar hátsó része már nemcsak az övé, így hát megpróbálja elüldözni a betolakodókat.
A lecke fel van adva! Hogyan tovább?! De innen nem lehet elmenekülni, mert arra már nincs pénz. Erzsi ezért látványosan elbotlik az udvaron tekeredő locsolócsőben, amivel Melinda a kertjét öntözi. Kijelenti, hogy ez épp az ajtaja előtt fekszik, és ha a szomszéd nem távolítja el, darabokra fogja vágni. Nem rosszindulatból, pusztán azért, hogy elkerülje a balesetet. Mert ő ilyen elővigyázatos! A nő dúlva-fúlva veszi tudomásul, hogy más megoldást kell találnia a locsoláshoz.
Melinda konokul napozik az ismert pózban, mikor Erzsi a drótkerítés mögül faggatni kezdi:
‒ Megkérdezhetem, hogy az önkormányzatnál melyik osztályon kell kérni engedélyt az ilyen kerítésre? Biztos megvannak még a papírjaid, megnéznéd? Mert arra gondoltam, hogy mi is leválasztanánk egy darabot a kertből...
Melinda nyel egyet, majd hebeg valamit. Az egész ház tudja, hogy engedély nélkül hasított ki magának egy jelentős részt a közös tulajdonból.
A következő napozásnál Erzsi kijelenti, hogy nem bírja a zajt és ha a szomszéd nem veszi le a hangerőt, hívja a rendőrséget. Mindenkinek joga van ugyanis a nyugalomhoz! Melinda fogcsikorgatva halkít a készülékén.
Másnap ismét harsog a rádió. Erzsi ellentámadásba megy át. Felvilágosítja a szomszédasszonyt, hogy nem szerencsés mutogatnia magát hiányos szerelésben, ha már ilyen alakkal rendelkezik. Következetesen tegezi a nőt, aki fuldoklik a méregtől, hiszen nem ittak pertut. Erzsi legyint. Ő az idősebb, neki ilyesmihez nem kell engedély.
Melinda nem képes megemészteni, hogy diplomás nő létére habzó szájjal vitatkozik ezzel a kis nővel, akit képtelenség kihozni a sodrából. Minden szópárbaj után vesztesként kullog el, ő, pont ő marad alul, ő, aki szavakkal keresi a kenyerét.
Melinda ugyanis szexuális tanácsadással foglalkozik. Az Interneten is hirdeti szolgáltatásait. De az üzlet eléggé döcögős. Csupán néhány férfilátogató akad horogra. Nem csoda, hiszen a körülményei sejtetik, nem tartozik a szakma krémjéhez. Megérzik a látogatók, hogy egy sikertelen nő próbálja őket tanácsokkal ellátni. Melinda egyébként az a suszter, akinek lyukas a cipője. Párkapcsolati tanácsokat osztogat, miközben egyedül él.
Melinda úgy dönt, hogy vendégeivel Erzsiék ablaka alatt érdemes cigizni. Ezt komoly csapásnak szánja, mert tudja, ők nem dohányoznak. Igaz, ő sem szívja rendszeresen, köhögve küszködik a cigarettával, de most mégis kapható erre az áldozatra. Erzsi a füst láttán szó nélkül becsukja a szobai ablakokat és a szellőztetést a konyhából oldja meg. Kész nyereség, mert még némi légáramlatra is számíthatnak így. Melinda tehát hiába toporog és áldozza fel a kényelmes nyugágyas bagózást ezért a bosszantásért, nem éri el a célját. Kezd az idegeire menni, hogy vesztésre áll. Ráadásul Erzsi a legeredményesebb taktikát alkalmazza vele szemben. Békülékeny modorban, ártatlan nagy szemekkel kéri számon az együttélés szabályait. És ha kell, rendőrt hív. És csodák csodája, ki is jönnek! Kijönnek, mert a bezárt kerítés miatt Erzsi nem jut le a pincébe, kijönnek, mert Erzsi szerint fenyegetően viselkedett a szomszédasszony, és ő, az idős, kiszolgáltatott személy, védelemre szorul. A szomszédok egy emberként szurkolnak nekik ebben a küzdelemben. Kálmán némi távolságtartással szemléli a cirkuszt, de mindenben támogatja párját.
