Miképpen mi is megbocsátunk. . .
Szomorú, szívbemarkoló fotót láthat az olvasó az egyik újság címoldalán. Egy fiatal, lebénult lány tolókocsis képét. A cikk arról ad hírt, hogy ezt a lányt megtámadta egy férfi a Stanley parkban és a brutális bántalmazás miatt, a fiatal nő élete végéig gondozásra szoruló nyomorékként fog élni. A tettes pedig már szabadlábon van. Büntetésének kétharmadát sem töltötte le, de azért újra itt van, köztünk. Az elbocsátó szép üzenetben a National Parole Board megjegyzi, hogy a most szabadult férfit továbbra is veszélyesnek tartják, olyannak, aki bármikor képes az erőszakra. De ők mégis úgy döntöttek, hogy kijöhet a börtönből. És nem ez az egyetlen eset! A múltkor ázsiai tinédzserek sétáltak ki a bíróságról, röhögve, mert jószerével csak dorgálást kaptak azért a baltás támadásért, amivel egy ártatlan fiatalembert tettek mozgásképtelen nyomorékká. Lehet, hogy ebben az ügyben még lesz némi változás, de ez akkor is elképesztő gyengeség. De biztosan mindenki tud példát a vérlázítóan enyhe ítéletekre és a radikálisan lerövidített börtönbüntetésekre. Vajon milyen emberek azok, akik ennyire semmibe veszik a közhangulatot, az elvárásokat, a büntetés fegyelmező hatását, és a jelek szerint inkább a bűnözőket pártolják.
Ismerkedjünk meg miss T.-vel, aki egy ilyen Parole bizottságban tevékenykedik, elég komoly beosztásban. Miss T. középkorú, elegáns asszony, aki soha nem ismerte az anyagi gondokat. Egy luxusépületben lakik, biztonságát nagyszámú személyzet és kamerák vigyázzák. Ha egy ismeretlen alak megáll az épület előtt, hogy elszívjon egy cigit, perceken belül megjelenik a rendőrjárőr, hogy megtudakolja, miért ólálkodik ott. Reggelenként Miss T. kocsijával kihajt az épületből és rövid autózás után, behajt az irodaépület földalatti garázsába. Nem időzik tehát a nyílt utcán, a járókelők között és saját bevallása szerint még nem kellett igénybe vennie a Skytraint sem. Bevásárlásait a titkárnője intézi, a gurulós szatyor már tömötten várja a csomagtartóban, mikor munka után hazaindul. A hétvégeket a minden kényelemmel felszerelt épületben tölti, persze vannak kivételek. Vagy elegáns éttermek jöhetnek szóba, vagy hosszabb kirándulások a férj kétszemélyes német sportkocsiján, aki egyébként főmufti egy bankban. Ha sportolni támad kedve, ott a golfklub, ahol a tagsági díj nagysága biztosítja, hogy még véletlenül sem kell találkozni a pályán alacsonyabb rendű emberekkel. Miss T. nemigen tudja tehát, hogy mivel kell szembenéznie a társadalom átlagpolgárainak. Engedékenysége arra is garancia, hogy az elitéltek nem fognak bosszút lihegni ellene. Miatta ugyan nem fog lesben állni egyetlen bűnöző sem, hogy leverje rajta a börtönéveket. Ez a hölgy arról is meg van győződve, hogy meg kell adni az esélyt a garázdáknak is a visszatérésre. Igazán kár, hogy hangzatos elveit nem tudja elmagyarázni az agykárosult áldozatoknak.
Persze, nemcsak ilyen tisztviselők vannak. Akadnak olyanok is, akik ismerik az élet sötét oldalát is. Mégis, egyre-másra születnek a felmentő határozatok és a feltételes szabadlábra helyezések. Állítólag a börtönök zsúfoltsága is szerepet játszik a gyors szabadulásokban. A hivatalos szervek állítják, hogy az életellenes bűncselekmények elkövetőit nem tudják elhelyezni a fegyintézetekben, ha pedig ott vannak, akkor igyekeznek szabadulni tőlük, mert már várólistán vannak a bűnözők.
Érdekes viszont, hogy a bankrablóknak mindig tudnak helyet szorítani.
Lehet, hogy a pénz fontosabb, mint az emberélet?!
