Mi van a zacskóban?
Filmet néz a család, hát látjuk ám, hogy valahol Los Angelesben, a főszereplő mögött egy alak imbolyog, és egy zacskót szorongat a kezében. Jaj, csak nem hősünk életére tör egy hirtelen előrántott fegyverrel?!
De nyugi, mert ha az a zacskó barna és nem túl nagy és papírból van és ha az USA-ban, vagy Kanadában vagyunk, akkor abban bizony pia van.
De miért is dugdossák a népek az üvegeket efféle zacskókba? Miért rejtegetik azokat a szép, színes, gondosan tervezett, dekoratív címkékkel ellátott italos palackokat ezekbe a jellegtelen csomagokba, melyeket aztán ráadásul még a szájukhoz is emelnek. Miért nem láthatjuk ezeket a remek, formatervezett darabokat a reklámok őshazájában?
A dolog megértéséhez a szesztilalomig kell visszamennünk. A múlt század elején, pontosabban 1919-ben, az amerikai szenátus elfogadta az un. Volstead –törvényt, mely megtiltotta a szeszes italok gyártását és fogyasztását. Ettől a rendelkezéstől a honatyák azt várták, hogy egy csapásra jobb erkölcsű lesz az egész társadalom. Hát, alaposan tévedtek! Mert aki egy kicsit is ismeri az emberi természetet, (vagy a Bibliát) azt tudja, hogy a tiltott gyümölcs a legkívánatosabb. Nem csoda hát, hogy szinte varázsütésre virágzásnak indult a szeszcsempészet. A rendelkezés tehát nem hozta meg a kívánt eredményt, viszont hatékonyan hozzájárult jó néhány alvilági alak felemelkedéséhez. De mivel erre a jól jövedelmező piacra többen is igényt tartottak, így nemcsak az alkohol csordogált akkoriban, hanem a banditák vére is. Tizenhárom évig tartott ez a kilátástalan küzdelem az alkohol ellen, ami végül is a szesztestvérek győzelmével végződött.
Itt érdemes megjegyezni, hogy Magyarország is megismerkedhetett a szesztilalommal, éppen a Tanácsköztársaság idején. Bár a háborús megszorítások némiképp indokolták a rendelkezés jogosságát, de képzelhetjük e törvény népszerűségét.
Amerika tehát kapitulált az alkoholizmus elleni harcban, de a vereséget sosem könnyű beismerni. Néhány állam igen nehezen adta meg magát. Egyes városatyák pedig kitalálták, hogy az alkohol ugyan fogyhat, de nem nyilvános helyen. Ott álcázni kell az üveget. Mert ha nem, akkor az rendőri intézkedést vonhat maga után. Így aztán a jónép kénytelen volt engedelmeskedni. Mindenki tudta ugyan, hogy nem kakaót szürcsölnek a derék polgárok a barna zacskókból, de a rendőrök így már szemet hunyhattak a látvány felett. Fellendülhetett hát a zacskógyártás. A kecske is jóllakott és az alkohol is szépen fogyott.
Manapság már simán lehet alkoholt venni bármelyik élelmiszer boltban, az Államok területén. A kanadai oldal viszont más tészta! Itt a Liquor Store-okba kell zarándokolni a nedűért. De ez a jelenség Európában sem ismeretlen. Odaát például a svédek keménykednek, ahol csak a Systembulaget nevű bolthálózat jogosult az alkoholárusításra. Az ott élő magyarok persze nem fáradnak ennek a lehetetlen névnek a kiejtésével, így simán csak a Sziszibe járnak italt venni.
Odahaza szintén eldorádó fogadja a gyanútlan vásárlót még a legeldugottabb boltocskában is. Elképesztő méretű választék teszi próbára akaraterőnket. Mert a mámort ígérő folyadéknak mindig nagy keletje volt, van és lesz. Még akkor is, ha néha igen borsos áron mérik ezt a boldogságot.
Hazaállít az enyhén kapatos férfi és lesújtva mondja a mamának:
- Képzeld mutter, drágább lett a pia!
Mire a mama, sóhajtva:
- Ez van kisfiam! Legfeljebb kevesebbet fogunk enni!