Melinda újabb taktikát eszel ki. Kilesi az egyedül hazaérkező Kálmánt és kedveskedve érdeklődik hogyléte iránt. Majd suttogva rákezdi:
‒ Maga olyan rendes embernek látszik és úgy tudom, nem is olyan régóta ismerik egymást. Hát csak legyen óvatos, mert nem tud róla mindent! Én nem akarok maguk közé állni, csak jót akarok, mert maga annyira rokonszenves. Nem visz rá a lélek, hogy tétlenül nézzem, ahogy maga is az áldozata lesz! Vannak megbízható forrásaim, megtudtam egyet s mást a kedves párja előéletéről...
Kálmán fejcsóválva hallgatja az ármánykodást, majd szelíden megjegyzi:
‒ Ja, arra a gyilkossági kísérletre gondol?! Tudok róla, Erzsi elmesélte. Különben is, a bíróság már rég lezárta azt az ügyet! ‒ legyint és faképnél hagyja a tátott szájú nőt.
Melinda végül elkullog.
Kálmán fölénye csak látszat. Sóhajtva töpreng az élet kiszámíthatatlanságán. Olyan jól megvan Erzsivel. Esténként, ha ágyba kerülnek, az asszony kedvesen kérleli:
‒ Mesélj valamit elalvás előtt! Olyan megnyugtató a hangod.
Kálmán olyankor belekezd valamibe, gyengéden mormolva, tudja jól Erzsi hamarosan elalszik, mintha gyerekkori mesét hallgatna. Jó ez így! Előző házasságában sosem érezte ezt a kötődést. Tökéletes lenne a boldogsága, csak ez a szomszéd...
A fegyverszünet csak másnapig tart.
A következő hajnalon iszonyatos üvöltésekre, nyomdafestéket nem tűrő kiáltásokra ébrednek. Erzsi az ablakon kilesve észreveszi, hogy Melinda ajtaja félig nyitva. Az ajtórésben, a földön egy hangszóró és a nő laptopja, amin teljes hangerővel megy a pornófilm. Ez a műsor nekik szól így hajnali fél ötkor. Erzsi lefényképezi a telefonjával a földön álló masinát amin jól kivehető az egymást gyömöszölő páros, és hívja a rendőrséget.
‒ Kérem jöjjenek azonnal, mert a szomszédból dulakodást hallunk. Lehet, hogy már meg is öltek valakit.
Elhangzott a bűvös szó, emberélet forog kockán. Több se kell a rendőröknek! Perceken belül a helyszínen vannak, benyomulnak a házba, épp időben, hogy lássák, a nő komputere a konyha kövén a szomszédságot célozza.
A rendőrtiszt vörösödő fejjel szidja a hápogó szomszédasszonyt. Erzsi ártatlan képpel kijelenti, hogy azt hitte, igazi üvöltéseket hall a szomszédból. A rendőrtiszt megnyugtatja, helyesen járt el a hívással.
Az eset után Melinda eltűnik. Erzsiék azonban nem könyvelik el győzelemnek a nő távozását. Lehet, hogy csak erőt gyűjt valahol... Az jár Erzsi fejében, hogy ő jóban van a fél várossal, miért pont ez az egy nő keseríti az életüket? Mert az csak nem olyan nagy bűn, hogy egymás mellett laknak! Csendesek, tiszták, ápolják a kertet, szó nélkül segédkeznek a ház körüli teendőkben. Aki nem lakatlan szigeten él, annak el kell fogadnia, hogy mások is vannak körülötte. Miért nem lehet békében élni?!
Ha ezt megfejtjük, akkor hozzáfoghatunk az országos ellentétek elsimításához is.