Szomorú, szívbemarkoló fotót láthat az olvasó az egyik újság címoldalán. Egy fiatal, lebénult lány tolókocsis képét. A cikk arról ad hírt, hogy ezt a lányt megtámadta egy férfi a Stanley parkban és a brutális bántalmazás miatt, a fiatal nő élete végéig gondozásra szoruló nyomorékként fog élni. A tettes pedig már szabadlábon van. Büntetésének kétharmadát sem töltötte le, de azért újra itt van, köztünk. Az elbocsátó szép üzenetben a National Parole Board megjegyzi, hogy a most szabadult férfit továbbra is veszélyesnek tartják, olyannak, aki bármikor képes az erőszakra. De ők mégis úgy döntöttek, hogy kijöhet a börtönből. És nem ez az egyetlen eset! A múltkor ázsiai tinédzserek sétáltak ki a bíróságról, röhögve, mert jószerével csak dorgálást kaptak azért a baltás támadásért, amivel egy ártatlan fiatalembert tettek mozgásképtelen nyomorékká. Lehet, hogy ebben az ügyben még lesz némi változás, de ez akkor is elképesztő gyengeség. De biztosan mindenki tud példát a vérlázítóan enyhe ítéletekre és a radikálisan lerövidített börtönbüntetésekre. Vajon milyen emberek azok, akik ennyire semmibe veszik a közhangulatot, az elvárásokat, a büntetés fegyelmező hatását, és a jelek szerint inkább a bűnözőket pártolják.
Ismerkedjünk meg miss T.-vel, aki egy ilyen Parole bizottságban tevékenykedik, elég komoly beosztásban. Miss T. középkorú, elegáns asszony, aki soha nem ismerte az anyagi gondokat. Egy luxusépületben lakik, biztonságát nagyszámú személyzet és kamerák vigyázzák. Ha egy ismeretlen alak megáll az épület előtt, hogy elszívjon egy cigit, perceken belül megjelenik a rendőrjárőr, hogy megtudakolja, miért ólálkodik ott. Reggelenként Miss T. kocsijával kihajt az épületből és rövid autózás után, behajt az irodaépület földalatti garázsába. Nem időzik tehát a nyílt utcán, a járókelők között és saját bevallása szerint még nem kellett igénybe vennie a Skytraint sem. Bevásárlásait a titkárnője intézi, a gurulós szatyor már tömötten várja a csomagtartóban, mikor munka után hazaindul. A hétvégeket a minden kényelemmel felszerelt épületben tölti, persze vannak kivételek. Vagy elegáns éttermek jöhetnek szóba, vagy hosszabb kirándulások a férj kétszemélyes német sportkocsiján, aki egyébként főmufti egy bankban. Ha sportolni támad kedve, ott a golfklub, ahol a tagsági díj nagysága biztosítja, hogy még véletlenül sem kell találkozni a pályán alacsonyabb rendű emberekkel. Miss T. nemigen tudja tehát, hogy mivel kell szembenéznie a társadalom átlagpolgárainak. Engedékenysége arra is garancia, hogy az elitéltek nem fognak bosszút lihegni ellene. Miatta ugyan nem fog lesben állni egyetlen bűnöző sem, hogy leverje rajta a börtönéveket. Ez a hölgy arról is meg van győződve, hogy meg kell adni az esélyt a garázdáknak is a visszatérésre. Igazán kár, hogy hangzatos elveit nem tudja elmagyarázni az agykárosult áldozatoknak.
Persze, nemcsak ilyen tisztviselők vannak. Akadnak olyanok is, akik ismerik az élet sötét oldalát is. Mégis, egyre-másra születnek a felmentő határozatok és a feltételes szabadlábra helyezések. Állítólag a börtönök zsúfoltsága is szerepet játszik a gyors szabadulásokban. A hivatalos szervek állítják, hogy az életellenes bűncselekmények elkövetőit nem tudják elhelyezni a fegyintézetekben, ha pedig ott vannak, akkor igyekeznek szabadulni tőlük, mert már várólistán vannak a bűnözők.
Érdekes viszont, hogy a bankrablóknak mindig tudnak helyet szorítani.
Lehet, hogy a pénz fontosabb, mint az emberélet?!