Filmet néz a család, hát látjuk ám, hogy valahol Los Angelesben, a főszereplő mögött egy alak imbolyog, és egy zacskót szorongat a kezében. Jaj, csak nem hősünk életére tör egy hirtelen előrántott fegyverrel?!
De nyugi, mert ha az a zacskó barna és nem túl nagy és papírból van és ha az USA-ban, vagy Kanadában vagyunk, akkor abban bizony pia van.
De miért is dugdossák a népek az üvegeket efféle zacskókba? Miért rejtegetik azokat a szép, színes, gondosan tervezett, dekoratív címkékkel ellátott italos palackokat ezekbe a jellegtelen csomagokba, melyeket aztán ráadásul még a szájukhoz is emelnek. Miért nem láthatjuk ezeket a remek, formatervezett darabokat a reklámok őshazájában?
A dolog megértéséhez a szesztilalomig kell visszamennünk. A múlt század elején, pontosabban 1919-ben, az amerikai szenátus elfogadta az un. Volstead –törvényt, mely megtiltotta a szeszes italok gyártását és fogyasztását. Ettől a rendelkezéstől a honatyák azt várták, hogy egy csapásra jobb erkölcsű lesz az egész társadalom. Hát, alaposan tévedtek! Mert aki egy kicsit is ismeri az emberi természetet, (vagy a Bibliát) azt tudja, hogy a tiltott gyümölcs a legkívánatosabb. Nem csoda hát, hogy szinte varázsütésre virágzásnak indult a szeszcsempészet. A rendelkezés tehát nem hozta meg a kívánt eredményt, viszont hatékonyan hozzájárult jó néhány alvilági alak felemelkedéséhez. De mivel erre a jól jövedelmező piacra többen is igényt tartottak, így nemcsak az alkohol csordogált akkoriban, hanem a banditák vére is. Tizenhárom évig tartott ez a kilátástalan küzdelem az alkohol ellen, ami végül is a szesztestvérek győzelmével végződött.
Itt érdemes megjegyezni, hogy Magyarország is megismerkedhetett a szesztilalommal, éppen a Tanácsköztársaság idején. Bár a háborús megszorítások némiképp indokolták a rendelkezés jogosságát, de képzelhetjük e törvény népszerűségét.
Amerika tehát kapitulált az alkoholizmus elleni harcban, de a vereséget sosem könnyű beismerni. Néhány állam igen nehezen adta meg magát. Egyes városatyák pedig kitalálták, hogy az alkohol ugyan fogyhat, de nem nyilvános helyen. Ott álcázni kell az üveget. Mert ha nem, akkor az rendőri intézkedést vonhat maga után. Így aztán a jónép kénytelen volt engedelmeskedni. Mindenki tudta ugyan, hogy nem kakaót szürcsölnek a derék polgárok a barna zacskókból, de a rendőrök így már szemet hunyhattak a látvány felett. Fellendülhetett hát a zacskógyártás. A kecske is jóllakott és az alkohol is szépen fogyott.
Manapság már simán lehet alkoholt venni bármelyik élelmiszer boltban, az Államok területén. A kanadai oldal viszont más tészta! Itt a Liquor Store-okba kell zarándokolni a nedűért. De ez a jelenség Európában sem ismeretlen. Odaát például a svédek keménykednek, ahol csak a Systembulaget nevű bolthálózat jogosult az alkoholárusításra. Az ott élő magyarok persze nem fáradnak ennek a lehetetlen névnek a kiejtésével, így simán csak a Sziszibe járnak italt venni.
Odahaza szintén eldorádó fogadja a gyanútlan vásárlót még a legeldugottabb boltocskában is. Elképesztő méretű választék teszi próbára akaraterőnket. Mert a mámort ígérő folyadéknak mindig nagy keletje volt, van és lesz. Még akkor is, ha néha igen borsos áron mérik ezt a boldogságot.
Hazaállít az enyhén kapatos férfi és lesújtva mondja a mamának:
- Képzeld mutter, drágább lett a pia!
Mire a mama, sóhajtva:
- Ez van kisfiam! Legfeljebb kevesebbet fogunk enni!